Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-04-09 / 1002. szám

1938 április 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal va , testvéries alapon álló tes­tületeket alakított és igy a ma­gyarul beszélő munkásság is. Az osztálytudatos munkások azonban nem találták meg a he­lyüket a különböző polgári Be- tegsegélyzőkben. Az ott meg­honosított rendszer keretein be­lül idegennek érezték magukat és arra törekedtek, hogy legyen egy Betegsegélyző, melynek a szabályai a lehetőséghez mér­ten összhangban legyen meg­győződésükkel. Ezen törekvés hozta létre a Munkás Betegse­gélyző Szövetséget. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség nemcsak elméletben, ha­nem a lehetőséghez mérten a gyakorlatban is munkás intéz­ménynek alakult. Megalakitói és a mindenkori osztálytudatos tagsága ébren őrködtek, hogy ezen intézmény ne csak nevé­ben viselje a “munkás” jelleget hanem gyakorlati tevékenysé­gében is ily szellemben működ­jön. Ennek értelmében az alap­szabály II szakasz 8-ik pontja kimondja, hogy: “A Szövetség támogatni köteles úgy anyagi­lag, mint erkölcsileg a nemzet­közi munkásmozgalmat.” A XIV szakasz 4-ik pontja pedig megszabja, hogy: “A központi intéző bizottság tagjaivá csak oly tagok választhatók meg, akik a nemzetközi munkásmoz­galomban és a Szövetségben legalább három éve tevékeny részt vesznek ...” A Munkás Betegsegélyző Szövetség amellett, hogy tagjai­val szemben mindig megfelelt a vállalt kötelezettségnek — a betegsegélyeket az alapszabá­lyokban megállapított pontok értelmében, valamint a halál­eseti járulékot minden időben pontosan fizette beteg tagjai­nak és elhalálozottak örökösei­nek. Ezen kötelezettség teljesí­tése mellett módot talált, hogy az alapszabály fent jelzett pont­jainak eleget tehessen. Az er­kölcsi támogatás abban nyilvá­nul meg, hogy tagjait a rendel­kezésére álló módszerek segít­ségével osztálytudatra nevelje, hogy tagjai sztrájkok vagy ki­zárások alkalmával ne a mun­kásság ellenségeivé, hanem az­ok támogatói legyenek. Ezenkí­vül tagjainak nagy része szin­tén tagjai munkás szervezetek­nek, akik aktiv harcosai a mun­kásosztály nagy ügyének. Az anyagi támogatás olyan formán történik, hogy pénzbeli támogatást nyújt sztrájkoló, vagy kizárt munkásoknak, tá­mogatja az osztályharcból ki­folyólag elfogott munkások vé­delmét és rendszeres havi tá­mogatásban részesíti a forra­dalmi Ipari Unionizmus egyet­len magyar nyelvű lapját a Bérmunkást. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség és az IWW Magyar Tag­jai között fennálló szolidáris vi­szony számos külső és belső tá­madást juttatott zátonyra, melyeknek célja volt a M.B.SZ. szétzüllesztése. Az IWW ma­gyár nyelvű lapja a Bérmunkás ily támadások alkalmával min­dig elsőnek lépett a porondra, hogy visszavágja a M. B. Szö­vetséget ért támadásokat. És eddig mindig sikerrel védte a Szövetséget a támadókkal szem­ben. Bár egyenlőre a M.B.SZ. szilárd alapon áll, ám a Szövet­ség külső és belső ellenségei nem nyugszanak, folyton szor­goskodnak, hogy a kínálkozó al­kalomkor hátba támadják a Szövetséget. Aljas céljuk azon­ban kevés reménnyel kecsegteti őket, amig a M.B.SZ. és a Bér­munkás közötti szoros testvéri viszony van. Mit tegyenek te­hát? Valami módon a Betegse- gélyzőt a Bérmunkás ellen kell uszítani. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség osztályainak küldöttei pár héten belül konvencióra ül­nek össze. Mint az utóbbi évek­ben, úgy most is óra pontosság­gal jelentkeznek a betegsegély­ző ellenségei és egyes kevésbé körültekintő osztályokat rávesz­nek, hogy nyújtsanak be indít­ványt, melyeknek célja a Bér­munkástól megvonni az anyagi támogatást. Az indítványok kü­lönböző megokolással, de egy célt szolgálnak: Megszüntetni a M.B.SZ. és a Bérmunkás kö­zött fennálló testvéri és barát­ságos viszonyt és ha ezt elérik a M.B. Sz. szabad prédája lesz a különböző felfogású de egy­formán aljas szándékú ellen­ségnek. Az egyik fajtája ezen ellen­ségeknek a Betegsegélyzőt más mozgalom szolgálatába szeretné állítani. A másik az egész Szövetséget, szőröstől bő­röstől szeretné egy másik be- tegsegélyzőbe olvasztani. A harmadiknak célja a szövetség­ből kiirtani a munkás szellemet hogy aztán rosszmájú strébe­rek kisajátítsák a saját egyéni céljaikra. Ezek nem feltevések, hanem a múlt eseményei bizo­nyítják, hogy ily törekvések vannak a betegsegélyzőben: a múltban lefolyt harcok napvi­lágra hozták ezen célokat. Az első kategóriába tartozók azzal érvelnek, hogy ha a Szö­vetség csak a Bérmunkást tá­mogatja, csak félig felel .meg az alapszabály idevonatkozó pontjának és szerintük jobb ha egyáltalán nem támogatja a nemzetközi munkásmozgalmat. Ha más lapok nem kapnak tá­mogatást — közöttük olyanok is, melyek támadják a Szövet­séget — akkor egysem kapjon. A másik csoport szerint a M.B.Sz. mint független testü­let már nem életképes. Ezek szerint csatlakozni kell egy “nagy” betegsegélyzőhöz, mely­nek pénzalapja a semmivel egy­enlő és a Szövetség százezernél több dollárját szeretnék meg- kaparitani a “nagy” betegse­gélyző anyagi bázisának meg­szilárdítására. A harmadik csoport, amely az 1935 évi konvenció előtt már nyíltan garázdálkodott a beteg­segélyző pénzével; minden ker­telés nélkül láttatni engedték szándékukat, hogy céljuk a Szö­vetség kisajátítása. Ezen csoport, egyenként és eggyüttesen is megkísérelték a Szövetség felrobbantását, de minden támadás visszafelé sült el. Jól látják, hogy amig a Szö­vetség felett azi osztálytudatos munkások és azok lapja a Bér­munkás őrködnek, céljuk nem fog sikerülni. Hogy a Szövetség tagságát megtévesszék, azt hoz­zák fel érvül, hogy az a 64 dol­lár havi támogatás súlyos anya­gi terheket ró a Szövetség tag­ságára. Ezen érvet a Szövetség bármely jóakartu tagja köny- nyen megdöntheti, ha papirt és ceruzát vesz elő és egy kicsit számit. Ráfog jönni, hogy a Bérmunkásnak havonta kiutalt összegből a Szövetség egy-egy tagjára havonta nem több mint egy és 8 tized cent esik. Ha az ifjúsági tagokra is kivetjük ez­en összeget, alig több mint egy cent esik egy tagra havonta, ami 15 centnél nem több éven­te. Ugyebár senkinek sem es­het nehezére havonta egy és fél centet kifizetni hasznos célra ? Már pedig kétségtelen az, hogy a Bérmunkásnak kifizetett ösz- szeg minden szemszögből a leg­hasznosabb célt szolgálja. A többi érvek a fentihez hasonló­an sántitaank, melyek meglátá­sához nem kell más, mint egy kis jóakarat és józan ész. Ha a Szövetség közeli napok­ban összeülő konvencióján az­az indítvány keresztül menne hogy a Bérmunkástól vonjuk meg a havi támogatást, ez min­denesetre azt jelnetené, hogy a Szövetség távolodik el a mun­kás szellemtől és a bürokrata, vagy soviniszta felfogás jut előtérbe. Ha a Szövetség ily út­ra térne, nem várhatnánk el, hogy az osztálytudatos mun­kások továbbra is védelmezzék, melynek megszűnésével a Szö­vetség külső és belső ellenségei minden akadály nélkül érnék el céjaikat. A Munkás Betegse­gélyző Szövetség a robbantok szabad prédájává válna. Ezt pedig a Szövetség egyetlen őszinte tagja sem akarhatja. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség 13-ik chicagói osztálya tisztán látja a veszélyt, amely a Szövetséget fenyegeti ezen indítvány győzelmével. Ezért — és ez példaképpen álljon a szövetség többi osztályai előtt — nemcsak hogy nem ért egy- gyet ily irányú indítvánnyal, hanem utasította küldötteit, hogy minden erejükkel küzd­jenek ily indítvány elfogadása ellen a konvención. Sőt, tovább ment a 13-ik osztály. Arra is utasitotta küldötteit, hogy ha mód van rá, a Bérmunkásnak nyújtandó havi támogatást emelje fel a konvenció az ere­deti összegre, mely évekkel ez­előtt kerek 100 dollár volt. Mu­tassa meg a Munkás Betegse­gélyző Tagsága, hogy nem csak a jelen mértékben támogatja a Szövetség legmeghittebb fegy­vertársát a Bérmunkást, ha­nem ezen támogatást a jövőben fokozni ótajtja. Munkás Betegsegélyző Szö­vetség osztály tudatos tagjai és osztályai! A Szövetség ellensé­gei inditványokat küldenek és körleveleznek a Szövetség ér­dekei ellen. Ne maradjatok Ti sem tétlenek. Ne bocsássátok küldötteiteket a konvencióra utasítás nélkül. Utasítsátok és az utasítás úgy szóljon, hogy TOVÁBBRA IS TÁMOGAT­JUK A SZÖVETSÉGÜNK ÉR­DEKEIT VÉDELMEZŐ BÉR­MUNKÁST! Minden osztály és minden tag a Szövetség érde­keit tartsa szem előtt és az áp­rilisi gyűléseiteket ily utasítás­sal lássátok el küldötteiteket! Tagtársi üdvözlettel Zára János a 13-ik oztály tagja. CHICAGÓI OLVASÓINK FI­GYELMÉBE. Az IWW. chicagói magyar tagjai április 9-én szombaton este a Bérmunkás Otthonban 2419 Lincoln Ave. Tásas Vácso- rát rendeznek a “Sár és Vér” szereplőinek tiszteletére, mely alkalomra meghívják mindazo­kat, akik egy kellemes estét kí­vánnak eltölteni. Vacsorára csirkepaprikás lesz nokerlivel. Vacsora után tánc. Belépti dij nincs. Vacsorajegy 65 cent személyenként. A G.R.U. newarki csoportja saját helyiségében, 294 Market St. minden hó első és 3-ik ked- jén tartja rendes gyűléseit. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —^ dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVET­SÉG ÉS A BÉRMUNKÁS Az amerkai ipari viszonyok mostohasága folytán az amerikai munkásság rá van utalva, hogy saját maga gondoskodjék tá­maszról betegség és halál esetén. Ezen viszonyok következté­ben amerikában a magán biztositó társaságok rohamosan hatal­mas pénzvállalatokká növekedtek. A bevándorolt munkásság idegenkedve a nagy pénzvállalatoktól és a testvériességtől hajt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom