Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-07-24 / 955. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 július 24. Privát hadsereg a sztrájkokban A rendőrség és a kom- munisták támadása az IWW ellen A közel két hónap óta tartó acél ipari sztrájk, minden jel szerint megszűnőben van. Bár az érdekelt acél társaságok kö­zül csak az Inland Steel irta alá a szerződést, mely szerint elismeri a CIO-t, mint tagjai­nak reprezentánsát, a termelés csaknem az összes telepeken megindult. Legutóbb a Youngs­town sheet and Tube east chi­cagói telepét nyitották meg, miután Indiana állam kormány­zójának minden egyekezete si- keretlen maradt a sztrájkolok és munkáltatók közötti szerző­déses megegyezésre, tehát an­nak hiányán nyitották meg a telepet. A telep főbejáratánál nagy táblán van a figyelmez­tetés, hogy “semmiféle meg­egyezés, vagy szerződést nem kötöttek, sem hivatalos egyén­nel, sem szervezettel” hanem a telepet “ugyan oly feltételek mellett nyitják meg, mint ami­lyenek a sztrájk kitörése előtt voltak.” Bár számbavehető picket vo­nal nem volt a telep körül, az igazgatóság mindennek dacára úgy intézkedett, hogy akik haj­landók visszatérni a munkára, azok vonaton menjenek és a gyár udvarán engedték ki őket a vonatból. A visszatérő mun­kások őrizetébe a vasúttársaság több száz főnyi vasúti rendőr­séget rendelt ki és ha netalán mégis történne kísérlet a sztrájkolok részéről a munka­felvétel megakadályozására, még néhány száz privát ren­dőrséget tartottak készenlétben a gyár falain belül. Ezen privát hadseregnek a megszervezését az tette szükségessé, hogy Townsend kormányzó megta­gadta az állami milicia kiren­delését a telep őrizetére, ameny- nyiben a munkáltatók megta­gadták a kormányzó ajánlatát a sztrájk szetlirozására. Kétségtelen, hogy a harc hi­vatalosan még sokáig nem fog megszűnni, a tényeket azonban felesleges tagadni. Az acél ipa­ri sztrájkban a munkások nagy tömegei elismerésre méltó mó­don viselkedtek mindaddig, amig az csak lehetséges volt. Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy a harcban az egyetlen követelés a szer­vezet elismerése volt. A mun­kaviszonyok és munkabérekről szó sem esett. Már pedig ha tekintetbe vesszük a nagyszá­mú osztálytudatlan munkást, akik részt vettek a harcban, szinte csodálatosnak látszik, hogy ennyi ideig is kitartottak a követelés mellett. Mert bár az osztálytudatos munkások tudják, hogy mit jelent ha az ipartelepen van szervezet, az osztálytudatlan munkások ezt nem értik meg és azok előtt a közvetlen anyagi eredmény jön csak számításba. És hogy őszinték legyünk, az acél telepeken sem a munkabé­rek, sem pedig a munkaviszo­nyok nem oly jók, hogy nem szorulnának javításra. De mind­ennek dacára ezek javításáról nem esett szó a követelések be­nyújtásánál, hanem csak a szer­vezett elismeréséről. Mindezt figyelembe véve, nem Ítélhet­jük el az acéltelepek munkásait, hogy belefáradtak a harcba. Sztrájk segélyről szó sem es­hetett, mert ha segélyben része­sítették volna az összes sztráj- kolókat, több milliós pénztárra lett volna szükség. Nagyon so­kan a kis megtakarított pénzü­ket felélték és sokaknak a fű­szeresnél a hitelük elérte a ha­tárt és többre nem számíthat­tak. És mind ehez hozzájárul, hogy a legtöbb telepen — ha csonka erővel is — de folyt a termelés. A hosszú harcok ta­lán számíthatnak győzelemre, ha kisszámú munkás van érde­kelve, itt azonban 75 ezer mun­kásról volt szó, akikhez ha hoz­zá számítjuk család tagjaikat, bátran állíthatjuk, hogy 400 ezer ember nélkülözte a min­dennapi keresetet. Az acél telepi sztrájk egyike a legvéresebb harcoknak Ame­rika ipari harcainak történe­tében. A halottak száma eddig 14 és a sebesültek százai kerül­tek kórházi kezelés alá, akik közül még mindig várható ha­lálozás. A vizsgálatok minden­felé folynak a hatóságok ré­széről, hogy az elkövetett erő­szakosságokért a munkásokat tegyék felelőssé. Mert nem azt akarják kideríteni, hogy kit terhel a felelősség, hanem azt, hogy a munkások az okai az erőszakosságnak, melyeknek ők az áldozatai. Különösen nagy port vert a chicagói vérengzés, melynek 10 áldozata van eddig. Ezen vizsgálat egészen a szená­tusi bizottsághoz elért, bár sem­mi remény, hogy ez bármily befolyással lenne a bűnösök meghatározásában és azok kel­lő megbüntetésében. Chicagóban most folyik a vizsgálat, mely oda irányul, hogy kimutassák, hogy a 10 halottja a memorial day vérengzésnak kommunista volt. Az államügyész helyettes, aki a vádat képviseli minden más kérdést elakar némitani és a tanuktól azt igyekszik kicsi­karni, hogy a halottak ismert kommunisták voltak. Tény az, hogy van közöttük néhány akik vagy tagjai voltak a kommunista pártnak, vagy rokonszenvezői a mozgalomnak, de együgyüség ezen az alapon az egész mozgalmat kommunis­ta akciónak minősíteni. Az elé­gedetlenséget nem a kommunis­ták csinálják, hanem fordítva: az elégedetlenség szüli a kom­munistákat. A chicagói rendőr­séget hivatalosan tisztára mos­hatják ezen vadállatias gyilkos­ságért, de az osztálytudatos tö­megek minden fátyolozás da­cára tisztán látják a bűnösöket és ha ma még nincs is módjuk­ban, hogy kellő büntetésben ré­szesítsék azokat, eljön az idő erre is. Mert mi nem felejtjük. A munkásosztály egyes tagjain esett sérelem, valamennyiünk sérelme, tekintet nélkül, hogy a munkásmozgalom mely ár­nyalatához tartoztak a mártí­rok. MARTINSFERRYBEN az IWW magyar propaganda cso­portja a hónap második va­sárnap délelőttjén 10 órakor gyülésezik 703‘/z Main St.-en. Julius 11-én tartotta az IWW new yorki angol csoportja és a General Defense Committe pik­nikjét a Lindway védelem tá­mogatására a közismert Eden- wald erdőben. Az Edenwald er­dő már nemcsak a new yorki munkások előtt de azt lehet mondani az egész országban ismertes a lapokban közölt ál­landó hirdetések folytán. Az IWW tagjai már vagy 20 esz­tendeje járják az Edenwald er­dőt és bizony számottevő anya­gi erőt gyűjtöttek ottan a he­lyi mozgalom támogatására. Az utóbbi években a magyar kommunistáknak is meg tet­szett a hely és csaknem min­den vasárnap különböző elneve­zések alatt mint IWO, ILD, Rá­kosi bizottság, Patronati, Női bizottság, Down-towniak, köz­vetlen az IWW által kedvelté tett hely mellett piknikeltek. Úgy gondoltuk elég nagj az erdő és elég szépen megfértünk egymás mellett, kivételt képe­zett némelykor egy-egy kis he­ves vita. A múlt vasárnap azonban ugylátszik, nem akartak meg­elégedni az erdő egy részével, és valami Workers Alliance névre hallgató szintén kommu­nista elveket hirdető disztársa- ság akik azonban sokkal köze­lebb állanak a Salvation Army meleg levest szolgáló elvi állás­pontjához, már éjjel 3 órakor kivonultak oda azzal a céllal, hogy az IWW piknik helyét le­foglalják. Az IWW tagjai amidőn reg­gel 9-kor odaértek, a korai bepálinkázástól már alaposan berúgva találták ott az “elvtár­sak” nagy részét, akiknek hiá­ba mondták, hogy lent a völgy­ben vannak a saját elvtársaik nem akartak oda menni és min­denáron az IWW piknik helyé­hez ragaszkodtak. Látva azt, hogy közönséges ágent provo­kátor munkáról van szó mert mindenáron verekedést akartak provokálni igy akarták kierő­szakolni a rendőri beavatkozást, az IWW ugyan azon helyen né­DECATUR, Alabama. — A világhírre szert tett “néger- per” most uj tárgyalás alatt van. Az eddigi sorozatban a már két Ízben halálra ítélt Norrist, akinek ítéletét az alabamai Legfelső Bíróság megváltoztat­ta, most újból halálra ítélték Mrs. Victoria Price, egy megbízhatatlan nőnek a vádjai alapján. Samuel Leibowitz, a néger fiuk neves ügyvédje kijelentet­te, hogy az ügyet az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig hány lépéssel távolabb rakta le a pikniki felszerelést. Mindennek dacára rövidesen ott voltak a rendőrök, akik állí­tólag a közeli lakók hívására jelentek ott meg és kijelentet­ték, hogy többé ott nem tart­hatunk pikniket, mert az adó­fizető közeli kisháztulajdonosok egész éjjel nem tudtak aludni. Ezt a pikniket azonban meg­tarthatjuk mind a három he­lyen úgy ahogy egymás mel­lett felsorakoztattva vannak a padok és asztalok. így hát szé­pen piknikelhetünk egész nap, elől az IWO bronxi osztálya, utána a Workers Alliance és azután az IWW. Délután 5 óra tájban azon­ban elkerülve a másik két for­radalmi pikniket egy csapat titkos rendőr rohanta meg az IWW piknikjét a jegykezelő munkástársakat elráncigálták helyeikről, majd amikor ezek védelmére ment Fishbein mun­kástárs, őt is elhurcolták és a legalaptalanabb vádak alapján csak másnap engedték őket szabadon 500 dollár bailt szabva ki mindegyikre. A két másik munkástárs Gonzales és Grundstom akik ellen szintén a legalaptalanabb vádakat kovácsolták szintén csak másnap kerültek ki a me­gyei börtönből. Az ügyüket az Egyetemes Védelmi Bizottság new yorki csoportja védi és tárgyalásuk jul. 21-én lesz. Mindenesetre jellemző a kom­munista szájhősökre, hogy tény­legesen a rendőrség szolgála­tába szegődtek, hogy az IWW által 20 év óta használt piknik helyet a saját részükre kisajá­títsák. Ha az Uj Előre körül csoportosult magyar kommu­nisták, nem azonosítanák ma­gukat a Workers Alliance gya­lázatos munkásáruló taktikájá­val már ott a helyszínen tilta- kozniok kellett volna. A new yorki munkásoknak megmutat­ták egy újfajta arcképüket, melynek felismerése egész biz­tos nem fog a másik oldalon levő egységfront hasznára váll- ni. viszi, mert meg van győződve, hogy a fiukra olvasott vád nem más, mint a déli fajgyűlölet. A kilenc néger fiú ügye az esztendők során bejárta nem­csak Amerika, de Európa föld­jét is és sok helyről tiltakozó nyilatkozat jött a törvényszék­hez, igazságos ítéletet követel­ve, mind ezek, mint az eset mutatja megfontolás nélkül a papírkosárba kerültek és az alsóbiróságok minden esetben a fiuk elitélése mellett döntöt­tek. Uj tárgyalás alatt vannak a Scottsboro-i néger fiuk á—________

Next

/
Oldalképek
Tartalom