Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-11 / 1010. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 junius 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: évre .................. $2.00 One Year _______ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám -.✓a _____ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Telephone: MAin 8121 Entered as secc ad-class matter át the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. "■■■"" 1 ■——■— ■»"1 1 1 1 ---------------------------—: Published Weekly by the INDUSTR l A I, W ORKERS OF THE W () R I. 11 JÓ UTÓN HALADUNK Az IWW. elvinyilatkozatában és az elmúlt 33 év alatt meg­jelent rengeteg irodalmában állandóan kimutatta és bizonyította hogy maradandó és érdemleges változást csak az iparokban gya­korolt kontrol arányában érhet el a munkásság, mert minden társadalmi funkciót az ipari erőviszonyok határoznak meg. Ma már sokkal kevesebb azoknak száma, akik szervezetünk zászlóbontása idejében lefektetett eme meghatározásunkat két­ségbe vonják. A javak és a termelő eszközök, mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása és ezekkel arányosan, a ha­talmasok erejének növekedése, a gondolkozásra képes emberek előtt ma már tisztán látható és kétségbe nem vont folyamat. Ellenben a munkásság részéről — és minket elsősorban és mindenek felett mégis csak a munkásság gondolatvilága érde­kel, sajnos még mindig azok vannak számbeli többségben, kik a kontrol megszerzésével törődnek legkevesebbet. Nem akarják, vagy képtelenek meglátni, hogy az ipari irányítás puszta ténye, mekkora hatalmat biztosit a magántulajdonnal rendelkezők osz­tályának. Nem kevésbbé szomorú az a tünet sem, hogy a kevesek ke­zébe koncentrálódott roppant ipari hatalom felismerése kapcsán, semhogy e hatalom kisajátításának logikus következtetését fel­ismernék, a régi “jó időket” sírják vissza, amikor a vagyon ará­nyosabban volt még elosztva, a kis gyárosok, mühelvtulajdono- sok és kis kereskedők között — S igy természetszerűleg, a ter­melt javak is arányosabb elosztást mutattak. Pedig hiába minden ilyen okoskodás. “Az elmúlt jó idők” bárhogyan'is siratják nem fognak többé visszatérni. A múltból okulva és a jelent mérlegelve kell a jövőbe néznünk. Csak a fej­lődés menetét kell figyelnünk és látni van alkalmunk, hogy tár- sadami rendszerünk fejlett, tökéletesedett és komplikált volta, nem engedheti meg a fejlődés kerekeinek visszafordítását. Sőt ha megengedhetné, akkor sem származhatnék belőle semmi jó az emberiségre sem a társadalomra. Hogyan is nézne ki, ha a mamuth autó trösztök és ipartelep k helyén, sokezer kis lakatos műhely keletkeznék, ahol primitiv módszerekkel és eszközökkel próbálnák meg a modern gépkocsik, vagy monstrum, gőzmozdonyok gyártását. Ha a modern gumi gyárak komplikált gépezetét, ezer apró részekre osztott kooperáción s koordináción nyugvó termelési rendszerét vesszük alapul, vagy bármily nagy ipart, a bárgyúk reménységének a “régi jó idők” visszasiratói­nak okoskodása, még a gyermekes naivitásnál is alacsonyabb értékre száll le. A viszonyok javítására, gyökeres megváltoztatására, csak egyetlen ésszerű, logikus ut van nyitva, melyre akarva nem akar­va, rá kell lépnie a munkásságnak. A megszervezett iparok fölöt­ti kontrol megszerzésének útja ez. A szervezett iparok irányítá­sát és a fölöttük való rendelkezési jogok megszerzését kell cél­jául kitűzni és végrehajtani a munkásságnak, szervezett ere­jén keresztül. Képes-e a munkásság ilyen szervezet építésére? Határozott válaszunk, hogy képes. Sőt ennél messzebb is mehetünk. Nem csak hogy képes ilyen szervezet felépítésére a munkásság, de a viszonyok kényszerítő hatása alatt, más ut már nincs is nyitva részére. A munkásság a tőkések fizetett szolgáinak tudatlanságot és tévhitet terjesztő munkái következtében, úgy szokta meg hogy ügyének intézését másokra bízza. Elvégre’ sokkal kényel­mesebb volna az, ha a munkásság helyett mások végeznék él a társadalmat javító, a megélhetést türhotővé, az életet széppé te­vő munkát. Csalódások, kiábrádulások egész sorozata és halmaza mu­tatja, hogy a munkásság hajlamos ügyének másokra való bízá­sára. Viszont nyitott könyv, az osztályharc történelmi útja azt is bizonyítja, hogy végső esetekben, a munkásság hajlandó — ha kényszerítik különösképpen — sorsának intézését saját ke­zébe venni. A cselekvési hajlamosság e formái nem nyilvánulnak meg olyan arányban mint azt mi szeretnénk, de a tőkések és csatló­saik minden igyekezete dacára biztató jelek mutatják, hogy az 1WW. által hirdetett szervezkedési forma ott is bevált, ahol min­den más csődöt mondott. Ez is igazolja, hogy jó utón haladunk JÓL VÉGZETT AGITÁC1ÓS MUNKA Az elmúlt héten, pittsburghi szereplésével, a Clevelandi Mo­dern Színkör gárdája, befejez­te tavaszi tevékenykedését, mely alkalommal el kell mond­junk egyet mást, arról a nagy­szerű teljesítményről, melyet a gárda, úgy a színjátszással a művészet terén, mint a Sár és Vér szinrehozásával, háboruel- lenes propagandában kifejtett. Mayer B. József munkástárs, ha soha semmi egyebet sem tett volna az amerikai magyar munkásmozgalomért, e darab megírásán kívül, akkor is min­den elismerésre tarthatna igényt. S igaz ugyan, hogy nem volt szerencsénk Mayer munkástárs eredeti rendezésében látni a da­rabot, mégsem szerénykedhe­tünk annyira, hogy Mácsánszky János munkástársunk nagysze­rű rendezői felkészültségét ne csillogtassuk meg, a celevalndi és környéki bemutató kapcsán. Mint rendező és főszereplő, odaadó, fáradságos munkájáért Mácsánszky munkástársnak bátran fejezzük ki jóindulatú elismerésünket, mert rászol­gált és megérdemli. A gárda többi tagjai és sze­replői, valamennyien: annyira beleélték magukat szerepeikbe és annyira átérezték az írónak, a reális életből merített fantá­ziáját, hogy a legkényesebb kri­tikát állották ki és elenyészően csekély kívánni valót hagytak maguk után. Igaz viszont az: is, hogy a Clevelandtól messze eső váro­sokba, mint például a Pitts- burghba való kirándulás is, sok­kal több áldozatot kívánt, mint a szerepek megjátszását. A puszta tény, hogy Pittsburgh- ban pénteken este került szinre a darab, egyben azt is jelentet­te, hogy a dolgozóknak, egész és félnapot kellett veszíteniük, melyek megtérítésére, a szerep lök közül csak kevesen tartanak igényt. Ifjú Farkas Béla, egy száz- percentes rekordot tört meg az iskolában. Ez a péntek volt az egyetlen nap, mely miatt, iga­zolatlan kimaradása volt az évi terminusban és mégsem volt hajlandó emaradni a pitts­burghi előadásról. Czier Ernő tilalom ellenére, törött karra tette meg az autó utat. Schnei­der Lajos egészíti ki a trió egy­üttesét, kik valamennyien, mint itt született fiuk dicséretesen állották meg helyüket. A főszereplők közül kiemel­nünk kell Szilágyi munkástár- sat, aki könnyebb szerepe mel­lett, a maszkirozás nehéz fela­datát végezte el. Kamenárné. Wienerné és Farkasné, a négy­szeri fellépés és a próbák fárad­ságos munkáján és az utazáson kívül, saját toilettjeiket maguk szerezték be, állították elő, ami ha a rossz viszonyokat vesszük tekintetbe, egymagában is em­lítésre méltó áldozat. Kamenár Károly, Kacibán Mihály, Pecsők Gyula, Szűcs Já­nos, G. Nagy Sándor, Farkas Béla súgó és Wiener Andor ügyelő kerekítették ki azt az együttest, kikről Kucher mun­kástárs — hogy az ő szavaival éljünk — igy emlékszik meg a legkésőbbi levelében: “Azt hiszem, hogy a gárda minden tagja hazaérkezett szerencsésen. Mi csak azon bosszankodunk, hogy ennek az értékben alig felbecsülhe­tő előadásnak, nem volt oly­an nézőközönsége, mint ami­lyent érdemelt volna. Egye­sek a pénteki napot okolják és azt mondják, szombaton jobban sikerült volna. Mások a munkanélküliséget és a nincstelenséget. Bárhogy is van, én azt mondom, hogy úgy a darab, mint a rendezé­se és a szereplők elsőrendüek voltak és kár volna nem elő­adni még több varosban is.” A gárda valamennyi tagja fe­lejthetetlen emlékekkel mon­dott búcsút a Pittsburghiaknak. Az az odaadás és közvetlen ven­dégszeretet, mely irányukban megnyilatkozott, soha nem me­het feledésbe. A Coraopolisiak teljes bele- kapcsolódása a rendezésbe, Szé- kelyfalvuk megismertetése és vendégszeretüknek páratlan megnyilatkozása, a pittsburghi élményüket annyira gazdagítot­ta, hogy a színjátszással és uta­zással járó költségeiket, a fára­dalmakat felejtette velünk. Tudatában annak, hogy vala­mennyien egy célért fáradoz­tunk. Hogy a szervezés, nevelés és felvilágosítás nagy ügyének szolgálatában találtunk egymás­ra: nem mulaszthatjuk mégsem el, hogy mindenért külön-kü- lön és együttesen is, mindazok­nak köszönetét mondjunk, akik az ut fáradalmait velünk elfe­lejtették és kellemessé tették számunkra. Fogadják testvéri kézszoritá- sunkat a Clevelandi Modern Színkör gárdájának nevében. Wiener Andor PIKNIK — A Munkás Betegsegélyző Szövetség 13-ik osztálya és az IWW. chicagói magyar tagjai közös vigalmi bizott­ságának rendezésében, 1938 JUNIUS 12-én, VASÁRNAP lesz az egész napra terjedő első nagy KÖZÖS PIKNIK a Pulaski Road (volt Craw­ford Ave.) és Devon Avenue sarkán levő piknik helyen. A rendezőség gondoskodott mindenféle szórakoztató tár­sasjátékokról. Lesz ott zsák- bafutás, fazéktörés, szegbe- verés, kötélhúzás, paszulydo- bálás, lepényevés. ízletes ételekről és italok­ról gondoskodik a rendezőség Kardos Pista kibővített zene­kara fogja a talp alá valót muzsikálni. Jegy ára előre váltva 30c., a pénztárnál 35c. A belépő jeggyel egy énekes kanári madarat lehet nyerni. ÚTIRÁNY: A Pulaski Road (Crawford Ave.) street car a north végállomásig, ott a ren­dezőség várja és a piknikre szálitja. Automobillal jövők a Pulaski Road és Devon Ave- nueig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom