Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-03-19 / 999. szám

1938 március 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN_- ONNA iV összeszedte: ZÁRA JÁNOS Ami a bünhullámokat gerjeszti — Szűk cipő mint orvosság — A társadalmi rendszer beteg­sége elképzelhetetlen kihatással van az emberiségre. A nincs- telenség következtében amely a dolgozók osztályát sújtja any- nyi bűnözés követődik el, hogy a naponta több kiadásban meg­jelenő napilapok minden kiadá­sában uj és újabb bűnesetekről számolnak be. Apa a gyerme­kéit gyilkolta meg, fiú az anyát testvér a testvért, barát a bá- rátot és ezen bűnözéseket elkö­vetők és áldozatok a kis gyer­mek kortól egészen az agg ko­rig terjednek. A legtöbb újságolvasó, ami­kor ezen bűnözésekről szóló hí­reket olvassa, ítéletet is mond anélkül, hogy gondolkodna afe­lett, hogy mi indította a bűn el­követőjét annak elkövetésére? Az elmélkedés könnyebb meg­értése kedvéért felemlítünk né­hány kimagasló bűnesetet, a- melyek elbírálásánál az embe­rek 95 százaléka minden utó­gondolat nélkül a bűn elköve­tőjét halálra ítélné. Az elmúlt ősz folyamán Chi­cago közelében egy idős gyárost aki titkárnőjével autózott elra­boltak és a feleségétőől 50,000 dollár váltságdiat követeltek. A feleség a váltságdíjat két hé­ten belül a rablók utasítása sze­rint kifizette, de férje hónapok múltán sem került vissza. Hol­létét hosszú ideig titok fedte és miután egy bizonyos határ­időn belül nem engedték sza­badon, a szövetségi titkos ren­dőrség látott a nyomozáshoz. A váltságdíjra kifizetett bank­jegyek sorszáma után, melye­ket a kifizetés előtt lejegyez­tek követték az emberrablót az egész országon át, mig végre Californiában egy lóversenyté­ren elfogták. Az elfogatás után derült ki, hogy az emberrablók ketten voltak és miután a vált­ságdíjat megkapták, annak el­osztásánál bajok merültek fel, mert a vezér 30 ezer dollárt ma­gának akart és csak 20 ezret adott társának. Ezen összevesz­tek és az erősebb, aki kieszelő- je volt a tervnek úgy társát, mint az elrabolt gyárost meg­ölte. A vallatásnál a fiú, aki még jóval alul van a 30 éven, el­mondta. hogy apja egy mineso- tai kis bányászvárosban mér­nök vöt. Elhalálozása után a fiú nem folytathatta az iskoláit vándorbotot vett a kezébe és össze járta az egész országot szerencsét keresve. Munkával csak épen annyit tudott keres­ni, hogy szegényesen megélt, ez azonban nem elégítette ki. Bo­lyongásai közben látta, hogy mint henyélnek a gazdagok té­len Floridában, nyáron Yellow­stone parkban és hasonló helye­ken és ő is arra vágyakozott, hogy igy gondnélkül élhesse a világát. Előbb kissebb utonállá- sokkal, később üzlet és bank­rablásokkal kísérletezett, mig aztán már ez sem elégítette ki hanem egyszerre nagy összeget akart szerezni, hogy hosszabb ideig gond nélkül élhessen. így gyilkosságba. keveredett az emberrablás és Egy másik eset szintén Chica­góban történt — bár minden nagyobb városban napi esemény lehet. — Egy fiú egy nagyobb bútorüzletben dolgozott 14 éves korában és 24 évig dolgozott ugyan azon a helyen. Közben megnősült és gyermekeket ne­velt — a legidősebb 21 éves. Néhány évvel ezelőtt a bútor­üzlet a szállítást átadta egy vállalkozónak és a szóban for­gó munkás is gazdát csarélt. A kora ősszel a munkaidő és mun­kabér körül bajok merültek fel az uj gazdával és az illető volt egyike a bizottságnak és mint elégedetlenkedőt 8 társával el- bocsájtották a munkából. Azó­ta munkanélkül volt. A kis meg­takarított nénze hamar elfo­gyott és az üzletekben a hitelt is beszüntették. A szükség min­den oldalról szorongatta és az fölötti aggodalmában, hogy csa­ládja nélkülözik búskomorság­ba esett. E&y napon összeve­szett a feleségével és pillanat­nyi elmezavarában revolvert fo­gott rá. A gyermekei — 21 éves fiú és 17 éves leány — anyjuk védelmére keltek és viaskodás közben az apa a fiút megsebe­sítette és a leányt agyon lőtte. A közeli napokban szintén Chicagóban a város különböző részein három betörő bandát tartóztattak le, melyeknek tag­jai 12 évestől 19 évesig válta­koztak. A kihalgatásoknál vala­mennyien azt vallották, hogy szüleik nem tudnak elegendő zsebpénzt adni, hogy elmehes­senek a moziba, vagy megvá­sárolhassák a különféle nya­lánkságot, melyek minden üz­letben csalogatják éket. Akik elég idősek, hogy dolgozzanak képtelenek munkához jutni és szükségleteiket ily módon igye­keznek beszerezni. Amikor ezen bűnözők felett ítélkezünk, hogy Ítéletünk igaz­ságos legyen, ki kell kutatnunk az okát a bűnözésnek. A jelen társadalomban a jólét, a boldog­ság a pénzen alapszik. Már a csecsemőket is a pénzszerzés módjára tanítják. Az iskolában, a szószékről, a mozi vászonról, az újságok az egyéni boldogu­lás módjaira tanítják a gyer­mekeket és mindezen intéz­mények gondosan őrködnek az­on, hogy a nincstelenek nehogy megtanulják, hogy a kapitaliz­mus e fejlett korszakában az egyéni érvényesülés útja elvan zárva. A fent említettek és a többi sok, sok ezer, akik napon­ta elkövetik a kissebb, nagyobb kriminális kihágásokat, mind ezen tanításnak az áldozatai. Az agyuk már kicsi korukban annyira megvan mételyezve a kapitalista rendszer ferde ta­naival, hogy a boldogulás mód­ját nem céltudatosan, szerve­zett erővel igyekeznek megsze­rezni, hanem a kapitalizmus ál­tal tanított — rablás utján. * * * A kapitalizmus által terem­tett kháosz az emberek miliőit zavarja az őrülésbe és öngyil­kosságba. Az elmegyógyintéze­Szerkesztői üzenetek T. L. Kanada. — Trotzky nem fasizta. Róla ezt állítani, van olyan badarság mint a Ró­mai pápát kommunistskodás- sal vádolni. Végleges szakadás közötte és Sztálin között, az első ötéves terv kidolgozásánál történt, il­letve a NÉP (Uj Gazdasági Tervezet) programja körül. Mint emlékezetes, Trotzky a Kulákok (nagybirtokosok) rendszabályozása mellett fog­lalt állást, Sztálin viszont ezt ellenezte. Trotzky a nemzetkö­zi tőkésekkel való szakítást ja­vasolta és szorosabb kapcsola­tokat a világ munkásosztályá­val. Sztálin a tőkésekkel való együttműködésnek volt hive és a nemzetközi munkásmozga­lommal való szoros együttmű­ködés helyett Oroszország füg- getlenitésében látta a Szovjett fennmaradásának biztositékát. Ttrotzky programjából Szta- linék sokat kényszerültek meg­valósítani. így elsősorban a Ku- lákokkal kellett leszámolniuk. Számos KONCESSIOT voltak kénytelenek visszavonni és a nemzetközi munkásmozgalom­mal is kacérkodtak az amerikai elismerésig. A III.-ik Internacionálét nem­zeti testületté alakították át és hét esztendeig kongresszust sem hívtak össze. A Vörös Szakszervezeti Internacionálét kialakulása előtt tönkre tették. Az orosz munkásszervezeteket, nemzeti alapokra helyezték, a Szovjetteket feloszlatták, és he­lyettük bevezették a politikai, területenkénti képviseletet. Munkásmozgalmat romboló cselekvésük koronáját akkor tették fel, midőn az erőtlen jog­tek és fegyintézetek súlyosabb, vagy könnyebb elmezavarodot­takkal vannak megtömve, aki­ket a rendszer fonákságai za­vartak az őrülésbe. A társada­lom hasznos tagjait az örökös bizonytalanság csigázza és ily tragikus körülmények láttára a “nemzet atyjai”, akiknek hi­vatásuk volna ezen állapotokon változtatni oly bődületes osto­baságokat ajánlanak a gond el­űzésére, hogy csodálkoznunk kell az amerikai nép tudatlan­ságán, hogy ilyen emberek ke­zébe helyezik sorsuk intézését. Az alábbiakat talán sokan vic- nek veszik, pedig ez a valóság­ban megtörtént. Henry F. As- hurst Arizona állam egyik sze­nátusi kerületét képviseli a kongresszus felsőházában aki­nek minden valószínűség sze­rint bő információja van az or­szágban uralkodó állapotokról és mit gondolnak, milyen meg­oldást ajánl? Szűk cipőt kérem. A szenátor ur szerint az őrülés elleni legjobb szer a szűk cipő. Azt mondta a szenátor ur: “Ha azon férfiakat és nőket, akik nyomorban vagy munkanélkül vannak szűk cipő viselésére kényszeritenék, minden más aggodalmat elfej eltenének és csak a szűk cipőre gondolná­nak.” Csoda-e ha a viszonyok nap- ról-napra rosszabbak lesznek ? Ha a nemzet sorsát ily bölcsek intézik, várhatunk javulást ?Ha már a törvényhozó testületben is őrültek foglalnak helyet és azok intézik sorsunkat, épen ideje, hogy észre térjünk. fosztott és cselekvési jogaiktól megfosztott Orosz szakszerve­zeteket, az Amszterdami Szak- szervezeti Intemacionáléhoz csatolták, azoknak megkérdezé­se nélkül. Trotzky feltevései és jósla­tai nagyrészt megvalósultak. Még azok is melyekben az öreg bolseviki gárda kipusztitását helyezte kilátásba, ő jól ismer­te a klikket, kik száműzték és azt várta tőlük, amit adnak. Ennek dacára Trotzkytól sem vártunk volna mást sem többet, mint amit Sztalinék nyújtanak. Ellenfeleivel ő sem volt és nem is lett volna sem megértőbb, sem könyörületesebb. Ő sem a munkásmozgalomra, nem a szervezett munkásságra töre­kedett bízni saját sorsuknak in­tézését, hanem a bürokratákra, a politikusokra, GPU-ra és a hadseregre, melyet Kronstadt- nál, a sztrájkolok ellen szem­rebbenés nélkül felhasznált. Trotzky kommunista politi- tikus, Sztálin Orosz hazafi. Egyik kutya, a másik eb. B.L. Chicago — A beküldött körlevelet megkaptuk és kö­szönjük. Előbbeni álláspontun­kat a Szövetséggel kapcsolato­san fentartjuk. Nem avatko­zunk belügyeikbe és bátran bíz­zuk azokat a konvencióra. Hálásak vagyunk a körlevél megküldéséért azért is, mert alkalmunk van látni, hogy kik kicsodák .... Minden IWW.-ista, akik tag­jai a Szövetségnek és annak konvencióin részt vettek, büsz­kén és felemelt fejjel állhatnak ma is az össztagság elé. Ezt nem tehetik azok, akik vezethe- tőknek bizonyultak a politiku­sok járszallagján, a nagy har­cok idején. Rosszul áll azoknak a széná­juk, akik csak kiszemelt osztá­lyokat keresnek fel kortes le­velekkel, a tudatlansághoz és a tudatlanokhoz apellálva. A kör­levél írói nemcsak tudatlanok, de roppant feledékeny emberek is, noha e kettő együtt jár. Ha a 20-ik osztály tagjai megtűrik, hogy tudatlan tiszt­viselőik erényt kovácoslhatnak abból, hogy nem tagjai ÉS NEM IS HÍVEI a nemzetközi munkásmozgalomnak, nem ér­demelnek jobb tisztviselőket. Minden zsák megtalálja a ma­ga foltját . . . Ne izgassa hát annyira a do­log, még az se, hogy közöttük volt. örüljön neki, hogy olyan ravasz, kétszínű, számitó tu­datlan fajankókkal, mint a kör­levél szerkesztői nem kell egy levegőt szívnia. Ismeretlen beküldő: Bellaire, O. — Megkaptuk küldeményét és szívesen vennénk máskor is, ha meglepne bennünket a fo­lyóirat számaival. JUVENTUD LIBRO — vagy Szabad Ifjúság a neve an­nak az uj napilapnak, mely Va­lenciában bontott zászlót mint az Anarkista ifjúság hivatalos orgánuma. Az Anarkista Ifjúmunkás Szövetség a minap tartotta meg országos kongresszusát Valenciában, melyen 300,000 tag képviseletében, sorsdöntő határozatokat hozott az ifjú­ság, melyek közül egyik, az uj napilap megjelenése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom