Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-12-18 / 986. szám

6 oldal

1937 december 18.

Vér és arany . ..

IRTA: ADY ENDRE

Nekem egyforma, az én fülemnek, Meghal minden és elmúlik minden, Ha kéj liheg, vagy kin röhög, A clics, a dal, a rang, a bér,

Vér csurran, vagy arany csörög. De él az arany és a vér.

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden Nemzetek halnak s újra kikelnek S hogy minden egyébb hasztalan: S szent a bátor, ki, mint magam.

Vér és arany, vér és arany. Vallja mindig: vér és arany.

Az anyaság . .

IRTA: BACSÓ BÉLA*

* Meggyilkolták és a dunába dobták Horthy dicstelen uralomra jutásának első évében, 1920 február 17-én.

Az angolkisasszonyoknál szörnyű dolog történt. Terézia nővér, a finom: szépségű apáca, gyanús körülmények között esett ágynak. A főnöknő sürgősen doktorért küldött.

Az apácák szigorú arccal várakoztak a cellaajtó előtt és minden rossz sejtelemmel eltelten fogadták az orvost.

Simkó doktor, mint amolyan tapasztalt, öreg orvos, nyugodtan lépett közéjük, ismerte mindegyiküket és sajnálta abnormális hideg és szenvedélytelen életüket.

— Nagyon sürgősen hivattak — kezdte —, ez praxisomban még csak egyszer fordult elő . . Amikor ugyanis Rokolya kanonok urat ütötte meg a guta . . . A főnöknő szobájában . . .

Az apácák pirulva fordultak el az epéskedő Simkó doktortól.

A főnöknő azonban hidegen szólt hozzá:

—Doktor ur . . . Elmésségei- től kíméljen meg bennünket . . Terézia nővér miatt hivattuk . . Nagy beteg . . .

Simkó doktor ravaszul mosolygott :

— Szülni fog . . .

Mindnyájan megrettenten a

doktorra néztek. Valami eltit- kolhatatlan botrány szele csapta meg bigottizmusba öltöztetett és a való élet igazságaitól irtózó eszüket. A főnöknő elsápadt arccal fordult Simkó doktor felé:

—Doktor ... Ön megfeledkezik magáról ... Ön sérteni meri rendünket . . . Doktor, ez gonosz tréfa . . . Ez . . .

— Ez igazság ... — vágott közbe Simkó doktor az ő nyugodt, magában bizó fölényességével. -— Hiszen ha én nem lennék olyan diszkrét ember, amilyen vagyok? Én nagyon sokat tudok, én többet tudok, mint a gyóntatójuk . . . Mert kedves főnöknő, maguk velem mindig bizalmasabbak szoktak lenni, mint a gyóntatópáterrel . . . Ezt csak nem tagadhatják le? . . .

Az apácák megrettenten hallgatták és szinte föléledtek, amikor a közbe megérkezett ápolónővel belépett Simkó doktor Terézia nővér cellájába.

Rövid félóra múlva megjelent az ajtó előtt várakozó apácák között és egy kicsiny, pu- fókképü, fehér párnákba takart apróságot mutatott föl nekik.

Az angolkisasszonyok között sokan hangosan fölzokogtak, mások botrányt emlegettek.

A főnöknő kezét tördelve siránkozott :

— Mit szól majd ehhez a püspök ur Öméltósága?!

Simkó doktor pedig boldogan becézgette a csöpséget és jókedvűen mondta:

—Fiú! . . . Valóságos vas- gyuró . . .

A főnöknő féktelen haragra gerjedt és úgy érezte, hogy ezt a bortányos kínos ügyet minél előbb rendeznie kell.

—Az a személy nem maradhat itt . . . — mondta sipitva.

Simkó doktor öregemberes

nyugalommal, mély bölcseség- gel szólt vissza:

— Tisztelendő főnöknő, az nem személy, az egy megmagasztosult lelki szépség: Anya! ő most a világ legbodogabb teremtése volna, ha önök az .oktalan és rideg bigottizmusukkal meg nem keserítenék anyasága idejét. Terézia elérte női mivoltának legszebb korszakát . . . Én glóriát látok ragyogni a feje körül . . . Most ölelte őt magához a való élet és ez mindenesetre szebb és fönségesebb, mint az önsanyargatás bárgyu- sága . . . Nem szeretném ha valami Ubrik Borbála eset ismétlődnék meg vele . . . Az ápolónő itt marad addig, amig Terézia asszonynak szüksége van reá. Aztán ki fog lépni a rendből Terézia, botrány nélkül . . .

Az apácák, akik a megrettenéstől minden önuralmukat elvesztették, kapva-kaptak a doktor ajánlatán.

Simkó doktor pedig tovább beszélt:

— Bár tudom hogy önöket csupán az érdekli, mint lehetne a botrányt elkerülni és ezt az életet, amely a botrány lehetőségét továbbra is magában hordja, változatlanul tovább is élni mégis megállapítom, hogy Terézia asszony sorsa miatt ne terheljék a lelkiismeretüket . . Ő nem fog elpusztulni, mert aki olyan művésznő, mint ő annak előnyére vállhatik a reális élet. Hiszen azok a képek, amelyeket ő itt bent a zárdában festett, mind bizonyságai annak, hogy látnia kell eleven, érzékelhető képeket, éreznie kell korlátozatlan érzéseket és szenvedélyeket és akkor egészen bizonyos, hogy tehetségét méltányolni fogják ... Én nagyon szerencsésnek tartom ezt az önök szerint tragikus fordulatot . . .

A nővérek egy ideig megfeledkezve hallgatták Simkó doktort és letarolt lelkűkben föl- fölsirt egy-egy titkon őrzött hangulat emléke, egy-egy lefojtott vágy kívánsága. Az egymás sápadt arcán látták meg elhibázott és örömtelen életük minden szomorúságát.

De a hidegarcu főnöknő szigorúan adta ki a rendeletet:

— Imádkozni fogunk a bűnösért . . .

És megindultak a templom felé.

Simkó doktor meggyőződéssel mondta:

— Az anyaság minden bűntől megtisztította Terézia osszonyt ő a legszentebb nő ebben a házban . . .

Aztán újra visszatért a cellába. Terézia értelmes és ábrándos szemeibe a félelem remegés költözött. Lázas arcáról azonban valami tulvilági nyugalom valami csöndes boldogság sugárzott.

Simkó doktor atyai szerettei lépett a beteghez és jóságosán simogatta meg fehér homlokát:

— A haját megnöveszti . . . Szakit az aszkézis terhes gondolatával . . . Szép, boldog asz- szony lesz . . . Igaz, hogy az emberek majd olyan erkölcsöt emlegetnek, amely szerint ön megvetett nőszemély, de ön föl fog emelkedni önt nem sérthetik az esztelenek és a sohasem szívvel gondolkozók piszkolódá- sai és bár az élet talán küzdelmeket is hoz, de nemes örömöket is hoz majd számára . . . Festeni fog, ugy-e, Terézia asz- szony? Nagy művésznő lesz . . . Mert ön emberi életre termett.

Terézia úgy érezte, hogy az öreg doktor meleg szavai szívből fakadt, őszinte vigasztalás és meghatottságában és abban a boldog tudatban, hogy nagy elhagyatottsága idején már- már a kétségbeesésbe fulladt életét: könnyekre fakadt és megcsókolta a doktor kezét.

Öt évvel az eset után Terézia asszonynak, sok nélkülözés és kemény munka után, végre igazi, boldog, emberi öröme támadt. A tárlatra küldött képét a kritika egyértelmüleg a legjobbnak, a legmélyebbnek és a legkifejezőbbnek találta. A képnek, amely egy vadonban elhagyott és gyermekét szoptató anyát ábrázolt, “Anyaság” volt a címe.

A fővárosi nagy dijat e mindenkidicsérte kép megfestő je, Terézia asszony kapta.

A művésznő nagy örömmel szorította magához ötéves kis fiát. Aztán mélán gondolt visz- sza az elmúlt és átélt időkre. Kegyelettel gondolt a közben elhunyt doktorra és csöndesen mondta:

— Nagyon okos ember volt a Simkó doktor . . .

Beérkezett előfizetések. Nov. 20 tói dec. 11-ig

M. Vlasits, New York........... 2

L. Fishbein, New York...........1

F. Takács, Homested............. 2

St. Ehász, N. Bruswick......... 1

P. Hering, Buffalo................. 2

J. Kollár, Cleveland............... 1

A. Kucher, Pittsburgh______2

F. Szüch, So. Bend................. 3

J. Horváth, Chicago............... 2

L. Hegyi, Philadelphia........... 1

J. Havel, Garfield, N.J........ 1

í. M s ivi. Bp v .................

A. Alakszay, Akron_____ 1

, , iúüüeipma..... .

Sz 1 yi,- M. Ferry............. ]

J. Nyirán, Cleveland............... 1

B. Go11én, N Bruswick.......... I

St. Czika, Grnat Town.......... 1

J. Zsurzsa, Detroit................ 1

. ö U Li ói.....................1

. Szalay, Detroit................... 1

. C app, Cleveland.............. 1

. Koren, L. Angeles............... ]

. Deuch, N. Bruswick.......... 1

<>! VAS'0 AZ

IndustrialWorkert

AZ AKRONI ÜNNEPÉLYRŐL

(Riport mely késve érkezett)

A Haymarketi Tragédia ötvenedik évfordulóját, bár méltó keretek között, mégis kevés anyagi sikerrel járó ünnepéllyel tartotta meg az akroni magyar munkásság. Ennek oka kizárólagosan a leromlott gazdasági helyzet, a gyér munkaalkalom és még gyérebb kereseti lehetőség volt.

Az ünnepély maga, elejétől végéig proletár jellegű volt. Nem állottak egyenruhás lakájok a Magyar Ház1 bejáratánál az érkező közönség1 fogadására, de annál meghittebb volt a találkozó, melyet meleg kézszori- tásokkal pecsételtek az egymásra találó munkások.

Nem csak Haymarketi ünnepély volt az, amit mi akronban tartottunk. Meghitt találkozónak is mondhatjuk, sok régi jó ismerősök, Bérmunkás olvasók és olyan munkástársak között, akik egyszer másszor, kivették részüket a munkásmozgalomban, az Ipari Unionizmus hirdetésében.

A műsor: hát kérem azt sem rámáztuk költséges és díszkeretesen nyomtatott programkönyvbe, mert nem diszközön- séget vártunk és nem tiz dolláros belépő dijakat számítottunk. Egyszerű munkás összejövetel volt ez. Olyan munkásoknak találkozója, akik bérért dolgoznak, javakat termelnek, hasznot hajtanak és jómaguk, csak egy kis hányadát kapják vissza a munkáltatóktól; az ilyen emberek zsebéhez illő találkozó.

Műsorunk első száma, az Akroni Általános Munkás Dalkör fellépése volt, egy munkás indulóval és egy szép összhangban énekelt népdallal, Tomási Károly karnagy vezetése mellett.

A nap jelentőségét Wiener Andor ismertette: amit a hal- gatóság lebilincselve és megha- tottan halgatott végig.

Azután Wiener Juliska szavalta el Vince Sándor “A Német Munkásmozgalom” cimü költeményét. Mint celevelandon itt is ez volt Juliskának az első fellépése. A tehetséges kis szavaiéról, elragadtatással beszélt a közönség.

A “Mártír” egy felvonásos munkás dráma volt a program utolsó száma. A darabot New- mark Márton rendezte és a címszerepet is ő játszotta. Az erre az alkalomra alakult műkedvelő gárda szép együttes volt. Kern munkástársnő, nagyszerűen alakította és játszotta meg az anya szerepét: szinte vele

sirt a közönség. Vizi munkástársnő, a részeges vicinét alakította és zamatos humort vitt a színpadra. Wiener Juliska az Imre szerepében úgy remekelt, hogy nyílt szin tapsot kapott. Méltóságteljesen játszotta Alakszay munkástárs a gyárost. Farkas Imre, az orvost és Kern munkástárs a temetkezőt. A súgó nehéz szerepét Ábrahám munkástársnő végezte.

Az Általános Munkás Dalkörnek, Tomási Károly karnagynak, a szereplőknek és mindazoknak akiknek fáradságos munkája beleépült az ünnepély sikerre vitelébe, ezúttal is hálás köszönetét mondunk.

B - R VI \ A S