Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-26 / 1000. szám
1938 március 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal VAS, WOLFRAM, ANTIMON KÍNA ÉRCKINCSEI A kiani zsákmányért egyenlőre Japán harcol fegyeveresen de az angol, francia, amerikai, jiémet tőke egyaránt igyekszik magának minél nagyobb befolyást szerezni a holnapi Kínában. A tőke vár és számol. Németország szeretne békét közvetíteni a harcoló felek között, hogy a kinai újjáépítésből és Kina természeti kincseiből min- nél nagyobb részt kaphasson. Nem kicsiségről van szó. A 11 millió négyzetkilométeres birodalom, amelynek a lakosságát legalább 450 millióra becsülhetjük, rendkívül gazdag kincseket rejt földjének gyomrában is. Vas, szén, wolfram, antimon, rogany, réz, ólom, ón, arany, bizmut, higany, bauxit, ezek a fontosabb bányakincsek, amiről eddig tudnak. A világtermelés 350-szerese Fémmel és szénnelJapán nem rendelkezik. A szigetek országa bányakincsekben roppant szegény. Ezért akarja rátenni a kezét Kínára, hogy megszerezze magának a nyersanyag- termelésnek ezt a kimerithetet- lennek látszó területét.. Néhány év előtt hivatalos kinai becslés szerint 239 milliárd tonnában állapították meg Kina szénmedencéinek készletét. Különösen az északkinai szénmezők ígérkeznek gazdagnak. A legújabb becslés szerint, amelyet dr. Vong-Ven-Ho egyetemi tanár végzett, Kínában mintegy 350 milliárd tonna szén rejlik, ami éppen 350-szerese a világ egy esztendei széntermelésének. Vagyis a mai színvonalon Kina 350 évig tudná az egész világot szénnel ellátni, — ha a becslések helyesek. De nyilvánvaló, hogy tévedés csak abban az irányban lehet, hogy — még nagyobbak a készletek. A mandzsukuói vastelepek Kina vasbányáinak készleteit 1.2 milliárd tonnára becsülik. Ez a jelenlegi termelési fokon korántsem olyan tekintélyes világviszonylatban, mint a szénmezők gazdagsága. De a termelés modernizálásával a vastermelést is fokozni lehetne olyan mértékben, hogy Kina termelése elérje az európai vastermelés mennyiségét és színvonalát. Ezeknek a vaskészleteknek a 70%-a Mandzsukuóban van, úgyhogy Japán már nagyrészt meg is szerezte magának. A mandzsuriai termelés már meg is haladta az évi 500.000 tonát ami körülbelül megfelel a kis Ausztria vastermelésének, de még mindig eltörpül Franciaország 32 milliótonnás, az Egyesült Államok 25 millótonnás, vagy Oroszország 22 milliótonnás vasérctermelésével szemben. Amiben már ma is Kina vezet Vannak azonban bányászati ágak, amelyben máris Kina vezet. A világ wolfram-termelé- sének 80%-át adja Kina. A hivatalos becslés egymilliótonnás készletekről beszél amelyek főleg Kiangsi, Kvantung, Hunan és Kvangsi tartományban fe- küsznek. De van olyan becslés is, amelyik csak a kiesbb mélységben fekvő 2 miiló tonnát. A wolframérc bányászatát a kinai kormány már többször meg a- karta oldani monopóliumos alapon, de az a heves nemzetközi spekuláció, ami a wolfram körül folyik, a tőkeszegény kinai állam terveit mindig tönkretette. A modern villamosság technikában a különböző finomabb ellenállóképesebb acélfajtáknak gyártásában (wolframacél) ennek a kemény és nehezen olvasztható fémnek döntő szerepe van, azért keresik olyan idegesen. Azt is mondhatjuk, hogy Japán hadjárata: háború a wol- framért — persze sok egyéb mellett. Az “egyebek” között legnagyobb jelentőségű az antimon. A kinai föld antimonkészleteit mintegy 3.7 millió tonnára becsülik. Ezt a fényes, fehér fémet a gyógyszervegyészetben és többek között a nyomdabetü- gyártásban használják leginkább. Ennél is megkísérelte a kinai kormány, hogy monopóliumot létesítsen, de a tőkeérdekeltségek ellenállása erősebbnek bizonyult. Kina a világ antimon forgalmának 40%-át szolgáltatja és aki ezeket az anti- monbányákat megszerzi az döntő szerept játszhat a nemzetközi piacon. A nemzetközi ónpiac számára Kina a nagy kérdőjel. Állítólag Jxnan, Hunan és Fukien tartományban hallatlan bőségü ónbányák vannak, de a mostani elmaradt módszerekkel már nem tudják a termelést fokozni. Meg kell még említeni, hogy az óriási bauxitföldek kihasználása még meg sem kezdődött hogy a rézbányákat még a középkori szerszámokkal művelik meg és előttünk állhat Kina bányakincsének mérhetetlen gazdagsága és a japán imperializmus vérszomja. —os PÁRBESZÉD U: Beszélgetéseink során folytatott érveléseidből az tűnik ki, hogy te az ész minden- hatóságára tettél esküt, mely szerint egy emberibb világ létrehozatalában az erkölcsi érzelmeknek semmi szerep nem jut. Minden a nyers, tudat mögöttes ösztönöknek ész-őfelsége által közvetett kérdése csak. Figyelmen kívül hagysz oly akadályokat, melyeknek áthidalása ezen lelki elemek nélkül lehetetlen. Okoskodásod szerint az idő végtelensége kellene .azon rémes hézagok kiegyenlítésére amiket az értelmi fejlődés egyoldalúsága szántott az emberek és osztályok között. Ezeknek megfelelően a társadalom gépezete szinte érthetetlen komplikációs magasságokat éré el a szellemileg lemaradtak számára. S mindezekhez még hozzájárult az a tragikus társadalmi széttépettség mely az a- nyagi helyzetek legcsekélyebb különbözőségein is oly'brutálisan megnyilatkozik . . Bármily kérdéses is lett légyen a dolog: én nem tudok szabadulni a. gondolattól, hogy egy ily visszás erkölcstelen világ moralizálásá- ban nem csak szellemi, de erkölcsileg is egy mindenkinek fölötte álló, parancsoló rendezésre van szükség. G: Testvér, ez a világ egy oly szerencse játék, amelyben az erkölcs és lelkiismeret fényűzése végzetes következményekkel jár. Megfelelő értelem mellett viszont befogjuk látni, hogy az egész játék oly hülyeség, melyben a legtöbben csak veszíthetünk. Megpróbáljuk tehát oly szabályok fölállítását, hogy mindenki nyerhessen. Ez — ha még oly nehézkesnek tetszik is — értelmi kérdés és nem erkölcsi. Jó, ha ebből is van, ez azonban itt csak a vesztesek kétes lelki dísze mely valósággá csak a gyakorlat termékeny talajában érhet ki. Akadályaid és hézagaid csak « játék esztelen módszereinek természetes következményei Ezek lasasn leomlanak, beheg- gednek ama szabályok építése alatt. A társadalom komplikált gépezeteit mint egészet senki sem érti testvér, de annál jobban érti a minden—ki. Minden fogyatékossága ellenére is az egy collektiva, melyben minegyiknek meg van a maga kis munkaköre. Ez az életküzdelemnek társias formájú felosztása, munkamegosztás. Az a bizonyos széttépettség a belőle folyó alacsonyrendü érzületekkel, megint csak ezen té- bolyodott játékformának szellemi kórtünetei. Bevallom, ördögi örömet érzek az fölött, hogy mind ezekkel csak éngem igazolsz akaratlan . . . Ezek egy magasabb műveltségi szinte eltűnnek. Elismerem, hogy ennek a szintnek az elérése kissé hosszadalmasabb dolog. De ha jól értettem, te az idő végtelenségét adod hozzá, tehát jut is, marad is. Ellenben aligha lessz elég a te mindenkinek “fölötte álló parancsoló rendezésed számára.” Ez testvér messiás várás. A messiásoknak is az az általános gyengéjük, hogy először és utoljára is magukat akarják megváltani. S mivel csak béna szentek közt akad az olyan, akinek mások felé hajlik a keze, igy a messiásizmus is szellemi bénaság. U: Ugylátszik üres szalmát csépelünk, nem győzzük meg egymást. G: Talán le inkább, de meg nem. Ámbár bevallottad, hogy az ipari uniónnak félig bedül- ttél. U: Megvallom kissé még mindig alatta vagyok, káprázatosán szép és oly érzelmesen hat. G: Mi az, hogy érzelmesen hat! . . . Nos, én meg kijelentem, hogy egy átkozott kukkot sem pazaroltam az érzelmeid számára . . . Látod ebben rejlik szalma cséplésünk üressége. A fasizmus épit az érzelmeknek hízelgő anyaggal, midőn sötét céljait azzal leplezi hogy, sokak által nehezen érthető súlyos gazdasági problémák okait a tárasdalomban fennálló szín, nyelv és felekezeti különbségekben jelöli meg. Holott ezek csak amaz égetővé vált problémák szándékosan való elhanyagolásától nyerik hazug realitásukat. Egy gazdag szélcsend vagy csak normális körülmények között is midőn az uszítás a propaganda alszik, ezek a “különbségek” érzékelhetlenek. Ezúttal sajnálattal kell megemlítenem, hogy ez a bolondé- ria az úgynevezett baloldalon is kezd hódítani. És itt megsúgom neked, hogy egy kicsit téged is féltelek . . . U: Sohase félts engem! Hogy az ipari uniódat nem nyeltem le szőröstől bőröstől, ez még nem kárhoztat a fasizmus kerge tanainak lenyelésére. Valamint szépségeinek elismerésére sem kötelez arra, hogy annyi akadályok ellenére higyjek is benne. Pláne ha tudom, hogy te magad sem innál rá mérget. Rémségesen egyoldalú észhitedben viszqnt — mely ellök magától minden méltányossági elvet - örökké tudnék kételkedni. Minthogy az egy oly szakadatlan harcnak tesz föl mindent amelyben csak arra marad kilátás, hogy valamennyien .elvérezzünk. G: Elismered, hogy szép és (Folytatás a 8-ik oldalon) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a térmelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
