Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-12 / 998. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 12. ÜDVÖZLET MINDENKINEK A Harmadik Pengő Irta: FÖLDEÁK JÁNOS I. Mit csináljon a szegényem- ber, ha nem, jut neki meleg és hideg van, olyan hócsikoritó fagyosság, ami fehér szilánkokkal díszíti a tar fákat és drótokat, — mit csináljon ilyenkor a szegényember? Csak csatangol az uccákon, katonásan lépked, még a vállával is, hogy melegedjen. Meg-megáll a nagyobb üzletek ajtajánál és szégyenlősen habzsolja a gözsze- rü kitóduló meleget. A kezét is összedörzsöli, mintha kályha mellett állna. Csatangolás közben néha letéved a Dunapartra oly szép a Duna télen is. Barátságos. Enyhén zöld a vize és terebélyes jégtáblák úsznak a tetején, mintha mesebeli, óriási halak lennének. Szép, szép . . de komisz szelek lódulnak nétía északról, úgy pofoncsapják az embert, hogy az orrát sem érzi. Ha már nagyon fázik, bemegy egy forgalmas kereskedésbe és percekig vár, mig rákerül a sor. Kér valamit, amig biztos abban hogy nincs az üzletben az. A kereskedő sajnálkozik, ő meg szinészkedve mosolyog : — Persze, persze, szórakozott vagyok! Mit csináljon a szegényember, ha fázik és munka nélkül van és már órák hosszat barangolt az uccákon s irgalmatlanul fáradt és éhes ? Megáll egy áruház előtt összehúzza magát, és mintha esne az eső vár . . . II. Csak alakokat lát; nem a szemük színét, vagy arcuk formáját, csak alakokat: férfiakat, nőket és gyermekeket. A város délutáni lármája, villamosok robaja, autók szirénája, a szájak hangoskodása monoton egyvelegként szűrődik be a fülén és nem zavarja munkátlan agyvelejét. Jónak érzi ezt az állapotot, mintha kiesett volna térből és időből. És mégis .... A szempárja élesen fotogra- fál. Egy férfit lát, középtermetűt, hízásnak indulót, hanyagul redőzik rajta a finom prémes kabát és ingerlőén éles a nadrágja vasalása. Még a cipője is viritóan sárga. Azután az arca kerek és lilás a színe és púder- foltok tanúskodnak a friss bo- rotválásról. — Ennek aztán nem üres a zsebe — indul el a szegényemberben az első gondolat és meglátja a csimpeszekdő hölgyet is. Hát persze, észre kell vennie. A hölgy túlzottan elegáns, de az elegánciája nem természetes. Szemöldöke helyén két fekete vonás húzódik a halánték felé és harsányan piros a szája. Nézi, nézi őket. Hopp ... a bundás ur már észre vette. Mint egy álarc, úgy csúszik ábrázatára a komolyság és összeráncolt homloka alól gyanakvóan pislog a szeme. — Ráér maga? Munkanélküli? Akar egy pár ifllért keresni? — csapódnak a szegényemberhez a kérdések. Három kérdés egyszerre . . . hogyan feleljen? Bólint. Korunk mörajló szekerét, vad Táltosok húzzák, S az ut-mentén mindenütt, törött Kerekek, szekerek, S darab táltosok hevernek. Üdvözlet testvér, Üdvözlet mindenkinek. * Halál akol a mi világunk, S akik még élünk, Hulla hegyen tivomyázunk: Törött szekerünket Táltosok húzzák, Üdvözlet testvér, Üdvözlet mindenkinek. —Jöjjön velünk! — mondja a bundás ur. Bemennek az áruházba. Úgy kullog utánuk, mint egy kóbor eb a jószagu emberek után. nem mert tekintgetni jobbra- balra, csak a hölgy lábszárát tartja szemmel, a négyujjnyi gyűrűt, amely a hócsizma és a kabát közül kilátszik. — Szóval egy négyülésest ? —mondja a bundás ur, amikor megállnak. A nő csak gurgulyázva kuncog. — Halló, halló! . . . — Parancsoljon! — ugrik hozzájuk egy kiszolgáló és könnyedén megtörli veritékes ábrázatát. — Idehallgasson, barátom — rendelkezik a bundás ur — egy szánkára volna szükségünk! A kiszolgáló széles mozdulattal mutat a sarokba: kisebb-na- gyobb szánkák támaszkodnak a fal mellett, talpukon csillog az acélsín. — Milyent, kérem? — Egy négyülésest! — lép elő a fiatal hölgy. — Úgy van, egy négyülésest . . . masszív legyen és könnyű ... és ne szuvas a fája . . . egy négy ülésest — hadarja a bundás ur és gondos kakasként forgolódik a nagy igyekezetben. És most hosszadalmasan válogatás kezdődik. A kiszolgálóból ömlik a szó, dicséri a szánkókat, görbített főzött fájukat talpukon a hazai gyártmányú acélsíneket. Szinte 'szónokblja az egyes szankák különlegességeit. A fiatal hölgy sorra megnyergeli a szánkókat, fölhúzza a ruháját, hogy a lábát szétrakhassa. Gömbölyű térdén ingerlőén feszül a selyemharisnya .... Végre választott. — Van valami okmánya, valami igazolványa? — fordul a bundás ur a szegényemberhez. —Van, nagyságos ur kérem, hogyne volna — és kicibálja a belső zsebéből a munkakönyvét — tessék! — Ez nálam marad! Elviszi a szánkát a ... itt a cim. Siessen majd és vigyázzon rá nagyon! — El ne ejtse! — figyelmezteti még a hölgy is. — Semmi baja nem lesz! Nagy nehezen kikecmereg az Testvérem! éltem és élted Úgy sem volt élet . . . Emeld hát testvérem, Emeld hát fejed, Mert jajdulva intenek ránk, S ránk intenek a hulla hegyek, Üdvözlet, üdvözlet mindenkinek. És te kóbor! meddig kóborolsz még ? Hisz el-nyel az átkod . . . Ő add hát kezed, gyere, Nézd mind táncolnak, S kacagnak ránk a hulla hegyek. Üdvözlet testvér, Üdvözlet, mindenkinek. áruházból a szánkával, künn az uccán a vállára kapja és viszi. Félóra múlva megérkezik vele és kap három pengőt; szinte muzsikálnak az ezüstök a markában. III. Három pengő! Valóságos vagyon. Nem is emlékszik hirtelen, mikor volt három pengője egyszerre. Dohányt vesz, cigarettapapírt, 40 filléres, olcsó meleg zoknit . . . Aztán percekig hizlalja a szemét egy hentesüzlet kirakatán, sonkák és fölvágottak kacérkodnak visz- sza és gőzölögő meleg kolbászok és oldalasok, csillog alattuk a zsir ... de ő csak szalonnát vásárol és barna rozskenyeret . . Két pengőt elköltött, a harmadikat útiköltségre szánja. Este van már és szél fuj. Van még egy pengő, de szél fuj, ma nem megy gyalog haza. Igaz a szelet hátba kapná, de akkor is . . . bolond a téli szél, szeret bujkálni a lyukakon és az ő kabátja nem éppen ép. Meg keményen fagy is, sürü a levegő a hidegtől. — Van kenyerem, szalonnám cigarettám — gondolja és megy a pályaudvar felé. Tiz perc az ut. És a vonat fütve lesz. Ha nem lesznek sokan, meg is kóstolja a szalonnát . . A jegy váltó pénztárnál nincs senki. Hamar, hamar, hogy minél előbb a fütött kocsiban lehessen. Sietősen adja oda a pengőt és jegyet kér. — Milyen csinos nő! — gusz- tálja a pénztáros kisasszonyt, aki kihajol a nyíláson és megnézi. Majd rádobja a pengőt a márványlapocskára. Azután elővesz egy hosszú ollót és kétfelé vágja vele a pengőt. Rémülten nézi a finom ujjacskáknak a munkáját . . . — Hohó! Mit csinált ? — robban ki a torkából az ijedelem. — Kérek egy másikat! szól a pénztáros kisasszony egyszerűen. — Mit csinált a pengőmmel? — és majdnem elsírja magát. —Hamis volt, adjon egy másikat! Van? — A pengőm . . . maga hóhér — nem is tudja pontosan, hogy mit mond a pénztáros kisasz- szonynak, már kiabál, káromA HEARST SAJTÓJA SÜLYED. Hearst laptulajdonos, akinek minden nagy városban va lapja, melyeken keresztül a munkásság szervezkedési törekvései ellen harcolt, és annyira elfogultan rosszakarattal irt a radikalizmusról, hogy Ickest és Jacksont is kommunistáknak tartja, mert szóvá mertek tenni a 60 család kiváltságos helyzetét, melyen keresztül az országot gazdaságilag kezeikben tartják. Most ezen munkás ellenes állásfoglalás kezd mutatkozni, bármilyen nehézi volt is a munkásságnak meglátni, W. Hearst- nek reakciós voltát, ma már a lapjai mindenfelé nagy tömegeket veszítettek olvasóikból és ezáltal hirdetéseket is. A new yorki “America” nagy vesztességgel megbukott, Rochester Journal és Vasárnapi Újság is megbukott. Los Angelesben a kétlapját egyesítette az Examiner és Herald Ex- presst. Két Washington D. C.- ben megjelenő lapját bérbe adta, hogy megmenthesse. Chicagóban a Herald Examiner levágta a fizetést és 143 munkást bocsájtott el, hogy fennmaradhasson. Az Evening American ugyancsak Chicagóban szintén ilyen szornogatott helyzetben van. Baltimoreban a News Post, elbocvsájtott 65 munkást, any- nyira csökkent az üzlet. Akik ismerik a belső financiális ügyeket a többi Hearst lapoknál is nagy bajokat jósolnak. A hirdetők is tudják ezt a hanyatlást, és már a leszállított hirdetési dijakat sem akarják igénybe venni, nem kifizető a Hearst lapokban hirdetni. New Yorkban investigatorokat küldtek ki, hogy megtudják miért süllyed igy a lap, akik megállapították, hogy Hearst lapok elleni boykott az oka a hanyatlásnak. Hearst mérgező sajtójának rohamos süllyedése jó jel. Több lehetőség lesz a munkásság felvilágosításában, ha ezek a fekete reakciós lapok eltávolítása folytán több fény, igazság kerülhet a napi sajtókba. NEWARK ÉS KÖRNYÉKE Az IWW Egyeterps Töborzó Szervezetének Newark, N.J.-i csoportja, március 12-én szombaton este, saját helyiségében. 294 Market St. TÁNCMULATSÁGOT rendez, a helyi mozgalom pénztára javára. Felkérjük a Bérmunkás Newark és környéki olvasóit, hogy megjelenésükkel nyújtsanak támogatást a sikerhez. Rendező' bizottság. kodik kétségbeesetten. A pengő, a harmadik pengője . . . A nyitás bezárul és a pénztáros kisasszony kilép a bódécs- kából. Körülnéz és int. És már jön is a rendőr. Jön, pár szót vált a pénztáros kisasszonnyal és hozzáfordul gőgösen: — Na gyüjön csak velem. Nincs ereje tiltakozni védekezni vagy magyarázkodni. Mennek, Fagyitó szél mormol az uccákon. A rendőr csizmája ütemesen nyikorog. Nincs messze az őrszoba . . . Korunk morajló szekerét, vad Táltosok húzzák, S az ut-mentén, törött istenek, Szekerek, kerekek S darab táltosok hevernek. Üdvözlet testvér, Üdvözlet mindenkinek. D SEBESTYÉN, Saskatoon 1938.
