Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-08 / 989. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 január 8. DISPUTA ■ ■ __ ■ ■ VERES PÉTER -KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. írja: VERES PÉTER A “Szocializmus” eimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkivül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv írója, mint annak kritikusa, tárgy és irodalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújtunk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két briliáns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) Viszont, most és megfordi- ditom a kérdést: mit jelent az, ha elismerjük, hogy vannak fajok s vannak felismerhető faji különbségek? Mi rossz származhatok ebből ránk szocialistákra, egy uj világrend híveire? Vannak fajok — na, és mi következik ebből? Megváltozik talán a szociológia érvénye a felismert gazdasági és történelmi törvényszerűségeknek? A kínai vagy német fajon, vagy akár a zsidón belül is nem továbbra is az eddigi törvények uralkodnak? A faji eszme alapján kormányozott országokban nem ugyanúgy kizsákmányolj a- e a munkaadó a munkást, mint máshol? Az értéktöbblet, a tőkefelhalmozódás, az elnyomoro- dás, az imperializmus nem ugyanolyan fő mozgató és meghatározó tényezők maradnak-e, mint azelőtt? S nem érvényesülnek-e kivétel nélkül minden fajon belül? Mi bajunk lehet tehát a faj elismeréséből Az, hogy a tényleges társadalmi osztályellentétek, tehát elsődleges szociológiai tények elleplezésére használják az uralkodó rétegek a faji, tehát biológiai valóságokat. (Mert valóságok: aki ezt tagadja, szintén leplez vagy vak.) Ez giaz, de hogyan küzdj ünk ellene? A fajok letagadásával, vagy a faji valóságok tudatosításával, dialektikus összefüggéseinek a feltárásával? A faji különbségek letagadásával semmiesetre sem mert hiszen valóságokba ütközünk, vereséget szenvedünk s végül nevetségessé válunk és kihullunk a történelemből. Ellenkezőleg. mivel ez úgyis sorrendi kérdés, csakis a helyes sorrend megvilágításával. (Sajnos a Számadás-ból is éppen ennek a résznek kellett kimaradnia.) Ez a sorrend a következő: Az emberiség önmagában véve természeti valóság (biológiai kategória). De mint társas faj, hosszú történelmi korszakokon keresztül szocio-biológiai egységessé alakult. Vagyis puszta természeti (biológiai) léte ma már szociológiái tényezőktől: termelés, munkamegosztás, a technika, kultúra stb.-től függ. Tehát a tiszta biológiai szempont második sorba szorul, mert az emberiség élete ma már csak a munkán, sőt a társasán, vagy társas összefüggésekben (feudalizmus, kapitalizmus) végzett munkán alapul. Vagyis biológiai életét, úgy az egyének életét, mint a faj fennmaradását, szociológiai tényezők határozzák meg. Az első szempont tehát a szociológiai, amely minden fajra s minden fajon belül is érvényes. Mármost az emberiség azonban, bár szocio-biológiai, amely minden fajra s minden fajon belül is érvényes. Mármost a zemberiség azonban, bár szocio-biológiai egység de nem egyetlen nagy biológiai és szociológiai közösség. Államokra, népekre fajokra oszlik. Ezek egyben biológiai közösségek is “népközösségek”, de ugyanakkor hosszú történelmi utón szociológiai közösségek, vagyis termelő közösségek és politikai közösségek is. Ezek a közösségek természeti és történelmi múltjukkal eredően nem egyforma nagyok nem egyforma erősek és nem egyforma fejlettek. A jobb helyekre települtek, az erősebbek, a szerencsésebbek és a technikailag fejlettebbek leigázzák, avagy a termelésen és az árucserén keresztül kizsákmányolják, sőt politikailag és katonailag — csupán súlyúknál fogva is — elnyomják a kisebbeket. Különösen ha utjukba kerülnek. így a biológiai kategória (erősebb néptörzs) szociológiaivá válik és viszint a szociológiai erőtöb- let biológiai eredményt szül: a faj megerősödését és szaporodását. Dialektikusán áthatják egymást. Ugyanakkor tehát, amikor a történelem osztályok harca, igy transzformálva, egyben fajok, helyesebben népközösségek harca is. A jó földért és az értéktöbbletért nemcsak vertikálisan, tehát osztályok, sőt osztályok egyes csoportjai között, hanem horizontálisan, vagyis népközösségek, fajok között is folyik a harc. Ebben a harcban a faji érzés, faji öntudat realitás is, de ideológiai fegyver is, mert leplezi a legalul mozgató szociológiai tényeket (osztályhelyzet, termelési viszonyok) . Az erős imperialista népközösségek politikai katonai, gazdasági hadjáratai nemcsak az uralkodó osztályokra hasznosak, hanem egy bizonyos határig (ez a határ folyton változó, mindenesetre a benti értéktöbo- let- és kamattörvény nemigen törheti át) a munkásosztályra is. A nyugaterópai munkásság magasabb életnívója az elma- radottab és gyengébb termelőközösségek, egyben népközösségek rovására érvényesülhet. Éspedig itt is főleg a dolgozókéra, mert az értéktöbblet- és kamattörvények ott sem törhetők át. Ezt tudatos propaganda nélkül is érzi a nyugati átlagmunkás, azért van nehéz helyzete ott is az “igazi” szocialista mozgalomnak. De az uralkodó osztályok a saját éredkükben ezt még fokozni is igyekeznek sőt arra törekednek, hogy faji gőggé, lélektani uralmi alappá transzformálják a faji érzést, így a valóságos kollektivizmus helyett, amelynek örök emberi igényét ma a kapitalizmus válsága különösen felfokozta s a- mely az osztálytársadalomban nem lehetséges, faji kollektivizmust ád, mint amely ideiglenesen pótolni képes az igazi kollektivizmust. A német hitleriz- mus tömegbázisa ebből a túlfokozott faji gőgből eredt. T. i. ez a gőg a világháborúban defektust kapott s mert a pofonokat a nagy népeknek nem lehetett visszadani, tehát a zsidóknak adták le. A kollektivizmus igénye meg az ostromlott vár kényszer kollektivizmusában s a faji közösség túlhangsúlyozásában és misztifikálásában vezetődik le. Mindezek után ismétlem: nem a letagadás, hanem a faji valóság tudatosítása a megfelelő módszer az osztályérdekek leleplezésére használt faji méreg semlegesítésére. Nem azt kell hirdetnünk, hogy nincsennek fajok (igaz, ezt Fejtő sem állítja, de ő itt egy gondolkodási vonalat képvisel, amelyik ezt állítja), mert ez hazugság, hanem azt, hogy csak az összes fajok elismerése és felszabadulása hozhatja meg a kisebb fajok egyenjogúságát s igy a helyes biológiai verseny a biológiai szelekció érvényesülését is. És azt, hogy mindez csak az osztálynélküli, kollektiv társadalomban lehetséges, amikor is az osztály érdekek faji érdekekkel való bonyolítása, leplezése és átjátszása többé nem lehetséges. A következetes humanista szocializmus, amely nem zavarja össze a sorrendet, ide vezet. Minden kis népnek joga van önálló szellemi életre, önálló kultúrára, mert csak az eredeti élményvilág alapján, a- melyet a természeti és történelmi múlt minden népnél másképpen alakított ki, az eredeti élményanyag szerves továbbfejlesztésével lehet az összemberi- ségnek teljesértékü tagjai. Ugyan miért szabadította fel Szov- jet-Oroszország az ázsiai népeket? Azért, mert megbízhatóbb a számára egy szabad mordvin vagy üzbég közösség, mint egy elnyomott sunyi szolganép, a- mely csak arra vár, hogy árthasson az erősebbnek. Nem is beszélve arról, hogy ez az igazság. Fennmarad azonban egy kérdés : a kis népek mégsem szabadulhatnak fel igazán, mert szükségképpen a nagy, óriás népek vonzása alá, történelmük sodrába kerülnek. Ez csak az osztálytársadalom mai imperialista szakaszában igaz s még itt sem teljesen (Lásd a finn és skandináv népek kifjlett testi és szellemi kultúráját.) Azok a kis népek, amelyekben vitalitás és erő van a népek versenyében, ha az imperialista katonai és gazdasági erők az osztálynéküli társadalomban semlegesitődnek szellemi téren egyensúlyozzák a nagyobbak fizikai fölényét. Ez az egyedül lehetséges és egészséges biológiai szelekció. Azok a kis népek pedig, amelyekben nincs erő és igény az önálló faji KARÁCSONYI ÜDVÖZLŐ LAPOK. A “Bérmunkás” szerkesztőségének. Tisztelt Munkástársak. Mellékelve találnak egy money ordert, 5 dollárról. Már régebben akartam Írni és az előfizetésemet is beküldeni, de azt gondoltam, hátha akad a küldeményhez egy két társ is és többed magával küldhetem be, de nem sikerült. Sajnos igy csak a magam küldeményével jelentkezem. Kérem újítsák meg lapomat egy évre és a három dollárt felüifizetésnek könyveljék el. Itt burnesideon, még vannak akik dolgoznak 2-3 napokat az acél telepeken. Olyanok is, akik már régebb idő óta semmit sem dolgoznak. A dolgozók kaptak a társulattól karácsonyi ajándékot. Egy-egy karácsonyi üdvözlő képes lapot. Ugy-e hogy nagylelkű az acél tröszt A múlt nyáron legyilkoltatott egy csomót, akit megyhagyott, azt meg képes lappal üdvözli a megváltó szeretet ünnepén. De kell valamit olvassanak. A kopertában nincs mit olvasni, munkáslapot nem akarnak ol- vasin, hát olvassák az üdvözletét és vágják hozzá a savanyu ábrázatot. Aki nem az acél gyárak ro- botosai, azok sincsennek különb | helyzetben. Dolgoznak is nem j is. No de azért a Kis Jézuskának is juttattak valamit. Juttattak, még ha kölcsön kérték is a dollárokat. És higyjék el, hogy nem a legrosszabb mesterség ; manapság, a megváltó földi [ helytatójának lenni. Mert a mennyek messze vannak és a földi helytartó legalább addig vigyáz az ajándékra, amig eljönnek érte a mennyekből, hogy átadhassa .... Az embernek el áll az esze ilyen birkatürelem láttára. De nincs hová apellálni. Csak olvasgassák a karácsonyi üdvözleteket. Meg fohászkodjanak, amig bele nem unnak. Mert hogy bele unnak, annyi biztos, hiszen egy pár ilyen karácsony és hasonló képes üdvözletek helyettünk is beszélnek, mert szó ami szó, mi már kezdünk berekedni . . . Szász Antal. élethez, beolvadnak a megfelelő fajokba. A humanisztikus integrációnak ( egységesülésnek) a faji differenciálódás az előfeltétele, ezt ne is próbálja Fejtő félremagyarázni, mert antidia- lektikus útra téved. A részek helyzetének a felismerése, értékrend, sorrend teremtése az egység alapja, vagyis a szocialista nemzetek közössége csak úgy valósulhat meg, ha nem nyomhatja el egyik faj többé a másikat. Ezt jelenti az a mondat. Ehhez még annyit, hogy a következetes szocialista mozgalomnak már ma az osztálytársadalomban is ezt a gondolatot kell szolgálnia. Az osztályharc sikeres lefolytatása szempontjából arra van szükség, hogy a (Folytatjuk)
