Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-12-18 / 986. szám

6 oldal 1937 december 18. Vér és arany . .. IRTA: ADY ENDRE Nekem egyforma, az én fülemnek, Meghal minden és elmúlik minden, Ha kéj liheg, vagy kin röhög, A clics, a dal, a rang, a bér, Vér csurran, vagy arany csörög. De él az arany és a vér. Én tudom, állom, hogy ez: a Minden Nemzetek halnak s újra kikelnek S hogy minden egyébb hasztalan: S szent a bátor, ki, mint magam. Vér és arany, vér és arany. Vallja mindig: vér és arany. Az anyaság . . IRTA: BACSÓ BÉLA* * Meggyilkolták és a dunába dob­ták Horthy dicstelen uralomra jutásának első évében, 1920 feb­ruár 17-én. Az angolkisasszonyoknál ször­nyű dolog történt. Terézia nő­vér, a finom: szépségű apáca, gyanús körülmények között es­ett ágynak. A főnöknő sürgősen doktorért küldött. Az apácák szigorú arccal vá­rakoztak a cellaajtó előtt és minden rossz sejtelemmel eltel­ten fogadták az orvost. Simkó doktor, mint amolyan tapasztalt, öreg orvos, nyugod­tan lépett közéjük, ismerte min­degyiküket és sajnálta abnor­mális hideg és szenvedélytelen életüket. — Nagyon sürgősen hivattak — kezdte —, ez praxisomban még csak egyszer fordult elő . . Amikor ugyanis Rokolya kano­nok urat ütötte meg a guta . . . A főnöknő szobájában . . . Az apácák pirulva fordultak el az epéskedő Simkó doktortól. A főnöknő azonban hidegen szólt hozzá: —Doktor ur . . . Elmésségei- től kíméljen meg bennünket . . Terézia nővér miatt hivattuk . . Nagy beteg . . . Simkó doktor ravaszul mo­solygott : — Szülni fog . . . Mindnyájan megrettenten a doktorra néztek. Valami eltit- kolhatatlan botrány szele csap­ta meg bigottizmusba öltözte­tett és a való élet igazságaitól irtózó eszüket. A főnöknő elsá­padt arccal fordult Simkó dok­tor felé: —Doktor ... Ön megfeledke­zik magáról ... Ön sérteni me­ri rendünket . . . Doktor, ez go­nosz tréfa . . . Ez . . . — Ez igazság ... — vágott közbe Simkó doktor az ő nyu­godt, magában bizó fölényes­ségével. -— Hiszen ha én nem lennék olyan diszkrét ember, amilyen vagyok? Én nagyon so­kat tudok, én többet tudok, mint a gyóntatójuk . . . Mert kedves főnöknő, maguk velem mindig bizalmasabbak szoktak lenni, mint a gyóntatópáterrel . . . Ezt csak nem tagadhatják le? . . . Az apácák megrettenten hall­gatták és szinte föléledtek, ami­kor a közbe megérkezett ápoló­nővel belépett Simkó doktor Te­rézia nővér cellájába. Rövid félóra múlva megje­lent az ajtó előtt várakozó apá­cák között és egy kicsiny, pu- fókképü, fehér párnákba takart apróságot mutatott föl nekik. Az angolkisasszonyok között sokan hangosan fölzokogtak, mások botrányt emlegettek. A főnöknő kezét tördelve si­ránkozott : — Mit szól majd ehhez a püs­pök ur Öméltósága?! Simkó doktor pedig boldogan becézgette a csöpséget és jóked­vűen mondta: —Fiú! . . . Valóságos vas- gyuró . . . A főnöknő féktelen haragra gerjedt és úgy érezte, hogy ezt a bortányos kínos ügyet minél előbb rendeznie kell. —Az a személy nem marad­hat itt . . . — mondta sipitva. Simkó doktor öregemberes nyugalommal, mély bölcseség- gel szólt vissza: — Tisztelendő főnöknő, az nem személy, az egy megma­gasztosult lelki szépség: Anya! ő most a világ legbodogabb te­remtése volna, ha önök az .ok­talan és rideg bigottizmusukkal meg nem keserítenék anyasága idejét. Terézia elérte női mivol­tának legszebb korszakát . . . Én glóriát látok ragyogni a feje körül . . . Most ölelte őt magá­hoz a való élet és ez minden­esetre szebb és fönségesebb, mint az önsanyargatás bárgyu- sága . . . Nem szeretném ha va­lami Ubrik Borbála eset ismét­lődnék meg vele . . . Az ápolónő itt marad addig, amig Terézia asszonynak szüksége van reá. Aztán ki fog lépni a rendből Te­rézia, botrány nélkül . . . Az apácák, akik a megrette­néstől minden önuralmukat el­vesztették, kapva-kaptak a dok­tor ajánlatán. Simkó doktor pedig tovább beszélt: — Bár tudom hogy önöket csupán az érdekli, mint lehetne a botrányt elkerülni és ezt az életet, amely a botrány lehető­ségét továbbra is magában hordja, változatlanul tovább is élni mégis megállapítom, hogy Terézia asszony sorsa miatt ne terheljék a lelkiismeretüket . . Ő nem fog elpusztulni, mert aki olyan művésznő, mint ő annak előnyére vállhatik a reális élet. Hiszen azok a képek, amelyeket ő itt bent a zárdában festett, mind bizonyságai annak, hogy látnia kell eleven, érzékelhető képeket, éreznie kell korlátozat­lan érzéseket és szenvedélyeket és akkor egészen bizonyos, hogy tehetségét méltányolni fogják ... Én nagyon szeren­csésnek tartom ezt az önök sze­rint tragikus fordulatot . . . A nővérek egy ideig megfe­ledkezve hallgatták Simkó dok­tort és letarolt lelkűkben föl- fölsirt egy-egy titkon őrzött hangulat emléke, egy-egy lefoj­tott vágy kívánsága. Az egy­más sápadt arcán látták meg elhibázott és örömtelen életük minden szomorúságát. De a hidegarcu főnöknő szi­gorúan adta ki a rendeletet: — Imádkozni fogunk a bűnö­sért . . . És megindultak a templom felé. Simkó doktor meggyőződés­sel mondta: — Az anyaság minden bűntől megtisztította Terézia osszonyt ő a legszentebb nő ebben a ház­ban . . . Aztán újra visszatért a cellá­ba. Terézia értelmes és ábrán­dos szemeibe a félelem remegés költözött. Lázas arcáról azon­ban valami tulvilági nyugalom valami csöndes boldogság su­gárzott. Simkó doktor atyai szerettei lépett a beteghez és jóságosán simogatta meg fehér homlokát: — A haját megnöveszti . . . Szakit az aszkézis terhes gon­dolatával . . . Szép, boldog asz- szony lesz . . . Igaz, hogy az emberek majd olyan erkölcsöt emlegetnek, amely szerint ön megvetett nőszemély, de ön föl fog emelkedni önt nem sérthe­tik az esztelenek és a sohasem szívvel gondolkozók piszkolódá- sai és bár az élet talán küzdel­meket is hoz, de nemes örömö­ket is hoz majd számára . . . Festeni fog, ugy-e, Terézia asz- szony? Nagy művésznő lesz . . . Mert ön emberi életre termett. Terézia úgy érezte, hogy az öreg doktor meleg szavai szív­ből fakadt, őszinte vigasztalás és meghatottságában és abban a boldog tudatban, hogy nagy elhagyatottsága idején már- már a kétségbeesésbe fulladt életét: könnyekre fakadt és megcsókolta a doktor kezét. Öt évvel az eset után Terézia asszonynak, sok nélkülözés és kemény munka után, végre iga­zi, boldog, emberi öröme tá­madt. A tárlatra küldött képét a kritika egyértelmüleg a leg­jobbnak, a legmélyebbnek és a legkifejezőbbnek találta. A kép­nek, amely egy vadonban elha­gyott és gyermekét szoptató anyát ábrázolt, “Anyaság” volt a címe. A fővárosi nagy dijat e min­denkidicsérte kép megfestő je, Terézia asszony kapta. A művésznő nagy örömmel szorította magához ötéves kis fiát. Aztán mélán gondolt visz- sza az elmúlt és átélt időkre. Kegyelettel gondolt a közben elhunyt doktorra és csöndesen mondta: — Nagyon okos ember volt a Simkó doktor . . . Beérkezett előfizetések. Nov. 20 tói dec. 11-ig M. Vlasits, New York........... 2 L. Fishbein, New York...........1 F. Takács, Homested............. 