Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-02 / 1013. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE* INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. Politikai kényszer a haladás útjában A Tudomány és Művészet vilá­gító fáklyáit kioltja az uj szűk­látókörű Nacionalizmus, amit a Kapitalizmus bevezet életének meghosszabbítására. Fejlődés helyett visszafejlődés. Irta: Scott Nearing A telefonok, egymástól távol­eső vidékek gyors és hathatós összekötő kapcsolataiként szü­lettek meg. Hosszú éveken át, Európa nagy városai között oly­an telefon összeköttetés fejlő­dött ki, mint nálunk Buffalo, Pittsburgh és Washington, New York és Boston között. A közel­múltban, Olasz és Németország megtagadta, Prága és Párizs összekapcsolását. így tehát a telefon szolgálat megbénult anélkül, hogy annak rendszeré­ben, szerkezetűben defektus ál­lott volna elő. Megbénult politi­kai okokból. A telegráf összeköttetések hasonló defektust szenvedtek az utóbbi időben, állami beavatko­zások miatt. A rádió használat­ban ugyan ezen kártevő okok mutatkoznak. A telefon sem le­hetett tartósan kivétel. Az utób­bi évtizedek, fárasztó, áldozatos és tudományos munkáit igy sep- rik el, “politikai szükségszerű­ségből”. Sokan nevetnek — még — mikor azt mondjuk, hogy a fasizta országok és fasizta ál­lamfők, “vissza vezetik á tár­sadalmat a sötét korszakba”. Lehetetlen felkiáltásokkal ka- pálódzanaka az ilyen megállapí­tások ellen. “Hiszen az elmúlt század áldást és haladást jelen­tő felfedezéseit ne mpusztithat- ják el. Azok itt vannak és ma­radnak éppen annak biztosíté­kául, hogy nem lehet a társa­dalmat visszafejleszteni”. Hiába vitatkoznak és kapá- lódznak, mert nincsen igazuk. Mert a római civilizációt is ha­sonló gazdasági viszonyok, há­borús kimerültség züllesztették széjjel. Ugyan azon erőket, ugyanazon állapotok bekövetke­zését, mi gátolhatná hát meg? A modern technika és gépezet, ha a pusztítás szolgálatába ál­lítjuk a kultúra pusztítását an­nál gyorsabban hajthassa vég­re, mennél fejlettebb és tökéle­tesebb. A “Politikai szükségszerű­ség” vészkiáltásait a múltak­ban lopások, csalások és gyil­kosságok takarására használ­ták fel. Ma — viszont a hang­CLEVELAND szórók hathatósságával használ­ják a tudomány megfojtására és a technológia mégbénitására. E kérdés jelentősége és mesz- szehordó fontossága olyan, hogy nem lehet kézlegyintéssel elin­tézni. Mert ha a technológia és tudomány fáklái égve maradnak és világítanak, vakító fényük mellett el fog tűnni a nyomor, nélkülözés, a babona és tudat­lanság, elfogja seperni utjából a nemzeti határvonalakat kifog­ja irtani a maradiságot és az elnyomatást; megfogja szüntet­ni a haszonharácsolást és a ki­zsákmányolásnak más formáit is. A világ vagyonos és kivált­ságos osztálya akik vagyonának és erejének biztosítéka, tudat­lanságon, nyomoron, nélkülö­zésen, nemzeti szuverénitáson és háború nyugszik, kétségbe­esetten kapkodnak a jövő pers­pektíváinak láttára s megnyo­morítják a technológiát, száj­KosarazzaK a tudományt, hogy ez által osztályérdekeitket vé­delmezzék és megóvják. Edward Gray hires mondása, hogy “Európa szerte kialusznak a lámpák” azt vélte magyaráz­ni, hogy Euhópa világítási rend­szere felmondotta á szolgála­tot. Ám a világítási rendszer funkcionálhat világosabban is mint valaha és az áramfejlesz­tőben egy billentyű meghúzá­sával mégis kilehet azokat olta­ni. Könyveknek máglyán égeté­se, gondolatok elnyomása, a tu­dósok üldözése, munkaerőt ta­karító gépek konstruálásának betiltása és sok minden ami e folyamathoz tartozik, csak egy konklúzió felé mutat: nem ma­guktól alusznak ki a lámpák, hanem emberek oltogatják azo­kat ki — emberek, akik tudják hogy mit akarnak és miért akarják amit akarnak. "ÜNNEPELTEK" BUDAPESTEN — A BÉRMUNKÁS BUDAPESTI TUDÓSÍTÁSA — A CIRKUSZ UTÁN . . . A katolicizmus nemzetközi u. n. eucharisztikus kongresszu­sa véget ért. Ami fényt, pompát a papság és a nemesség csak kibirt fejteni az ott tündöklőit a milleneumi emlékmű körül a hősök terén. Ha a gyér számú idegenek ezt ott végignézték úgy megtudták érteni azt, hogy miért kell a szerencsétlen ma­gyar népnek az iga alatt nyögnie a feudalista kapitalista osztály­uralom igájában évszázadok óta* mert a közmondás is azt tartja a minden földi jóban dúskáló, csillogó aranyat csillogtató pap­ság világos jele annak, hogy a nép szegénységben kell, hogy legyen. Jézus, ha ott megjelent volna e képmutatók és farizeu­sok között bizonyára korbács­csal ütött volna szét közöttük. A pompát, a külső díszt film- hiradókból, fényképfelvételek­ből, polgári és klerikális lapok színes mellékleteiről tulon túl ismerhetik olvasóink. Én most az érem másik ol­dalát mutatom be lapunk olva­sóinak, mint olyan riportere aki élénk figyelemmel, nyitott u. n. proletár szemmel kisérte a circus minden mozzanatát, mely miként a katolicizmushoz illik üzleti alapon nyugodott. Gondosan ügyelve arra, hogy a profit lehetőleg az utolsó fillér­ig a klérus kincstárát gazda­gítsa. Még a felületes szemlélő is megállapítani kényszerült, hogy a beharangozott 150-200 ezer külföldinek hire hamva sem volt. Bár a statisztikát ők tud­ják miért nem tették közzé, mert leszámítva az ugyancsak gyér számú papságot alig-alig lehet 8-10 ezernél többre be­csülni. A külföldiekhez kell szá­mítanunk az u. n. utódállamok­ból és pedig Jugoszlávia, Romá­nia és Cseh-Slovákia magyarsá­gának számát is, mely egyedül Cseh-Slovákiából 1800 főnyi volt. E kudarc palástolására a fővárosból mint az ország kü­lönböző állami vagy kapitalista kézben levő ipartelepeiről vezé­nyelték föl a tisztviselőket, al­tiszteket és mindazokat a mun­kásokat, tűzoltókat stb. akiket e pár napon nélkülözhettek. A parasztság is képviselve volt hasonló módon úgy, hogy a tá­volabbi községekből (de nem mindegyikből) 10-30 főnyi cso­portok lettek táblák alatt föl- masiroztatva. A rendőrség és katonaság egy jó része is civil- gúnyába öltöztetve szaporította a “népség” fő számát. Érdekes hogy amikor az u. n. “éjféli szentségimádásra” a férfiak többezres tömegé felvonult az Andrássy utón este 9-10 között feltűnt nekem az, hogy mint a bűnösök mind unottan, lehor- gasztott fővel badukoltak. Bár bizonyos távolságra a spiclik őrködtek e tömeg fölött sikerült a Bajza ucca és Andrássy ut sarkán közéjük elegyedni ami­kor is megértettem az unottság és lehorgasztott fejek okát. A (Folytatás a 3-ik oldalon) NUMBER 1013 SZÁM “Vagy győzünk, vagy meghalunk” A demokráciák sajnálkoznak, a tőkések örvendeznek, a munká­sok meg tehetetlenül bámulnak amig a fasizta hordák legyil­kolják a Spanyol népet. A genevai Spanyol delegáció még be sem fejezte mondaniva­lóját, hogy megtegye ajánlata­it és feladását kérje a “benem- avatkozásnak” már újból kitört és förtelmes pusztítást vitt vég­be a fasizták bombázása Bar- celone és vidékén. Ugyanebben az időben indult meg újból a muníció szállítás Francoéknak olyan mértékben, hogy a Lav- ant fronton küzdő Loyalista harcosok emberfeletti bátorsá­gára volt szükség az offenziva feltartóztatására. Ezek a vélet­lennek látszó történések viszont világosan igazolják, hogy a fasizta kalózkodás és gyilkos hadjárat a demokráciák be­hunyt szemei előtt, azok jóvá­hagyásával folyik folydogál. A béke nevében Az európai béke nevében, amely sokkal jobban veszélyben van mint valaha . . . hipokrata megokolások mögé bújva, a de­mokratikus kormányok békét kötöttek a fasiztákkal melynek ára Spanyolország feláldozása. Árulásaik takargatását sem tar­tották immár szükségesnek. Mert ugyanazon a napon, mi­dőn Alvarez del Vayo vádbeszé­de elhangzott Genevában . . . halált szóró bombaeső zudult Barcelona lakosságára. Háborúnk tragédiája vége fe­lé és az utolsó stádiumhoz köze­ledik. És minden árulás ellené­re az elszigetelésükre irányuló törekvések dacára, a demokrá­ciák és fasizták békepaktumai után, komoly külső szolidaritás hiányában is: ellentállásunk, a spanyol nép haláltmegvető bá­torsága és küzdelme nem ingott meg. Mi nem csapódunk be. Régóta rájött Spanyolország munkássága a fronton harcoló (Folytatás a 8-ik oldalon) CLEVELAND magyar IWW.- jstái, most péntek estétől kez- tődőleg, minden pénteken uccai gyűlést tartanak a Buckeye Roadon, 123 és 125-ik uccák kö­zött levő telken. A Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívjuk uccai gyűléseinkre, melyen jó szónokok lesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom