Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-12-18 / 986. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 december 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: évre ...................... $2.00 One Year _____1____$2.00 félévre ........................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ____ 6c Single Copy ________ 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Fricskázza:............r . . . . r Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD xsm°42 A történelem megismétlődése. December 15-én, országos konvencióra gyűlnek össze a CIO iparinak csúfolt szervezet kötelékébe tartozó acélipari munkások Pittsburghba. Vérmes számítások szerint, legalább 1000 küldött fogja képviselni, az Egyesült Államok legkülönbözőbb acéltelepeinek munkásait a konvención, melyet ugyanazon gépezet fog irányítani, amely a Murray Ven Bittner együttes irányításával, az év elején az ecélsztrájkokat, zsákutcába vezette. Nem szokásunk, a kákán csomót keresni. De nem mehetünk el, szó nélkül egy konvenció mellett, mely a kontrolt gyakorlókra való tekintet nélkül, a modern kapitalista társadalmi rendszer alapvető iparában, az acéliparban dolgozó munkások sorsával kapcsolatos. Mi még jól emlékszünk az 1919-es időkre, amikor negyed- millió acélipari munkás irta be vérével nevét az amerikai munkásmozgalom történetébe. Emlékszünk arra a lelkesedésre, mely felgyújtotta a harcilázat és a jelszóra, mely egyetlen szervezetet és egységes cselekvést Ígért az acélipar rabszolgáinak. Az acélipar robotosai sem felejtették el, hogy a sztrájk befejezésével, tizenhét külön szakmára, tizenhét különböző időben lejáró szerződésekkel szerte tagolva, vétették fel velük a munkát azok, akik egységes szervezetet Ígértek nekik. A sztrájk után következő közel két évtizedes kálvária, melyet az ecélipar robotosai jártak: az a szánalmas tehetetlenség, melybe estek, a nyiltmühely rendszernek bevezetése, a company unionok rájuk erőszakolása és mindezekkel párhuzamban, a szégyenteljes bér, a tarthatatlan viszonyok és látómtól vakulá- sig tartó munkaidő, még élő és eleven bizonyítéka annak, hogy az a garnitúra, melynek jórésze ma is rendelkezik az acélmunkások szervezetei fölött, milyen képességekkel rendelkezik és mennyire érdemli az acélmunkások bizalmát. Most nem sztrájkolnak az iparban és nem vádolhatnak bennünket sorbontással, sem pedig a sztrájkhangulat lehűtésével, igy elmondhatunk egyet mást, ami mind a mai napig elmondat- lanul maradt, az 1937-es sztrájkmozgalmakkal kapcsolatosan. Nagyobb árulást, az 1919-es sztrájk alatt sem követtek el a vezérek, mint a SWOC vezérei 1937-ben. Van annyira elitélendő és megvetésre méltó cselekedet, amit Lewis, Murray Van Bitt- nerék tettek mint amit Fosterék 18 évvel ezelőtt csináltak, mert mindkét esetben, széjjel szaggatták a harcoló és együvé tartozó acélmunkások táborát. A Weirton és Carnegie kieggyezés káros következményeinek mutatkozásához, csak hónapok és nem évtizedek kellettek. A legnagyobb árulást akkor követték el, mikor a mamut trösztök csapdájába belevitték az acélipar robotosait. Midőn kieggyez- tek és szerződést kötöttek a Weirton—Camegie vállalatokkal és ketté hasították az ipar munkásait. E szerződésnek káros kövekezményei, a Republic sztrájknál mutatkoztak legtisztábban. Youngstown, Canton, Cleveland és más városok, de különösképpen Chicagóban fizették meg annak a “békés” egyezségnek és szerződéseknek az árát, melyet győzelemként és példaként állítottak oda az acélipar robotosa- inak. A nagy acél vállalatok, a kissebbeket küldték a tüzbe. Úgy állapodtak még, hogy a kissebbek támogatásával könnyebben szerelik le az acélipari megmozdulást. S amig Chicagóban gyilkolták a sztrájkolókat, amig youngstownban és másütt szünetelt a munka, addig a Weirtoni és Pittsburghi telepeken, over- timeoztak az acélmunkások és a szerződések értelmében, a SWOC “ipari” szervezet jóvoltából, saját sztrájkjukat törték le, ugyanazon szervezet tagjai, Lewis CIO.-jának dicsőségére. Enyhítő körülmény erre az árulásra nincsen. Ha Lewissal az élen, nem vették észre a szerződést kötő vezérek az acéltársulatok kelepcéjét, vagy tudták — az mindegy. Egyforma elbírálás alá kerül. A tudatlanság nem jogosítja fel a tudatlanokat irányítási szerepre. S mi úgy nézünk a most folyó SWOC konvenció elé, hogy a jólbefütött konvenciós henger azokat a küldötteket fogja laposra vasalni leghamarább, akik a bukott küzdelmek okait keresni merik és a szerződésekkel széjjel tagoltságért a vezéreket felelőségre vonják. Mint forradalmi ipari unionisták, kik az ipari mozgalom megtestesítőjét az IWW-ban ismertük fel, a SWOC konvenciójától sem sokat várunk. Mert csak mozog a föld s a “történelem megismétlődik”. EURÓPA DELÉRIUMÁT misem bizonyítja jobban, mint az a rémüldözés, mely még az óvódás gyermekeket is megszégyenítené. A terror rendszerével és szuronyhegyeken fentar- tott kormányok és állam “tudósok” mindenben vöröset látnak, mindentől félnek és mindent elnyomnak. A hírek között böngészve, még éles látásra sincsen szükség annak megállapítására, hogy egyes rendszereknek és kormányoknak, nagyon rosszul áll a szénájuk. Semhogy nagy társadalmi viharokkal tudnának dacolni, még egy gyenge szellő is széjjel fujhatja őket. * * * JUGOSZLÁVIÁBÓL például, kitiltották, az Amerikai óvódás és iskolás gyermekek kizárólagos szórakozását szolgáló “Mickey Mouse” (Miklós Egérke) színes képek bemutatását is. A bölcs korifeusok azzal indokolták meg a kép kitiltását, hogy az királyság ellenes. Még szerencsésnek mondhatja magát Walt Disney, a képek rajzolója, hogy tisztes távolba, Hollywoodban és nem Belgrádban él. Az egerektől is hatalmát féltő Jugoszláv királyság reszkető karmai között, még a gyermek mese rajzolók sincsennek biztonságban. * * * HUBERT HARRISON ÚJSÁGÍRÓT, aki a New York Times és a Reuter hirszindikátus képviseletében jugoszláviában tartózkodott és a Mickey Mouse kitiltásáról színes riportokat küldött lapjának, a Mickey Mouse sorsára juttatták és menesztették Jugoszlávia területéről. Az eset, mint világszenzáció, nem annyira megvetést, és félelmet, mint szánalmat és röhejt váltott ki világszerte. Ezt még csak tetézi azon tény, hogy Stoyadinovitch miniszterelnök ellenfelei, a döglött egérkék száműzetése miatt, a parlamentben obstruálnak ellene. * * * MAGYARORSZÁGON ILLETVE Budapesten, szintén a szellemektől, a hazajáró lelkiismerettől rettegnek. Miután a munkássággal elbántak és úgy gúzsba kötötték, hogy moccanni sem képesek, az irodalomra és a szellemi munkásokra vetették magukat. Féja Gézát, újból két havi börtönre és könyve harmadik kiadásának elkobzására ítélték el. Illyés Gyula fiatal magyar költi' legújabb verses kötete is Féja Géza könyvének sorsára jutott. Ezt tetőzi be az a kétes magyar bölcsesség, mellyel, Amerika 1937-es kasszadarabját, “The Life of Emyl Zolát” kezelték. Pesten, illetve magyar- országon, ennek a minden izében művészies és tartalmában humánus darabnak társszerzője is magyar Herczeg Géza, vájjon mit gondol azok felől, akik a halott Zola szellemét a magyar színházakból kirekesztik. Óh, te jó öreg Drejfusz . . . boldog lehetsz, hogy nem vagy magyar! * * * BELGIUM MODERNEBB ORSZÁG. Ott szabadabb a mozgás és az élet. A külföldi diplomaták, szabadon száguldanak limuzinjaikban keresztül kasul az országon és Brüsszel utcáin. Immunitást élveznek, mert autóikon egy kis cédula jelzi, hogy idegen állampolgárok. Csupán a szocialista külügyminiszternek, Henry Spaak elvtársnak van egy kis baja, mely országos botránnyá kezdi kinőni magát. Az egyébként is magasra nőit elvtárs, amolyan nagy szakajtó forma kalapot visel. Erről már messziről felismerik és szabad utat csinálnak neki a pártgyülésekre. Vannak emberek, akik karriert csinálnak azzal, amit a kalap takar . . . Ebben az esetben pedig a kalap került nagy viharok központjába. * * * A REAKCIÓS VAGY POLGÁRI lapok valamelyik szerkesztője, kitalálta, hogy Spaak külügyminiszter elvtársnak szakajtó nagyságú, finom nyulszőrii, minden kalapok fölötti kalapkirálya, Fasizta gyártmányú. Zúdítottak is olyan attakot Spaak elvtárs fejére ez miatt, hogy a nagy zűrzavarban, immár elveszni^ látszik minden szocialista érdeme: minden állami bölcsessége, külügyi sikere és mindaz, amit a nagy kalap eddig takart. Spaak külügyminiszter kalapja és pozíciója e sorok írásakor a levegőben van. — Morál: Szocialisták ne viseljenek fasizta kalapot. * * * VÉGE VAN A DEPRESSZIÓNAK bármilyen hihetelenül is hangzik. Hónapok óta, ezrével szórják ki az embereket munkából. Növekszik a közsegélyre szorultak száma. Milliókkal szaporodott a munkanélküliek serege. Az ország népe nélkülöz, nyomorog, vásárlóképessége sülyed, hat gyermekes családok sátrakban laknak télviz idején és megsincsen depresszió . . . Olyan egyszerű volt ennek a megszüntetése, hogy szinte csudálkozik az ember, miért nem jöttek rá előbb. Hoovernek megkellett bukni, Rooseveltnek rekedtre kellett magát beszélni két választás alatt s ime . . . Mindennek, ami ezután jön, cakóm pakk RESESSION (pihenés, visszaesés) lett a neve. Egyszerű nem igaz?
