Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-23 / 1004. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rate«: vgy évre ....................... $2.00 One Year ___________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ...... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Telephone: MAin 8121 Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD °m§S?**42 KÉTES GYŐZELEM Fricskázza:............r . . . . r EGY RENEGÁT már évek óta “boldogítja” a clevelandi magyarságot hetilapján keresztül. A szerkesztő-taljdonos rögeszméje, minden irányelv helyett abból áll, hogy “BELSŐ TITKOKAT” fedezget fel és örökös hecceket keres, hogy az újság szemét iránt felkeltse az érdeklődést. Minálunk tradíció a hirdetésellenes álláspont s igy sem a renegát sem pedig lapja érdekében nem állottunk kötélnek. Volt idő, mikor leszoktuk írni a nevét ennek az alaknak. Sőt egyszer mint SZELLEMI LEPRÁST már levakartuk a clevelandi magyar társadalmi élet testéről. De a vak szerencse akkor kedvezett neki, mert kapott városi állást, mint lámpainspektor, melyei megmentették ronda lapját és hidat vertek részére a későbbi visszakerüléshez. * * * Nem keresünk kákán csomót, de sehogysem tudunk lelkesedni azon határozatokon, melyeket a National Labor Relation Board hozott a CIO. javára az acéltársulatok ellen. Nem azért hiányzik belőlünk a lelkesedés, mintha irigyelnénk a CIO. győzelmét. Korántsem. Mert mi az osztályharcokban elért tényleges eredményt nem csak akkor ismerjük el, ha mi harcoltunk érte. Mert mi a munkásság győzelmében, a magunk győzelmét látjuk és élvezzük, arra való tekintet nélkül, hogy milyen szervezethez tartoznak a munkások, akik kivere- kedték. Mint forradalmi ipari unionisták, ellenszevel viseltetünk a Board és minden hasonló bizottság iránt, működésűket károsnak tartjuk még akkor is. ha döntéseik momentán vagy látszólag a munkások javára szólnak. A szervezett munkásság saját maga és szervezete fölötti rendelkezési jogának elszedését látjuk a Board működésében. És mert a Board a munkások javára hozza döntéseit, annál bünö- sebbnek minősítjük játékát. A munkásság helyes alapon szervezetten nem szorul Board- okra. A munkásságnak saját szervezett erejére kell minden időben támaszkodnia. A munkásság soha nem érhet el és nem tarthat meg több eredményt, mint amennyire szervezett ereje biztosítja. A Board kedvező döntései is csak addig lesznek kedvezők, amig a munkásságnak van, vagy lesz szervezett ereje azokat érvényesíteni. S ha majd a Board megszerezte a hiszékenyek bizalmát, ha mindent a Boardra biznak és ugyanaz a Bord ellenük hozza majd döntéseit a munkáltatók javára, kellő szervezettség hiányában érezni fogják azokat a döntéseket, melyeket egy a kapitalista rendszerhez ragaszkodó, a kapitalista rendszer életét mentő testületre ruháztak át: melyet kizárólag ők, a munkásság — van hivatva gyakorolni MINIMUM BÉR MAXIMUM MUNKAIDŐ A Congresszus ülésszakának lassan a vége felé közeledik. Miután a New Deal minden fogát kihúzták, a zápfogára is sor kerül. A sokat hangoztatott minimum bér és maximum munkaidő törvényjavaslata újból tárgyallásra kerül, ami körül, mint a beavatottak jósolgatják, hogy viharok lesznek. A kapitalista lapok első oldalain különösebb fontossággal tárgyalják, hogy William Green AFofL. elnök és riválisa John L. Lewis indorszálták a javaslatokat és elfogadásra ajánlják. Mi is az a javaslat, mely körül az államatyák bírókra fognak kelni, melyet a szakszervezeti vezérek indorszálták. A minimum bér 25 centes órabér, mely három év alatt negyven centre kellene emelkedjen, a maximum munkaidő, heti negyvennégy óra. Szóval ezt indorszálták a basák és ebben látnak haladást!' ^ , " • ***7' Vegyetek ceruzát és számoljatok: 25 centes órabér, 44 órás munkahét mellett 11 dollár keresetet jelent. Három év múlva, ha a tervezet százpercentesen bevezetést nyerne 40 centes órabér mellett 44 órás munkahét alatt is csak 17 dollár és hatvan cent volna a minimális heti kereset. És ezt a javaslatot olyan munkásvezérek indorszálják, kik mellékeseken kívül, 25 ezer dolláros évi fizetést .zsebelnek be a munkásoktól. Legfigyelemre méltóbb a dologban az, hogy nincsen az Egyesült Államoknak egyetlen olyan számottevő ipara, a mezőgazda^ sági iparon kívül, mely a 44 órás munkahetet elbírná. A géptechnika fejlődése ezt a javaslatot már régen túlhaladta annyira, hogy az őszinteségéről és üdvösségéről is fölösleges beszélni. Nem 44, de 24 órás munkahét mellett is problematikus volna, az Egyesült Államok minden munkaképes és dolgozni vágyó munkását munkába állítani. És hangozzék túlzott követelésnek, vagy akárminek, a kapitalista rendszer keretein belül, az egyedüli ésszerű megoldást csak a négy órás munkanap és a 4 napos munkahét bevezetése szolgálna. Ezt ajánlja az IWW. ENNEK A FÉKERNEK családi betegsége a szélhámosság és lévén ő a fiuk között a fiatalabb, szélhámossági hajlamai mellett ő a családban a tehetségtelenebb is. Szégyenteljes és viharos múltja, a békebeli magyarországon kezdődött, és végighúzódik az Amerikai Magyar munkásmozgalom a polgári társadalom mocsarába. Elvi meggyőződése az élni akarás és jellemtelenségénél csak bosszuszomja nagyobb. Ez a minden ügynek fogadatlan prókátora csak azért nem nyerte még el a szemtelenség maraton bajnokságát, mert nem rendeztek ilyen versenyt- részére. Hozzá képest a piaci legyek, erényes kis rovarok. Mert őt véglegesen eltávolítani és permanensen távoltartani, csak a magyar IWW.-istáknak sikerült. Dühöng is a berekesztett ajtónál. * * * AZ ÁLLANDÓ MELLŐZÉST Lefkovits Lajos munkástárs vezette be vele szemben, akin úgy bosszulta meg magát, hogy szennylapjában pellengérezte, sértegette, majd Wiener Andort egekig magasztalva a magyar IWW mozgalomnak reneszánszát jósolgatta. Wienert ő úgy vélte ismerni, mint egy törhetetlen forradalmárt, megalkuvást mentürő harcost, kinek szakavatott kezébe a Bérmunkásnak nagy jövőt jósolt. Ezért az émelygős felma gasztalásáért Wienertől elismerést barátságot, közlékenységet, bratyizást várt. A soha nem kért és megvetéssel visszautasított hozsánnákat gyümöl- csöztetni és kamatoztatni vélte. Wienerhez ódát irt cleve- ladba érkezésekor és személyesen is törtetett hódolatát kifejezni és mindennek dacára nem nyílott ki a kapu a renegát előtt. * * * ERRE MEGKÖZELÍTETTE AZ SZ. L. P. helyi tagságának FELÉT Bencsics János személyében és ott próbálta kiélni “munkásmozgalmi” szerelmét. De az udvarlás nem járt sikerrel és Bencsicsnek jeggyürüit mint a szakítás tagadhatatlan jeleit, a szemei alatt viselte . . . Wiener közben nagyon rossz fiú lett. A lehető leggyorsabb tempóban követték a cikkek egymást olyan variációkban, hogy a harmadik, már nyílt támadást mutatott, otromba személyeskedésbe fulladt csak azért, mert a magát többszörösen odakináló sajtó ringyóval szemben elutasítók maradtunk mindvégig. így lassan kiköszörülődött az a csorba is, melyre a magyar IWW.-isták országos konvenciója egyenes utasítással látta el a Bérmunkás lapbizottságát. ♦ * * MEGINDULT A' MÚLT HÉTEN egy suttogó kampány. Egyik, másik olyan szimpatizálónk és olvasónk — akik még vele szóba állnak — figyelmét felhivta a sajtó strici arra a szenzációs leleplezésre, melyben Fischbeint, Lefkovitsot, Wienert, a Bérmunkást és az egész IWW. magyar mozgalmat egyszerre, egyszer és mindenkorra elintézi és kivégzi . . . És itt fekszik kiterítve — no, no, nem mi, hanem az a sajttakaró, melyben halálra! télésünket és a kivégzésünket olvassuk precíz részletekben. Sőt temetésünkön is résztve- sziink, lássuk a gyászmenetet, tapintgatjuk saját halotti maszkunkat és csak egyetlen őszinte siratót tudunk az egész gyülekezetben felfedezni, aki senki más, mint a mi sajtó ringyónk, aki a mi halálunknak örül, csak az IWW.-t sajnálja . . . • * * HÁLÁT ADUNK az öreg “dohánytermelőnek” amiért maghagyta élnünk, hogy saját nekrológunkat elolvashatjuk. Hogy láthatjuk magunkat, leleplezve, leálcázva, kipellengérezve és kiterítve. íme: “Minnél hamarább fejezi be a magyar IWW csoport a maga dicstelen életét, melyet a Lefkovitsok befolyásukkal megmételyeztek, annál jobb lesz az IWW.- nak, meg magának a munkásságnak is. — Az IWW. sokkal szimpatikusabb lesz a magyar munkások előtt, ha Lefkovitsok, Fischbeinek, Wienerek nem képviselhetik és nem forgathatják ki tanításait” . . . Hát igazán érthetetlen, hogy minek is tűrnek a magyar IWW .-isták a mozgalomban olyan embereket, mint a fentemlitettek, mikor Tárcái Lajos még mindig szabadon . . . van? Nem igaz!
