Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-08 / 989. szám

1938 január 8.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

CANADÁBAN IS BAJOK VANNAK

Winipeg December, 18 Tisztelt Szerekesztő Mtárs.

Miután Calgaryből eljöttem, igy levele, valamint a lapszámok is későbben jutottak el hozzám. Bocsásson meg. de kénytelen vagyok egy kicsit alkalmatlankodni. Tudom én, hogy nagyon elfoglalt ember s ha mindenkinek olyan leveleket ir, mint ide is nem képzelem hogyan futja idejéből. De viszont lehet, hogy a többi levelezők nem olyan kíváncsiskodók, mint én. Mert nem vagyok minden munkásmozgalmi ismeret hiányában, hát egy pár kérdéssel muszáj vagyok alkalmatlankodni.

Nem most kezdtem én el működni a munkásmozgalomban. Régen járom ezt a göröngyös utat. Sok mindent olvastam, tanultam. Sztrájkokban gyakorlatban vettem ki a magam részét. Tehát olyan irodalomra volna szükségem, melyekből világosan megismerhetném az IWW filozófiáját.

Tegyük föl, hogy ha át tudná venni a hatalmat, mi volna az első teendője? És hogyan kormányozna? (Noha sem kormányt, sem diktatúrát nem kívánok egyáltalán, mert éppen ezek miatt ábrándultam ki a vitéz Sztálin országának paradicsomos kertjéből is.) És mi volna a fölmivelő osztállyal? Stb. stb. Ilyen könyvet szeretnék és irodalmat, mely ezen ismereteimet bővítené és kérdéseimet tisztázná.

Azon kérésének, hogy a lapért tegyek valamit és másokkal megrendeltessem, terjesszem, nem tudok eleget tenni, bár szeretném. Mert tudom, hogy csak nemeset és jót tennék. De erdőben dolgozom, (hárman vagyunk). De nem ez az életem utolsó állomása remélem és más helyzetben, eleget teszek kérésének is. Winnipegben még ismeretlen vagyok.

Calgaryban már voltunk vagy 15-en akik elszakadtunk Sztalinék pártjától, illetve balra tolódtunk. Sok minden hibájuk mellett legszomorubb az volt hogy sokak csak érdekből csináltak mindent. Lassan rájöttünk, hogy az ő kommunizmusuk a fizetéshez és pozíciókhoz jutásokban van és a kiábrándulásunk nem volt tovább elkerülhető.

A megértés reményében, maradok munkástársi üdvözlettel

Török Lajos. s.k. * * *

Tisztelt Török Munkástárs.

Sorait, melyet dec. 18-án irt és a Winnipegi postára csak 24-én került, megkaptuk és a címváltozást már a tegnap esti lapcsomagolás előtt el intéztük úgy ,hogy a lapot uj címére fogja megkapni.

Abban téved munkástárs, hogy feltételezi, mintha bármilyen kérdésre vagy levélre nem volna időm válaszolni. Van. Kell legyen, mert ez a mi kötelességünk. Azért is nem küldtem azonnal irodalmat, mert levélből akartam egy kicsit jobban megismerni önöket.

Szerte a világon, nagy a zaj- lás és ábrándulnak ki az emberek a politikai pártokból, de különösen a kommunista pártból és a kiábrándultak egy része elvész teljesen a munkásmozgalomra, mig egy tekintélyes hányada, magyarázatot, kiutat keres tovább nem csak csalódásainak okát törekszik megismerni, de hathatósabb harcieszközök után kutat, mert osztálytudata é's, tudásszomja tovább űzi hajtja az osztályharc utján.

Nekünk, akik ilyen időben tisztséget töltünk be mint én is kötelességünk, képességeink és tudásunk szerint megadni a helyes útbaigazítást. Viszont e téren nekem az a tapasztalatom hogy meg kell ismerni az embereket is, kiknek tanáccsal szolgálunk, vagy kérdéseikre válaszolunk. Második levele, már erre módot nyújtott. Most már tudom, hogy nem hirtelen fellázadt proletárral van dolgom, hanem egy olyan munkásemberrel, aki hosszabb időt töltött a munkásmozgalomban, melyet a kommunista párton keresztül szolgált, addig ameddig birt és azután otthagyott.

A szükséges irodaiamat elfogom küldeni önnek és további rendelés esetén, vagy ha az előfizetését megújítsa, majd megküldi munkástárs az értük járó összeget. Igaz, hogy szegények vagyunk, de nem olyan fontosak nekünk a centek, hogy várni nem tudnánk rájuk.

Külön csomagban, az “Egy Nagy Szervezet” füzetből, munkástársam tanulmányozhatja a szervezetünk alapját. Ott helyet talál a földmunkásoknak is, akiket a modern termelési folyamatban, mi úgy kezelünk, mint egy bányászt, vagy vasutast, vagy egy autógyári munkást. EGY IPARI DEPARTMENT- BEN mint a mezőgazdasági IPAR-ban dolgozó munkások az uj társadalomban ugyan azt a szerepet fogják betölteni, mint a kapitalista rendszerben. A különbség lényege abban lesz hogy a mezőgazdasági iparban a termelést és szétosztást nem BÉRÉRT végzik és az ellenőrzést az iparban, nem tulajdonosok nem hajcsárok, nem is PARASZTOK vagy kisbirtokosok, hanem a TERMELŐ MUNKÁSOK GYAKOROLJÁK. Pardon még csak nem is a politikusok, sem népbiztosok, sem nem szocik, de nem is komik, hanem az IPARI SZERVEZETBEN TÖMÖRÜLT ÉS GYAKORLATI KÉPZETTSÉGGEL BÍRÓ ESETLEG MEZŐGAZDASÁGI akadémiát végzett és

SZAKÉRTŐ VEZETÉSÉVEL NEM DIKTÁTOROKKAL HANEM ADMINISZTRÁTOROKKAL INTÉZIK.

Olyan iparilag fejlett országokban, mint U.S. vagy Canada ahol a mezőgazdaságba már teljesen bevonult és dominál a gép külön paraszt, vagy földmivelő kérdések nincsennek és nem is szabad, hogy legyenek. Egyik ipar összeszövődik, kapcsolódik a másikkal és egyik a másikra utalt. Minden megoldást egyszerre kell végezni. Bár a mező- gazdaságot olyan fontosnak tartjuk, hogy 100-as számmal tehát mint els* departmentet jelöljük meg. Az IWW. 110—es számú ipari szervezete hatalmas és színes harcokat vívott a nagy és KIS farmerekkel és ma is vív. Ezen ipar átvétele és irányítása az ő szerepük lesz és nem a polgármester elvtársaké.

A társadalmi forradalomra való készülődés és felkészültségben, mi a munkás szervezeteket tartjuk a legfontosabb tényezőknek. Forradalmi gazdasági IPARI szervezetek nélkül, sikeres forradalmat vívni sem lehet, a hatalmat ' megtartani meg pláne nem. S hogy “Mi mit csinálnánk először?” Hát lefoglalnánk a gyárakat, a termelő eszközöket, a viz, villany, gáz telefon központokat, azon munkásokkal, akik bennük dolgoznak, üzemben tartanánk, akkor is, ha ég és föld szakadna ösz- sze. Mert ezek nélkül mi is, a társadalom is elpusztulna. Ezeket nem lehet JÓ SZÓNOKLATOKKAL DE MÉG FORRADALMI OSZTÁLYTUDATTAL SEM ÜZEMBE TARTANI. Ilyesmihez, szervezett, ránevelt harcra és a lefoglalásra készülő és kész munkásokra és munkásszervezetekre van szükség.

Ha ön a politikai iskola neveltje és AZ — tudom, hogy idegenül hangzik amit itt elbeszélgetek munkástársammal. De meg kell szokni a fülnek, mint az idegen nyelvet, mikor egy idegen országba kerülünk. Egyébként az “Általános Sztrájk” cimü füzetünk is ala

(Folytatás a 7-ik oldalon)

A VEZÉRIMÁDÓK

Martin alantasai megtagadták a szolidaritást — mert féltek.

Martinék felfogadtak közel 300 röplaposztó munkanélküli tagot Fordék megijesztésére, a- kik röplapokkal hónuk alatt, ellepték az autókirály birodalmát.

A röplapokban nem volt semmi, melyet társadalmi felforgatásnak lehetett volna, nevezni. Csupán a Ford rabszolgákat hívta egy olyan szervezetbe, mely sok más hiányosságai mellett, hive az osztályközi békének.

Fordék nem tűrik az ilyen csiklandozást. Készenlétben várták a hekusok a röpirat brigádot és egy kicsit börtönbe hurcolták őket, hogy rájuk ijesszenek.

Nem volt szándékukban bent tartani egyet sem huzamosan. Ám az egyik elfogott szembe köpte a rendőrt, ami sokkal több volt, mint a röpiratosztás bűne.

Az elfogottakat ez egy kivételével — felmentették — akadtak olyanok, akik javasolták, hogy vagy mind — vagy egysem hagyja el a börtönt.

A szolidaritás e megnyilatkozása ellen, a hithü és trenírozott CIO vezérkövetők tiltakoztak és úgy vélekedtek, hogy egy ilyen ülősztrájkhoz Martin a- tyus beleegyezése illetve engedélye is szükséges —

A szolidáris sztrájkból igy semmi sem lett — noha a rendőrfőnök az első neszre már meghátrált és a köpködőt is ki akarta engedni — Martin loyal- istái ezért szégyelték magukat.

46-S.7.

A VÉDELEMÉRT

A karácsonyi alapra a következő adományok folytak be az Egyetemes Központ által ki- bocsájtott gyüjtőiveken.

M. Stefánkó, Brooklyn, N.Y. 90 sz. gyó iv. $3.00 — J. Vid- licska, Cincinatti, O. 1351 sz. gy. iv $3.25 — J. Horváth, Chicago, 111. 894 sz. gy. iv $4.00 — J. Miklós, Martins Ferry, O. 174 sz. gy. iv $1.50 — M. Róth, IWO Branch 1041, 594 sz. gy. iv $3.15 — A Keresztesy, Műnk. Bet. Szöv. 23-ik oszt. Pittburgh Pa. 855 sz. gy. iv $1.95 — F. Molnár, Los Angeles, Cal. 641 sz. gy. iv $2.00 — St. Visi, Lincoln Park, Mich. 889 sz. gy. iv $2.00 — Isabel Nagy, Long Island, N.Y. 52 sz. gy. iv $3.00 — J. Szabó, Detroit, Mich. 956 sz. gy. iv $7.50 — J. Papp, Triadel- phia, W.Va. 997 sz. gy. iv $1.10

— L. V. Lőrincz, Munk B. Szöv. 117 oszt. 604 sz. gy. iv $2.50 — A. L. Szász, Chicago, 111. 893 sz. gy. iv $2.00 — J. Ágoston, Toledo, O. 729 sz. gy. iv $3.25

—L. Decsi, Akron, O. 131 sz. gy. iv $2.00 — Frank Szüch, So. Bend, Ind. 10 sz. gy. iv $10.00

— A. Lelko, Pittsburgh, Pa. 422 sz. gy. iv $5.00 — St. Kóta, Triadelphia, W.Va. 999 sz. gy. iv $5.00 — Sámuel Youshock, 481 sz. gy. iv $3.25 — L. Szakács, Coraopolis, Pa. 204 sz. gy. iv $7.60 — Kollár József, Cleveland, W.S. titkár, 197,399, 764, és 983, sz. gy. iv $6.25 — J. Rad, New Bruswick, N. J. 950 és 952 sz. gy. iv $5.40 — S. Varga, Buffalo, N.R. 914 sz. gy. iv $8.10.

ELVIN YILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bii* ják, akikből a munkáltató osztály álL

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi

■munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.