Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-19 / 1033. szám

2 oldal B É R M U N K A S 1938 november 19. nopóliumot tart az az imperialista hatalmi szövetség, amely 1918- ban győzedelmeskedett. Mindkét fél háborúra készen áll és engedni egyik sem akar. Értsük hát meg valamennyien, hogy a háború — melyet va­lamennyien gyűlölünk — minden pillanatban kitörhet. Hiszen a mozgósítás (bár lepel alatt) csaknem befejezett tény. Megfogjuk e nekik engedni? Eltűrj ük-e, hogy utunkról és célkitűzésűnktől — a társadalmi forradalomtól — bennünket kisiklasszanak megtévesszenek a gazdáink ? Újból fogjuk e vérünket hullajtani és osztálytestvéreink vé­rét egy olyan mészárlásban ontani, amely az 1914-eset is felül­múlja. Valakik azt szokták nekünk mondani, hogy a “Munkásnak nincs hazája” és most azt mondják, hogy: “a munkásoknak, csak­úgy, mint a munkáltatóknak van hazájuk, amelyet védelmezni kell!” Valakik azt szokták nekünk mondani, hogy: “Nem törődünk olyan nemzeti önvédelemmel, mely a kapitalista rendet óhajtja megvédeni”, de ugyanazok, térdreborultak a nemzeti védelem előtt és kétkézzel szavaztak meg olyan katonai költségvetést, mely alatt összeroskadunk. Valakik, akik azt szokták felénk kiáltani tele torokkal, hogy: “Világ proletárjai egyesüljetek!” Most rászedni akarnak ben­nünket, a tőkésekkel való egyesülésre és azt ordítják, amit 1914- ben — “Világ proletárjai gyilkoljátok le egymást!” Ezek, hogy apostoli elhivatottságukat bizonyítsák, hogy a nemzetiszinü lobogó alatti gyülekezést igazolják és mentséget mondhassanak a Marseiles éneklésére (Francia himnusz) azt mondják nekünk, hogy: “A fasizmus háború: a fasizmus ellené­ben fegyverrel kell megvédelmeznünk, a pacifista demokráciát.” De ugyanakkor, “ellenséges” kapitalisták folytassák egymás­sal a kereskedelmet. Egymásnak gazolint, olajat, hajókat, muní­ciót stb. adnak el, amint azt az Olasz-Orosz és a Francia-Német kereskedelem is bizonyítja. Mi viszont csak azt mondjuk ma is, amit tegnap mondottunk: A fasizmus, valamint a burzsoá demokrácia — kapitalismus. És a kapitalizmus háboruizmus is.” Vagy a Francia demokrácia nem-e az 1870-es imperialista háborúban keresztelkedett meg? Nem mészárolta-e le, a kommun- árdokat és fürdette meg őket saját vérükben? Nem-e bérma ke­resztelője volt a kapitalista rendszernek az 1914-es vérözön? Avagy a bankárok, a munkáltatók a trösztökkel és az azokat uraló 200 család talán kiköltözött az országból? Olyan kérdések ezek, amelyekre a General Confederation of Labor vezérei — hogy a “kommunistákról” ne is beszéljünk — a “szocialista” politikusokat ne is említsük — adósak maradtak a feleletekkel. Meg azután ami azt illeti, munkáltatóink elég szépen meg­vannak. Alaposan kihasználják a burzsoá demokráciájukat, mely­nek dicsőségére meggyorsított és erősebb munkatempót kérnek tőlünk és csak úgy ráadásul elvárják, hogy érte magunkat legyil- tassuk, miközben már készek bennünket megfosztani azoktól az előnyöktől is, melyeket az 1936-os sztrájkban, kierőszakoltunk. Akarjátok-e a háborút megakadályozni? Igen? Akkor köves­sétek osztályösztönötöket. Védelmezzétek az eddig kivívott eredményeket és engedmé­nyeket, mint egyedüli társadalmi értéket, amelyet nem szavakkal, nem is határozati javaslatokkal, vagy szenvedélyes tiltakozások­kal, hanem cselekvéssel szereztetek meg. Használjátok a minden erőt magában foglaló harcifegvevere- töket — 3, sztrájkot. A szó legszorosabb értelmében: HARCOLJATOK AZ ÉLE­TETEKÉRT! Két eshetőség közül az egyik feltétlenül befog következni: Ha a francia tőkések azt látják, hogy meghunyászkodtok és az “egyesült népfrontra” számíthatnak, amit már az általános moz­gósítás kell, hogy éreztessen, akkor mellőzik a békés eszközök használatát és háborúba sodor bennünket a kapitalizmus. Vagy: az ellentállástok bizonytalanná teszi őket, erejük le- mérése habozásra nyújt alkalmat és visszarettennek olyan chan- sek vételétől, amely egy bizonytalan kimenetelű katasztrófába sodorhatja őket. így valamennyien megmenekülhetünk és a leg­különbözőbb lehetőségeket nyerünk. Munkástársak: Műhelyek, gyárak, irodák robotosai! Minden erőtökkel támogassátok a maseilesi dokmunkásol sztrájkját, a lyoni épületipari, a soméi szövőgyári munkásol a lillei szállító munkások sztrájkját: mert a sikeres háboruellene' ellentállás ezekben a harcokban jut igazán kifejezésre, a négy venórás heti munkaidő és jobb bérekért foytatott harcokban ra gyog fel a munkásság önérzete is. Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza! Karcolatok Karcolja (f) Megtörténtek a választások, a politikai pártviharok lecsen­desedtek, a szavazó urna visz- szakerült a padlásra, ahol a kö­vetkező egy-két éven ismét lep­heti a pókháló. Aztán majd új­ra kezdődik a nagy lárma, ege­ket verő ígérgetések, de a mun­kásnép sorsa változatlan marad. És ez a körforgás megmarad mindaddig, amig az összes po­litikai pártok a szavazó urna sorsára nem jutnak, de nem­csak egy-két esztendőre lesz­nek a padlásra téve, hanem örök időkre. Hadd lepje a pók­háló, az egyetlen jutalom amit ténykedésükkel kiérdemeltek. Horthy kormányzó könnyes szemekkel vonult be Komárom­ba a hadsereg élén, ünnepelve a csehektől visszafoglalt terüle­teket. Ugyanez a Horthy volt az, aki 19 évve ezelőtt a cseh és a román hadsereg élén vonult be Pestre, és ezeknek a segítsé­gével megkezdte a fehér terror uralmát. Ha igaz az, hogy aki a csehekkel szövetkezik ha/.a- áruló, akkor Horthy Miklós a hazaárulók fővezére! Hogy a tö­megek könnyebben felejtsenek csak ezért sírnak örömkönnye­ket a diktátorok! Az elmúlt világháborúban, (mely 337 ezer millió dollárba került) minden ember legyilko- lása átlagban 9 ezer dollárt emésztett föl. Vagyis az ural­kodó osztály elköltött 9 ezer dollárt arra, hogy legyilkoljon egy embert, de még napi 40 cent segélyt sem akarnak adni arra, hogy életben tarsanak egy munkanélküli bérmunkást. A fegyverszünet évfordulóján tar­tott ünneplések viszont azt mu­tatják, hogy tervszerű munka folyik azért, hogy a jövő hábo­rújában a 9 ezer dollár legyil- kolási költséget alaposan redu­kálják. Ugye hagy nagyszerű gazdászati rendszere van a ka­pitalizmusnak ! A tavaszi cirkuszi szezónt né­hány héttel előbb szokták be­hirdetni. A jövő tavaszon olyan különleges cirkuszi attrakciók lesznek, melyről már most ha­sábokon keresztül írnak a cir­kuszi híradók. Nem kissebb szenzáció lesz a tavaszon, mint az angol király és hitvestársá­nak kirándulása Amerika föld­jére. Az amerikai proli helyze­te most már a tavaszig rendben van! A télen ha éhezik, csak gondoljon arra, hogy az angol királyi pár asztalán bőven van minden. Ha fázik, csak gondol­jon a királyi pár hermelines bundára. Az amerikai népnek csak éppen annyi baja volt, hogy az angol királyi párt nem látta még személyesen. A Hitler uralom elérkezett azon fénypontjára, ahol már minden takargatás nélkül, mu­tatkozik be, mint csőcselék ura­lom, melyhez hasonló még so­hasem volt a történelemben. Voltak megszervezett rablóban­da csoportok a kormány rend­szerek keretén belül, Rózsa Sándorok, Sobri Jóskák és Ri­naldó Rinadinik, de hogy maga a kormányrendszer garázdálko­dó rablóbandák nívójára sülyed- jen le, ilyesmi még soha sem volt. A múlt heti németországi események azt mutatják, hogy habár a huszadik század civili­zált korszakában élünk, még mindig vannak emberek akik csak az állatbőrt vetették le ma­gukról, de az állat még megma­radt bennük. ~ A “SáTés lfér” (Akronban Nem könnyű munka kritikát írni a “Sár és Vér” akroni elő­adásáról. Pár szóval, hogy “na­gyon jó volt” — nem lehet el­intézni, ha meg sokat Írunk ró­la, azt mondanák a kételkedők, vagy akik a darabot nem látták, hogy csupa öndicséret az egész Írásunk. Pedig de sokat lehetne irni Mayer B. József megrázóan szép háború ellenes drámájáról, annak nevelő hatásáról. Szintén sokat beszélhetnénk a Clevelan­di Modern Színkör tagjainak ál­dozatkész munkájáról, mig Ma- csánszky János rendezőnek aki egyben a főszerepet is játszot­ta, kell, hogy külön köszönetét mondjunk. Hosszú évek óta nemlátott már Akron munkás­sága a fentihez hasonló tanulsá­gos előadást. A “Sár és Vér” erkölcsi sike­re minden várakozást felülmúlt. A legtöbb esetben, különösen ha dráma játék kerül bemutatásra, a közönség egyrésze türelmet­len, ki-be járnak a teremben. De most nem ez történt, mert senki megnem mozdult helyéről mintha oda lettek volna nőve a székekhez és halotti csenben figyelték az előadást. Mikor a zsebkendőket szedték elő, hogy könnyeiket letöröljék, sokan titokban tették ezt mert nem akartak gyöngeszivünek látszani. Az előadás után pedig a rendezőség csak a legnagyobb elismerést hallotta minden oldal­ról és azt, hogy még egy ilyen színdarabot adjunk le és akkor minden ismerősüket magukkal hozzák. Megígértük nekik, és reméljük ,hogy Mayer B. József munkástársunk hamarosan egy másik hasonló színdarabbal fog meglepni bennünket, a mostani­ért pedig meleg kézszoritásun- kat küldjük neki. Az erkölcsi siker mellett az anyagi siker sem maradt el, da­cára a valóságos nyári meleg időnek. Ezt a munkástársak szorgalmas munkájának köszön­hetjük. Különösen meg kell em­lékeznünk a szervezet női tag­jairól akik a kitűnő vacsorát, pontos időre elkészítették és a fiatal leányoknak akik a terí­tést és ételkihordást szokatlan gyorsasággal és pontossággal végezték. Fodor mtársnő egy tortát adott kisorsolni, ami $3.22 cen­tet hozott, mig Alakszay mun­kástársnő zsebkendőket amiért $2.50 jött be. Tudósitó. Magyar IWW- irodalom van bőven a központban. Úgy intéz­zétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szük­ségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?

Next

/
Oldalképek
Tartalom