2 St. Ehász, N. Bruswick......... 1 P. Hering, Buffalo................. 2 J. Kollár, Cleveland............... 1 A. Kucher, Pittsburgh______2 F. Szüch, So. Bend................. 3 J. Horváth, Chicago............... 2 L. Hegyi, Philadelphia........... 1 J. Havel, Garfield, N.J........ 1 í. M s ivi. Bp v ................. A. Alakszay, Akron_____ 1 , , iúüüeipma..... . Sz 1 yi,- M. Ferry............. ] J. Nyirán, Cleveland............... 1 B. Go11én, N Bruswick.......... I St. Czika, Grnat Town.......... 1 J. Zsurzsa, Detroit................ 1 . ö U Li ói.....................1 . Szalay, Detroit................... 1 . C app, Cleveland.............. 1 . Koren, L. Angeles............... ] . Deuch, N. Bruswick.......... 1 <>! VAS'0 AZ IndustrialWorkert AZ AKRONI ÜNNEPÉLYRŐL (Riport mely késve érkezett) A Haymarketi Tragédia ötve­nedik évfordulóját, bár méltó keretek között, mégis kevés anyagi sikerrel járó ünnepéllyel tartotta meg az akroni magyar munkásság. Ennek oka kizáró­lagosan a leromlott gazdasági helyzet, a gyér munkaalkalom és még gyérebb kereseti lehető­ség volt. Az ünnepély maga, elejétől végéig proletár jellegű volt. Nem állottak egyenruhás laká­jok a Magyar Ház1 bejáratánál az érkező közönség1 fogadására, de annál meghittebb volt a ta­lálkozó, melyet meleg kézszori- tásokkal pecsételtek az egymás­ra találó munkások. Nem csak Haymarketi ünne­pély volt az, amit mi akronban tartottunk. Meghitt találkozó­nak is mondhatjuk, sok régi jó ismerősök, Bérmunkás olvasók és olyan munkástársak között, akik egyszer másszor, kivették részüket a munkásmozgalom­ban, az Ipari Unionizmus hirde­tésében. A műsor: hát kérem azt sem rámáztuk költséges és díszke­retesen nyomtatott program­könyvbe, mert nem diszközön- séget vártunk és nem tiz dollá­ros belépő dijakat számítot­tunk. Egyszerű munkás össze­jövetel volt ez. Olyan munká­soknak találkozója, akik bérért dolgoznak, javakat termelnek, hasznot hajtanak és jómaguk, csak egy kis hányadát kapják vissza a munkáltatóktól; az ily­en emberek zsebéhez illő talál­kozó. Műsorunk első száma, az Ak­roni Általános Munkás Dalkör fellépése volt, egy munkás in­dulóval és egy szép összhang­ban énekelt népdallal, Tomási Károly karnagy vezetése mel­lett. A nap jelentőségét Wiener Andor ismertette: amit a hal- gatóság lebilincselve és megha- tottan halgatott végig. Azután Wiener Juliska sza­valta el Vince Sándor “A Né­met Munkásmozgalom” cimü költeményét. Mint celevelandon itt is ez volt Juliskának az első fellépése. A tehetséges kis sza­vaiéról, elragadtatással beszélt a közönség. A “Mártír” egy felvonásos munkás dráma volt a program utolsó száma. A darabot New- mark Márton rendezte és a cím­szerepet is ő játszotta. Az erre az alkalomra alakult műkedve­lő gárda szép együttes volt. Kern munkástársnő, nagyszerű­en alakította és játszotta meg az anya szerepét: szinte vele sirt a közönség. Vizi munkás­társnő, a részeges vicinét ala­kította és zamatos humort vitt a színpadra. Wiener Juliska az Imre szerepében úgy remekelt, hogy nyílt szin tapsot kapott. Méltóságteljesen játszotta Al­akszay munkástárs a gyárost. Farkas Imre, az orvost és Kern munkástárs a temetkezőt. A sú­gó nehéz szerepét Ábrahám munkástársnő végezte. Az Általános Munkás Dalkör­nek, Tomási Károly karnagy­nak, a szereplőknek és mindaz­oknak akiknek fáradságos mun­kája beleépült az ünnepély si­kerre vitelébe, ezúttal is hálás köszönetét mondunk. B - R VI \ A S

Next

/
Oldalképek
Tartalom