Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-03-12 / 998. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 12. PÁRBESZÉD Irta: Gn. Bt. U: Ugylátszik. hogy a fasiz­mus ragálya elől nincs menek­vés, behálózza az egész világot. Már Romániát is elnyelte Ma­gyarország most vonaglik a tor­kában. Mi a te véleményed, látsz valami kitérési lehetősé­get ez elől a pestis elől? G: Először is a fasizmus nem ragályos betegség, nem is propaganda dolog habár propa­gálják, ezeknél sokkal több s veszedelmesebb valami. Egy velünk született nyavalya. Az emberi léleknek legfőbb őster­mészeti alkateleme . . önzés. A fasizmus mint uralmi elv kíván magának további érvényt olyan világban, ahol nem csak társadalmi de főként technikai adottságok tagadják további létjogosultságát. Az ellene való védekezés titka annak a fölis­merésében rejlik, hogy együtte­sen küzdve biztosabban boldo­gulunk mint egymás ellen. Egyébként erre még majd ki­térek. U: De hiszen a fasizmus is együttes akcióra, a társadalom cooperáicójára épit. Az a bizo­nyos TESTÜLETISÉG( coope- rációs állam) annyit jelent, hogy EGY CÉL szolgálatában mindenki az állam parancsának rendelje magát alá. Én azt a kormányzati módszert éssze­rűbbnek tartom a meddő kép­viseleti rendszernél, csupán a CÉL ellen volna kifogásom, mint, hogy az a fasizmus eseté­ben egy kiváltságos vagyonos osztály érdeke. Mi értelme van a dolgok fo­lyását a tömegek romlott ízlé­sének tenni ki, mikor tudjuk, hogy az eredmény úgy is ide vezet vissza. A demokrácia cső­döt mondott a tömegpolgár po­litikai időtlenségén. Ez a fölis­merése és többek közt Oroszor­szág érdeme, ahol a cél ... . G: Mi az isten csudáját du­málsz össze? . . . Neked EGY­ÜTTESÉNEK számit az olyan aktus amelynek korbács a haj­tóereje egy másik talán még- önzőbb ember vagy ember cso­port kezében? . . . még hozzá ÉRDEM, sőt orosz . . . Holott ez a kétes értékű patent egy eredeti francia találmány, a- melyre Lenin és Mussolini u- gyan azon hivatalból kaptak szabadalmat. (G. Sorell) Nem véletlen tehát a fasiz­mus és bolsevizmus közötti szo­ros, rokoni kapcsolat. Egyéb­ként ez a te érvelésedből is ki­tűnik. Ami a demokrácia csőd­jét illeti: testvér ez egy szána­lomra méltó megállapítás. Min­denek előtt illene tisztában len­nünk avval amiről fecsegünk. Ha a polgár a maga politikai jogait tévesen éli ki. ezzel nem a demokráca csődjét hanem a saját politikai éretlenségét de­monstrálja. Ez minden esetre szerencsétlenség de nem végér­vényes jóvá tehetetlen hiba, mert hiszen a gyakorlat mégis nyújt erre nézve kárpótló ké­pesítést. U :Engem a patent praktikus­sága érdekel s nem az eredete. Hogy több irányban is alkal­mazható, ez éppúgy lehet elő­nye mint fogyatékossága, ezt nem is vitatom. Elég az hozzá, hogy Oroszroszágban is bevált: 170 millió népet szabadított ki abból a sziszifuszi erőlködésből amelytől te a világ boldogulását várod. Most pedig gratulálok? Mióta hiszel a politikában ? Hogy vetemülhet egy szindika- lista oda, hogy abban a pos­ványbán látja eljövendő üdvös­ségét amelyben az általa is meg­vetett önzés a maga hitvány ér­vényeit s az együgyüség pedig messiásait keresi? G: Érveléseid gyanút kelte­nek bennem az iránt, hogy meg értesz. Figyelj ide: hogy képle­tesen beszéljek — a demokrá­cia RENDELKEZÉSEI jogok összege ama játék szabályai fö­lött, amelyek szerint játszanom szabad. Ha ezekről valamelyik játszótársam javára lemondok s ő fogja megállapítani azokat, kiteszem magam annak a ve­szélynek, hogy becsapnak. Hogy másként történjen, ez tisztán lelkiismereti kérdés, amit a ját­szók nem ismernek . . . A diktátorok legelső dolga ezen jogok elkobzása, valamint azok gyakorlati eredményei­ként már fölépített szerveknek szétrombolása, amelyekkel a társadalom elavult szerkezeteit igyekeztek kijavítani. Munkás- védelmi törvény, szervezetek stb. formájában. Ez történt Olasz, Német és Oroszországban, s ez fog tör­ténni minden parancsuralmi rendszer alatt. U: De Oroszország esetében mind ezekkel kibékíthet a CÉL, mert hiszen ez ott a társada­lom többségének az érdeke sőt óhaja is amit a közel múltban megejtett választások fénye­sen igazoltak . . . Lehet e két­ség a cél őszintesége iránt ak- 'kor is, ha tudjuk, hogy már ed­dig is számos eredményeken kí­vül annak szellemi föltételeiért száz százalékos hivatalos, akció van folyamatban? A kommun­izmus ma Oroszországban a leg­főbb tantárgy. G: Németországban is helyes­lést ordított a többség Hitler­nek, de próbált volna csak vala­ki más valamit ordítani, hogy nekem ez vagy az nem tetszik, a többit te is tudod . . . Sőt az is veszélyes ha nem ordít. Az a viszonylagos létbizton­ság, munkanélküliség megszűn­te és betűvetés mestersége stb. amik alatt te EREDMÉNYE­KET értesz, csak időhöz kötött önkénytelen következmények és föltételek egy gigantikus ipar­kolosszus építésénél. Viszont az őszinte szándékról, amely sze­rinted ezeket mozgatja, csak a HIT nyújthat garanciát ... A szellemi nevelés a puszta pro­paganda fabatkát sem ér test­vér ha nem párosul gyakorlati példákkal, ha a dologi tartalom csak távoli cél Ígéret. A keresztényi szeretet kéte­zer éves propagandája után még ma is csak megszegett hit for­májában él. Nincs egy szál iga­zi keresztény a világon, csak képmutatók vannak, miért? . . Minden elméletnek a gyakorlat a teremtő istene, attól kölcsö­nöz lélekformáló erőt minden eszme. Ahol az hiányzik ott az erkölcsi elvek csak ELVEK ma­radnak, szellemi kacérkodások. El tudom hinni, ha oly élet- körülmények közé csöppenhet­nénk, ahol egymásnak többé ár­tani nem lehet, s ahol a magunk javát csak a másokénak elő­mozdítása folytán érhetnénk el húsz, harmincz nemzedék múl­va ragadozó fajunk istenekké EGY LEVÉL Kedves N. barátom! Megbocsát, hogy ezúton vá­laszolok levelére. Nem azért te­szem, mintha levélpapirost a- karnék megspórolni. Bár az is rám férne. Inkább az írással próbálok takarékoskodni. Az utóbbi időben ugyanis a “re- cessio” ránkszakadásával a mindennapiért futkozásomban besoroztattam magam a földtu- rók közzé. Nehogy azt gondolja, hogy lekicsinyléssel említem a földturást, elvégre ez ősi foglal­kozás. Abból a korból maradt ránk, mikor technikusaink még messze áltak a mai gépipar cso­dás fejlődésétől; mikor egy négyzet köbnyi föld kiásása — mondjuk — egy egész napot vett igénybe egy gyakorlott földturónak. Hála az emberi ész találékonyságának ez már nem igy van. Egy modern gépesített vaslapát egy gépkezelő segítsé­gével ennyi földet egy perc al­att kiemel és a tovaszállitó gép­kocsiba dobja. Hogy mégis na­pokat töltünk egy ilyen emlí­tett kis földtömbnek rendelte­tési helyére való származtatás­sal, ennek igen érdekes magya­rázata van. Egész biztos va­gyok benne, hogy ön is halottá már ( a jó hir gyorsan terjed) miszerint háromnegyed része az amerikai gépmunkához szok­tatott munkásoknak munkanél- kül van. Ennek a milliószám­ra menő tömegeknek' magam is egyike vagyok. Tetszik tudni, szerencsétlen egy tömeg ez. Sem lopni, sem rabolni, sem csalni vagy hazudni nem tud­nak. még a szervezkedéstől is idegenkednek, ( volt gazdáik barátsága kívánta ezt). Lopni, vagy rabolni, vagy csalni? ezt pláne nem teszik, ezek a felsőbb osztályok privilégiumai. Sze­gény kódis embert még meg is büntetnék érte. No és egy ilyen hatalmas gyáva tömeget csak­úgy irniksz mirniksz meggyor­sított éhhalálra ítélni nem vol­na szép és a sok kosaras elemó­zsia kiosztása talán még meg­szégyenítő is volna rájuk néz­ve, ( hogy eine felejtsük: az említett tömegnek 90 százaléka jó százpercentes amerikai) ez­ért a kezdetlegesnél is kezdet­legesebb földturásért adják ne­künk csprébe a lassú éhhalálra szánt elemózsia mennyiséget. Amint ebből is láthatja: gon­doskodnak rólunk. A baj csak ott van, hogy még ez a ragyo­góan léha élet is nehéz a gép­ipari termeléshez szokott izma­inknak. És ezért nem irok. Vagy ha irok is, csak ritkán és keveset. Hejh, pedig mennyi sok Írni való van! szelídülne. De ezt az életformát nekünk kell megteremteni KÖZÖSEN egymás í gazságának kölssönös ellenőrzése alatt. Ehhez azon­ban a szellem teljes szabadsá­gára van szükség s nem annak megszoritására a CÉL ÉRDE­KÉBEN. U: Hej testvér! ehhez rém hosszú türelemre volna szükség akár csak amilyent én szenved­tem a te hosszadalmos dumáru- mod alatt. Most pedig ajánlom, hagyjuk a folytatását a legközelebbi al­kalomra. Gn. Bt. (Floytatjuk) Csak a minap került a ke­zembe a pecsovicsságáról hír­hedt “Szabadság” egy száma, melyben Sziklay Andor ömleng az amerikai színmű termékek egyik leghangosabb slágerjáról, a “Hófehér”-ről. Erről a mozi­képről igazán már mindenki irt. És ha már, ez igy van, Sziklay a “Szabadság” csalogányának sem szabad kimaradni a sorból. És, hogy csicsereg; uramfia, hogy csicsereg! A boszorkányos butasággal, az amerikai nép tehetetlenségé­ből eredő gondolatvilághoz mért gyerekes mesékkel és pajkossá- gokkal telített 80 perces zsivaly őt is megihleté és rendkívül ömleng, műszavakat farag, és ügyetlenül beállított angol sza­vakat telepit a magyar paraszt szótárábba, hogy igy az érthe- tetlenségig kiművelt ? olvasót vezethesse az Erdélymentők járszalagján. Aztán ott van az óhazai Szo­cializmus tudományos folyóira­ta. Erről tényleg sokat Írhat­nánk. Hisz ebből meríti a ma­gyar földön lakó haladóbb pro- letárság általános ismereteit. Micsoda frazeológia és minő tadálékosság! Mennyire igyek­szik szerkesztője — Mónus Il­lés az államtudományok dokto­rává lenni. Mennyire kihasznál­ják a szocializmus doktrínáját egyéni érvényesülésük előbbre vitelére! Államtudományokról, országérdekekről, faji különbö­zőségekről hosszú tanulmányo­kat írnak s nagy igyekezetük­ben elfelejtkeznek a nyögő pro- letárság ábécéjének ismerteté­séről. Aztán a világ sarkának min- egyikéről hallatszik ide a kinul­lázott termelőerők fészkelődése. Mindezt meg kellene írni. És Ír­ják is erősebb idegzetű társa­im. írják úgy, ahogyan ők lát­ják. Minden Írásban benne van írójának egyéniesége; önálló vé- leméuye. Csak természetes te­hát a különböző elbírálás, Fizi­kai lehetetlenség például tiz em­bernek kimondottan egy véle­ményt nyújtani egy adott do­logról. Ez a válaszom azon agályára, mintha halgatásom “a lap irányával való összefér­hetetlenségből” származna. A Bérmunkás mai szerkesztője a1 legjobb tudása szerint szer­keszt. Ha ön, vagy én vlonék helyébe valószínűleg ugyanoly­an tónusban írnánk. A papírra vetett sorok — különösen egy ujságcsinálásnál — az esemé­nyek pillanatnyi hatásának a visszatükröződése betűk formá­jában. Egy könyvirásnál sok átírás, korrigálás és fontolga­tás engedhető meg. De nem egy újságnál, mely kiszabott időre kiszabott mennyiséget ki- ván — nem is szólva az újságí­rástól eltérő sokoldalú munkák végzéséről. Az pedig, hogy Wiener csip­ked valakit, akit én nem csipke­dek, az igazán egyéni dolog. Sem a csipkedő, sem a csipke­dett nem szorul külső segítség­re. Abban a reményben, hogy agályainak alaptalanságát meg­világítottam, vagyok tisztelője S-n. U. i. Nehogy azt gondolja, hogy epés vagyok. Röhögök! Röhögök, mert velem egy sor­ban vannak, kik radikalizmuso­mért a múltban kiröhögtek. Ha, ha—ha—ha—ha ... Az I isten akárhová tegye őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom