Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-17 / 954. szám
1937 j ulius 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal A vérző spanyol munkásság Irta: PIKA PÁL. Amikor e sorok az olvasókhoz kerülnek a spanyol küzdelem, már a második évfolyamba lép. Az 1936 iulius 19-én kirobbant fasizta puccs még mindig követeli véráldozatait. Egy éve annak, hogy a spanyol nép gigászi harcát vívja a világ megszervezett fasizta hordáival szemben. Hogy milyen elszántsággal verte vissza a harc kezdetén a fegyvertelen spanyol munkásság a fegyveres fasizta támadást, élőpéldaként áll előttünk és bizonyítja a spanyol munkáság forradalmi osztály- tudatát. A történelmi jelentőségű harc amely Spanyolországban folyik, egy lexikonja lesz majd a forradalmi munkásságnak. A spanyol kérdés talán sokkal bonyolultabb. mint ahogyan sokan azt látják és magyarázzák. A \ harc megkezdésekor, amit a népfront kormány győzelme előzött meg, amelynek látszólagos győzelme késztette a fa- siztákat cselekvésre. A spanyol földbirtokos osztály annak tudatába, hogy ha Spanyolországban a munkásság szabadon szervezkedhet, hamarosan olyan erőt fog képviselni amelyet nem lehet lesz megakadályozni abban, hogy a forradalmi munkáság célkitűzését meg ne valósíthassa. 'A spanyol forradalmi munkásság nem politikai gondolkozásu és mint ilyennek a direkt cselekvés hívei és a jelen katasztrófa kitörésekor nemcsak elszántan harcoltak a fasizta hordák ellen, hanem forradalmi programjukat is gyakorlatilag léptették életbe, még pedig úgy, hogy az ipartelepeket és a földbirtokokat azonnal társadalmasitották, ami a fasiztákat még jobban felbőszítette, de nem csak a fasiztákat, hanem magukat az egységfront politikusokat is. A spanyol kérdés kialakulásában tisztán láthatjuk, hogy a politikai pártok — legyen az bármilyen jelzővel ellátva — a társadalom külömböző osztályainak ellemeiből vannak verbuválva és mint ilyenek nem jó szemmel nézik a forradalmi munkásság társadalmasitó programját. Az egységfront kormány, amelynek hivatása nem lehetne más (ha csak nem frázisnak értelmezik a hangzatos jelszavakat) mint a nép érdekeit védeni ami, minden logikus gondolkodó ember szempontjából a kapitalista rendszer eltörlését kell irányoznia. Mert a nép érdekeinek igazi védelme csak abban nyilvánulhat, hogy a nép rétegének egyik csoportját megakadályozzuk abban, hogy a másikat kizsákmányolja. Ha a népfront kormány tényleg a nép érdekeit szolgálja, akkor nem szabad lett volna rossz szemmel nézni azt, hogy a spanyol forradalmi munkásság amely a CNT programját igyekezett megvalósítani olyan formán, hogy az iparokat ahol csak tehette azonnal társadalmasitot- ta. A spanyol munkáság azért tudott harcot rögtönözni a múlt évi fasizta lázadásokkal szemben mert önálló forradalmi nevelést kapott a forradalmi CNT-től és a harc kezdetén nem várta azt mint a német munkásság várta a moszkvai parancsot, hogy mit tegyen Hitlernek uralomra jiitásakor. Ma már birtokába vagyunk minden olyan hivatalos adatoknak, amelyek ' bizonyítják, hogy egyetlen politikai párt sem látja szívesen az iparok tényleges társadalmasítását. Az iparok társadalmasításánál még az is kitűnik, hogy a “legforradalmibb” kommunista párt (?) is ellenzi azt. ök úgy látják habár csalétekként úgy hangoztatják, “hogy minden hatalmakat a munkásnak és parasztoknak,” de azért mégis pártdiktaturát akarnak életbe léptetni abból a szempontból, hogy a munkások személyi és társadalmi szabadsága felett erőszakosan diktátoroskodhas- sanak. A spanyol harc az egy évet elérte, de befejezést még nem nyert és a spanyol munkásságnak sok áldozatot kell hozni amig győzelmét tudja biztosítani. Mi azonban bízunk a spanyol munkásság osztálytudatában ami biztosítani fogja a győzelmet a forradalmi munkásság részére. Mi innen ha távol is vagyunk a tényleges harc színterétől, minden megmozdulását a spanyol munkásságnak figyelemmel kisérjüK. Az egy éves gigászi harc, amelyet a spanyol munkásság folytat gondolkodóba kell, hogy ejtsen mindenkit. És tisztelettel kell adóznunk azoknak az elesett hősöknek akik a világ forradalom harcterén Spanyolországban esetek. Munkástársi szolidaritásukat pedig küldjük azoknak, akik még mindig bátran és hősiesen harcolnak a munkásosztály nagy ügyéért. Bajtársi szolidaritásunkat még úgy is kifejezzük, hogy tehetségünkhöz mérten anyagiakkal is igyekezzünk támogatni azokat az igaz forradalmárokat, akik az iparok társadalmasításáért küzdenek. Legbiztosbb támogatást nyújthatunk azok részére, akik tényleg a munkásosztály forradalmát vívják, ha mennél több CNT bélyegeket vásárolunk. Mutassuk meg cselekedeteinkkel, hogy a nagy harc egy éves évfordulóján mindannyian vásárolunk CNT bélyeget. PIKNIK NEW YORKBAN A new yorki magyar egyletek spanyol demokráciát védő bizottsága ismét egységes akcióra szólítja New York magyar munkásait a spanyol dolgozók harcának támogatására amidőn a most vasárnap julius 18-án egész nap NAGYSZABÁSÚ PIKNIKET rendez a közismert Eden- wald erdőben. Lesz többféle szórakozás. A legjobb ételek és italokról gondoskodás történt. Szabad bemenet. ÚTIRÁNY: A Lexington Ave. subway a 180. utcáig és onnét a Westchester vonalon a Dyre Ave. állomásig. TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — • (4) nem egészen illő nevetni Polikejen. A módszerek, amiket alkalmazott, hogy bizalmat keltsen, egészen ugyanazok, melyek apáinkra hatottak, hatnak mireánk is és ezejt hatni fognak gyermekeinkre is. A paraszt, ki hasával ráfekszik egyetlen hancája fejére, mely nem csupán vagyona, hanem úgyszólván családjának egy része, és aki hittel és rémülettel néz Polikej ugyancsak félrehúzott arcára és vékony, kiszáradt kezére, mellyel szándékosan nyomogatja azt a helyet, mely fáj, és aki bátran vág bele az eleven testbe azzal a titkos gondolattal: “Majd csak lesz ebből valami” és aki úgy tesz, mintha tudná, hol a vér, hol az anyag, hol a száraz, hol a nedves ér, és eközben foga között tartja a gyógyulást hozó rongyot vagy a vitriolos kis üveget — ez a parszt el se tudja képzelni, hogy Polikej keze merne fölemelkedni, ha nemtudna vágni, ő maga ezt nem tudta volna megtenni. De mivel gyorsan vágtak, nem vethet a szemére semmit, hogy hiábavaló módon hagyott vágni. Nem tudom, hogyan van ez önnel: de az orvos előtt, ki kérésemre meggyötört szivemhez közelálló embereket, egészen ugyanezt ereztem. A lancetta és a rejtelmes fehér kis üveg szublimáttal és e szavak: “Keléses betegség, aranyér, eret vágni, geny es Így tovább, nem ugyanezek az idegek-e, csuz, organizmusok és igy tovább. Mert «sak tévedni és álmodozni” —- ez nem csupán a költőkre vonatkozik, hanem a doktorokra és gyógykovácsokra is. Aznap este, amikor a parasztgyülés, regrutát választandó, lármázott az iroda előtt, októberi éjjel hideg ködében, Polikej ágya szélén ült az asztala mellett és egy üveggel szétdörgölt egy orvosságot, melyet nem ismert, lóbetegség ellen, melyet szintén nem ismert. Volt itt szubli- mát, kén, glaubersó és egy növény, melyet Polikéj szedett, amikor egyszer eszébe jutott, hogy ez a növény jó a ful- ladozás ellen, és azután nem találta már fölöslegesnek, hogy más betegségek gyógyítására is használja. A gyermekek már lefeküdtek: ketten a kályhán, kettő az ágyban, egy a bölcsőben, melynél Akuli- na ült az orsó mellett. Egy gyertyavég, mely urasági gyertyából maradt, “melyek rosszul feküdtek,” fatartóban állt az ablaknál és nehogy férjének abba kelljen hagynia fontos munkáját, időnként Akulina állt fel és ujjával megigazította a gyertya kanócot. Voltak szabadgondolkodók, kik Polikej t buta lódoktornak és együgyü embernek ítélték. Mások ellenben, még pedig a legtöbbje, komisz fickónak tartották ugyan, de szakmája nagy mesterének. Akulin a maga részéről, tekintet nélkül arra, hogy a férjét gyakran szidta, de még verte is, kétségtelenül őt tartotta az első lóorvosnak és az első embernek a világon. Polikej éppen a tenyerébe töltött valamiféle “hozzávalót.” (Mérleget nem használt, gúnyosan jegyezte meg a németről, ki mérleget használ: “Ez ugyan” — szokta volt monda- ni — “nem patika.”) Polikej megvizsgálta tenyerén a szert és felrázta; de ke- veselte és tízszer annyit szórt bele. — Beteszem mind; annál jobban segít .— mormogta magában. Akulina gyorsan odafordult ura hangjára, parancsot várt: de mivel látta, hogy ehez neki semmi köze, vállat vont: Nézd csak ezt a garabonciást ! Honnan a csodából veszi ezt! — gondolta és folytatta a szövést. A kis papírdarab, melyből a szert kitöltötte, az asztal alá esett. Akulina nem hagyta any- nyiban. — Anyutka! — szólt. — Nézd csak, apa az asztal alá ejtett valamit, vedd csak fel. Anyutka kihúzta vékony mezítelen lábacskáit a köpeny alól, mellyel takarót zott, mint egy kis macska, alábujt az asztal^ alá, előhozta a kis papirdarabkát. — Tessék, apuka — mondotta és újra eltűnt az ágyban hidegre vált lábacskával. — Mit lökődsz — sziszegte a húga selypítve és álmosan. — Nem maradtok! — szólt Akulina és a két gyerek eltűnt a köpeny alatt. — Három rubelt fog érte adni — mormogta Polikej és bedugaszolta az üveget, — kigyógyitom a lovat. Olcsó ez — tette hozzá. — Menj csak gondolj ki magadnak mindent! Akulina, eredj és kérj Ni- kitától egy kis dohányt. Holnap visszaadom neki. És Polikej kivett a nadrágja zsebéből egy hársfából faragott kis pipát, mely hajdan be volt festve s melynek szopó- kája most pecsétviaszból volt, és kezdte megigazítani. Akulina otthagyta az orsót és kiment anélkül, hogy valamibe beleakadna, ami igen nehéz volt. Polikej kinyitott egy kiá szekrénykét, az üveget letette és szájába dugott egy kis pálinkásüveget, de pálinka nem volt benne. Összeráncolta homlokát, de amint a felesége hozta a dohányt, és ő megtömte kis pipáját, rágyújtott és az ágyra ült, arca ragyogott az olyan ember megelégedetségével és büszkeségével, ki elvégezte napi munkáját. (Folytatjuk.)
