Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-03 / 1031. szám
1938 november 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal A szavak csak akkor jelentenek valamit, ha tettek követik ! Mit tettél osztályod, a munkásosztály felszabadulásáért? j EGYRŐL-MASROL Elmondja: Z. J. A haladás kerekének visszafordítása Edlig az volt az elfogadott igazság, hogy a haladást megállítani nem lehet. Lehet lassítani, vágy gyorsítani, de megállítani, vagy pláne visszatolni nem. Az amerikai törvényhozó testület azonban ezt az általánosan elfogadott tényt látszik megdönteni a legújabb törvénynyel, mely az elmúlt héten lépett életbe. Igen, a minimum munkabér és maximális munkaidő törvényről van szó. Ezen törvény főbb pontjai, amelyek az ipari munkásság millióit érintik, a legalacsonyabb órabér 25 cent és a legmagasabb munkaidő heti 44 óra. Bár a törvény engedélyez szezonmunkánál heti 56 órát, de 44 órán felül a rendes órabér másfélszerese fizetendő. Vannak azonban kivételek, amely iparágakra a törvény nem vonatkozik. Ilyenek pl. a mezőgazdaság, hajózás, valamint minden iparban vannak foglalkozások, amelyekre nem vonatkozik, mint a professzionális foglalkozást űzők, tanulók és oly munkások akiknek valami testi hibájuk van amely hátráltatja a teljesítő képességét és ezáltal több időre van szükségük valamely munka elkészítéséhez. Mindent egybe véve, az ösz- szes bérmunkások száma az iparokban körül-belül 40 millió és ezen számból nem több, mint 11 millióra vonatkozik a törvény. Már most ha figyelembe vesz- szük hogy ebből a 11 millióból 9 millió a törvény által megszabott órabérnél többet keres és legtöbb iparban a 40 órás munkahét volt érvényben, nagyon könnyen kiszámíthatjuk, hogy mily értékkel bir a törvény. Nagyon liberális számítás szerint legfeljebb csak két millió munkást érint, akiknek részben az órabérét kellett emelni, részben a munkaidejüket leszállítani amikor a törvény erőre emelkedett. Szégyen, hogy ma az Egyesült Államokban még vannak munkahelyek, ahol 25 cent órabérnél kevesebbet fizettek. Sőt, akadtak munkahelyek, amelyeket azon indokolással zártak le, hogy nem fizethetnek 25 cent órabért. Ezeken természetesen nincs mit sajnálkozni. Azon munkások, akik ily helyeken dolgoztak úgy sem éltek emberhez méltó sorsban és a charitin vagy WPA.-n szenvedők is jobb viszonyok között vannak. Ha ilyen törvényt 50 évvel ezelőtt hoztak 'volna, talán némi könnyebbséget nyújtott volna az ipari munkásságnak ma azonban sok millió munkásnak határozottan hátrányára van ezen törvény. A nagy ipari gócpontokban a 40 órás munkahét ma már elfogadott tény volt. A legtöbb iparban, ha ennél több időt lolgoztak az túlóra volt és mint ilyent fizették. És itt történt meg, hogy a törvény a haladást visszatolta. A törvény életbe léptével több gyárban ismét a 44 óra lett a hivitalos munkaidő és csak ezen felül fizetik a túlórái bért. Vannak helyek, ahol a szombat munkaszünet volt már évek óta és most a törvény által feljogosítva érzik magukat a munkáltatók a szombati félnapi munka vissza hozására. Nem volt még példa, hogy a törvények a munkásság nagyobb százalékának javát szolgálta volna. Vannak helyek, ahol a munkásság annyira elmaradt, tudatlan és tehetetlen, hogy megelégszik az állaténál is alacsonyabb nivóval, akiknek még ily régen elkésett törvé nyék is javítanak a helyzetű kön, de a legtöbb iparban és te lepen a munkásság már régen kiverekedte azt, amit végre a törvénnyel akarnak szentesíteni. Alig fér kétség ahoz, hogy ezen törvény a munkásság ellen és a munkáltatók javára lett nozva. Akik szerkesztették ezen törvényt nem nézték jó szemmel, hogy az ipari munkásságnak túlságosan sok szabad ideje legyen. A termelő eszközök teljesítő képességét véve alapul, ma már minden iparban túlságosan elegendő volna a heti 16, vagy legtöbb 20 órai munkaidő ahhoz, hogy az összes munkások munkához juthassanak. De azonban a munkásság felkészültségét véve számításba ily forradalmi teljesítmény végrehajtásához, ez alig látszik keresztül vihetőnek. Azonban nem lehetetlen a 30, vagy 36 órás munkahét, amelynek életbe léptetésére pl. már az autó iparban lépéseket is tettek. És most, amikor már ez a megvalósulás stádiumában van. akkor törvényesítik a 44 órás munkahetet. A munkásság szervezett erejével sok rossz törvényt helyezett már hatályon kivül és ezzel is megteheti ugyan azt. A munkaidő és bér megállapítása elsősorban az ipari munkásságot érinti s azoknak kell határozni, hogy hány órát és milyen magas bérért dolgozzanak. És az iparokban szervezett munkásságnak meg is van az ereje, hogy azt végrehajtsa, tekintet nélkül, hogy a kapitalista törvényhozóknak tetszik az vagy nem. Amig az ipari munkásság onnan várja sorsa javulását, addig csak ily “haladásnak” leszünk részesei. “Lázadás” Washingtonban Mint ismeretes Washington ennek a gazdag országnak a fővárosa. Mint főváros, nem tartozik egyetlen államhoz sem, hanem az egymagában képez egy államot, melyet “District of Columbia” néven jelölnek a térképen. Ott van a fehér ház, ott szdkel az Egyesült Államok elnöke, ott vannak az összes minisztériumok, ott van a kongresszus, ahová összejönnek az egész országból a “nép kiválasztottjai” akik persze mind gazdag emberek é’s az: hihetnénk, hogy az egész város gazdagokból áll. Mivel ez a város minden tekintetben mintaképe kell legyen az ország többi városainak, mert ott van a nemzetnek az “esze” elképzelhető, hogy ott minden a legnagyobb rendben van <4s mindenki boldog és megelégedett. Ott nincsennek éhezők, nincsennek munkanélküli ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő’ eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL ek, vagy legalább is nem kellene, hogy legyenek. Ahol annyi vagyon s ész összpontosul és nincsennek “munkakerülők” és nincsennek rakoncátlan kapitalisták, akik a hozott törvényeknek ellenszegülnek, ott képzeletünk szerint a legnagyobb rend uralkodik. De vájjon igy van-e? A közel múlt napokban a napi sajtó eldugott helyén egy kicsi kis hir jelent meg, amelyből arra következtetünk, hogy a kapitalista rendszer egyenlő akár Washingtonban, akár Alaská- nak a legtávolabbi részén. A hi- recske arról számol be, hogy a washingtoni szövetségi épületben uj takarítónőket fognak felvenni, összesen vagy 175-öt. A hir gyorsan terjedt a városban és a kora reggeli órákban özönlöttek a munkára pályázó nők a szövetségi épület felé. Mire a hivatalos óra elérkezett több mint 5,000 nő tolongott ott és egymás haját tépve igyekeztek előbb kapni felvételi ivet. A tolakodásból egész kisszerű “lázadás” lett, úgy, hogy a rendőrséget kellett igénybe venni, de rendet azoknak sem sikerült teremteni, mig végre beszüntették a felvételi ivek kiadását. Miután a főportás órák hosszat nem jelentkezett a várakozók eloszlottak. Ma nem ritkaság, hogy egy- egy kis hirdetésre százak és ezrek jelentkeznek munkára és amint látjuk ezalól még az ország fővárosa sem kivétel. Ahol gazdagok vannak ott egész biztosan szegények is vannak és ahol szegények vannak ott nyomor is van. Ettől a földnek egyetlen talpalattnyi helye sem mentes és az elnyomottaknak akár New Yorkban, Washingtonban, Berlinben, vagy Tokióban vannak is, egyenlő okuk van és egyenlő kötelességük szervezkedni hogy ezt a rendszert, amely a társadalom hasznos tagjainak csak nyomort és Szenvedést juttat osztályrészül, mennél előbb megdöntsük és helyébe oly rendszert építsünk fel, ahol mindenki megkapja munkája gyümölcsét. AKRONIAK FIGYELMÉBE! A “SÁR ÉS VÉR” akroni bemutatója, a clevelandi Modern Színkör vendégfelléptével, november 6-án, vasárnap délután, pont fél 3 órai kezdettel, Akron városának legnagyobb kultur- eseménye lesz. Minden előkészület megtörtént, hogy a tehetséges műkedvelő gárda, valamint a nagy sikereket elért darab, a Magyar Ház zsúfolt tömege előtt, az eddigi sikereket is felülmúlja. Belépő jegy 50 és 60 cent. Előadás után tánc lesz, Tóth Jani zenekara mellett. Tánc jegy 25 cent. Lesz kitűnő vacsora és minden ami a szinelőadási szórakozást teljessé teszi.
