Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-18 / 1011. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 junius 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Subscription Rates: L'gy évre ....................... $2.00 One Year ..... $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ^/a ......... 5c Single Copy ...... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ......—. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as sece/id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Húszéves alku a mérleg serpenyőjében A New York Times tudósítója nyomán, arról számolnak be az Amerikai Magyar lapok, hogy immár csak rövid idő kérdése és a nácizmusba rohanó Magyarországon, az utolsó akadályt, az osztályharcos magyar szakszervezeteket is eltakarítják az útból. Az utóbbi napokban, úgy a Magyar Kormány kitartott lap­jai, mint a náci zsoldban megjelenők, egységes támadásokat, per­gő tüzszerü attakokat zúdítottak a szakszervezetekre és nyíltan követelik, működési engedélyük elkobzását, azoknak fasizta és náci alapon való újjászervezését. A sajtó kampánnyal egyidőben, hozzá látták olyan törvény- javaslatok készítéséhez, mellyel kimondják az osztályharc taga­dását és törvénytelennek minősítenek mindent, ami a totális ál­lamrendszerrel szembe az osztályharcot vallja. A magyarországi szakszervezeteket megszüntető rendeleté­vel egyenlő a Szociáldemokrata Párt megszüntetése is. így ért­hető, hogy a “Pesti Népszavában” meghúzták a vészharangot és a kormánylapok pergőtüzére erőteljesen visszavágnak. A Szociáldemokráciának Sámsonhaja a magyarországi szak- szervezetek voltak több mint öt ven éven át. Ezen szakszerveze­tek munkásságának érdeme volt az is, hogy a Tanács rendszer összeomlása után, az intézményesített mozgalmat és a pártot át­mentették és a megnehezített viszonyok között, közel húsz éven keresztül fentartották. A Magyar Szociáldemokrácia két évtizedes működése, ren­geteg sok kívánni valót hagyott maga után. Pálfordulásai, soro­zatos megalkuvásai — ha mind megírni akarnók — köteteket tennének ki. A horthy rendszer szépség flastromának örökös gyártói a szociáldemokraták voltak. Az ő parlamenti működésűk tévesztette meg a magyar dolgozókat csak úgy mint a külvilágot és segített ama tévhit megteremtésében, mintha a nyakig vér­ben született és gázoló ellenforradalom, törvényes mederbe üle­pedett volna és Magyarországon nem diktatúra, hanem alkotmá­nyos rendszer uralkodnék. A Szociáldemokrácia puszta fentmaradhatóságáért olyan árat fizetett, mely örök lemoshatatlan szégyene és árulásának koronája és az fog maradni még a történelem távlatában is. Nem azt vitatjuk, hogy hogyan és miként kellett volna cse­lekednie. Hogy helyes, vagy helytelen volt-e, a vérgőzős napok­ban, egy asztalhoz ülni azokkal, akik a magyar proletárezreknek és tízezreknek bebörtönzői és gyilkosaiként ismertek voltak. Azt sem, hogy bátorság, vagy gyávaság volt-e, a képviselő elvtárs­iaknak helyükön maradniuk és a folyton megismétlődő sztráj­kokban, az osztályharcokban a leszerelést vállalniuk, mint vala­mi szigetelő tekercs. Ha a jelek nem csalnak, — úgy ezek fölött rövidesen maguk a képviselő elvtársak elmélkedhetnek majd. Van az említettek mellett a Szociáldemokráciának egy olyan súlyos megalkuvása — mely az árulással határos — ami most, a szakszervezetek és a párt likvidálásának idejében, mint helyre­hozhatatlan cselekvésük nemezise jelentkezni fog. Most bosszulja meg magát az az alku, melyben lemondtak a földmives szegények, a parasztok szervezéséről és horthy- ékra, sorsukra bizva hagytak, több mint két millió földmives proletárt. Magyarország agrár állam volt és az ma is. Mezőgazdasági ipara és terményei fölötte állanak minden más iparnak. S a me­zőgazdasági munkások szervezéséről voló lemondás nem jelen­tett kevesebbet: mint a latifundiumok a nagy és mamuthbirtokok robotosainak kiszolgáltatását, a papsággal, a földesurakkal való megalkuvást. A harcos és küzdő magyar szakszervezeti munkásság az el­múlt évtizedben érezte azt a gyöngeséget s a rést melyet raj­ta a földnélküli proletárok kiszakitása ütött. Viszont a Szociál­demokrácia a szakszervezeti ipari munkásság megtartásával, kárpótolva érezte magát és vívta szélmalom harcát a tárcákért és a választó jogokért. Sajnos, de úgy néz ki, hogy most már hiába kongassák a vészharangot. Az uradalmak, falvak és mezővárosok földmunká­sait a feloszlatási tervezet, szervezetnélkül, elhagyatottan, ki­szolgáltatva találja és az egynéhány nagyobb városra szorítkozó szakszervezeteket, ugyanazon reakció fogja bekebelezni, mely az “elvtársaktól” a parasztságot húsz évvel ezelőtt megvásárolta. Az Események Nyomában Sokat foglalkoztak az utóbbi időben a különféle felfogású és elvű lapok a Munkás Betegse- gélyző konvenciójával, különö­sen az alapszabály néhány fon­tos pontjának a megváltoztatá­sával. A polgári lapok csak mint hirt közlik, mig az állító­lagos munkás lapok valóságos öröm mámorban úsznak. Ezen hirtelen örömnek az az oka, hogy a két központi alkalma­zott évekig tartó titkos munká­val elérte kitűzött célját és a Szövetséget megfosztotta mun­kás jellegétől. Ezt könnyű volt megtenni a félrevezetett és be­folyásolt küldötekkel, akiknek pedig a nagy többsége jóhisze­mű munkás ember volt. De ép­pen ezért volt könnyű munkája a politikai rafináltsággal ren­delkező, de máskülönben elvte­len és gerinctelen hármas szö­vetségnek. (Az egyik az S.P. a másik SLP. mig a harmadik a kettő között lebeg). Az ott levő öntudatos küldöt­tek megtették a kötelességüket és ha még sem úgy történt mint szerettük volna, nem hullajtunk könnyeket, szégyenkezésre meg nem nekünk van okunk. Az “A Munkás” tudósítója, aki ugylátszik átaludta a kong­resszust, azt az ostoba állítást kozkáztatja meg, hogy az ott levő IWW. tagok “pukkadtak a méregtől” amikor az Intéző Bi­zottság jegyzőjének az SLP. párt egy tagját választották meg. (Mellékesen megjegyez­zük, hogy a megválasztott elv­társ állandóan a reakciósok mellett tartott). De a tudósításba egy kis hiba csúszott be, amivel nem dicsek­szik a tudósitó. A volt jegyző ki­jelentette mikor jelölték, hogy a Szövetség letért eddigi útjá­ról és a munkásáruló közpon ;i tisztviselőkkel nem ül le egy asztalhoz. A másik jelölt sem fogadta el, igy ellenjelölt nélkül lett egy SLP. taggal több az In­téző Bizottságban. Hát ezért ugyan nem volt okunk mérge­lődni. Megkezdődtek az előválasztá­sok, folyik a korteskedés, gyűj­tik a pénzt a különféle párt al­apra, verik a dobot és szokás szerint ígérnek füt-fát a szava­zóknak. Vannak azonban helyek ahol az ígéretek helyett fenyegtőz- nek, mint például Kentucky ál­lamban, ahol a szenátori állás­ért Allen Barkly, jelenlegi sze­nátor és new deal kedvence, Al­bert B. Chandler, jelenlegi kor­mányzóval áll szemben. A WPA. munkások és a chari- tyn levők figyelmeztetve lettek a foremanok által, hogy ha munkájukat és a további se­gélyt biztosítani akarják, akkor a new deal kedvencére Allen V’. Barkley-re szvaazzanak. Viszont az összes állami mun­kásoknak barátságosan adták tudtul, hogy ha van köztük va­laki, aki nem a kormányzóra, Albert B. Chandlerre szavaz, azonnal elbocsájtják a munká­ból. Ugye, milyen szép is ez a po- litkiai szabadság, a szabadság hazájában. A szólás szabadsággal is van egy kis baj. Ezelőtt csak az IWW. tagjaiba és szervezőibe szerették volna bele folytani a szót. De ez kemény diónak bi­zonyult, amiről meggyőződhe­tett úgy a tőkés osztály mint azok cselédei, nem is említve az “elvtársakat”. (Hol vannak már szegények) Norman Thomas, az SP. el­nökjelöltje is tapasztalta saját magán, az amerikai demokrácia áldásos mivoltát. Jersey City- ből, a polgármester utasítására a rendőrök visszazavarták New Yorkba. A napokban pedig N.J. egy másik városából Newark- ból tojással és rothadt gyümöl­csökkel dobálta meé az Ameri­can Legion és a felbujtatott tö­meg. Előadást egyik helyen sem tarthatott, holott az alkotmány mindenki részére biztosítja a szólásszabadságot. Mit szólnak ehez az amerikai alkotmányra oly gyakran hivatkozó elvtár­sak. A régi jó világban amikor még nagy magyarország meny­ország volt (azért vándoroltunk ki) egy gazdag földbirtokos úgy akart segíteni a városában őgyelgő munkanélküli paraszto­kon, hogy felfogadta őket a hó­val borított piactér kaszálására. Reggeltől estig vágták a havat 50 krajcár napszámért. Sokan azt gondolják, hogy bolond volt ez az ur, pedig csak azt tette pár évtizeddel ezelőtt, amit ma itt amerikában végeznek. Cleveland és Akron árnyékot adó fáinak megolvasására a WPA. megszavazott több mint $200.000.00 és 500 ember hó­papokig csak a fákat fogja ol­vasni. Hogy mi haszon van ebből, kérdezi valaki? Az ami a piac­tér kaszálásából volt. A Fülöp sziget munkásai is kezdenek ébredezni. Ezért ígért gályát, börtönt és ehez hason­lót az eset megismétlésével Ma­nuel Guezon, a sziget elnöke, aki különben csak az amerikai nagytőkések és bankárok vég­rehajtója a szigeteken. Az történt ugyanis, hogy vagy 500 fegyveres farmer kényszeritette az egyik haciendo (nagybirtok) igazgatóját, hogy az ok nélkül elbocsájtott kisbér­lő farmert vegye vissza. A szi­geteken még a régi feudális rendszer van többé-kevésbbé. Ezt akarja Gu.ezon elnök még fegyveres erővel is fentartani. De a jelek szerint nem sokáig. Az Egyesült Államok felső is­koláiban és a különféle egyete­meken 1,420,00. növendék fog levizsgázni. Egy és negyed mil­lió a középiskolákból a többi az egyetemekről. A tanárok azt mondják ezen ifjaknak, hogy tudásuk és képzettségük foly­tán ők vannak hivatva a világ sorsát irányítani. Mennyi csa­lódás és keserű kiábrándulás fogja ezen nagyreményű ifja­kat érni, amikor megpróbálják tudásukat áruba bocsájtani. So­kan közülük örülnek ha a régi fehérgalléros rabszolgák által lenézett gyárimunkások lehet­nek. Pedig tudásuk révén tényleg ők lehetnének a világ sorsának irányitói, ha az egyéni érvnye- sülés helyett a terjedő munkás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom