Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-15 / 1028. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 15. « | TÁRCA | OSTYEPKA Miközben éppen azon gondolkoztam, hogy mely tárgy legyen az, amivel nem háborítom a köznyugalmat, történt az eset. Vérfagyasztó részleteit félve tárom fel s ezt is csak azért merem, mert mint minden megdöbbentő eseménynek, ennek is vannak tanulságai. Fájdalom, azt nem tudom pontosan, mint s hogyan keletkezik az ostyepka — s emiatt nem lesz pontos a tudósításom —, szlovák eredetű sógornőmre hárítom a felelősséget, ő azt állítja, hogy juhturóból készítik és megfüstölik, ünnepies ajándékba hozta — az imént még asztalomon heverő — hatalmas citromalaku barna Ínyencséget egy pozsonyi rokon s szerencse még, hogy néhány falatját kiélveztem, mert különben nem lenne hiteles tanúja annak, hogy mily jó falat volt ez az ostyepka. Mert a Bogár mégsem hiteles tanú. Éppen hallgatjuk a rádióban, hogy Pollacsek ur hogyan lőtte a négykrajcárosokat, amikor velőtrázó sikoltás tört be a konyha felől és egy üvöltés, amely Dante borzalmaira emlékeztetett. — Te gonosz bestia, te sunyi dög, kevesebb sajtot nem is lophatsz, mint egy kilót! Kirohantunk. Ott áll feleségem izgatottan, bottal a kezében és a Bogár, a kutya, reszketve a következményektől, bujkál, mint riadt lelkiismeret. A konyha küszöbén pedig ott hever az ostyepka. Azaz dehogy, csak a maradéka, amit ez a házi tolvaj már nem tudott megenni. Röhögött az ostyepkama- mardék, mintha mondaná: ha megpukkadtok is, a kutyáé leszek ! A kutya szótlanul elbújt a kályha alá s a szigorú parancsra sem bujt elő, — arra az ostobaságra, hogy odaáll jón a bot elé, csak az ember kapható. A tragikus eset, minden sötétsége ellenére, világosan látszott. Az ostyepka kikerült a konyhaasztalra s illata szétterjedt ingerlőén. Bogár szaglószerve legendás, kinn a kertben, ahol a szomszéd kutyákkal társalgóit, megérezte a csábítást. Az ostyepka győzött, a kötelességérzet elbukott, — kileste az ajtónyitást, besurrant és a sajt az asztalról a kutya gyomrába került. Pedig, ha tudta volna, hogy mennyi mindent terveztünk ezzel az ostyepkával! Mindegy volt már minden. A feleségem, mint a megsértett erkölcs, magántulajdon és jogrend Nemtője hadonászott a bottal, hogy ő majd megtanítja a kutyát becsületre. Én kételkedőén álltam ott, mélyen a súlyos veszteség hatása alatt, a fiam pedig megakadályozta a kutyaverést. így derült ki, hogy feleségem gondolkozása még tiszta természetesség. Engem már megrontott a filozófia s bizonytalannak tartom, van-e a Bogárnak any- nyi belátása, mint a gazdájának. A fiam pedig teljesen városi s őszintén gyönyörködött felháborodásunkon az ártatlan kutya ballépése felett. Bármennyire szabad is, nem merek dönteni — ítélkezzék közöttünk a történelem. lyi Karcolatok Karcolja (f) Roosevelt sikeres fellépése után, mely nagy szerepet játszott a béke megteremtésénél, újabb békeangyal szerepre vá- lalkozott. Green és Lewis két aránylag kissebb elnöktársát akarja kibékíteni. A békités ezeknél a föltolakodott munkásvezéreknél csak egyféleképpen sikerülhet. Adja át egyiknek a kettő közül Mr. Roosevelt a saját elnöki állását, a másikat pedig ugyanannyi fizetéssel ültesse be az egyesitett fékszervezet elnöki székébe és meglátja olyan béke lesz Green és Lewis között mintha csak elválaszthatatlan ikertestvérek volnának. A new jersey munkaügyi osztály kimutatása szerint, abban az államban több mint százezer nőmunkás a minimum béreknél, jóval alacsonyabb bérek mellett dolgozik. Hihetetlenül hangzik az órabér egyes helyeken alig több 5 centnél. Ez pedig hivatalos megállapítás, olyan tisztviselők által akiknek az évi fizetésük 5 ezer dollártól 12 ezer dollárig megy föl. Az iyen kimutatások lázadást és szervezkedésre való törekvést, kellene, hogy előidézzenek, ehelyett azonban megelégedést jelentenek azoknál akiknek az órabérük többszöröse az 5 centnek. A kapitalista kizsákmányolásnak és ravaszságnak nincs határa. Még mindig serényen tart a táviratozási láz, melyet a reakciós amerikai magyar újságok indítottak meg a magyar területek visszaszerzéséért. A magyar hazaffiak, akik jól megtanulták, hogy “huncut a német” a legnagyobb huncuttól Hitlertől várnak segítséget. Ezeket a magyarokat annyira megkábi- tották, hogy nem látják akár Nagymagyarország akár Kisma- gyarország lesz, mindenképpen Hitleréknek lesz gyarmati országa. Az amerikai magyar reakciósoké az érdem, hogy a jobb sorsra érdemes munkásnép nagy tömegét, még mindig gondolat szegénységben tudják tartani. Stalin elvtárs egyik főhadvezér társát, aki egynegyed millió vörös katona fővezetője volt, csakúgy suttyómba eltüntették, ami annyit jelent, hogy hidegre küldték. Ezelőtt mégis volt legalább formai vád és tárgyalás is, de most már ezt a formaságot is beszüntették. Sokkal egyszerűbb egy golyó beeresztése, és megállapítása annak, hogy az illető főbenjáró bűnös volt. Ez az újfajta szovjet demokrácia, melyről dicshimnuszokat zenge- deznek Stalin szerencsétlen követői. Vagy