Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-02-19 / 995. szám

1938 február 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN-ONNAN összeszedte: ZÁRA JÁNOS Elferdített izmusok — Göndörtől mást és job­bat vártunk. — A Sár és Vér” társadalmi dráma. Amikor a fasizmusról esik szó, aszabadság szerető embe­rek minden körülírás nélkül az emberi jogok legdurvább, leg­erőszakosabb elnyomására gon­dolnak. Ma már mindenki tud­ja, hogy a fasizmus elmélete minden tekintetben az ellenke­zője annak, ami az emberiség életében örömet, vagy kényel­met jelent. A fasizmus elméle­te szerint az alantasok feltét­len engedelmességgel tartoznak a feljebb'állóknak. Ami felül­ről jön, tekintet nélkül, hogy mily szenvedéseket okoz a tö­megeknek, azt minden ellenve­tés nélkül teljesíteni kell. Ezen lealázó és elnyomó felfogás el­len szólni, irni vagy tenni fő­benjáró bűn és az ilyenekkel a fasizta uralom alatt nyögő or­szágokban minden teketória nél­kül a legrövidebb utón végez­nek: a falhoz állítják és lelövik. A fentivel teljesen ellenkező elméletet képvisel a szocializ­mus, vagy kommunizmus. Ezen elmélet célja eltörölni a földről a szolgaságot, az elnyomatást. A társadalomban uralkodó egy­enlőtlenséget, mely szerint az egyeseknek mindenből túlságos sok jut ki, milliók pedig az élet legszükségesebbjeit is -nllkülö- zik, megszüntetni, hogy az élet javaiból a társadalom minden tagja egyformán részesüljön. Ne legyen ur és szolga, kizsák­mányoló és kizsákmányolt, ha­nem minden emberi lény egy­forma jogokkal rendelkezzen. A termelő eszközöket ne egyes emberek vagy egy osztály a saját részére gyümölcsöztesse, hanem azok az összemberiség javát szolgálják. A munkásosztály ilyen érte­lemben fogadta el a szocializ­mus, vagy kommunizmus elmé­letét. Az utóbbi időben azonban a szocialista és kommunista pártok, amelyek kinevezték ön­magukat ezen elméletek kizáró­lagos képviselőjéül, nagyon megrendítették a munkásság bi­zodalmát ezen elméletek iránt. Pedig a hiba nem az elméletben van, hanem a reprezentánsok­ban. A szocialisták pl. teljesen letértek a tisztán meghatáro­zott egyenes útról és vesztükbe irányították a munkásságot. A kommunisták pedig nemcsak követték a szocialistákat a fél­revezetésben hanem a fasizmus gyilkos módszereivel fűszerez­ték a megvalósítás módozatait. A kételkedők vizsgálják meg az Oroszországban történt esemé­nyeket. A szólás, sajtó és gyü­lekezési szabadság ott is csak anyiban létezik, amenyiben az az uralmon levők célját szolgál­ja. Az ellenvéleményen levők ezrei — közöttük a magyaror­szági munkásmozgalom, de kü­lönösen a magyar tanácsköztár­saságban kiemelkedő egyének, akik Oroszországba menekültek a fehét terror elől, többen — börtönökben sínylődnek, vagy lelövették. Nem azért, mert el­lentétbe kerültek az eszmével, hanem, mert ellentétébe kerül­tek egy klikkel, akik azzal bo- londitják a világot, hogy ők a kommunizmust akarják meg­valósítani. Pedig a kommuniz­mus megvalósítása nem követel emberáldozatot ilyen formában. Akik a kommunizmusért küzdő­ket igy pusztítják, azok ellen­ségei a kommunizmusnak. * * * A munkásosztály ügyének bi­torlóit, mi minden időben min­den lelkifurdalás nélkül állítot­tuk pellengérre, akár közöttünk élnek azok, vagy távol tőlünk: akár fekete, fehér, barna vagy vörös gúnyába burkolódznak. Nem hiszünk abban, hogy a vö­rös árulókkal szembebn méltá- nyosabbaknak kell lennünk, mint a más szinüekkel. A bur­kolt ellenség sokkal veszélye­sebb, mint a nyílt. A munkás- osztály ügyét szolgáljuk akkor, ha a munkás milliók tisztánlá­tását elősegítjük. Téves az a felfogás, hogy