Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-04-23 / 1004. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rate«: vgy évre ....................... $2.00 One Year ___________ $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ...... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Telephone: MAin 8121 Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD °m§S?**42 KÉTES GYŐZELEM Fricskázza:............r . . . . r EGY RENEGÁT már évek óta “boldogítja” a clevelandi ma­gyarságot hetilapján keresztül. A szerkesztő-taljdonos rög­eszméje, minden irányelv helyett abból áll, hogy “BELSŐ TITKOKAT” fedezget fel és örökös hecceket keres, hogy az újság szemét iránt felkeltse az érdeklődést. Minálunk tradí­ció a hirdetésellenes álláspont s igy sem a renegát sem pe­dig lapja érdekében nem állottunk kötélnek. Volt idő, mikor leszoktuk írni a nevét ennek az alaknak. Sőt egyszer mint SZELLEMI LEPRÁST már levakartuk a clevelandi magyar társadalmi élet testéről. De a vak szerencse akkor kedvezett neki, mert kapott városi állást, mint lámpainspektor, melyei megmentették ronda lapját és hidat vertek részére a későb­bi visszakerüléshez. * * * Nem keresünk kákán csomót, de sehogysem tudunk lelke­sedni azon határozatokon, melyeket a National Labor Relation Board hozott a CIO. javára az acéltársulatok ellen. Nem azért hiányzik belőlünk a lelkesedés, mintha irigyel­nénk a CIO. győzelmét. Korántsem. Mert mi az osztályharcok­ban elért tényleges eredményt nem csak akkor ismerjük el, ha mi harcoltunk érte. Mert mi a munkásság győzelmében, a ma­gunk győzelmét látjuk és élvezzük, arra való tekintet nélkül, hogy milyen szervezethez tartoznak a munkások, akik kivere- kedték. Mint forradalmi ipari unionisták, ellenszevel viseltetünk a Board és minden hasonló bizottság iránt, működésűket károsnak tartjuk még akkor is. ha döntéseik momentán vagy látszólag a munkások javára szólnak. A szervezett munkásság saját maga és szervezete fölötti rendelkezési jogának elszedését látjuk a Board működésében. És mert a Board a munkások javára hozza döntéseit, annál bünö- sebbnek minősítjük játékát. A munkásság helyes alapon szervezetten nem szorul Board- okra. A munkásságnak saját szervezett erejére kell minden idő­ben támaszkodnia. A munkásság soha nem érhet el és nem tarthat meg több eredményt, mint amennyire szervezett ereje biztosítja. A Board kedvező döntései is csak addig lesznek kedvezők, amig a munkásságnak van, vagy lesz szervezett ereje azokat ér­vényesíteni. S ha majd a Board megszerezte a hiszékenyek bizal­mát, ha mindent a Boardra biznak és ugyanaz a Bord ellenük hozza majd döntéseit a munkáltatók javára, kellő szervezettség hiányában érezni fogják azokat a döntéseket, melyeket egy a kapitalista rendszerhez ragaszkodó, a kapitalista rendszer életét mentő testületre ruháztak át: melyet kizárólag ők, a munkásság — van hivatva gyakorolni MINIMUM BÉR MAXIMUM MUNKAIDŐ A Congresszus ülésszakának lassan a vége felé közeledik. Miután a New Deal minden fogát kihúzták, a zápfogára is sor kerül. A sokat hangoztatott minimum bér és maximum munka­idő törvényjavaslata újból tárgyallásra kerül, ami körül, mint a beavatottak jósolgatják, hogy viharok lesznek. A kapitalista lapok első oldalain különösebb fontossággal tárgyalják, hogy William Green AFofL. elnök és riválisa John L. Lewis indorszálták a javaslatokat és elfogadásra ajánlják. Mi is az a javaslat, mely körül az államatyák bírókra fognak kelni, melyet a szakszervezeti vezérek indorszálták. A minimum bér 25 centes órabér, mely három év alatt negy­ven centre kellene emelkedjen, a maximum munkaidő, heti negy­vennégy óra. Szóval ezt indorszálták a basák és ebben látnak ha­ladást!' ^ , " • ***7' Vegyetek ceruzát és számoljatok: 25 centes órabér, 44 órás munkahét mellett 11 dollár keresetet jelent. Három év múlva, ha a tervezet százpercentesen bevezetést nyerne 40 centes órabér mellett 44 órás munkahét alatt is csak 17 dollár és hatvan cent volna a minimális heti kereset. És ezt a javaslatot olyan munkásvezérek indorszálják, kik mellékeseken kívül, 25 ezer dolláros évi fizetést .zsebelnek be a munkásoktól. Legfigyelemre méltóbb a dologban az, hogy nincsen az Egye­sült Államoknak egyetlen olyan számottevő ipara, a mezőgazda^ sági iparon kívül, mely a 44 órás munkahetet elbírná. A géptechnika fejlődése ezt a javaslatot már régen túlha­ladta annyira, hogy az őszinteségéről és üdvösségéről is fölösle­ges beszélni. Nem 44, de 24 órás munkahét mellett is problematikus vol­na, az Egyesült Államok minden munkaképes és dolgozni vágyó munkását munkába állítani. És hangozzék túlzott követelésnek, vagy akárminek, a kapitalista rendszer keretein belül, az egye­düli ésszerű megoldást csak a négy órás munkanap és a 4 napos munkahét bevezetése szolgálna. Ezt ajánlja az IWW. ENNEK A FÉKERNEK családi betegsége a szélhámosság és lé­vén ő a fiuk között a fiatalabb, szélhámossági hajlamai mel­lett ő a családban a tehetségtelenebb is. Szégyenteljes és vi­haros múltja, a békebeli magyarországon kezdődött, és vé­gighúzódik az Amerikai Magyar munkásmozgalom a polgári társadalom mocsarába. Elvi meggyőződése az élni akarás és jellemtelenségénél csak bosszuszomja nagyobb. Ez a min­den ügynek fogadatlan prókátora csak azért nem nyerte még el a szemtelenség maraton bajnokságát, mert nem ren­deztek ilyen versenyt- részére. Hozzá képest a piaci legyek, erényes kis rovarok. Mert őt véglegesen eltávolítani és per­manensen távoltartani, csak a magyar IWW.-istáknak sike­rült. Dühöng is a berekesztett ajtónál. * * * AZ ÁLLANDÓ MELLŐZÉST Lefkovits Lajos munkástárs vezet­te be vele szemben, akin úgy bosszulta meg magát, hogy szennylapjában pellengérezte, sértegette, majd Wiener An­dort egekig magasztalva a magyar IWW mozgalomnak rene­szánszát jósolgatta. Wienert ő úgy vélte ismerni, mint egy törhetetlen forradalmárt, megalkuvást mentürő harcost, ki­nek szakavatott kezébe a Bérmunkásnak nagy jövőt jósolt. Ezért az émelygős felma gasztalásáért Wienertől elismerést barátságot, közlékenységet, bratyizást várt. A soha nem kért és megvetéssel visszautasított hozsánnákat gyümöl- csöztetni és kamatoztatni vélte. Wienerhez ódát irt cleve- ladba érkezésekor és személyesen is törtetett hódolatát ki­fejezni és mindennek dacára nem nyílott ki a kapu a rene­gát előtt. * * * ERRE MEGKÖZELÍTETTE AZ SZ. L. P. helyi tagságának FELÉT Bencsics János személyében és ott próbálta kiélni “munkásmozgalmi” szerelmét. De az udvarlás nem járt si­kerrel és Bencsicsnek jeggyürüit mint a szakítás tagadha­tatlan jeleit, a szemei alatt viselte . . . Wiener közben na­gyon rossz fiú lett. A lehető leggyorsabb tempóban követ­ték a cikkek egymást olyan variációkban, hogy a harmadik, már nyílt támadást mutatott, otromba személyeskedésbe fulladt csak azért, mert a magát többszörösen odakináló saj­tó ringyóval szemben elutasítók maradtunk mindvégig. így lassan kiköszörülődött az a csorba is, melyre a magyar IWW.-isták országos konvenciója egyenes utasítással látta el a Bérmunkás lapbizottságát. ♦ * * MEGINDULT A' MÚLT HÉTEN egy suttogó kampány. Egyik, másik olyan szimpatizálónk és olvasónk — akik még vele szóba állnak — figyelmét felhivta a sajtó strici arra a szen­zációs leleplezésre, melyben Fischbeint, Lefkovitsot, Wie­nert, a Bérmunkást és az egész IWW. magyar mozgalmat egyszerre, egyszer és mindenkorra elintézi és kivégzi . . . És itt fekszik kiterítve — no, no, nem mi, hanem az a sajt­takaró, melyben halálra! télésünket és a kivégzésünket ol­vassuk precíz részletekben. Sőt temetésünkön is résztve- sziink, lássuk a gyászmenetet, tapintgatjuk saját halotti maszkunkat és csak egyetlen őszinte siratót tudunk az egész gyülekezetben felfedezni, aki senki más, mint a mi sajtó ringyónk, aki a mi halálunknak örül, csak az IWW.-t saj­nálja . . . • * * HÁLÁT ADUNK az öreg “dohánytermelőnek” amiért maghagy­ta élnünk, hogy saját nekrológunkat elolvashatjuk. Hogy láthatjuk magunkat, leleplezve, leálcázva, kipellengérezve és kiterítve. íme: “Minnél hamarább fejezi be a magyar IWW csoport a maga dicstelen életét, melyet a Lefkovitsok befolyásukkal megmételyeztek, annál jobb lesz az IWW.- nak, meg magának a munkásságnak is. — Az IWW. sokkal szimpatikusabb lesz a magyar munkások előtt, ha Lefko­vitsok, Fischbeinek, Wienerek nem képviselhetik és nem for­gathatják ki tanításait” . . . Hát igazán érthetetlen, hogy minek is tűrnek a magyar IWW .-isták a mozgalomban olyan embereket, mint a fentemlitettek, mikor Tárcái Lajos még mindig szabadon . . . van? Nem igaz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom