Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-05-01 / 1005. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 május 1. MÁRCIUSI GYŰLÉS HORTHYÉK ALATT Pesti emlék new yorki távlatból Irta: Hajós Endre Március volt. A levegő tele forradalmi hangulattal. A fiatalság tettre készen vágytól égve készült a párt által rendezett felvonulásra a régi lóverseny térre. Párossával meneteltünk a kitűzött irány felé és itt ott halottuk, hogy járókelők, mind arról a gyűlésről beszélnek, suttognak, melyet a szocialisták hívtak össze. Ahogy gyűlt a tömeg, szaporodott a készenlétre odarendelt karhatalom, is. Minden három lépésre egy rendőr, vagy civilruhás renlőr állott, ami érthetően nyugtalanított bennünket. Ahogyan gyűlt a tömeg, úgy tágult és feszült a rendőr kordon is, ami nyilvánvalóvá tette, hogy megfélemlítés és terror között lesz ez a gyűlés is megtartva. Itt ott igazoltatások, irat vizsga. Mintha egy látha- tatalan kéz mutogatott volna azokra a párttagokra, kiket mint balodaliakat ismertek és már vitte is őket a rendőr . . . Az ég beborult felettünk és az eső lassan kezdett szitázni miköaben megérkezett Révész elvtárs, a Szociáldemokrata Párt titkára, majd szólásra emelkedett. Csönd és figyelem szálfa meg az embereket, midőn első szavai elhangzottak, melyek hozzánk, ifjú szocialistákhoz szóltak. —Hozzánk, a jövő embereihez, kik nagy szerepet kapunk a tőkések és az elnyomatás elleni harcban. Most elvagyunk nyomva. Magyarországon a párt feljődése korlátok közzé van szorítva annak ellenére, hogy e gyűlést engedélyezték, szájkosarat viselünk. —• Mindenütt dühöng a reakció. Ha végig nézünk Európán, Orosz és Franciaországot kivéve, a dolgozó millióknak csak elnyomatás jut osztályrészül — Itt kitört az éljen zés. Lelkesedtünk a bátor szókimondó hangokon, de a lelkesedést hamar dermedtség váltotta fel. A szónok allig lépett le az emelvényről, már körülfogták a hekusok és cipelték. Szólás szabadság volt, de a szót kimondani nem volt szabad. Nem volt szabad a kapitalizmusról hü képet festeni, a rendszert ostorozni. Azért voltak ott a fagdme- gek, hogy a szigorú parancs utasítást végrehajtsák. Folyt a gyűlés és szaporodtak a letartóztatottak, a rendőrségre hurcoltak számai. A java persze csak azután jött, mikor már bent voltak a bátrak. Ki- halgatások, kínvallatások, szörnyű kínzásokban volt azoknak részük, kiket a pribékek elcipeltek. Az emberi kegyetlenségek legvégső határáig terjedő kínzások és büntetések vártak azokra az igazi szocialistákra, akik ebben az időben is helytál- lani mertek. Két heti börtönbüntetés, kínzás és megaláztatás után, lélekben testben összetörtén, meggyötörtén kerültek vissza az emberek közé azok, akik szavukat felemelni merték az igazság és a munkásság érdekében. Mert ezért bizony horty országban, csak büntetés és megaláztatás jár, elismerés helyett. Az állapotok masem különbek, mint akkor voltak. Akkor a darutollasok, az ébredők garázdálkodtak, azoknak volt mindent szabad, a szocialistáknak, meg semmit. Most meg a horogkeresztesek gyülésezgetnek vígan az uccákon, inzultálhatSzájról- szájra Szállnak a tréfák, az adomák a szólásmondások nemcsak itt, nálunk, hanem Európaszerte mendenfelé. Nem tud találkozni az ember bizalmasabb ismerősével, hogy az mingyárt, vagy a beszélgetés során föl ne tegye a kérdést: hallottad? ... És a kérdés után mingyárt következik a történet, az anekdota vagy a szójáték. Igen, a napjainkat össze-vissza formáló úgynevezett világtörténelem térképet változtat, országot tüntet el, országot nagyit meg, népcsoportokat forgat ki máról holnapra az életükből, családokat tesz tönkre, embereket hajszol az öngyilkosságba, tízezrek és százezrek gyötrő kétségek között és kínzó bizonytalanságban élnek, de talán nem volt kor, amely annyi anekdotát, derűs történetet, úgynevezett viccet hagyna az utókorra, mint ez a mostani kor. Régi tréfák és szójátékok támadnak föl uj variációkban kelnek életre, igazodnak megjelenésük és közlésük formájában egy-egy országhoz vagy egy- egy ország vezető emberéhez. Valóban: a kínok tömegében való gyötrődés átcsapott volna az önkinzás formájába? Vizsgálja majd ezt nyugodtabb korok ráérőbb és körülményesebb pszichológusa, a nap krónikása nem akar egyebet, mint annak megállapítását, hogy ez a tréfás kedv megvan, sőt: egyre erősödik. Voltak már korszakok az emberiség életében, amikor országhatárok változtak, amikor népcsoportok, családok személyek egzisztendciái mentek tönkre máról holnapra. És milyen kevés a vidám, a derűs emlék ezekből a korszakokból. A francia forradalmat megelőző nak embereket, rombolhatnak széjjel gyűléseket, éljenezhetik a hazát és üthetik a zsidót. Magyarországon az ilyesmiért dicsőség és elismerés jár, mig a szabadság harcosainak, a nép igazi barátainak, a szervezőknek, a munkásság nevelőinek, börtön és gyilok. S most, hogy közeledik a világ proletáriátusának nemzetközi ünnepe, csak képzeljük el, mi is lehet Pesten ... ? ha egyáltalán lehet valami. teljes szigorúsággal sok esetben a középkor legfeketébb századaira emlékeztet reakcióval föllépő kormányzás idejéből csak Voltaire gunyoros mondataira emlékezünk és arra a mar valóban derítő makacsságra, amellyel cikkei és levelei alá odabiggyesztette az Ecr. l’inf.- et, ami rövidítése volt az ő hires mondásának, hogy gyökerestől irtsátok ki a gonoszt! A társai milyen komorak voltak ebben a küzdelemben, milyen szertartásosan szigorúak voltak a föllépéseik, és mennyivel több maradt fönn a minden kormányokat kiszolgáló Talleyrandról mint az enciklopedisták egész hatalmas társaságából. Maga Voltaire is, aki ötletes, gunyoros, könnyed is volt, aki megjegyzései és támadási számára annyi uj formát tudott találni, — amikor a halálra Ítélt és kerékbetört Calas emléke becsületének a visszaszerzésére indította meg a küzdelmét, barátai előtt fogadalmat tett, hogy három esztendeig, minaddig, amig ezt a harcát diadalmasan be nem fejezi, nem nevetésre, de még csak mosolygásra sem huzza szét a száját. Hány tragédia, ártatalanok ezreinek hány tragédiája folyik le mostanság Európa különféle területein! s a mosolygás, a nevetés, a fintor nem hal el. Ezek a mai napjaink, minden nyomorúságuk és sok esetben minden gyalázatosságuk mellet is, nem tudják elfojtani a mosolygást, a nevetést, a derűs fordu latos történetek közlésének a vágyát. De fölületesen itélkez nék az, aki úgy gondolná, hogj ezt a kort csak ez, csak a derűre való hajlam jellemzi. A mosolygás mellett és mögött más is van. Az emberek látnak, figyelnek, gondolkodnak. DerűSZEMLE AZ ILLINOIS SZÉNMEZŐIRŐL Amennyiben ez érdekelné a “Bérmunkás” olvasóit, elmondok egyett mást ami Zeigler és környékén, illetve velünk történt. Bevezetésképpen annyit, hogy a Magyar (Betyár) Világ felől semmi hirt nem hallunk errefelé. Nem is csoda. Az itteni munkásság már régen belefáradt a bolonditásba és annak a lapnak már az elődjét eltemette, még mielőtt kimúlt . . . nem kár érte. Persze, hogy ezzel még nincsen megoldva a kérdés. Van a munkásságnak még egy másik nyavalyája is, amit orvosolni kellene. Még mindig nem tud saját fejével gondolkozni, amit a helyi viszonyok legjobban bizonyítanak. Itt Illinoisban van három szervezet, az AFofL., a CIO., meg a Progressive Bányász Unió és az egymás közötti harcokban, a munkásság elvérzik. Hogy ebbe az átkozott bolonditásba mikor fognak már belefáradni magam is szeretném tudni és látni. A bányák nagyrésze le van zárva a vidéken. Egynéhányban ahol folyik a munka, 2—3 napokat dolgoznak kéthetenként. A bányászok nagyrésze, reliefen tengődik, vagy WPA. munkán dolgozik az az kínlódik. De azért a kerületi szervezőnek, Ray Admons-nak és csatlósainak a fizetése csak ki kerül a bányászok pedájából. A kerületi szervező évi fizetése még mindig 9000 dollár és gangszterei sem koplalnak, mint a bányászok. Ennek az összegnek meg kell lenni, még ha mindjárt az állami segélyből is izzadja ki a bányász. Mi itten magyar bányászok egy párunk kivételével, az 1933- as sztrájk óta nem bírunk a bányába vissza jutni. Akkor már nem bírtuk tűrni az United Mine Workers Szervezet béklyóit és biztosra vettük, hogy helyzetünkön is javíthatunk tőlük is megszabadulhatunk helyes cselekvéssel. Nem úgy sikerült, ahogyan mi gondoltuk. A többség a Progresszivek mellet döntött és nem az IWW.-t fogadta el. A sztrájkot e helytelen taktikák következtében elveszítettük, a- mit a bányászok közül azóta bizony sokan beismertek, akkor, mikor már késő lett. Ki szke- beltek bennünket a bányákból és azóta hányódunk, dobálnak bennünket ide-oda: segélyről állami munkára, állami munkáról vissza segélyre. Ilyen itt a helyzet, de azt hiszem másütt sem lehet sokkal jobb. J. V. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring S' sen, mosolygósán is lehet komor elhatározottság a voltairei gyakorlatra: küzdeni kell a gyalázatosság ellen, ki kell irtani a gyalázatosságot! Borgisz. ÉNEK, VIRRADÁS FELÉ ... Az ég sötéten himbálja vak éjszakáját; csillag sem ragyog bátorító fénnyel; Csak a vaditó, halálos CSÖND grasszál merészen; hej, emberek, fel, még nem haltunk meg egészen; gyertek, vívjuk meg utolsó harcunk a földdel, az éggel. Bus kenyerünk volt eddig a sirás, szavunk hadd legyen ezután lázadó, vad ének; hadd tudják a sötétbe szétszórt tévelygő testvérek, hogy vagyunk, hogy élünk, hogy várjuk őket. Kálváriás robotba koptattuk térdig a lábunk, üdítő oázis soha nem várt minket; hiába gyűjtöttük garmadába kincsét a világnak, hiába zúztunk követ palotának, jaj jós volt minden nappalunk és boszorkány nyomásos minden éjszakánk. S az éj még mindig sötét, süket; a nap, a nap, az áldott, valahol kátyúba hágott; hej, bánatos tévelygők, még mire vártok? izzó haraggal gyújtsuk fel a lángot, vagy vas ököllel zuzzuk porrá a vak éjszakába fűlt átkozott világot! Egri Lajos.