a spanyolorszá- ban történő jelen események megírása ártana a spanyol mun­kásság ügyének. A New Yorkban megjelenő “Az Ember” február 5-iki szá­mában “Tuturutu Bandi” leve­lének egy részlete jelent meg és e sorok megirására kommen­tár készítetett, melyet a szer­kesztő a levél elé fűzött, mely többek között a következő: “A levélnek azokat a részeit, mely­eket igazságtalanoknak tar­tunk, nem közöljük. Nem va­gyunk hajlandók például teret adni Tuturutu Bandi elfogult kritikájának, amellyel egyolda­lúan a kommunisták spanyolor­szági szereplését ostorozza. In­nen a távolból nehéz megállapí­tani, hogy kik, milyen hibákat követnek el Spanyolországban. Ezt Tuturutu Bandi ép oly ke­véssé tudhatja mint mi. Á leg­nagyobb érdek és minden más szempontot háttérbe szorító szempont felfogásunk szerint az, hogy a loyalisták győzzék le a rebilis banditákat, a betörő olaszokat, németeket és móro­kat. Mi úgy ítéljük meg, hogy a kommunisták minden erejük­kel és lelkesedésükkel vesznek részt a spanyol nép szabadság- harcában és szerintünk min­denki bűnös, aki ezt a harcot bármiféle önző szempontból za­varja és annak várható és re­mélhető sikerét kockáztatja”. Az “Az Ember” úgy ir, mint­ha Spanyolország nem európá- ban, hanem a Marsban volna. A Marsból nem kapunk megbízha­tó híreket, de Spanyolországból igen. Mint ahogy tudjuk azt, hogy Oroszországban százával végeztek ki forradalmárokat, oroszokat, magyarokat, némete­ket, osztrák “schutzbundoso- kat” és minden más nemzetisé- güeket, akik önnálló gondolko­dást mutattak és nem Írták alá ellenvetés nélkül a mindenható Stalin parancsát, éppen úgy tör­ténik Spanyolországban. Nem ti­tok az, hogy Spanyolországban az orosz cseka éppen oly fene­módon garázdálkodik, mint or- oszroszágban. Azt is megbízha­tó forrásból tudjuk, hogy a spanyol börtönökben százával sínylődnek forradalmárok, hogy százával tűntek el ilyenek nyomtalanul, hogy sokakat az eltűntek közül hetek múltán meggyilkolva találtak. Hogy a kommunisták Spanyolországban orosz utasításra a legkegyetle­nebb vassarok uralmat vezet­ték be. Hogy ott is követik a je­len válságos pillanatokban azt a csökönyös taktikát, hogy “uralkodni, vagy mindent el- pusztitani”. Hogy a kommunisták mind­ezt elkövethetik Spanyolország­ban, annak két oka van. Az egyik: mert szükség van az or­osz segítségre, — háborús szük­ségletek formájában — melyet Oroszország csak oly feltétellel hajlandó megadni, ha a spanyol nép a fent leirt helyzetet meg­tűri és korlátlan uralmat nyer­nek a kommunisták. A másik: hogy a fasizmus elleni harcot a belső forrongásokkal ne gyen­gítsék, a szocialisták, szindikal- isták, anarchisták a szükséges­nél is messzebb mennek az elné­zésben. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy minden gazságot agyon kell halgatni. A spanyo­lok sem teszik azt. ők is megír­ják a kommunisták aljas túlka­pásait, hogy ezáltal elősegítsék az érdekeltek tisztánlátását. Annál kevesebb oka van az amerikai lapoknek a halgatásra mert a halgatás beismerést je­lent, vagy a történtekkel való egyetértést. * * * Közeledik március 6-ika. A chicagói magyarok ezrei vettek már eddig is tudomást arról, hogy e napon került bemutatás­ra a legtanulságosabb háborús dráma a “SÁR ÉS VÉR”. Az írója, Mayer B. József a világ­háborúban résztvett egyénektől szerzett információk alapján ir­ta meg a müvet és a szereplők gondos összeválogatása biztosí­tékot nyújt, hogy a színmű tö­kéletes formában kerül lámpa­fény elé. Jegyezze meg a dátu­mot és ismerőseit is szóllitsa fel a “SÁR ÉS VÉR” első bemuta­tásának megtekintésére. Már­cius 6, vasárnap, a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Avenue. “BOMBÁT NEM LEHET ENNI” Ez a jelszó járja most Angli­ában. Egy mezőgazdasági mun­kás ajkáról röppent el ez egy­szerű igazság először. Az angol nép fölkapta, mert csattanóan fejezi ki a közvélemény fölfo­gását. Bombát csakugyan nem lehet enni. A bomba nem ehető. Viszont már esztendők óta ez­zel etetik az emberiséget. A hadiszergyárosoknak a bombagyártás — bombaüzlet. Az emberiség számára kataszt­rófa! Az az angol mezőgazdasági munkás egyszerű igazságával arra figyelmeztetett, hogy jobb volna, ha a terméketlen terüle­teket művelnék meg, hogy min- nél több élelem teremjen. Hoz­zátehetnénk ehhez még azt, hogy sok mindent lehetne ter­melni és teremteni, amire szük­sége volna az emberiségnek. De ha’tervek merülnek föl, az a vá­lasz: nincs fedezet. Bombagyár­tásra viszont van fedezet. Ab­ból a pénzből, amelyet bombák­ra költenek, meg egyéb fegyve­rekre pocsékolnak el, a bőség paradicsomát lehetne elővará­zsolni. Ehelyett elpusztítják a világot, a világ szép városait, mint Spanyolországban és a RENDŐRÖK A CIO. SZOLGÁLATÁBAN A nagytavak hajósai kiábrán­dultak Lewisék “demokráciájá­ból”— Feloszlott az Unió. Buffalóból jelenti tudósítónk, hogy az utóbbi esztendők leg­durvább és munkásmozgalmi történetükben, eddig alig is­mert vagy tapasztalt eszközö­ket alkalmaztak a CIO. szolgá­latában levő kommunisták, a bufalloi hajó munkások ellen. Hirt adtunk néhány héttel ezelőtt arról, hogy a messzi nyugaton, hogyan szerelték le a független hajósok azon kísér­letét, melyei a Lewis féle gépe­zet kerekei között őket felőröl­ni akarták. Ennek a kudarcnak folyomá­nyaként, a nagy tavak hajósai is felfigyeltek és saját körük­ben megvalósítottak olyan de­mokratikus ügykezelési rend­szert, mely által a tagság kezé­be van a kezdeményezési jog és a szervezet fölötti kontrol. A National Maritime Union (CIO) vezéreinek ez nem vált Ínyükre és afölötti bosszújuk­ban, hogy a hajósok nem hajt­ják végre parancsukat, február 2-án, rendőri fedezék mellett megjelentek a hajósok helyisé­gében, felpakolták az iratokat, a bútorokat és elszállították a CIO. központjába. Otthagyták hajós tagjaikat az üres épület­ben. A tagság mindenre elvolt ké­szülve csak ilyesmire nem Hi­szen a helyiség bérletét ők fi­zették, a berendezést ők vásá­rolták és ezek mellett leadták huzamosabb ideig azt az össze­get, melyet a vezérek beállási és tagsági dijak fejében rájuk róttak. A vezérektől kívántak meg­szabadulni, de nem gondolták, hogy ezért a szabadságért ilyen árat kell fizetniük. A téli mun- kátlanság idején nem számítot­tak ilyen kifosztásra. Meglepetésükből hamar fel­ocsúdtak. A hangulatból megál­lapítani lehet már most is. hogy a buffaloi hajósok között a CIO és vezérei levizsgáztak. A ha'- jósok között megindult a vita, hogy hová, melyik szervezethez csatlakozzanak? Az ISU (AFL) vagy az MTW illetve az IWW. Tenger szállító Ipari Szerveze­téhez. NOVEMBER 16-RA TERVEZ­TÉK A CSUKLYÁS LÁZADÁST Paris — A letartóztatott csuklyások vallomásaiból kide­rült, hogy november 15-ről 16- ára virradó éjszaka kellett vol­na megtörténnie a csuklyás­mozgalom valamennyi szerveze­te általános mozgósításának. A csuklyások mozgósítási terve szerint a védelmi és tevékeny­ségi bizottságok uniójával egy­etértésben kellett volna meg­kezdeni a mozgalmat. Minden intézkedés megtörtént a felke­lés előkészítésére. Párizst -hat dandárra osztották és mindegy­ik dandárnak volt fegyver- és lőszerraktára. Távol-Keleten és milliók éhez­nek, mert valóban: bombát nem lehet enni . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom