Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-12 / 998. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ti'fry évre ..................— $2.00 One Year ____._____$2.00 félévre ....... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*®i»42 “Proletár” diktatúra Moszkvára szegeződik az egész világ tekintete. Arra a tár- gyallásra, melyen a vádlottak padján ül az Oroszok legnagyobb élő teoretikusa — Bucharin és Rykov, aki Lenin halála után örökébe lépett és helyét betöltötte. Az idő mindent elmosó távlata sem hományositotta még el ezt a két nevet és akik a munkásmozgalomnak ismerői, figyelői voltak az elmúlt két évtized óta, azok mindkettőt jól ismerik. A tárgyallásról érkező hirek és egybehangzó vallomások hallatára, megtorpan mindenki, aki valaha is közösséget vallott és érzett a munkásmozgalom bármelyik árnyalatával: csak a hivatalos pártberkekben fogadják a vallomásokat cinikus nemtörődömséggel, vagy Nérót majmolva, mutatnak lefelé fordított hüvelykujjat. Ami Moszkvában történik, nem mindennapi esemény. A szenzáció olyan erejével hat ki az egész világra, hogy a sajtó első oldalán, minden más eseményt háttérbe szőrit és a vak találgatások, következtetések ellentmondásaiba fullad. Csupán egy dologban egyeznek meg a hirek. A vádlottak önvallomásaiban, melyekben beismerik az összeesküvéseket, kémkedéseket, hazaárulásokat, szabotálást és mindent, ami igazolttá teheti a halálos Ítéletet, a vádlottak mindegyikére. Szovjet Oroszország “Alkotmányos” törvényei értelmében. Nem akarunk az események elébe vágni. Nem mintha félnénk azon vádak megismétlésétől, melyeket a múltban oly sokszor felhoztak ellenünk, hogy : Szovjet Oroszország ellenségei vagyunk . . . mert már megszoktuk az évek folyamán ezzel nemtörődni. A biztonságérzetünk is megvan, hiszen nem vagyunk a pártregula, pártfegyelem alatt és Sztalinék szőrös kezétől meglehetősen távol vagyunk ahoz, hogy bátran törhetünk lándzsát azok mellett, akik az utolsó napjaikat vergődik most Moszkvában, a vádlottak padján, minden valószínűség szerint . . . Mert nyitott könyv, az elmúlt esztendők eseményei mutatják, hogy életük és sorsuk megvan pecsételve. Történelmi ismereteink elvisznek bennünket a Nagy Francia forradalom idejébe és úgy látjuk, hogy Marat ruhája pászol Rykovnak de Robespiere egész öltönyéből egyetlen nadrágszárat sem lehetne varrni, Sztálin lábszárára. A Francia forradalom Thermidor ja, úgy néz ki amellett, ami évek óta folyik Oroszországban Sztalinék irányítása alatt, mintha a Messinai földrengést egy ártatlan görögtüzzel hasonlítanánk össze. Nézetünk szerint, bírálatunk egyenlegét nem kaphatjuk meg, ha a vádlottak ártatlanságát, a vádlók bűnösségét, vagy e kettőnek megforditottját próbáljuk mértéknek használni. És annak szigorú leszögezésével, hogy nem hiszünk, undorodunk és borzadunk mindattól, ami az elmúlt két esztendő alatt Oroszországban végbe megy, azt az államformát és kormányzati rendszert tesszük felelőssé érte, melynek kormánykerekénél Sztálin áll, de lendítő kerekeinek mozgása azokat zúzza össze, akik megszerkesztésének részesei. Az “Izvestia” hangja nem változott meg, csupán a vezércikket Írja most más — Bucharin helyett. Rykov is részese volt annak, hogy a Szovjetteket (munkástanácsokat) megfosztották szerepkörüktől, majd memsemmisitették. A “régi gárda” Sztalinék általi megsemmisítése a munkástanácsok (szovjettek) megsemmisítésével van szoros kapcsolatban. A “Proletár diktatúra” politikai sikamlóssága és az Ipari Unionizmus sziklaszlárd alapgondolata kerülnek itt mereven egymással szembe. A politika hatalmi tébolyának nincsen határa: a diktátor ereje, dicsvágya ellenőrizhetetlen*, erőteljes, szervezett munkásság nélkül olyan munkásszervezet nélkül, mely nem részese, nem szerkezete, nem eszköze az államnak, hanem szuverén. Mely rendelkezik önmaga, a termelés folyamata fölött, mely megszabja a munkaidőt, a munkamennyiséget, a termelt javak szétosztását ellenőrzi és a munkán nyugvó egész emberi társadalmat irányítja. Húsz esztendővel az Orosz forradalom után a “Proletár diktatúra” jóvoltából, a vádlók és vádlottak közreműködése mellett teremtették meg azon állagotokat, melyek közepette Sztálin politikai ellenfelei: sortüz előtt pusztulnak, amit annak köszönhetnek, hogv OROSZORSZÁGBAN VAN “DIKTATÚRA” MUNKÁSMOZGALOM MEG NINCS! MINT VALAMI KÜLÖNLEGESSÉGET jelentik a nagy napilapok és csaknem kivétel nélkül, magyar “lapjaink” is egyhangú beszámolókban közük a szabadságszobor megjavításának hirét. No-no, csak ne tessék kérem félreérteni . . . . nem a szabadság, sem pedig a szabadság szinbólumának megjavításáról van szó, hanem a Bedloe szigetén díszelgő SZABADSÁG SZOBORRÓL, mely a hosszú és unalmas tengeri ut után, jobb kezében égő fáklyát tartva üdvözli a bevándorlót. * * * SOK VIHART ÁLLOTT KI A SZOBOR. A lezajlott ötyénkét év alatt, amikor mint a Francia barátság zálogát, a Bedloe szigetén felállították, 1886-ban, más értelme és más tartalma volt annak a szabadságnak, amit a szobor jelképezett és amire a Francia nép gondolt. Akkor még hittek abban a jelmondatban, amit Loyd Garrison vallott, ami most is arany- betűkkel ékesíti bostoni szobrát. — My country is the world and my country men are the peoples in it”. — Az én hazám a világ és honfitársaim, a rajta lakó emberek —. • * * * AZ AMERIKAI TŐKE akkor még ifjúkorát élte. A gyári termelés a kibontakozás stádiumában tartott. Az Egyesült Államok lakosságának száma alig negyven milliónyi népből állott, kiknek nagyrésze bevándorló volt. Upton Sinclair még ovódába járt — ha járt — és vagy harmincöt esztendőt kellett várnia, hogy a “Száz percentes Amerikai”-ról szóló regényéhez az Amerikai nép szenvedéséből telemeritse kalamárisát és ragyogó tollával megrajzolja a tőke jellemét, mely a Szabadság Szobor :elállításától számított negyed század alatt elérte nagykorúságát és kibontakozott a maga félelmetes formáiban, mint amely a politikai szabadságjogokra fittyet hány. * * * RÉGEN VOLT DE IGAZ VOLT — amikor Scheideman, Német szociáldemokrata képviselő, amerikai látogatása alkalmából, a részére rendezett első bemutatkozó new yorki szocialista gyűlésen azzal kezdte beszédjét, hogy a Bedloe szigeten őrtálló Istennő kezébe sokkal inkább illenék egy rendőr bot, mint az égő fáklya. — Scheideman, a sárga szoedem — olvasott ember 'volt. Scheideman, hallotta, Stunenberg kormányzó meggyilkolását és a frameupot. mellyel Haywoodot Moyert és Pettibonet, elkiddeni akarták a tőkések az árnyékvilágból mert jó szervezőknek bizonyultak. Akkortájt még nem zöldült ki a fü a Ludlowi sirhantokon, melyek a bányászasszonyok és gyermekek szénné égetett hulláit zár- ták nicii^ukfoci ♦ ^ * MÉG SZOCIALISTÁKNAK SEM KELLETT lenni ahoz, hogy érezzék, vagy meglássák a kétféle mértéket, mellyel a szabadságot mérik egy kapitalista országban. Scheideman tudta, hogy a Bedloe sziget Szabadság Szobra, a hipokratizmus jelképe. Hallott azokról az örökdicső harcokról, melyeket az IWW. vezetett a szólás és sajtó szabadságért: eljutott hozzá, a McKeesrocksi nagy acél sztrájk, a Lawrencei nagy szövő sztrájk, Ettor és Giovanitty IWW szervezők életmentő akciója, melyben az amerikai forradalmi munkásságnak minden erejét latba kellett vetnie, hogy a szövőbárók boszszujától, a két munkásszervező életét megmenthesse. * * * KIÜTÖTT A VILÁGHÁBORÚ, robotolt, veritékezett az amerikai proletár és izzadta a profitot, mely arannyá keményedett. Hullott az embervér a frontokon és a frontok mögött. Az osztályharc pergőtüzében estek halomra, jutottak börtönbe a munkások legjobbjai. Az amerikai tőkések és bankárok “világot mentő demokráciájáért” egy millió életerős, fiatal amerikai proletár, mondott búcsút a Szabadság Szobornak — később az életnek, az európai csatatereken. Itthon, kivégezték Joe Hillt, Frank Littlet, Vesley Everestet Saccot és Vanzettit, Ella May Vigginset, Coldrádoban hat bányászt, Ford gyárnál ö* munkást, Mike Lindway húsz évet kapott. Jones és Hightower Sterling Kentuckyban sínylődik, a Chicagói Republic Steel sztrájkban- tiz acélmunkás hagyta ott a fogát és közben megrozsdásodott, a Szabadság Szobor! * * * MÁR MÁR ÖSSZEDÜLÉS FENYEGETTE, a Francia nép öregedő ajándékát. Mit lehetett tenni egyebet? Kijavíttatták! . . Hát ebből a javításból csinálnak olyan nagy pecsenyét. Ezt kell megtudni az egész világnak. Ezen lelkesedik, minden sajtó kuli, még a “mi” egyrégfrontos Betyár Világunk is. Csak úgy repesel szivük az örömtől, hogy WPA. munkásokkal megjavították a Szabadságszobrot. Annyira örvend, hogy még kontrasztot is elfelejt huzni. Még azt sem látjh meg, hogy festék nélkül is elpirult az Istennő, mikor az Ínség munkásokat meglátta . . . Ezekhez a firkászokhoz képest Scheideman világforradalmár volt s ha most mondaná el new yorki beszédét, az uszkárok megleckéztetnék a “DEMOKRÁCIÁRÓL” !