inkább szerencsés követők a szerencsétlenek, mert szerencséjük, hogy nincsennek Stalinországban. Most már van Wagner törvényünk, van 5 millió AFofL. szakszervezeti munkásunk, van 4 millió CIO-ban szervezett munkásunk, munkanélküli segélyünk, éhség elleni segélyünk és még néhány tucat törvényünk. És mégis a munkásnép sorsa ugyanott van, sőt talán még rosszabb helyzetben van az átlagos munkás mint bármikor ezelőtt. Egyszóval megint azt kell tapasztajuk, hogy amit a kapitalista ad, az “nesze semmi fogd meg jól”. És ez igy lesz mindaddig, mig a munkásnép megszervezett ipari erejével harcba nem száll azért, amit a kapitalista nem akar odadni. Csak szervezett ipari harc által, lehet változás a dolgozók sorsán. EGY BESZÁMOLÓ (Folytatás az 1-ső oldalról) ger, polgármester, papok és más “notabilitások” inkább azt szerették volna elmondani, amit elhalgattak. A “Demokratikus” front, betegsegélyző kiküldött, Munkás Klub képviselet és a kanadai lapszerkesztő, mind takarni próbálta munkásvoltát, és a fülünket sértő HONFITÁRS megszólítást használta, állandó nyelvbotlás mellett. Az osztályharc fraziológiájához, kifejezéseihez szokott fület misem sérthette jobban, mint az ilyen hipokratáskodás. Az ilyen fél§zegségektől eltekintve, a haníiltoni magyar munkásság életrevalóságát, alkotó erejét, áldozatkészségét és szolidáris érzését dicséri az Otthonvásárlás, a romhalmaz kultúrintézménnyé való átformálása és a három napos ünnepségnek megrendezése. Látogatásunknak nem volt ünnepronto szándéka. Az itt elmondott beszámoló is ettől ül legtávolabb. De mégsem mulaszthattuk elmondani építő kritikánkat, amelynek elmondásához ép oly kevésbbé van módja és alkalma a canadai magyar munkásoknak, mint a Niagarai zuhatag innenső oldalán élő elvtársaiknak. A kritika ott is bűn és kiközösítéssel, kizárással jár. A canadai termés, az utóbbi években kizárásokban, kiközösítésekben bővelkedett. Találkoztunk ugyanannyi kizárt forradalmi munkással, mint vonalassal. A belső harcok és súrlódások nem értek véget. Folynak folydogálnak. Ebbe a visszás helyzetbe időszerűnek látjuk, hogy uj hangot adjunk és beleszóljunk. Erre törekedtünk látogatásunk alkalmával és hogy ez mennyire sikerült — majd elválik. A hamiltoni és általában a canadai magyar munkások azon az utón vannak, hogy fel kell ismerniök, hogy soraik egyse- gesitésére és a szolidaritás megtestesítésére, nem alkalmas az “egysgfrontnak” az a megtévesztő Jelszava, melynek hangoztatása mellett, éppen úgy dívik az egyenetlenség és a testvérharc, mint bárhol másütt e sártekén. v W. STATEMENT OF THE OWNERSHIP OF BÉRMUNKÁS Published Weekly at Cleveland, Ohio. Oct. 1, 1938. State of Ohio County of Cuyahoga Before me, a Notary Public in and for the State and county aforesaid, personally appeared Andrew Wiener, who, having been duly sworn according to law, deposes and says that he is the Editor of the Bérmunkás and that the following is, to the best of his knowledge and belief, a true statement of the ownership, management (and if a daily paper, the circulation) etc., of the aforesaid publication for the date shown in the above caption by the Act of August 24, 1912 ,as amended by the Act of March 3, 1933, embodied in section 537, Postal Laws and Regulations, printed on the reverse of this form, to wit: 1. That the names and addresses of the publisher, editor, and business managers are: Publisher Industrial Workers of the World, 2422 N. Halsted, Chicago, 111. Editor Andrew Wiener, P. 0. Box, 3912. Sta. S.S. Cleveland, Ohio. Managing Editor Andrew Wiener, P. O. Box, 3912. Sta. S. S. Cleveland, Ohio. Business Managers Andrew Wiener, P. 0. Box, 3912. Sta. S. S. Cleveland, Ohio. 2. That the owner is: Industrial Workers of the World, 2422 N. Halsted St. Chicago, 111. W. H. Westman, Gen. Sec. Treas., 2422 W. Halsted, Chicago, 111. Chairman of Executive Board Chester Zook, 2422 W. Halsted Chicago, 111. 3. That the known bondholders, mortgagees, and other security holder owning or holding 1 per cent or more of .total a- mount of bonds, mortgages, or other securities are: none. 4. That the two paragraphs next above, giving the names of the owners, stockholders, and security, if any, contain not only the list of stockholders and security holders as they appear upon the books of the company but also, in case where the stockholder or security holder appears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting, is given, also that the said two paragraphs contain statements embracing affiant’s full knowledge and belief as to the circumstances and conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a capacity other than of a bona fide owner, and this affiant has no reason to believe that any other person association, or corporation has any interest direct or indirect in the stock, or other securities than as so stated by him. Andrew Wiener, Editor, business mgr. Sworn to and subscribe before me this 3 day of October 1938. Seal. Alexander C. Weizer, (My commision expires Aug. 5. 1940.
