Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-12 / 1032. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 12. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. “Néptárgyalás” volt Chicagóban Ha emlékező tehetségem nem csal, az elmúlt vasárnap láttam a legnagyobb tömeget együtt magyar “munkás” gyűlésen a háború és az azt közvetlen követő forradalmi idők óta. A színhely a burnsidei Magyar Ház volt, az egybehívok pedig az “Amerikai Magyar Demokratikus Szövetség”. A vádló szerepét Rév. Balogh a burnsidei magyar református pap töltötte be, mig a vádlottak Rev. Gross A. László egyház nélküli baptista pap és Rév. Kovács Imre trentoni református lelkész voltak. Az egész cécó onnan ered, hogy Balogh lelkész megvádolta a két utóbbi lelkészt, hogy azok vörösek, lázitók stb. amiért azok az Amerikai Magyar Demokratikus Szövetség érdekében munkálkodtak. A vádak egy chicagói magyar hetilapban láttak napvilágot és mivel a vádló személyesen nem jelent meg a “néptárgyaláson” a lapban elhangzott vádak alapján folyt a “tárgyalás”. A megjelent közönség száma hozzávetőleges számitás szerint 500 főnyi volt. Voltak ott kommunisták, szocialisták, IWW.- isták, aktivek és nemaktivek, valamint nagyrészben ott voltak, mind azok, akik az utóbbi 30 évben résztvettek a munkás- mozgalom valamely árnyalatában, de már évtizedek óta inaktívak. Mint amikor a cirkusz megjelenik a városban és a kiváncsiak összesereglenek, úgy jöttek el a kiváncsiak ezen “néptárgyalásra”. E sorok íróján kívül, voltak ott többszázan, akik kiváncsiak voltak, hogy a papok hogyan fogják egymásról leszedni a “szentelt vizet”. A tömeg között voltak Rév. Balogh hívei is és indiferenseket is lehetett látni. Miután a gyűlés elnöke rövid bevezető szavakkal megnyitotta a “tárgyalást” átadta a szót az “első vádlottnak”, aki Rév. Gross A. László volt. A vádpontokat a chicagói hetilapból olvasta fel és pontonkint válaszolta meg. A vádak nem egyebek, mint amelyeket a reakciósok használnak manapság a demokraták, new dealisták s hansonló elemekkel szemben. A legfőbb vád, hogy az A.M.D.Sz. a kommunisták szolgálatában áll, működésükhöz Moszkva és Prága szolgáltatja a pénzt és a két nevezett pap lázitó, hazaáruló, cseh bérencek, népbolonditók, stb. Gross László, hogy az ügy iránti őszinteségét — melynek szolgálatában áll — bizonyítsa, elmondta, hogy még egy évvel ezelőtt 150 dollár havi jövedelmet biztositó állása és kényelmes lakása volt, tehát nem az anyagi ok volt az, amely kény- szeritette, hogy az “egységfront” szolgálatába álljon. Feladta a biztos és kényelmes állását, hogy minden idejét ennek a ’’magasztos eszmének” szentelhesse. Azonban hamar rájött, hogy a “munkásmozgalom” nem nyújt kényelmes és jófizetéses pozíciót és hogy megélhessen a WPA.-re kellett mennie. Gross beszédét a közönség egykedveün hallgatta és időnként tetszésének adott kifejezést. De voltak olyanok is a hallgatóság között, akik nem voltak elragadtatva. Egy öreg bácsi a hátam mögött megjegyezte: “egyik kutya, másik eb”, mig egy másik hozzám közel ülő azt a megjegyzést tette, hogy: “szónoknak nem valami kiváló, de színésznek kitűnő”. Az első szónok után a gyűlés vezető is időt engedett magának, hogy elmondja, hogy Budapesten diák korában milyen tapasztalatai voltak, amikor vagy 30 évvel ezelőtt a munkásság felvonulást rendezett az országház elé az általános titkos választójog érdekében. Elmondta, hogy a huszárok, mint rontottak neki a tömegnek és kardozták kíméletlenül. Bár mint mondta, ős is kapott egy kardvágást akkor, de csak most évtizedekkel utána jött rá, hogy milyen igazságtalanság van Magyarországon. Beszéde oly hosszúra nyulott, hogy már türelmetlenkedni kezdett a hallgatóság és meg is jegyezték, hogy “a gyülésvezetőt látni és nem hallani kell.” A nap “fénye” Rév. Kovács Imre volt és amikor ő emelkedett szólásra furcsa tapasztalattal lettem gazdagabb. Részt- vettem már jó néhány munkás összejövetelen és hallgattam “előkelő” szónokokat, de ezide- ig még nem láttam, hogy egy munkás platformon megjelenő szónoknak felálással tisztelegjen a hallgatóság. Hamarjában azt hittem, hogy a templomban vagyok, hogy amikor a pap megjelenik az oltárnál, a hívők felállanak. Amikor végig néztem a sorokon és láttam, hogy alig egy pár tucat maradt ülve, elpirultam. Harminc és több éves szocialisták tisztelegtek a papnak. Hej “elvtársak” sokan, akik most a papnak tisztelegtetek, emlékeztek rá, úgy 27-28 évvel ezelőtt, amikor még a szocialista pártban együtt tanácskoztunk, hogy hogyan tudnánk áttörni a papok által uralt burnsidei magyarságot körülvevő páncél burkolatot? Amikor a papok mindent elkövettek, hogy távoltartsák a munkásságot a tudástól. Amikor életveszéllyel járt ott gyűlést tartani, röplapokat szétosztani, vagy munkás lapot árusítani. Ti már akkor meglett emberek, én csak emberke 20 éven aluli években, de már akkor láttam, hogy nem olyan anyagból vagytok gyúrva, akiknek vállai alkalmasak a munkásosztály nagy harcának alátámasztására. Már 26 évvel ezelőtt elváltak útjaink. Én az ipari forradalmárokhoz csatlakoztam, ti pedig végigjártátok a tekervényes útvesztőket. A mostani cselekedetek láttán elpirultam és láttam ti is pirultatok, de azért engedelmeskedtetek a színpadról jövő nógatásnak és felálltatok. Oda juttattak benneteket dicső vezéreitek. Rév. Kovács egyébként jó pap és jó szónok. Elmondta, hogy mielőtt Amerikába jött Jugoszláviában szolgálta az istent. Amerikába úgy került, hogy a “Young Mens Christian Association” hozatta ki előadások megtartására. Megérkezésekor jelentkezett Dr Takaró Géza református esperesnél New Yorkban és elmondta, hogy a Jugoszláv szegénység milyen rettenetes nyomorban él és ha erről beszél valaki, vagy tanácsot ad nekik, azokat lázitók- nak, forradalmároknak minősitik. Ezek meghallgatása után azt ajánlotta neki Dr. Takaró, hogy “nem való vagy te oda fiam. Maradj itt Amerikában. Van egy egyházam Treton, N. Jersey-ben ahol eddig egy pap sem tudott boldogulni, pedig már sokan megpróbálkoztak vele”. Az elhatározás készen volt. Leutaztak Tretonba, ahol hat (6) egyháztag volt. Azokat összehívták és megbeszélték a teendőket. Munkához láttak. Elmentek mindenkihöz és mindenhová. “Elmentünk a CIO-hoz és az iWO.-hoz (csak ezt a kettőt említette meg) és ma a trentoni református egyháznak 236 tagja van.” Elmondta, hogy a papok a. társadalmi igazságtalanságokat takargatják és arra igyekeznek az elnyomottakat rábirni, viseljék türelemmel a rabszolgaságot és majd a másvilágon ők lesznek a boldogok, elnyomóik pedig szenvedni fognak. Elmondta, hogy a south bendi Bendix gyári sztrájk alkalmával a válalat ezer dolláros csekkeket küldött a papoknak, hogy ennek ellenében rábeszéljék híveiket, hogy menjenek vissza dolgozni, ne sztrájkoljanak. És az összes papok közül csak egy lengyel pap akadt, aki a szószékről megmutatta híveinek, hogy nézzétek, ezt az ezer dolláros csekket küldte a kompánia hogy ennek ellenében, vissza rendeljelek a munkába, ő nem ilyen pap, mint a többiek, mondotta. ő az elnyomottakkal van és harcol azok jogaiért. Nem bánja ha ezért “vörösnek” bélyegzik. ő nem fél leülni egy asztalhoz a kommunistákkal tárgyalni, mert ő már megtanulta azokat ismerni és nem is olyan veszedelmes emberek azok, mint amilyennek bélyegzik őket. Ő nem kommunista és a Demokratikus Szövetség sem kommunista. A Szövetségnek van “150 ezer tagja és azok között van 1000, vagy 500 kommunista. A kakasnak is vörös a taréja, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész kakas vörös” — mondotta, ő papi hivatásának tesz eleget, amikor az elnyomottakat vallásának égisze alá gyűjtve vezeti a “harcban”. Amikor Rév. Kovács pár hónappal ezelőtt egy beszámolót irt a detroiti összejövetelükről, ahol vasárnap az összes résztvevők, “Radikálisok, liberálisok, mózes vallásuak és keresztyének elmentek a templomba és együtt imádkoztak” kételkedtem abban, hogy igazat állitt. A vasárnapi összejövetelen azonban meggyőződtem arról, hogy azok a megrögzött ‘“vörösek” megtértek. Azt is elhiszem neki, hogy a Demokratikus Szövetség nem kommunista és nem is lesz az, hanem a kommunisták elpogáriasodnak és visszatérnek az “isten vallásához”. A Demokratikus Szövetség vezetőit nagy reményekre jogosítja fel az a tény, hogy hívásukra ily nagy tömeg gyűlt ösz- sze. De hogy ezt a tömeget nem az ügyért való lelkesedés hozta össze az kitűnik abból, hogy mikor Gross László bejelentette, hogy a terem 40 dollárba került és mindenki járuljon a költségekhez, a gyűjtés összesen 7, (mond hét) dollárt eredményezett. Háládatlan tömeg. Ingyen cirkuszt akartak látni. Keresztelés is volt Hosszú idő óta volt Chicagóban egy “Munkás Otthon” mely régebben a szocialistáké, majd amikor a szocialisták átpártoltak Moszkva követőihez a kommunistáké, majd független és kitudná még milyen vezetés alatt volt, de a neve mindig “Munkás Otthon” volt. Az utóbbi idáben a rádión és a sajtóban valami north sidei “Magyar Otthonról” volt emlités és tüzetesebben megvizsgálva a címet, arról győződtünk meg, hogy ez bizony a “Munkás Otthon” ríme. Ugylátszik, hogy ez az Amerikai Magyar Demokratikus Szövetség mégis csak eredményes munkát végezi. Volt a kommunistáknak egy napilapja, amely hasonló változásokon ment keresztül, mint a fent jelzett “Munkás Otthon” és egy évvel ezelőtt a szövetség szolgálatába szegődött. A nevét is megváltoztatták ennek megfelelően és annyira “demokratizálták”, hogy éppen ma — nov. 3- ikán — beledöglött a demokráciába. Volt egy “Munkás Otthon” amely ugylátszik annyira büdös volt a demokratikusok vezetőinek, hogy elkeresztelték “Magyar Otthonnak”. Előbb csak úgy fattyumódra viselte a nevét, de amint értesültünk, szombaton egy bankettet tartottak Rév. Kovács tiszteletére — bár több delegátus is volt a Demkoratikus Szövetség vezető- ( ségi gyűlésén — de azok több- ' nyíre csak kis kaliberű, esetleg munkások voltak és azok tiszteletére nem jár bankett — és valószínű, hogy hivatalosan is a “munkásság érdekében történik”. FUJ! Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza!