Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-03-26 / 1000. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 26. Mi történt Akron ban ? A gumigyár robotosai lenyelték a békát. BISCHOF JÓZSEF RIPORTJA Mi történik akronban? és ami történik, miért történhetik? Erről kívánunk beszélgetni lapunk hasábjain. Hirt adtunk már arról, hogy a gumigyári dolgozókat, a CIO. vezérei, a gyárveze­tőséggel karöltve ijesztgetik és azzal fenyegetődznek, hogy a gyárakat, a munkával együtt elviszik akronból, ha a munkások nem fogadnak el egy nagyobb bérlevágást. Vagy elbocsájta- nak 5000 munkást, vagy redu­kálják a termelési költségeket, illetve a béreket. Szóval: vagy, vagy ........... Az alábbiakban megfeste­ni igyekszünk a helyzetképet, részletesen ismertetjük a leját­szódott eseményeket, hogy ez­zel is eloszlassuk, azoknak ké­telyeit, akik sehogysem akar­ták és nem akarják elhinni, hogy a CIO. a munkásságot el­árulta. Legyen már egyszer és vég­leg tisztázva e kérdés, melyhez nyúlni nekünk, mint forradalmi ipari unionistáknak nem csak hogy jogunk van, de kötelssé- günk is! Lesulytó véleményünk és szi­gorú kritikánk felfog hangozni mindenkor és mindenütt, ahol a munkásság érdekeinek előbb- revitelét gátolják, lassítják, vagy megakadályozni igyekez­nek. Arról van tehát szó, hogy a gumigyári munkásokra, a gyár­vezetőség a CIO. vezérek köz­reműködése mellett, bérlevá­gást fog rájuk erőszakolni, (egyenlőre a Goodrich, a többi majd sorra jön) Csak termé­szetes, hogy ők ezt nem minősi­tik és nem is nevezik erőszak­nak. Hogyisne. Hiszen elfoga­dás céljából, az össztagság elé terjesztik a kérdést? először lefogják szavaztatni . . . Igaz viszont, hogy a szavazás még nem történt meg, DE AZ UJ BÉRSKÁLA, MÁR KI VAN FÜGGESZTVE! Halovány kétely áll fenn az iránt, hogy ezekután utólagos jóváhagyással a bérlevágás el lessz fogadva. Nem lehet ez másként már csak azért sem, mert az ijesztgetésnek meg lesz a hatása, meg kell legyen, hiszen a vezérek e téren tultet- tek a gyárvezetőségen is és igy nem csoda, hogy a munkások megrémültek. E lakáj intézmény vezetősé­ge a bérlevágási kampányhoz megtévesztő virágnyelvezetet használt. Úgy fűszerezték ada­golták az édesnek nem mond­ható keserű pilulákat, hogy akárhogyan vibrált a proli ádámcsutkája, lekellett nyelnie. A tények ily leszögezésével a dolgok mégsincsennek egészen tisztázva. Nem kaptunk felele­tet azon kérdésre, hogy akron­ban, ahol nem is olyan régen, akár a közvetlenül akár a köz­vetetten érdekeltek, szinte megtorpantak a harcok és si­kerek láttára, HOGYAN TÖR­TÉNHETIK ILYESMI MEG? Hová lettek a szép harcok gyümölcsei? Hogyan eshettünk vissza a gyári viszonyok olyan alacsony fokára, ahol az éhbér és a Bedaux rendszer páros ter­he alatt kell újból sorkadozr nunk? Emlékeztek ugy-e, hogy a harci szellem oly magasra csa­pott, hogy olyan melegük kez­det lenni azoknak, kiket azért fizetnek a munkáltatók, hogy kezesbárányokká szelídítsék a dolgozókat, hogy már levették a gallérokat. Izzadtak, kapkod­tak, rémüldöztek, mert a mun­kások szolidaritásán, harciassá­gán, cselekvő készségükön, min­den igyekezet megtört. Ugylát- szott, hogy úti laput kötnek a talpuk alá és kenyéradó gazdá­ik menesztik őket kötelesség mulasztás miatt és menesztik őket a gyárakból, mint kegy- vesztetteket. Nem igy történt mégsem, ők maradtak meg a munkájukon, az ő igyekezetüket koronázta siker. Megállították és leszerel­ték a harcilázat a hangulatot. A visszafordított állapotok kö­zepette érthető, hogy a rend­szer haszonélvezői és csatlósaik örömmámorban úsznak. De vi­szont érthetetlen, hogy az álla­potok visszaforditásában, a munkásvezérek nyújtottak se­gédkezet — de nem mindenki előtt érhetetlen — mert bizony ezt is meg kell érteni . . . Az Ipari unioinsták értik. De mennyire megértjük! Nem is vártunk a CIO.-tól és azok ve­zéreitől egyebet. Nálunk nem keltett meglepetést a CIO. ve­zérek eljárása, a tagság harci szellemének általuk való lesze­relése. Általános szokása és gyakorlata az ilyesmi a mun­kásvezéreknek. Ha ehez sem ér­tenének, akkor nem lehetnének munkásvezérek! A nyílt árulás és szabad­szemmel látható pálfordulás, már legutóbb, a Goodyear sztrájk leszerelése észlelhető- vé vált. Itt bizonyították be a vezérek, hogy értik a mestersé­güket, rátermettek a funkcióra és rászolgáltak a munkáltatók kegyeire. Hogy úgy mondjuk: a Godyear sztrájk volt az egész kérdésnek próbaköve. Gumigyári munkások emlé­kezzetek! A Goodyear sztrájk után, már gyorsabban ment minden ugy-e ? A Goodyear sztrájk után, már nemcsak a kezdeményezés joga esett ki a tagság kezéből, hanem a szer­vezeti ügyekbe szólás joga, a szervezet fölötti kontrol sőt még a szabad kritika joga is elveszett! Azóta nincsen szava­tok! Na ugye? hogy azóta nem kellett sztrájkot se leszerelni! Nem volt többé ellentállás, de volt gyáva meghunyászkodás nemcsak a Goodyearnál, hanem minden nagyobb gyárban, vé­gig le, az egész volnalon. Okoljuk meg ennek az okát? Jó. Keressétek a munkásság nem törődömségében, tunyasá­gában ! S e kettő pedig, a tudat­lanságból táplálkozik. Bosszú­vágy, a társadalmi és gazdasá­gi ismeretek hiánya, melyek­nek ellenszere, a tudás! A munkásságnak az osztály­harc felismerésére van szüksé­ge és e felismeréshez' osztály­harcra épült szervezetre. Mely­nek alapja, tartalma és jellege, nem az egyezkedésben, nem a tőke és munka testvériségén, hanem az osztályharsban rej­lik. Nem a szervezet nevében, ha­nem az összetételében van a kü­lönbség. Egy munkásszervezet ereje, tagságának társadalmi ismere­tében, harcikészségében és ön­tudatában van. És sajnos, eze­ket nélkülözik a gumigyári munkások. Minden más okkeresés csak szószaporitás. E hiányosság mi­att sikerült a gyárvezetőségnek és a vezéreknek lenyeletni ve­lünk a békát! AZ ŐSEMBERKUTATÁS Elért eredményeiről tartott dr. Bartucz Lajos egyetemi ta­nár igen érdekes előadást. Ismeretette azokat az újabb kutatási eredményeket, amely­ek az ember fejlődésének eddig ismert láncolatát kiegészítik. A mai emberhez a neander­völgyi ember, az úgynevezett Homo primigenius áll legköze­lebb. Legtávolabb a jávai Pit­hecanthropus erectus, az egye­nesen járó majomember. A leg­újabb fölfedezések közül igen jelentős a Sinanthropus, amely koponyaméreténél fogva átme­net az előbb említett két fajta között. Mindezek a leletek, amely­eknél főleg a koponya maradt épen, azt mutatják, hogy igen közel állnak ezek az ősember­fajok az emberszabású majom­hoz. Tulajdonképpen cask a kopo­nya nagysága ad megkülönböz­tetést, de sokszor még ebből is nehéz a különbséget megállapí­tani. Legföljebb, ha emberi kul­túra (kőeszközök, tűzhely, és csontfaragások) mutatkozik a lelőhelyen. A Sinanthrousnál Peking mellett fejlett kultúrát találtak. Afrikában 1931-ben Homo primigeniushoz hasonló koponyákra bukkantak, amely­eken az emberevés jelei mutat­koztak. 1932-ben Magyarorszá­gon, a Subalyukban is találtak Homo primigenius maradványo­kat. A hires franciaországi lelő­helyek mellett az utóbbi évek­ben különösen Palesztina gaz­dagította az ősemberkutatás anyagát. Az a tény ,hogy az ősember nyomai mindenütt föllelhetök, amellett az elmélet mellett s:;ól hogy az “ősember” fogalom nemcsak szűk kört jelent, ha­nem rasszokra tagozódott em­berfajta volt. Az eddigi ered­mények összegezése szerint a mai ember, a Homo sapiens le­származása hozzávetőleg a kö­vetkező az első emberfajta a Phitecanthropus erectus, ennek egyenes származéka a Sinan- íropus, mig a Sinantropusból tovább két teljesen különálló ág vezet, a Homo primigenius, a neandervölgyi emberen ke­resztül a Homo sapiens, a mai emberig. V. M. 106.000 ember esik baleset áldozatává Az amerikai élet legsúlyo­sabb problémája a baleseteknek kiküszöbölése. 1937. folyamán balesetek folytán nem kevesebb mint 106,000 egyén vesztette el életét az Egyesült Államokban! De ez még nem minden. Balese­tek folytán 375,000 egyén nyo­morék lett, és 9,400,000 ember ideiglenes sérülést szenvedett! Ebben a szomorú statisztiká­ban éppen csak annyi remény­sugár csillog, hogy a balesetek száma — szemben az előbbi év­vel — 4 százalékkal csökkent. Motoros gépek 39,700 ember haláláért felelősek. Ily termé­szetű halálesetek létszáma 4 százalékkal nőtt. Emellett a motorkocsi forgalomban 110,- 000 egyén súlyosan megsérült és ideiglenes sérülést 1,250,000 egyén szenvedett. A gépkocsi balesetek statisztikája igen szomorú, különöskép, ha elgon­doljuk, hogy minden 100,00 la­kosra 30,7 haláleset esik. Ez az arányszám igen magas, 62 szá­zalékkal magasabb, mint volt 1925-ben és 30 százalékkal ma­gasabb, mint 1933-ban. Húsz államban sikerült a halálozási számot — az uj biztonsági in­tézkedések utján — csökken­teni. Ezt a listát Mississipi ál­lam vezeti be, amennyiben ott 18 százalékkal csökkent a gép­kocsi áldozatok száma. Kansas, South Dakota, Washington, Maine és Nevada államokban a balesetek 10 százalékos csök­kenést jeleznek. !A gépkocsi halálesetek arányáig legalacso­nyabbak Milwaukee és New York városában. Otthonaikban 32,000 baleset sérülés fordult elő 1937-ben, a- melyek halálos kimenetelűek voltak. Ez 15 zsázalékos csök­kenést jelez 1936-al szemben. Zuhanások, égések, mérgezések és más eféle okoknál fogva 140.000 ember lett munkakép­telen. Az ideiglenes sérüléseket 4.500.000 ember szenvedte el otthonában. Munkahelyén 19.000 ember pusztult el és 75,000 ember let nyomorék. Ezenkívül ideig­lenesen sérültek száma a mun­kahelyeken 1,550,00 egyént érintett. Az ipari balesetek leg­nagyobb tömege New York, Ca­lifornia, Pennsylvania és Ohio államok nevéhez fűződik. 1937 folyamán aránylagosan alacsony volt a repülőgépek ál­dozatainak száma: 52 egyén halt meg. A gőzvasut áldozatai­nak statisztikája igy hangzik: 4,580 halott és 32,00 sérült. Minden okot beleértve, az 1937. évben, 82 halálos kimene­telű baleset esett 100,00 lakos­ra. Ezen hallatlan halálozási létszám — elveszett fizetés, or­vosi költség, biztosítás stb. fe­jében — 2,550,000,000 dollárt emésztett fel, hogy az meber- élet felbecsülhetetlen értékéről ne is beszéljünk .... F.L.I.S. Eszme! ős eszme! Fényünk vagy örökre, nagy és igaz ügy! szent és szenvedélyes! melyet egymásnak úgy adnak örökbe korok, országok, fajok, nemze­déke! Walt Whitman

Next

/
Oldalképek
Tartalom