Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-12-11 / 985. szám
1937 december 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN-ONNAN Összeszedte: ZÁRA JÁNOS A csoda doktorok gyógymódja — Henry Ford is menteni akar — Mozgalmi események a következő hetekben chicagó városában. Most, hogy a depresszió “ismét” ránk köszöntött, sokan, különösen azon munkások, akik lusták gondokozni és sokkal lustábbak saját és osztályuk érdekében cselekedni, hanem arra várnak, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, csodálkoznak aztán, hogy a “jó” idők ilyen hamar elmúltak. Nagyrészük ezen munkásoknak alig kezdett el dolgozni és már is az uccára kerültek, ismét járni a kálváriát és ismét reménykednek, hogy valamelyik nemzetatya kitalál valamit, ami őket ismét munkához segíti. Arra nem is gondolnak, hogy nekik, az “áldozatoknak” kellene valamit tenni. Például szervezkedni, hogy szervezett erővel léphessenek fel a munkanélküliség mindig gyakrabban megismétlődő nyavajájának a meggátlá- sára. Az ilyen kényelmes, vagy lusta munkások még nem tudják azt — és nem is törekednek, hogy megtanulják — hogy a fejlett technikájú termelési rendszerben a munkanélküliség már nem múló tünemény, hanem állandó és mind mélyebben rágja magát a rendszerbe, mint a rákbetegség az emberi testbe. Ennek a rákfenének — a munkanélküliségnek — orvoslásával a “csodadoktorok” egész ármádiája kísérletezik, de gyógyulás nem akar mutatkozni. A sarki susztertől felfelé, városatyák, nemzeti képviselők, nemzetgazdászok, kormány tanácsadók, sőt még a kizsákmányolok is megoldást keresnek és amikor azt hiszik, hogy megvan, csalódással tapasztalják, hogy ismét délibábot kergettek. A betegség a társadalom fundamentumában — rendszerben — gyökeredzik és minden felület gyógyítás csak veszélyesebbé teszi a bajt, mert az mindig mélyebben rágja magát bele a vázba. A “csodadoktorok” némelyike komoly veszélyt lát a jelen “visszaesésben”, mások viszont “igeiglenes és mesterkéltnek” minősitik. Az utóbbiak közé tartozik Henry Ford, a legravaszabb és legkönyörtelenebb kizsákmányolok egyike. Mr Ford szerint: “semmi ok, hogy a jövő év elé bizonytalansággal tekintsünk. A jelen lelassulás nem visszaesés, hanem: pihenés egy újabb ok a “politikai beavatkazásra” ezt azonban a kongresszus hamarjába elintézi mig a többi részét a börze tolja. Mindenki tudja, hogy a börzének nincs befolyása az üzletre — mondja Ford de az ott történő események nagy hatással vannak az amerikai üzletember gondolkodására, akik a börzén spekulálnak. Az liyenek az egyéni leesést tévesen az üzlet esésének vélik.” Mr. Ford úgy látja, hogy a pénz a jelen rendszerben eltért tulajdonképpeni hivatásától és uj rendszer kidolgozását látja szükségesnek. Erre vonatkozólag, többek között a következőket mondja: “A pénz önmagában üzlet lett, az helyett, hogy az segítő eszköze lenne az üzletnek. A pénz nem vagyon: vagyon az amit a pénzzel meglehet venni. Ennek azonban teljesen a fordítottja történik. A jelen rendszer oda juttatott bennünket, hogy árut termeljünk, hogy azért dollárokat vehessünk a- mikor oly rendszerre volna szükség, amely dollárokat termel, amelyért árut vehetnénk. A jelen rendszerben a farok csóválja a kutyát. A pénz csak egy része a társadalom; szállító ezközeinek, amely szállítja az árut embertől, emberhez. Ez azonban oly gyakran letörik, hogy ideje volna, ha a pénzügyi mérnökök uj szerkezetet találnának fel.” Mr. Henry Ford tehát úgy látja, hogy a jelen rendszer nem megfelelő. De nehogy tévedésbe essünk. Ő nem a bérrendszer ellen van. Nem az fáj neki, hogy az élet javai igazságtalanul vannak elosztva. Az hogy a jelen rendszerben a munkások milliói a lassú éh-ralálra vannak kárhoztatva, neki egyáltalán nem fáj. Amikor az autó termelés nemi hozza meg a kívánt profitot, ő éppen úgy szórja a munkásokat az uccára, mint a többi kizsákmányolok. Inkább az fáj neki, hogy az “ércszörny” a Wall Street roppant csiklandozza az ő nyakát is. Mert tudni illik, Mr. Ford különcködő ember, ő nem vál- al közösséget az ország többi pénzfejedelmeivel, akik a Wall Streeten központosulnak. ő azoktól függetlenül, sőt sok esetben velük hadakozva irányítja üzletét és igy érthető, hogy miért kifogásolja a pénzrendszert amelyet mégis csak a Wall Street kontrolál. Nem a pénzrendszerrel van a baj Mr. Ford. Hanem az egész társadalmi rendszerrel, amelynek a pénz csak egy eszköze. Ott van a baj, hogy a termelő eszközök és termelt javak felett egy kiváltságos osztály rendelkezik, mig akik a termelést végzik, csak alamizsnát kapnak. A bérrendszert kell megszüntetni. ' * * * A bérrendszer betegségének megállapításával ma már gyakran találkozunk a “liberális” polgári lapok hasábjain is. Vannak “columnisták” akik nem szerződnek le bizonyos laphoz, hanem Írásaikat újság szindikátusoknak adják el és igy szabadabban írhatnak, mint ha a szerkesztők zsarnoki irányítása szerint kellene irniok. Ezen írók egyike Herbert Agar, akinek cikkei naponta jelennek meg a “Chicago Daily Times”- ban is. Eltekintve attól, hogy milyen célból jelennek ezek a cikkek a polgári lapokban, sokszor csodálkozunk tisztán látásukon. A minap Herbert Agar a kapitalizmus “sztrájkjával” foglalkozott és megállapitásai meglehetősen fején találják a szöget. Elmondja, hogy a Roosevelt adminisztráció előtti időkig a kapitalizmus minden beavatkozás nélkül irányította a társadalom gépezetét és 1929-ben mégis felmondta a szolgálatot. A depresszió évekig tombolt és a kapitalizmus semmi kísérletet nem tett azon változtatni. A jelen adminisztráció egy kicsit megcsiklandozta a kapitalizmust és bizonyos engedményekre bírta. Az engedékenység azonban nem tartott sokáig. Az amerikai kapitalizmus nem tartja méltónak önmagához, hogy be- avatatlan közegek beleavatkozzanak a termelés irányításába és megkötötte magát, mint az akaratos ló. Ezek megállapítása után az iró a következőkép elmélkedik: “Ha tiz év leforgása alatt a kapitalizmus bizonyos, hogy a kátyúba megy ha békén hagyják és megkötődik ha némi szabályoknak vetik alá, a kapitalizmus igen messzire ment annak bizonyításával, hogy megérett a megdöntésre.” A jelen rendszer bajainak a meglátása még nem jelent megoldást. Sokan, még az öntudatos munkások is lelkesednek, amikor a polgári lapok hasábjain a fentihez hasonló közleményekre bukkannak. Üzleti fogásnak jó ez, mert liberálisan gondolkodó embernek van mire hivatkozni, amikor munkás lapot akarunk a kezébe adni, hogy ilyesmire hivatkozzon. A valóság pedig az, hogy a polgári lapok még akkor sem szolgálják a munkásság érdekeit ha ilyen közleményeket hoznak hasábjaikon. Amit igy egy hasábon elmondanak, azt a többi 40 vagy 50 oldalon megcáfolják. A munkásosztály ügyét csakis az üzleti érdekektől mentes munkás lap szolgálja. Az ily munkáslap nemcsak azt Írja meg, hogy a jelen rendszer túlélte magát, hanem megoldást is ajánl és megmutatja a keresztül vitel módját is. Ne essünk tehát abba a tévhitbe hogy a polgári lapok helyettesíthetik a m,unkáslapokat. Mennél több munkás kezébe adjuk az IWW lapjait, annál gyengébb lesz az ellenség. * * * A munkásosztály ügyének sikere nagyban függ a munkásság tisztánlátásától. Minden eszközt fel kell használnunk, hogy ezt a tisztánlátást elősegítsük. Különös hangsúllyal hívjuk fel chicagói olvasóink figyelmét a “Fury Over Spain” cimü filmre, amely december 10- től 16-ig lesz látható a Stu- debaker Theatreban 418 S. Michigan Ave. Az előadások naponta 11 óra 45 perckor kezdődnek és éjfélig tartanak, kivéve vasárnap, dec. 12, amikor este hat órakor kezdődik. A helyárak este hat óráig 35 cent és hat után 55 cent. A spanyol- országban folyó forradalom és háború legtökéletesebb szemlél- tetője a “Fury Over Spain” cimü film. Mindenki igyekezzen a hat nap közül egyiken megtekinteni azt. Az IWW chicagói magyar tagjai kellemes szórakozási alkalmat készitenek elő december 11- re. Ezen a napon tartják a szezon első mulatságát, mely roppant mulattató színmüvei lesz egybekötve. Török Rezső “Édesanyám” cimü színmüve kerül bemutatásra, mely elejétől végéig a legérdekesebb képe a falusi életnek. A paraszt furfang oly eredetin bontakozik ki a színműben, hogy jutalmat mernénk kitűzni annak aki kacagás nélkül tudná végignézni azt. És ha figyelembe vesszük, hogy a szerepeket a legjobb erők alakítják, mint: Tóth Pál, Hovantzi János, Molnár József, Zára Lajos, mig a női szerepeket Csajághi Elzi, Püspöki Anna, Fábián Manci és Zára Ilonka, a rendezés nehéz mestersége pedig Zeichner Jenő kezében van, mig a súgás fáradságos munkáját Hengsperger Péter végzi biztosak lehetünk, hogy minden várakozásnak megfognak felelni. A legfontosabb pedig, hogy a mulatság jövedelme a Bérmunkás támogatását szolgálja. A- kik ott megjelennek nemcsak kellemesen fognak szórakozni, hanem a leghasznosabb ügyet is támogatják. ZIMÁNYI JÁNOSNÉ MEGHALT Nagy csapás érte Zimányi János munkástársat, kinek felesége hosszú betegeskedés után, elköltözött az élők sorából, no vember 29-én. A Zimányi házaspár köztiszteletnek s szeretetnek örvendett Cleveland W. S. öntudatos munkások előtt. Amellett, hogy' hosszú évekig olvasói voltak a Bérmunkásnak és minden érdemes munkás ügyet támogattak, aktiv részt vállaltak a W. Sidei Munkás Italkor működésében. Zimányi munkástársnő 73 évet élt. Temetése, december 2-án ment végbe a Bognár féle halottas házból, ahonnan a gyászoló család s nagyszámú ismerősök kisérték utolsó útjára a Highland Parki crematóriumba, ahol földi maradványait elhamvasztották. A Munkás Dalkör és az öntudatos munkásság nevében Kovács Ernő vett tőle végbucsut. Közvetlen rokonságán kívül, emlékét kegyelettel őrzik mindazok, akik hosszú élete munkásságán keresztül vele megismerkedtek. A Bérmunkás lapbizottsága ezúton nyilvánítja részvétét a gyászolóknak. MEGHÍVÓ — Az IWW chicagói magyar tagjai 1937 december 11-én Színdarabbal egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Színre kerül a szezon legmulatságosabb színmüve az “ÉDESANYÁM” Török Rezső humoros falusi életképe, kitűnő szereposztásban. Kezdete este 8 órakor. Jó zene. Belépti dij 25 cent. A mulatság jövedelme a Bérmunkás támogatását szolgálja. A chicagói magyar munkásság tömeges megjelenését elvárja a Rendezőség. OLVASD AZ IndustrialWorkert
