Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-02-19 / 995. szám
1938 február 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN-ONNAN összeszedte: ZÁRA JÁNOS Elferdített izmusok — Göndörtől mást és jobbat vártunk. — A Sár és Vér” társadalmi dráma. Amikor a fasizmusról esik szó, aszabadság szerető emberek minden körülírás nélkül az emberi jogok legdurvább, legerőszakosabb elnyomására gondolnak. Ma már mindenki tudja, hogy a fasizmus elmélete minden tekintetben az ellenkezője annak, ami az emberiség életében örömet, vagy kényelmet jelent. A fasizmus elmélete szerint az alantasok feltétlen engedelmességgel tartoznak a feljebb'állóknak. Ami felülről jön, tekintet nélkül, hogy mily szenvedéseket okoz a tömegeknek, azt minden ellenvetés nélkül teljesíteni kell. Ezen lealázó és elnyomó felfogás ellen szólni, irni vagy tenni főbenjáró bűn és az ilyenekkel a fasizta uralom alatt nyögő országokban minden teketória nélkül a legrövidebb utón végeznek: a falhoz állítják és lelövik. A fentivel teljesen ellenkező elméletet képvisel a szocializmus, vagy kommunizmus. Ezen elmélet célja eltörölni a földről a szolgaságot, az elnyomatást. A társadalomban uralkodó egyenlőtlenséget, mely szerint az egyeseknek mindenből túlságos sok jut ki, milliók pedig az élet legszükségesebbjeit is -nllkülö- zik, megszüntetni, hogy az élet javaiból a társadalom minden tagja egyformán részesüljön. Ne legyen ur és szolga, kizsákmányoló és kizsákmányolt, hanem minden emberi lény egyforma jogokkal rendelkezzen. A termelő eszközöket ne egyes emberek vagy egy osztály a saját részére gyümölcsöztesse, hanem azok az összemberiség javát szolgálják. A munkásosztály ilyen értelemben fogadta el a szocializmus, vagy kommunizmus elméletét. Az utóbbi időben azonban a szocialista és kommunista pártok, amelyek kinevezték önmagukat ezen elméletek kizárólagos képviselőjéül, nagyon megrendítették a munkásság bizodalmát ezen elméletek iránt. Pedig a hiba nem az elméletben van, hanem a reprezentánsokban. A szocialisták pl. teljesen letértek a tisztán meghatározott egyenes útról és vesztükbe irányították a munkásságot. A kommunisták pedig nemcsak követték a szocialistákat a félrevezetésben hanem a fasizmus gyilkos módszereivel fűszerezték a megvalósítás módozatait. A kételkedők vizsgálják meg az Oroszországban történt eseményeket. A szólás, sajtó és gyülekezési szabadság ott is csak anyiban létezik, amenyiben az az uralmon levők célját szolgálja. Az ellenvéleményen levők ezrei — közöttük a magyarországi munkásmozgalom, de különösen a magyar tanácsköztársaságban kiemelkedő egyének, akik Oroszországba menekültek a fehét terror elől, többen — börtönökben sínylődnek, vagy lelövették. Nem azért, mert ellentétbe kerültek az eszmével, hanem, mert ellentétébe kerültek egy klikkel, akik azzal bo- londitják a világot, hogy ők a kommunizmust akarják megvalósítani. Pedig a kommunizmus megvalósítása nem követel emberáldozatot ilyen formában. Akik a kommunizmusért küzdőket igy pusztítják, azok ellenségei a kommunizmusnak. * * * A munkásosztály ügyének bitorlóit, mi minden időben minden lelkifurdalás nélkül állítottuk pellengérre, akár közöttünk élnek azok, vagy távol tőlünk: akár fekete, fehér, barna vagy vörös gúnyába burkolódznak. Nem hiszünk abban, hogy a vörös árulókkal szembebn méltá- nyosabbaknak kell lennünk, mint a más szinüekkel. A burkolt ellenség sokkal veszélyesebb, mint a nyílt. A munkás- osztály ügyét szolgáljuk akkor, ha a munkás milliók tisztánlátását elősegítjük. Téves az a felfogás, hogy a spanyolorszá- ban történő jelen események megírása ártana a spanyol munkásság ügyének. A New Yorkban megjelenő “Az Ember” február 5-iki számában “Tuturutu Bandi” levelének egy részlete jelent meg és e sorok megirására kommentár készítetett, melyet a szerkesztő a levél elé fűzött, mely többek között a következő: “A levélnek azokat a részeit, melyeket igazságtalanoknak tartunk, nem közöljük. Nem vagyunk hajlandók például teret adni Tuturutu Bandi elfogult kritikájának, amellyel egyoldalúan a kommunisták spanyolországi szereplését ostorozza. Innen a távolból nehéz megállapítani, hogy kik, milyen hibákat követnek el Spanyolországban. Ezt Tuturutu Bandi ép oly kevéssé tudhatja mint mi. Á legnagyobb érdek és minden más szempontot háttérbe szorító szempont felfogásunk szerint az, hogy a loyalisták győzzék le a rebilis banditákat, a betörő olaszokat, németeket és mórokat. Mi úgy ítéljük meg, hogy a kommunisták minden erejükkel és lelkesedésükkel vesznek részt a spanyol nép szabadság- harcában és szerintünk mindenki bűnös, aki ezt a harcot bármiféle önző szempontból zavarja és annak várható és remélhető sikerét kockáztatja”. Az “Az Ember” úgy ir, mintha Spanyolország nem európá- ban, hanem a Marsban volna. A Marsból nem kapunk megbízható híreket, de Spanyolországból igen. Mint ahogy tudjuk azt, hogy Oroszországban százával végeztek ki forradalmárokat, oroszokat, magyarokat, németeket, osztrák “schutzbundoso- kat” és minden más nemzetisé- güeket, akik önnálló gondolkodást mutattak és nem Írták alá ellenvetés nélkül a mindenható Stalin parancsát, éppen úgy történik Spanyolországban. Nem titok az, hogy Spanyolországban az orosz cseka éppen oly fenemódon garázdálkodik, mint or- oszroszágban. Azt is megbízható forrásból tudjuk, hogy a spanyol börtönökben százával sínylődnek forradalmárok, hogy százával tűntek el ilyenek nyomtalanul, hogy sokakat az eltűntek közül hetek múltán meggyilkolva találtak. Hogy a kommunisták Spanyolországban orosz utasításra a legkegyetlenebb vassarok uralmat vezették be. Hogy ott is követik a jelen válságos pillanatokban azt a csökönyös taktikát, hogy “uralkodni, vagy mindent el- pusztitani”. Hogy a kommunisták mindezt elkövethetik Spanyolországban, annak két oka van. Az egyik: mert szükség van az orosz segítségre, — háborús szükségletek formájában — melyet Oroszország csak oly feltétellel hajlandó megadni, ha a spanyol nép a fent leirt helyzetet megtűri és korlátlan uralmat nyernek a kommunisták. A másik: hogy a fasizmus elleni harcot a belső forrongásokkal ne gyengítsék, a szocialisták, szindikal- isták, anarchisták a szükségesnél is messzebb mennek az elnézésben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gazságot agyon kell halgatni. A spanyolok sem teszik azt. ők is megírják a kommunisták aljas túlkapásait, hogy ezáltal elősegítsék az érdekeltek tisztánlátását. Annál kevesebb oka van az amerikai lapoknek a halgatásra mert a halgatás beismerést jelent, vagy a történtekkel való egyetértést. * * * Közeledik március 6-ika. A chicagói magyarok ezrei vettek már eddig is tudomást arról, hogy e napon került bemutatásra a legtanulságosabb háborús dráma a “SÁR ÉS VÉR”. Az írója, Mayer B. József a világháborúban résztvett egyénektől szerzett információk alapján irta meg a müvet és a szereplők gondos összeválogatása biztosítékot nyújt, hogy a színmű tökéletes formában kerül lámpafény elé. Jegyezze meg a dátumot és ismerőseit is szóllitsa fel a “SÁR ÉS VÉR” első bemutatásának megtekintésére. Március 6, vasárnap, a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Avenue. “BOMBÁT NEM LEHET ENNI” Ez a jelszó járja most Angliában. Egy mezőgazdasági munkás ajkáról röppent el ez egyszerű igazság először. Az angol nép fölkapta, mert csattanóan fejezi ki a közvélemény fölfogását. Bombát csakugyan nem lehet enni. A bomba nem ehető. Viszont már esztendők óta ezzel etetik az emberiséget. A hadiszergyárosoknak a bombagyártás — bombaüzlet. Az emberiség számára katasztrófa! Az az angol mezőgazdasági munkás egyszerű igazságával arra figyelmeztetett, hogy jobb volna, ha a terméketlen területeket művelnék meg, hogy min- nél több élelem teremjen. Hozzátehetnénk ehhez még azt, hogy sok mindent lehetne termelni és teremteni, amire szüksége volna az emberiségnek. De ha’tervek merülnek föl, az a válasz: nincs fedezet. Bombagyártásra viszont van fedezet. Abból a pénzből, amelyet bombákra költenek, meg egyéb fegyverekre pocsékolnak el, a bőség paradicsomát lehetne elővarázsolni. Ehelyett elpusztítják a világot, a világ szép városait, mint Spanyolországban és a RENDŐRÖK A CIO. SZOLGÁLATÁBAN A nagytavak hajósai kiábrándultak Lewisék “demokráciájából”— Feloszlott az Unió. Buffalóból jelenti tudósítónk, hogy az utóbbi esztendők legdurvább és munkásmozgalmi történetükben, eddig alig ismert vagy tapasztalt eszközöket alkalmaztak a CIO. szolgálatában levő kommunisták, a bufalloi hajó munkások ellen. Hirt adtunk néhány héttel ezelőtt arról, hogy a messzi nyugaton, hogyan szerelték le a független hajósok azon kísérletét, melyei a Lewis féle gépezet kerekei között őket felőrölni akarták. Ennek a kudarcnak folyományaként, a nagy tavak hajósai is felfigyeltek és saját körükben megvalósítottak olyan demokratikus ügykezelési rendszert, mely által a tagság kezébe van a kezdeményezési jog és a szervezet fölötti kontrol. A National Maritime Union (CIO) vezéreinek ez nem vált Ínyükre és afölötti bosszújukban, hogy a hajósok nem hajtják végre parancsukat, február 2-án, rendőri fedezék mellett megjelentek a hajósok helyiségében, felpakolták az iratokat, a bútorokat és elszállították a CIO. központjába. Otthagyták hajós tagjaikat az üres épületben. A tagság mindenre elvolt készülve csak ilyesmire nem Hiszen a helyiség bérletét ők fizették, a berendezést ők vásárolták és ezek mellett leadták huzamosabb ideig azt az összeget, melyet a vezérek beállási és tagsági dijak fejében rájuk róttak. A vezérektől kívántak megszabadulni, de nem gondolták, hogy ezért a szabadságért ilyen árat kell fizetniük. A téli mun- kátlanság idején nem számítottak ilyen kifosztásra. Meglepetésükből hamar felocsúdtak. A hangulatból megállapítani lehet már most is. hogy a buffaloi hajósok között a CIO és vezérei levizsgáztak. A ha'- jósok között megindult a vita, hogy hová, melyik szervezethez csatlakozzanak? Az ISU (AFL) vagy az MTW illetve az IWW. Tenger szállító Ipari Szervezetéhez. NOVEMBER 16-RA TERVEZTÉK A CSUKLYÁS LÁZADÁST Paris — A letartóztatott csuklyások vallomásaiból kiderült, hogy november 15-ről 16- ára virradó éjszaka kellett volna megtörténnie a csuklyásmozgalom valamennyi szervezete általános mozgósításának. A csuklyások mozgósítási terve szerint a védelmi és tevékenységi bizottságok uniójával egyetértésben kellett volna megkezdeni a mozgalmat. Minden intézkedés megtörtént a felkelés előkészítésére. Párizst -hat dandárra osztották és mindegyik dandárnak volt fegyver- és lőszerraktára. Távol-Keleten és milliók éheznek, mert valóban: bombát nem lehet enni . . .
