Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-31 / 956. szám
1937 julius 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ OROSZ FORRADALOM TANULSÁGAI (Folytatás.) Az u. n. NEP-emberek vidám élete, akik e korszak üzletemberei voltak, igen vonzóan hatott a kommunista ifjúságira és korrumpálta hitüket. A vezetők felfogása a további akcióra nézve megoszlott. A nézeteltéréseket személyi rivalitások is fokozták, mikor Lenin 1924 januárjában meghalt és fölmerült az utódlás kérdése. Nem kell itt részleteznünk azokat a vitákat, amelyek ezidőtájt oly kiélezett marxista frazelógiával folytak, hogy még olyan rokonszenvező írók is, mint Webb-ék, azt mondják, hogy alig tudják megérteni. Elég annyit megállapítani, hogy volt egy baloldal, amely gyorsabban és volt egy jobboldal, amely lassabban akart haladni és hogy Sztálin mind a kettő fölött diadalmaskodott. Végül is az ő eszméi győztek és ezek jellemzik a következő korszakát, amelyre az első (1929—1932) és a második ötéves terv (1933—1937) esik. Ezeknek az eszméknek lényege egy átfogó ipari és mező- gazdasági politika. Sztálin abból a felismerésből indul ki, hogy a magángazdaságokra alapított földművelés veszélyezteti a kommunista eszmét és a kapitalizmushoz való visszatérést jelentheti. Az uj politika e veszedelemmel egy széleskörű programmot szögez szembe, amely arra van hivatva, hogy újjáépítse az ország egész gazdasági és társadalmi szerkezetét. Két főpontja: az ipari termelés növelése és a mezőgazdaság átalakítása nagyméretű mechanizált egységekké, amelyek lehetnek állami farmok, vagy kollektiv vállalatok. A szocialista ipar expanziója mindenekelőtt azt célozta, hogy visszafoglalják azt a területet, amelyet a NÉP korszakában a magániparnak átengedtek. De volt ennek egy további célja is, amely a pártot és követőit lázas aktivitásra késztette. A bolsevikok az előző években hatalmukba kerítették az államot és a nagyüzemeket, amelyeket a kapitalizmus épített fel; most eltöltötte őket az úttörők szelleme, hogy megteremtsék a sa- játmaguk iparát. Csatakiáltásuk az volt, hogy el kell érni és túl kell szárnyalni a kapitalizmust. Szerényebben kifejezve, ez ugyanaz a kísérlet volt, amely a Keleten egyes uralkodók alatt újra és újra megindult — Oroszországban Péter cár alatt, Japánban a Meidsi- korszak kezdetén, Törökországban Kemál pasa, Perzsiában jelenlegi uralkodója alatt: az ország újjáépítése nyugati mintára. Éppúgy, mint ezeknek az uralkodóknak, a szovjetnek is a katonai szempont volt a legfontosabb: növelni a mechanizált erőket és a hadsereg ellátása tekintetében függetleníteni az országot a külföldtől. A mezőgazdaság mechanizá- lásával és nagyméretű^ egységekké való átalakításával a szovjet nem csupán reformálni akart, hanem meg akarta alapozni hatalmát az óriási föld- müvestömegek fölött, amelyek eddig ellenőrzésén kívül maradtak. Elsősorban a gép prófétái voltak és egy uj munka- és életformát akartak hozni. De ugyanakkor a maguk kezében is akarták tartani ezt a gépezetet és általa az egész mezőgazdaságot. Vissza kell térnem itt a mezőgazdasági dézsmára, amit már említettem. A NÉP korszakában a városok élelmiszerszükségletét két forrásból fedezték : a kormány vásárlásai utján és szabad piacon a parasztoktól. A kormány a piaci áraknál jóval alacsonyabban vásárolt. A parasztok ilyen áron természetesen nem szívesen adták oda termékeiket. A kormány vásárlásait valójában úgy fogták fel, mint egy dézsmát. Az a nehézség, amellyel a kormánynak itt meg kellett küzdenie, állandó elégedetlenség forrása volt és legfőbb indító okává lett annak a törekvésnek, hogy nagyméretű mechanizált mezőgazdasági egységeket szervezzenek. Egyrészt a mechani- zálás növelni fogja a mezőgazdasági termelést és tehát enyhíteni fogja a gabona- stb. adó terhét, másrészt a nagyüzemekben könnyebben lehet majd a parasztokat ellenőrizni és ily módon lehetővé válik ezeknek az adóknak az emelése. Az újjáépítési politikát hatalmas haladás is követte. Már az előző korszakban is sikeresen küzdöttek az analfabétizmus ellen. Az irás-olvasás tanítása tekintetében valóban csodálatos eredményeket értek el. Az uj ipari fejlődés a magasabb- foku oktatás kiépítését is szükségessé tette. Ezer és ezer szakmunkást és mérnököt kellett kiképezni az uj kísérlethez. A munkásoknak nagy mértékben lehetőséget nyújtottak arra, hogy magasabb képzettséget szerezzenek és magasabb pozíciókba jussanak. Ez megint meg fogja erősíteni a rezsimet, mert hívévé tesz egy hatalmas vezető- és technikusgárdát, amely eddig legnagyobbrészt a régebbi burzsoázia nem éppen megbízható maradékaiból állott. Azt hiszem, mindenki egyetCALIFORNIA Napa nevű községében közel kilencven esztendeje, hogy működésbe van egy aranybánya, amelyet állami rendelkezésre januárban lezártak, hogy jobbnak mondott biztonsági intézkedéseket benne végezzenek, az egész tetőzetet újra alátámasztották. Három hónapi munka után egyik állami bányabiztonsági mérnök vizsgálta felül a végzett munkát és azt a kijelentést tette, hogy “a föld kerekségén biztonságosabb bánya nem is lehetne.” És ezután a szakszerű kijelentés után engedélyt adott a bánya újbóli üzfem- ue állítására. ért abban, hogy itt valóban egy hatalmas tervről van szó, amelyet bátorság és képzelőerő sugalt és amelyhez hasonló kevés akad a történelemben. A bírálat, amelyet a terv eredményei fölött kell gyakorolnom, semmit sem von le annak szellemi értékéből. Az a példa, amelyet ez a terv adott, valóban korunk egyik legfontosabb indító erejévé vált. Kifejezte a forradalom legmélyebb értelmét, ami nem egyéb, mint egy közösséget a közös célok öntudatára ébreszteni. Világszerte felfokozta az elégedetlenséget a liberális gazdálkodással szemben, amelyben az együttműködés pusztán a személyi érdekek automatikus összjátékából ered és sohasem válik öntudatos szellemi erővé. Hitler és Roosevelt népi segítséggel folytatott gazdasági kísérletezései Sztálin tervének visszhanjai. Elsősorban a szovjetpéldára adott válasz erősítette világszerte azt a követelményt, hogy a társadalmi felelősség elve a gazdasági életben is érvényesüljön. Mielőtt tovább követnők az orosz eseményeket, szólnom kell az uj gazdasági rend néhány jelentős mozzanatáról. Azok a rendelkezések, amelyeket Sztálin idevágóan hozott, adták meg'a szocializmus elméletének mai alakját, mint olyasmit, ami különbözik a kommunizmustól. Szocializmus és kommunizmus, mint említettük, egyaránt a magánkapitalizmus eltörlését és a tőke köztulajdonba vételét tűzi ki céljául. De mig a kommunizmus azt követeli, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék és szükségletei szerint láttassák el, a szocializmusban a munka jutalma az elvégzett munka értékétől függ. Gyakorlatban ez a bérek egyenlőségének elvétől való eltérést jelent és égje több-fokozatú munkabérskála bevezetését, olyképpen, hogy a szükséges munkamennyiséget a jelentkezők egymásközti versenye biztosítja. A versenybéreknek az a rendszere 1931 óta áll fenn és azóta oly mértékben A munkások a munka újra felvétele végett lementek a mélybe és alig értek a munka helyéhez az annyira biztonságosnak talált bánya tetőzete beomlott, maga alá temetve és azonnal megölt két munkást. A bánya társaság mossa a kezét, hogy ők nem nyitották volna meg a bányát a felügyelő-mérnök engedélye nélkül, az állam meg azt vitatja, hogy nem vállalhat felelőséget az alkalmazottai cselekedetéért.Ugy- látszik, hogy a rövidet itt is a munkás család fogja huzni, mert a port elhúzzák évtizedekig, amig a család tagjai vagy elhalnak, vagy szétszélednek a megélhetés előteremtése végett. fejlődött, hogy ma a bérek aránya 1-től 30-ig, sőt azon felül is változik. De kommunizmus és szocializmus nem csupán a bérrendszer tekintetében különböznek. A kommunizmusban a pénz szerepe megszűnik és igy árak sincsennek. Ennélfogva a termelőket semmilyen kalkuláció sem köti. Arra törekszenek, hogy bizonyos számú adagot termeljenek, valamilyen módon a lehető legjobban használva fel azokat a nyersanyagokat, amelyeket e célra kapnak. A szocializmus rendszere ettől lényegesen különbözik. Legalább is elvben elismeri a kereskedelem, pénz és ár funkciót, tehát azt követeli, hogy az üzemek profitra törekedjenek. 1931-ben Sztálin bevezette a kalkuláció és a profitabilitás elveit, amelyek azóta jelentékenyen fejlődtek és hozzátartoznak ahoz a rendszerhez, amelyet ma az oroszok szocializmusnak neveznek. Természetesen távolról sem világos, hogyan alakulhatnak ki az árak olyan termelőegységek között, amelyek mindegyike ugyanegy legfelsőbb hatóságnak felelős. Azt sem tudjuk, hogy a külömböző üzemek, ha mindegyiket a haszon szempontja vezeti, hogyan lehetnek képesek ugyanakkor eleget tenni a központi terv követelményeinek. De ezek a kérdések nem érintik a szocializmus és kommunizmus közötti különbséget, amelyről most szó van. A szocializmus, ahogyan ma Szpvjetoroszországban értik, igy definiálható: a tőke az állam tulajdonában legyen, emellett a piaci verseny oly mértékbe« érvényesüljön, ameny- nyire az az állami tervvel ösz- szeegyeztethető. Sztálin szerint lehetetlen addig, amig a javak nem állnak akkora abszolút bőségben rendelkezésére, hogy mindenkit el lehessen látni mindennel, amire szüksége van. Hogy ez mit jelent, azt senki sem tudja megmondani, de szerencsére ez nem is fontos, mert Sztálinnak nincs szándékában a kommunizmus megvalósítása, hanem ezt egy távolabbi jövőre bízza. A jelenlegi hivatalos szovjetorosz elmélet szerint a kommunizmus korai bevezetése a bolsevikok győzelme után csak a polgárháború velejárója volt. Ezt a fázist most hadikommunizmusnak nevezik és kijelentik, hogy már akkor sem volt szándékukban állandósítani. Ezt azonban semmivel sem lehet bizonyítani, sőt számos tény szól ellene. Sokkal inkább azt hiszem, hogy a szocializmus elmélete csak fokozatosan alakult ki a kommunizmus bukása után, amint a koncessziók egész sora szükségessé vált; első végleges formulázása csupán Sztálin 1931-ben tartott beszédében jelenik meg, amelynek élesen polemikus hangja azt bizonyítja, hogy még akkor is, amikor éppen teljes hatalomra tett szert a párt fölött, jelentékeny ellenzékkel állott szemben a szocializmus fenti elveinek meghatározása tekintetében. (Folytatjuk.) Amikor a bánya biztonságát az igazgatóság irodájában írják alá
