Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-09-04 / 961. szám
8 oldal B É R M U N ív a S 1937 szeptember 4. Hogyan keresik a falusi lányok a selyemharisnyára valót? IRTA: VERES PÉTER. Tavaly nyáron nagy port vert fel, hogy a kunszentmik- lósi lányok azért nem mennek napszámra, mezei munkára, de még marokszedni sem, mert szép ruhában, finom cipőben és selyemharisnyában szeretnek járni. Hogy ebben Kun- szentmiklóson mennyi az igazság, nem tudom, mert ellenkezőleg, én alföldi átlagban azt tudom, hogy: a falusi lányok azért törekszenek dolgozni járni, cselédnek, gyárba, műhelybe, s ha ez nincs, a mezőre, hogy szép ruhában járhassanak. Az persze magától értetődik, hogy szívesebben mennek cselédnek, ahol a koszt is jobb, a munka is kényelmesebb, ahol “se nem esik, se nem fu,” de szívesebben mennek a textilgyárakba, csipke- vagy varró- műhelyekbe is, mert ha ezekben is hosszú a munkaidő, de még mindig rövidebb, mint a mezei munkán. S ami a fő, a ruha sem nyüvik és piszkolódik annyira, mint a mezei munkán. Ez pedig nagyon fontos, mert a falusi lányok egész élete és egész képzelete ekörül forog. polgárosodás, a városiasodás adott fokától, a mezőgazdasági és ipari árak viszonyától és a keresettől függ, de mindig és mindenütt van egy norma, amely megszabja az osztály ru- hastilusát, minőségi és meny- nyiségi szempontjait, s ehhez a normához minden egészséges fiú és lány, de különösen a lányok ragaszkodnak. A legsúlyosabb a dologban az, hogy a parasztság teljes osztálytagozódása még ma sem fejeződött be, a paraszfiatalság ösztöneiben még egységnek érzi az egész parasztságot, s ez a szegényebbeket valami elvadult versenyben arra kényszeríti, hogy a nívót a módosabbakkal tartsák. Ezért mondják aztán konzervatív vidéki urak és gazdag parasztok, hogy a szegényeknek az a bajuk, hogy cif- rálkodnak, rangon felül öltözködnek. Ők persze nem értik meg az osztálylélektana, még kevésbé a biológiai vitalitást, ami a vagyoni viszonyok fölé tör. “Keressetek magtoknak! ...” szül táplálkoznak, a nagy verseny és munkahajsza miat túlsókat és tulnehezet dolgoznak, s igy elsatnyulnak. A testük fejletlen marad, sem keblük, sem csípőjük, sem lábuk nem erős, az anyatipus mind-mind- j óbban ki vész. Ha 50 évvel ezelőtt csináltak volna egy általános népsulystatisztikát és ma csinálnának eggyet — de még most sem csinálnak! —, megdöbbentő számokat kapnának az alföldi parasztság testi leromlásáról. Napfeljöttétől- naplementéig való nehéz munka . . . Van abban valami szörnyű ellentmondás, hogy amikor világszerte 40, sőt 36 órás munkahétről beszélnek, sőt amikor a magyar iparban is valósággá válik a 48 órás és a hivatalokban a 44 órás munkahét, a mezőgazdaságban a legelvaduitabb munkaverseny dühöng. Már a “napi el jöttétől naplementéig’’ való munka is sok, mert 12—16 órai munkát jelent, de ha ehhez hozzászámítj uk, hogy naponta ki és haza 4—6—8 kilométer utat kell megtenniük, ez megint 2—4 órai munkát jelent. Hogy ez mit jelent azokra a 12—16 éves lánykákra, akiknek éppen a testük arányos fejlődése ér-' dekében napi 8—9 órát kellene aludniok, azt elképzelhetjük. Hajnali 2—3 órakor kell felkelniük, s a hűvös, harmatos hajnalokon, amikor a hajnal méze szinte leragasztja e szemhéjakat, akkor kell kibotorkálniok az uradalmakba. Napfel ötté előtt a csengő alatt s napfeljöttre a tábla végén kell lenniök, ez a törvény. De ha künn hálnak a távoli tanyák istállóiban, akkor sem jobb. Este a béres és napszámoslegények hancuroznak velük, s hogy ezt nem tudják visszautasítani, az érthető. Elvégre fiatalok s egyéb örömük sincs az életben. Olcsó munka — gyermekmunka ... Az utóbbi években ez a gyermekmunka már majdnem az egyedüli napszámmunka a falvak határában. A férfiak május derekáig, kaszálásig nem gén van munkájuk. A kis lánykák azonban acatolnak, répabog. irat szednek, kapálnak, répát egyesítenek, s ebben a munkában nemcsak felveszik a férfiakkal a versenyt, de meg is haladják őket. A cukorrépaegyelésben a gyorsmozgásu, gyorskezü és rugalmas derekú lányok többre haladnak, mint a férfiak. S megesett már, hogy férfiakat nagy rimánkodásra úgy vettek fel répátegyelni, hogy lánynap- számot kaptak. A napszám? . . . A napszám különben 70—80 fillér. Közben az eső mindig esik, a cipő elázik, a karton ruha szétmálik a csatákban s he- tenkét jó, ha 3—4 napot lehet dolgozni. Két három pengő he- tíkeresetükből mikor lehet egy Egyetlen cél: férjhez menni . . . Egyetlen őszinte központi cél: egy szegényembernek való szobabútort és néhány rend tartalékruhát szerezni, hogy férjhez mehessenek. A szegény parasztoknál hozomány nincs, sőt nemhogy a szülők gondoskodnának a lányok kiházasitá- sáról, ellenkezőleg, a lányoknak maguknak kell megkeresni azt, amire szükségük van. Aki erre nem képes, az nem “jóravaló,” mint mondani szokták: “nem erre a világra való” lány. Persze, a szülők, a “rendes szülők” nem is veszik el a gyerekek keresetét, költsék csak magukra mind. Sajnos, az utóbbi években a szegény napszámosok ezrei szorulnak rá, hogy cseléd- kedő vagy napszámoló gyerekeik keresetéből vegyenek néha egy-egy sütet lisztet, vagy néhány kiló kenyeret. Ilyen helyen aztán pokol az élet, van sok sirás és veszekedés, amiért elveszik a gyerekek bérét. A szegények is szeretnek szépen öltözködni... Hogy a szegényebb falusi lányok is szeretnek szépen öltözködni, az természetes. Jaj már annak a népnek, jaj annak a faji közösségnek, amelynek a lányai elhagyják magukat és nem törődnek a testi erejükkel, a szépségükkel és csinosságukkal. Az a nép a halál útjára került. Hogy hogyan, milyen drágán öltözködnek, az külön kérdés, az mindenütt a A lányoknak ez a normához és osztályetiketthez való ragaszkodása (nem beszélek itt a sznobokról, akik egy magasabb osztály normája felé törekednek, mert ez kivétel) még a gazdag családoknál is rengeteg házi perpatvart okoz, hát még a szegényeknél. Akinek lányai vannak, annak a nyakában “nehéz kölöncök lógnak.” Elképzelhető, mi van annál a szegény családnál, ahol 2—3, sőt 4—5 lány is van. “Keressetek magatoknak” — ez a jelszó. Mennek is ezek, hacsak tudnak. Cselédnek, gyárba, mezei napszámra, s ha nincs a közelben, elmennek 3—400 km-nyire is sommásnak, csakhogy ne egyenek panaszos kenyeret, s főleg hogy ruhájuk legyen. Annyira mohók, annyira törekvők, a biológiai törvény, a párválasztás vágya annyira hajtja őket, hogy legyőzik a fiatal test lustasági és kényelmi vágyait, szorgalmasak, dolgosak, “jóvérüek” lesznek — sokkal inkább, mint a fiuk, akik nehezebben törnek bele az egyenletes munkába —, sőt még a bérrel sem törődnek. Nekik mindegy, csak keressenek valamit, s csak akkor keserednek el, ha a megkeresett fillérekből nem sikerül megvásárolni a vágyott ruhát. A parasztság testi leromlása. Ez a nagy munkamohóság azonban egy bizonyos határon túl már faji veszedelem. A nagyon alacsony bérek s a ruha drágasága miatt a lányok rószA BÉRMUNKÁSÉRT AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGHOZ CSATLAKOZTAK: J. Deák, Akron............... 1.00 G. Deme, Akron............... 5.00 J. Nagy, Astoria............. 3.00 Z. Zatykó, Astoria........... 5.00 A. Bukovszky, Berwyn.... 4.00 F. Dobler, Bridgeport...... 5.00 St. Fazekas, Bridgeport.. 4.00 J. Herold, Bridgeport...... 4.00 A. Székely, Bedford......... 3.00 St. Bukovszky, Cicero.... 5.00 P. Bokor, Chicago............ 1.00 P. Pika, Chicago............... 2.00 A. L. Szász, Chicago..... 5.00 S. Török, Chicago............ 5.00 H. Varjú, Chicago............ 2.00 J. Zára, Chicago............... 2.00 M. Bakos, Cleveland....... 2.00 Bercsa J.-né, Cleveland.... 5.00 M. Danka, Cleveland...... 5.00 J. Herceg, Cleveland...... 5.00 M. Kaczibán, Cleveland.... 1.00 J. Kollár, Cleveland...... 2.00 J. Lakner, Cleveland...... 3.00 L. Lóczy, Cleveland......... 1.00 Mrs. J. Leiz, Cleveland.... 5.00 Mary Lefkovits, Clev ___ 5.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 5.00 Emil May, Cleveland....... 2.00 A. Molnár, Cleveland...... 5.00 Mrs; M. Pilcsuk, Clev...... 2.00 M. Pilcsuk, Cleveland..... 2.00 Ch. Sas, Cleveland........... 5.00 Gy. Siket, Cleveland...... 1.00 M. Fekete, Coraopolis....... 5.00 L. S. Prekop, Coraopolis.. 2.00 L. Szakács, Coraopolis__ 5.00 Juditt Sike, Dearborn..... 1.00 Nagy, Fort Landerdale.. 5.00 A. Refy, Lodi ................... 2.00 E. J. Havel, Garfield....... 5.00 J. Weidinger, Manayunk.. 3.00 J. Feczkó, New York....... 5.00 L. Fishbein, New York.... 5.00 J. Nagy, New York......... 3.00 J. Németh, New York..... 5.00 Mrs. J. Pollák, New York 2.00 M. Stefankó, New York.... 5.00 G. Vaszkó, New York....... 5.00 M. Vlasits, New York..... 5.00 J. Katona, Preston........... 4.00 L. Rost, Phila................... 5.00 F. Kleckner, Pittsburgh.... 3.00 L. Kristofik, Pittsburgh.. 5.00 A. Lelko, Pittsburgh....... 4.00 A. Kucher, Pittsburgh..... 4.00 P. Matis, Pittsburgh....... 3.00 A. Hülber, Richmond....... 5.00 G. Kuhn, Solon............... 3.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Gyurcsek, Thornwille.. 3.00 Szabó M. Williamston ....... 5.00 szobabútort és néhány rend ruhát beszerezni? Egy pár vasárnapi cipő 12—14 pengő, egy közepes szövetruha 15—18 pengő, egy olcsó kabát 25—30 pengő, s mi minden kell még, ami nélkül nem érdemes neki élni. El kell menekülni a faluból! . . . Amely egészséges, szép parasztlány még ezt sem tudja beszerezni, az elmenekül, el kell menekülnie a falujából, ki az osztályából, be a városi szegényéletbe vagy a fertőbe, ahol mások a törvények, ahol ócskán vásárolt vagy kölcsönzőből hozott ruhákban is el lehet a bálba menni, ami falun erkölcsileg lehetetlen. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
