Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-09-11 / 962. szám

1937 szeptember 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal RABSZOLGASÁG FLORIDÁBAN Közismert dolog, hogy dé­len, a feketéket még ma is olyan helyzetben tartják, hogy rabszolga módra kezelik őket és még is a törvények keretein belül maradnak. Nagyon sokszor hallottuk, hogy minden ürügy: kis csirke lopás és más dolgok, sokszor frameupok alapján feketéket hosszú évi börtönre Ítélték és az útépítéseknél sokszor magán konraktorok dolgoztatták őket silány ellátás ellenében. Most 0. K. Amstrong a “Na­tion” augusztus 21-iki számá­ban egy beható vizsgálat foly­tán leírja azokat az állapoto­kat, melyeket a terpentint gyűjtő és feldolgozó telepeken a fekete munkások között talál­tak. Ha valamelyik ilyen vállal­kozónak munkás kellett, le- küldte az ügynökét négerek ál­tal lakott vidékre, ahol legna­gyobb részük munkanélkül volt és egy dollár ötven centes napi bér mellett munkát ígért nekik. Persze a munkabér megfelelő lett volna, igy akad elég mun­kás, akiket kivisznek a telepre és ottan ellátják egy pár cipő­vel, melyért 6—7 dollárt számí­tanak, valamint más szükséges ruha darabokkal és szerszám­mal melyekért ötszörös árakat számítanak, ezt beírják, hogy ezért tartozik. Ugyan akkor egy egész hó­napig élelemmel is ellátják hi­telbe, persze uzsora áron, mikor a hónap végén jön a leszámolás, akkor a fekete még mindég tartozik a társaságnak. 1919-ben hoztak egy törvényt a háborús nyavaja által életre keltet KKK, Sidney J. Gatts kormányzó idejében, mely sze­rint, ha valaki az odósságot nem hajlandó ledolgozni, akkor csalás miatt 500 dollár vagy hathónapi börtönre Ítélhető. Na mostan ha ezek a rabszol­gák, úgy találják, hogy nem érdemes dolgozni semmiért tiz órákat naponta és otthagyják a munkát, az ilyen telepek ál­tal közösen tartott vérebek és gunmenek elfogják az ilyen szökevényt, ha nagyon kell a munkás, akkor visza viszik a telepre, ha nélkülözhető akkor meg 6 hónapra viszik az utak csinálásához mint rabot. Ezen törvényes rabszolgaság leginkább Taylor Countyban létezik, ahol ezek a terpentint szolgáló fenyők vannak. A vizs­gálat eredményét Amstrong átadta Carlton kormányzónak, aki újból egy másik vizsgáló bi­zottságot nevezett ki. Ugyan akkor a Department of Justice is végzett vizsgálatott a múlt évben és egy nagyobb társa­ság által végzett rabszolgatar­tás leírása 2 inches vastak köte­tet képvisel, ez a kompánia több megyében működik. 1937 tavaszán Amstrong újból utána nézett a dolognak. Az első jelentést, valamint a kormányzó bizottságának a je­lentését, eltették nyugdíjba. Bár egyik ilyen rabszolga tar­tót elitélték 4 hónapi börtönre, de a törvény és a rabszolgaság több ezer embert tart igy fog­yva, akik évekik nem mozdulhat­nak el a helyeikről. A Department of Justice, az­zal okolja meg, hogy nem te­hetnek semmit az ügyben, mi- I vei a feketék nem mernek vá- I dat emelni a felsőbb bíróságon, ! mert összeverik őket, ugyan csak tanúvallomást sem mer­nek tenni, ha kortra hívják őket a fenti okokból kifolyólag. Vi. Tizennyolc esztendei fegyházat kapott a volt sheriff egy bányász halálra sebesitéséért MUNKÁS SZOLIDARITÁS Szinte fehér holló számban megy ebben a túlzott önzés­sel telített rendszerben az a munkás szolidaritási megnyil­vánulás, amely a pennsylvaniai Hazelton városában a múlt hé­ten történt. A Duplain selyemszövő gyár 1425 munkása sztrájkot kez­dett a CIO vezetése mellett. A megegyezés késését előmozdí­totta az a körülmény, hogy a gyár vezetőségének tudomása volt arról, hogy a kémszerve­zete elég hatásos munkát fejt ki a munkások között, aminek az eredményeként egy 1137 aláírással ellátott kérvényt nyújtottak be a város polgár- mesteréhez, kérve megfelelő védelmet a munkához való visz- szatérésükben. Hazelton és vidéke régi bá­nyász kerület, amely számot­tevő része az United Mine Workers of Amerika bányász szervezetnek még abból az idő­ből amikor az UMW-ben a ra­dikális érzelmű munkások is kifejezést adhattak vélemé­nyüknek. Erre az időre emlé­keztet a Duplain szövő munká­sok ügyében a helyi lapban megjelentetett egész oldalas felhívás a bányász szervezettől a saját tagjaihoz, melyből idéz­zük a következő részt: “Az Egyesült Bányász­munkások szervezetéhez tar­tozó minden olyan munkás, akinek akár felesége, leánya, testvére, vagy fia aláírta a polgármesterhez benyújtott kérvényt, figyelemmel olvas­sa el az alábbiakat, mert et­től függ, hogy az Egyesült Bányászmunkások szerveze­tének a jövőben is tagja ma­radhat-e. A szervezet nem engedheti meg, sogy soraiba olyasvalaki is tartozhasson, akinek bármely családtagja, mint sztrájktörő dolgozik egy olyan üzemben, mint a Duplain selyemfonóda, kivé­ve, ha valamely törvényesen elismert munkásszervezet szerzett ott neki munkát, mert ellenkező esetben a jö­vőben a bányász semmilyen bányába vagy széncsuzdába be nem teheti a lábát!” A munkásszolidaritásnak nemcsak a legszebb megnyilvá­nulása található meg ebben a pár sorban, de kifejezése en- nak az IWW által sokat han­goztatott erőnek, amelyhez a munkásság az osztálytudatos szervezete utján jut és amely megtudja csinálni a maga leg­szigorúbb törvényeit és azokat be is tudja tartani. Félő azonban, hogy a hazel- toniak gyönyörű megnyilvánu­lását a washingtoni főiroda nemcsak elgáncsolni fogja, de még biztatást ad a selyemgyá­rosoknak a szervezkedő munká­sok kijátszására. A Bérmunkás olvasói részle­tes tudósítást nyertek azokról a borzalmakról, amelyek Har­lan, Ky. bányamezőkön Töved­del ezelőtt történtek a munká­sok szervezkedési mozgalmai­nál. Az események nem marad­hattak a város vagy az állam határain belül, de azok a sajtó utján bejárták az egész orszá­got, felkeltve a figyelmet a washingtoni szenátusi bizott­ságnak is, amely megvizsgálva a panaszokat, azokat beigazolt- nak találta és a bűnügyi ese­teket az állam, illetve a megyei bíróságokhoz utalta. Az egyik ügyet most tár­gyalta Jenkins, Ky.-ban a bíró­ság és Hugh Taylort Harlan megye volt helyettes sheriffjét, a terhére rótt ügyben, mely szerint Robert Moore bányászt egy vita folytán agyon lőtte, a biróság tizennyolc esztendei fegyházra Ítélte Taylort. A volt sheriff büntetésével nem fogja pótolni a megölt bá­nyászt annak családja körében és a nélkül, hogy Taylort men­tenénk, kérdezhetjük, hogy mi­történik azokkal a bánya bá­rókkal, akik, mint a washing­toni kihallgatásoknál bizonysá­got nyert, hogy a bánya iro­dák épületében magán börtö­nök voltak, ahová az állam she­riff jei zárták a társulatnak nem tetsző munkásokat, hogy mi lesz azokkal, akik parancsára a sheriffek dolgoztak a törvény és a munkások ellen? Ezeket büntetlenül hagyja a biróság, amelynek a keze csak a kis bű­nösöket éri el, mig a nagyokat, akik mellett ott áll a hatalmas vagyon, amelyből a bírósági épülethez is el-el jut valameny- nyi, azokat érintetlenül hagy­ja, hogy tovább szőj j ék a ter­veket a munkások ellen, a ma­guk vagyonának a korlátlan növelésére. Mig a távol keleten, Kínában ezrek véreznek el a hóditó Japán imperializmus elleni véde­kezőben, addig kínai proletárok, akik New York szállodáiban, áttermeiben nehéz munkával keresik meg a megélhetésüket és abból is anyakiakkal járulnak a harc kínai részről való győzelméhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom