Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-05 / 1001. szám
1938 április 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Egy levélmásolat mely nyilvánosságra kívánkozik Tisztelt Munkástárs! Levelét, melyet nem szánt a nyilvánosságra vettem és nem is fogok vele vissza élni. De miután a válasszal elkészültem, úgy érzem, bűnt követnék el, ha annak tartalmát mások előtt elhalgatnám. Hiszen az ügy közös. A munkásság, a munkás- mozgalom ügye és aktualitásánál fogva káros volna véka alatt tartani. Egyébként pedig, én a köz- szolgálatában állok. Még magán cselekvéseimért, levelezéseimért is a köznek tartozom felelőséggel. Tévedni minden embernek szabad, és tévedések elő is fordulnak. De határozottan állítom, hogy ez esetben és a nevezett tárgyban nem áll fent ilyesmi. S mert mi jobban ismerjük a kosztümereket, kikkel dolgunk akad, tetteiket másként bíráljuk mint azok a távoli szemlélők, akik beteges nosztalgiával, haza-haza szálló lelki érzelmektől fütve, még mindég Hazát és nemzetet akarnak menteni akkor is midőn érezhető és megfogható tények igazolják, hogy: AZ UJ EURÓPAI TÉRKÉPCSINÁLÓ TÖRTÉNELEM A MESTERSÉGES HATÁROKAT KIRADÍROZZA ÉS A NÉPEKET ÁTCSOPORTOSÍTJA! Hogy őszinte legyek, még a nagy ür dacára is, mely minket a hazafiaktól elválaszt, megértőbb tudok lenni, mint a hipok- ratáskodó álszenteskedő álhazafiakkal, akiknek semmi sem szent, semmi sem sérthetetlen, akik mindennek és mindenkinek becsapására törekszenek, miközben saját magukat is bo- londit ják! Ennek az emberfajtának én nem hiszek! Nálam ezek nem számíthatnak sem toleránciára sem könyörületre. Én a könyö- rületességet, a megértést és a szeretetet nem pazarolom azokra, akiket olyannak ismerek — és mennyire ismerem! — mint amilyenek a Niagara Falisi cirkusz értelmi szerzői és dobosai. A forradalmi munkásmozgalomban soha ilyesmire példa még nem volt. Még a megboldogult AMOSZ-nak is volt valamelyes létjogosultsága és homogén összetétele dacára több őszinteség, becsületesség és több tartalom volt azokban a küldöttekben, mint utódjukban a Niagara Falisi gyülekezet szerzőiben. Nem tartom én szerencsének azt sem, hogy a Párizsi cécó teljes összeeséséhez, történelmi tényezők is kaptak szerepet. Sokkal inkább tisztázódott volna már a múltban kifejtett álláspontunk, ha az Európai kavarodás nem kap benne döntő szerepet. Mert az is csak látszat volt. Szegény történelem . . . Tudta, akarata nélkül kapott ebben fontos szerepet, pedig semmi köze sme volt hozzá! Szeretném, ha munkástársam megértené, hogy itt két homlokegyenest szemben álló világnézet és társadalmi felfogás vivja a maga módján a rendelkezésére álló eszközökkel elvi és gyakorlati harcát. Mert nem igaz az, hogy: “a kommunizmusban úgy megtalálná az ipari uinonizmust, mint — az ipari uinonizmusban a kommunizmust”. Csupán any- nyi igaz a dologból, hogy nem a “NÉVBEN VAN A HIBA”. Ezzel százszázalékosan megegy- gyezek. Én — és engedtessék itt meg hogy MI közös nevezőre hozzam át a fejtegetést, mert ez nem egyedüli álláspontom — a parlamentárizmus, az elavult diplomáciai rendszer, a pártpolitikai mozgalmak a politikai, területi képviseletre és képvi- seltetésre épült maradi, céltalan és régen útját tévesztette formákkal szemben mi rendíthetetlen hívei és harcosai vagyunk az IPARI KÉPVISELETET SZORGALMAZÓ IPARI UNIONIZMUSNAK. Ha venne magának időt — mert mint írja van bőven — és elemezni összehasonlítani próbálná társadalmi, munkásmozgalmi és élettapasztalataiból összegyűjtött tudását, ha rendezni volna türelme és sorrendben osztályozni mindazt — ami hogy többet nem mondjunk — az utóbbi huszonöt év alatt történt . . . Ha felvonultatná, a háborúk, a forradalmak — a szociáldemokráciák és kommunisták szerepét, ha mérlegre tenné, hogy mindaz ami történt hogyan és miért történhetett úgy, ahogy történt; ha megkérdezné önmagát, hogy az a rengeteg véráldozat, a sok elszánt igyekezet, az a haláltmegvető bátorság, hogyan juttathatta oda az emberiséget, ahol lenni látjuk? Magyar, Bolgár, Finn, Olasz, Osztrák, Orosz, Német, Angol, Amerika és valamennyi országok munkásságát, azok nak munkásmozgalmait. És minden külső befolyástól mentesen saját maga keresne ezekre ön is megtalálná ,meg kellene találnia a feleletet. PARLAMENTARIZMUS, TERÜLET BEOSZTÁSOK, A TŐKÉS POLITIKUSOK ÉS A TŐKÉS RENDSZER KÉPVISEL- TETÉSÉNEK MAJMOLÁSA kerülnének egy rakáson egy rozsdás, kopott, lukas serpenyőbe, az ablakon való kidobásra készen. Nem munkástárs. Az ipari unionizmusban sok mindent megtalálhatna, csak éppen azokat nem és itt van a kutya elásva! Az üzemekben szervezett, az iparokban összekötött, a termelésmenetébe beleszóló, irányítást követelő és vállaló, önmagát ismerő és ellenőrző pro- letáriátus’ nem követné el azokat a végzetesen katasztrofális hibákat, mit a tőkések, vagy pedig azoknak formuláit imádó pártpolitikusok, itt ott munkás köntösökben elkövettek. Itt azután vissza térhetünk Niagara Fallsra. Hát kérem szeretettel, ha nem 201, hanem 201 ezer küldött vett volna azon részt, éppen úgy nem találnék benne nagyobb tartalmat és értéket. Ha nem önmagukat képviselték volna, hanem ezres tömegeket. Ha nem néhány sürgönyt vagy kábelt, hanem ezrével küldözték volna szerte a Világba, s ha MINDEN KANADAI ÉS AMERIKAI MAGYAR A HÁTA MEGETT LETT volán, akkor is üres kiáltás volt a pusztába. S igy??? Ugyan kérem . . . Engedje meg, hogy goromba legyek! Mondja csak. Ha Nagy János egy Niagara Falisi gyülekezeten HONFITÁRSNAK SZÓLÍTANÁ tegyük fel engem is — ha ott lettem volna — és én őt viszont annak; nem e úgy hangzana, mint mikor egy céda .. . arról próbálná meggyőzni a szerelem vásárlóját, hogy most fogja oda adni a szűziességét ... és utána . . . no de erről jobb ha nem beszélünk. Mondja csak testvér? Olyan zilált, zülött és erőtlen, szánalmasan gyönge munkásszervezeti viszonyok és állapotok között, amilyenben Kanadában és az Egyesült Államokban vagyunk; amikor sem erőteljes szervezett akcióról, sem bojkottról nem beszélhetünk, amikor az egyetemes munkásmozgalom összesége, — korcs töredéke: még úgy sem számit, melynek mint magyarul beszélő de itt élő proletárok maroknyiunkon kívül szerves részei, tagjai sem vagyunk akkor amikor az AFofL-t vagy a CIO.-t (mindkettő potenciális fasizta alakulat) oda találják a senkiket képviselő tultöbbségben hipokrata tapspétereknek, nem e enyhe kifejezés ezekre a céda jelző? Nos és látogatott e már? őn olyan bolondot az őrültek házában, aki a külvilágról nem azt tartotta, hogy azok az őrültek, akik őt bolondnak hiszik? Hát ha ez a vergődő és vajúdó világ meghibbant — és meg, igaz-e? — akkor az a kevés józan ember is a tébolydába vonuljon, akik még képesek lemérni a társadalom diagnózisát? Én nem hiszem! A hipokratizmusnak ellentézise az őszinteség. Még az ellenfelekben is csak ezt tudom értékelni. Többre becsülök egy őszinte ellenséget, mint tiz hipokrata barátot. Amint e sorokat irom, szinte hallom Franco repülőgépjeinek berregését, tépi füleimet a sikoly, melyek kórusban hangzanak, az ártatlan nők és gyermekek halálra rémitett ajkairól. Látom azt a bámulatos bátorságot és kétségbeesett igyekezetei, mellyel a spanyol szervezett munkásság a fasizta hordákkal szemben vívja harcát és halmazban fekszik előttem a sok jelentés, melyek valameny- nyije arról tanúskodik, hogy még ott az, égő Spanyol honban is két ellentétes világnézet csatázik. A FASIZMUS A HALADÁSSAL. A parlamentárizmus az uj társadalom alapelméletével a forradalmi unionizmussal. Az utóbbi huszonöt esztendő mérlege azt mutatja, hogy az üres handabandázás, hitegetés, ámítás és hangnemben különböző de egyenlően erőtlen tiltakozás közepette, fasizálódott a világ kétharmada. Igaz e ez? Nem azért mert nem volt egység! Volt, a . . . majd mit mondok! Volt olyan egység, hogy a kommunisták túlsúlyban, minden más nézetet elnyomtak és Orosz vazalust csináltak a világnézetben haladottakank ismertekből! (Kevés kivétellel.) Ha a kapitalizmuson kívül, valakit felelősség terhel a mai állapotokért? ők azok! Van bennük őszinteség? Nincs! Mit akarnak? Visszacsinálni a dolgokat de csak addig, hogy visz- szanyerjék domináló szerepüket! Nem ezt akarják? Úgy e hogy ezt? Hát ezért menjünk egységbe, ezért legyünk mi is hipokraták, ezért segítsünk becstelen ,hazug, farizeusoknak látszaterőt építeni, hogy odáig csináljuk a dolgokat, ahonnan vissza kellene csúsznunk? Mert tovább nem vezet az az ut! Zsákutcába vezettessük magunkat és a ránkhalgatókat ? Ne akarja ezt tőlünk munkástárs. Ön nem is7 akarja, nem akarhatja ezt! Romokban hever már minden és azoknak, akikben van még akaraterő, TUDÁS és lelkesedés, bátorság és tettrekész- ség, ujja kell építeni ha lehet. Az újjáépítésnél gyümölcsöztet- ni kell a drágán fizetett tapasztalatokat, melyek azt mutatják hogy a mesterséges határok, a területi képviseltetési rendszer, a politikai parlamentárizmus cukorral bevont formáiban is, demokratikus jelszavaiban is, egy letűnt kor elavult eszközeiként vissza maradt és ránk erőszakolt formái, melyekkel az újjáépítésben szakítanunk kell! Bedobok itt egy kérdést, a- min szeretném, hogy elmélkedjen. A jelek azt mutatják, hogy Európa, sőt az egész világ fasizálódik. Ott nem vezették még ezt be a tőkések, ahol nem volt rá szükségük. S ha bevezetik. Ha mocskos árja elöntötte a világot? Ha megszűnt, az abszolutizmust vékony réteggel takargatni az életét féltő kapitalizmus, ha nem lesz alkalom politikásdit, tiltakozósdit és sürgönyözősdit játszási, MIT FOG CSINÁLNI A MUNKÁSSÁG? Mert egy útja nyitva marad még akkor is. A termelésben akkor is elengedhetetlen tényező lesz! A termelésben lesz döntő és generáló ereje, amit kényszerítve lesz használni, melyei számolni kell és amelyet nem fog tudni bírni a tőkés. Nem lesznek vezérek, nem lesz egységfront, nem lesz képviselet, de alulról fel, fel fog bugyanni a munkások ellent- állása és repeszteni fogja akkor is a társadalom burkolatát. Ezt az erőt tartom én a munkásság kiirthatatlan őserejének. Ebben az erőben hiszek és semmi másban. Ennek tömörítéséhez adtam, fiatalkoromtól egész életem munkásságát. Ennek tudományos csoportosítása A MINDEN, ami nekem és a velem hasonlóan gondolkozóknak számit. S ha ebben bízok, ÉS BÍZOK — a legsötétebb időkben is, akkor miért ne bízzak most amikor csak borong. És akármilyen szépen hangzó maszlagért miért adjam cserébe, amit akkor sem vehetnek el tőlem és munkástársaimtól amikor már mindenünktől megfosztottak. És ezt az erőt sem szabad szemmel, sem nagyitóüveggel de simmi- féle politikai mozgalomban fellelni vagy mondva csinált egy- ségesdivel helyettesíteni nem lehet! Én nem cserélem fel és ezért vagyunk mi forradalmi ipari unionisták. Ez a különbség közöttünk és minden más között! Bajtársi szeretettel üdvözli, Wiener Andor Olvasd aBérmunkást!
