Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-11-20 / 982. szám

1937 december 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal f.YVK.Y - OWIJV összeszedte: ZÁR^. JÁNOS A tőkések egymás között — A munkások láza­doznak a Speed-up ellen — Eredeti spanyol film­ek Chicagóban. A munkanélküliség rákfené­je ismét közbeszéd tárgyát ké­pezi. Nemzetgazdászok, politi­kusok, bankárok, kisseb kalibe­rű üzletemberek és nagyhatal­mú kizsákmányolok különböző szemszögből próbálgatják ki­számítani, hogy mily arányo­kat fog elérni és mint haszno­sítják azt saját hészükre. Aki­ket legérzékenyebben sújt — a munkások — azok csak vár­ják, hogy a sült galamb a szá­jukba repüljön. Komoly lépése­ket sehol sem észlelhetünk an­nak megakadályozására. Egyet teljes bizonysággal le­het megállapítani és pedig: hogy a jelen rendszer már nem fog a krízisek folytonosságából kilábalni. Ezt a tényt egymás között még a kapitalisták is el­ismerik, ők azonban mindent megtesznek, hogy ez mennél to­vább tartson. Hogy a teljes összeomláskor mi lesz? az a munkáosztálytól függ. A minap a “Chicago Asscia- tion of Commerce” (kereskedel­mi kamara) rendes heti ban­kettjén az alkalmi szónok ko­moly igazságokat rakott a résztvevők elé, akik ugyan fity- tyet hánynak a mondottakra, de a munkásságnak érdemes azokat figyelembe venni. A szó­nok nem más, mint Dr. Virgil Jordan, a “National Industrial Conference Board” elnöke és megállapításai meglehetősen fe­jén találja a szöget. Bár meg­oldást nem ajánlott, de ha aj­ánlott volna is. aligha volna ta­nácsos azt követni a munkás­ságnak. Nézzük csak mit min- dott Dr. Jordan: “A figyelőknek meglehetős könnyű elképzelni, hogy a je­len visszaesést mikor és mily­en eszközökkel fogják megfé­kezni és az üzleti világot ezen legutóbbi ájulási rohamából is­mét pillanatnyi lélegzethez se­gíteni. Sokkal fontosabb és kel­lemetlenebb teljesítmény ezen tüneménynek az okát kikutat- ' ni és őszintén számot adni, hogy lehetséges-e és hogyan azt meg­szüntetni. A jelen visszaesés már az el­múlt március óta van folyamat­ban, vagyis körülbelül hét hó­napja. Meglehetős súlyos mé­reteket ért el mielőtt hivatalo­san elismerték azt, de megtör­ténhet, hogy valamelyes kor­mány intézkedés, vagy politikai trükk feltartóztatja azt a jö­vő március táján és előidéznek valamelyes lassú emelkedést. A visszaesést minden bizonnyal megfékezik mielőtt eléri az 1932 évi mélységet és talán a jövő év végén eléri azt a ma­gasságot, ahol ez év végén van. Ez azonban nem oly vigasz­taló, mint amilyennek látszik. Fontos szemelőtt tartani azt az alapigazságot, hogy a jövő nyá­ron kilenc éve lesz az 1929 évi üzleti fellendülésnek, és hat év múlt el az 1932-es depresszió legmélyebb pontjától. Soha a múltban nem volt rá eset ez or­szágban, hogy hat év lefrogása alatt ne történt volna számot­tevő fellendülés a termelésben. Kilenc évvel a depresszió kezdete után a termelés még mindig távol van a depresszió előtti színvonaltól, annak dacá­ra, hogy a népesség hét millió­val szaporodott. Hat év telt el a visszaesés legalacsonyabb fo­kától és még nem értük el a normális színvonalat, de még azt a pontot sem, ahol elkezd­tük. Ez példátlan tünet ameri- ka történetében. Ez a kháosz már eddig is túl­lépte tartósságában minden el­őbbit ez országban. Általában minden más ország elérte, sőt túlhaladta az összeomlás előt­ti színvonalat. Kétségtelen az, hogy a pusz­ta fellendülést — nem szólva a normális gazdasági haladás­ról — a szélsőséges fokig hát­ráltatja a alap viszonyokban rejlő ok ebben az országban. A várható kormány sztimu- láció után, melyet a jelen visz- szaesés meggátlására alkalmaz­nak, megtörténhet, hogy az üz­leti világ ismét feltápászkodik hogy még egy kísérletet te­gyen a fellendülésre. A jelen visszaesési áramlat talán még nem, az utolsó figyelmeztetés az országnak, hogy ezen állapo­tokat meg kell változtatni. A politikai kísérletek még néhányszor kisegíthetnek ben­nünket ily válságos helyzetből, mnit ahogy talán a jelenben is történni fog, de hacsak az alap­viszonyokat megnem változtat­juk, a magántulajdon szerkeze­te ebben az országban hamaro­san összeomlik.” A fentieket egy kapitalista mondotta, kapitalisták előtt. Beismerése ez annak, hogy a jelen rendszer alapjában van a hiba. Változásnak kell jönni. A bérrendszer utolsó napjait éli. Mi lesz ha jön a végső összeom­lás? Erre a munkásosztály ad­hatja meg a választ. Ha szer­vezkedik a forradalmi Ipari Szervezetbe, ura lehet a hely­zetnek. Ellenkező esetben ál­dozatává lesz. * * * A munkanélküliek táborának rohamos emelkedésével ismét vérszemet kapnak a kizsákmá­nyolok a termelés meggyorsítá­sára. Bár a statisztikai kimu­tatások szerint a korporációk haszna felülmúlja a legjobb idők alatt elért profitot, ez az­onban mellékes. A termelés gyorsasága az utóbbi években nagyban emelkedett, de a mun­káltatók még mindig úgy véle­kednek, hogy amig csak itt, ott esnek össze a munkások a gyorsaságtól a munkapad mel­lett, addig még lehet gyorsíta­ni. A munkások azonban nem mindenhol egyeznek meg ezzel a felfogással. Az utóbbi napok­ban a “törvénytelen sztrájkok” egész sorozata zajlott le az autó városokbabn — Lansing, Flint, Detroit, Akron és más helye­ken. A régi nóta újra kezdődik. Mint már megszoktuk a múlt­ban az OFofL vezéreiktől, most ugyanazt látjuk a CIO. basái­tól. Az ellentétek mind mélyeb szakadékot vájnak a vezérek és munkások között. Miután a szerződés már megvan kötve, a munkások vezérei átpártolnak a munkáltatók oldalára és min­dent elkövetnek, hogy megaka­dályozzák a munkásokat a mun­ka beszüntetésében. Ahol ez nem sikerül, ott a denunciálás- tól sem riadnak vissza. A vezér­urak nem tűrik a “törvényte­len sztrájkot”. Mert nekik min­den sztrájk törvénytelen, ha nem az ő beleegyezésükkel tör­ténik. Hogy a munkások sérel­mei mekkorák, az< számításon kívül esik. A jelek szerint azonban a munkások megszűntek türel­mes bárányok lenni. A General Motors telepein a munkások ez­rei részben bent a telepen, rész­ben pedig azon kivül sztrájkol­nak. Követelik a meggyorsít­ott munkapad lelassítását, egy helyen a gyárvezető elbocsáj- tását és az elbocsájtott munká­sok visszavételét. Mr. Martin, az autó munkások szervezeté­nek elnöke méltatlankodik a munkások akciója ellen és eré­lyes lépesekkel fenyegetődzik. Ő persze nem érzi a munkások bajait és igy nem csoda, ha nem szimpatizál velük. A mun­kások azonban lassan rájönnek hogy herék nélkül jobban bol­dogulhatnak. * * * Az osztálytudatos munkások ezrei kutatják a megbízható forrásokat a spanyolországi helzetet illetőleg. Sajnos az amerikába érkező hírekből ke­vés megbízható és a chicagói érdelédők szerencsének tekint­hetik, hogy alkalmuk lesz a kö­zel jövőben egy mozgókép fel­vételt látni, amely több mint egy teljes órán át fog bemutat­ni részleteket a spanyol forra­dalomból. A kép december 10- től 16ig lesz látható a South Michigan Ave. levő Studeback- er színházban. A kép cime “Fury over Spain”, mely ese­ményre már most is felhívjuk olvasóink figyelmét. Ahol meg­fordulnak, említsék meg isme­rőseiknek és hat nap közül vá­lasszák ki a legalkalmasabbat a kép megtekintésére. Sigyelje jövő heti számunkat bővebb in­formációért. CORCORAN MUNKÁSVEZÉR BELSŐ HARCOK ÁLDO­ZATA LETT. A Minneopolisi kocsisok szervező titkárát, az elmúlt hé­ten, ismeretlen tettesek meg- gyikolták. Bár a tetteseket, mind a mai napig sem kerítet­ték kézre, belső beavatott kö­rökben azt állítják, hogy a munkásvezér, az AFofL és a CIO. között folyó harcoknak lett az áldozata. Az American Federation of Labor-hez tartozó Kocsisok szervezetének, havi $20,000 dolláros jövedelme van. Az ösz- szeg nem megvetendő s igy nem kizárt dolog, hogy Minne- opolis, még heves harcoknak lesz a központja. Lewis egy időben, nagyon sandított az Ulinoisi Progresz- szive Bányászok kasszája felé is, melynek megszerzésénél, az AFofL szemfülesebbnek, bizo­nyult. AZ OSZTÁLYHARC RABJAIÉRT Mint minden évben, úgy most is, erőteljes védelmi ak­ciót indít, az Egyetemes Védel­mi Bizottságunk, az> osztály­harc rabjainak érdekében. Saj­nos, sem hogy kevesebb lenne, mindinkább szaporodik azok­nak a száma, kiket az osztály- bíróság, szabadságvesztéssel és hosszú börtönbüntetéssel súlyt, harciasságuk és bátor maga­tartásukért az osztályharcban. Mike Lindway munkástárs­unk zgyét, a közeli napokban adja át az Egyetemes Védelmi Bizottság az Egyesült Államok Supreme Courtjára, ahová Tom Mooney és Warren K. Billings- nek ügye is a napokban fog ke­rülni. A kentucky-i nagy pernek négy áldozata, annak dacára, hogy a bányatársulatok ellen szövetségi vizsgálat indult meg ma is változatlan. Ott sinylő- denek a börtönökben, Jones és Hightowerék. SA bebörtönzött munkások családtagjai, kenyérkeresők hij- ján a legnagyobb nyomornak és nélkülözésnek vannak kité­ve. Az Egyetemes Védelmi Bi­zottság karácsonyi segélyakci­óját megismétli, hogy örömet munkásotthonokba, hogy a be­börtönzött munkástársainknak, néhány dollárt juttasson levele- és vigászt vigyen a szomorú zések és más hiányaik fedezé­sére, évről évre. A pér újítások is sok pénz­be kerülnek. Az Egyetemes Vé­delmi Bizottság kérésére, a Bérmunkás Lapbizottsága, el­küldte az olvasóink címeit, hogy gyüjtőivekkel keresse őket fel a védelm, a karácsonyi akciónk érdekében. A körlevelek és gyüj tőivek, mire ezen sorokat olvasni fog­ják, már a munkástársaink bir­tokában lesznek. Tudatában vagyunk a rossz és állandóan rosszabodó viszo­nyoknak, de nem mulaszthat­juk el felkérni a Bérmunkás ol­vasóit mégsem. Minden nélkü­lözhető centet és dollárt gyűjt­senek össze és a szolidaritás je­gyében, juttassák el arra a ne­mes célra, melyet évről évre az ilyen gyűjtések szolgálnak. Ke­ressék fel barátaikat és isme­rőseiket, hogy kötelességüket leróják az osztályharc foglyai iránt. A Bérmunkás Lapbizottsága. MEGHÍVÓ — Az IWW chicagói magyar tagjai 1937 december 11-én Színdarabbal egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Ott­honban, 2419 Lincoln Ave. Színre kerül a szezon leg­mulatságosabb színmüve az “ÉDESANYÁM” Török Rezső humoros falusi életképe, kitűnő szereposztás­ban. Kezdete este 8 órakor. Jó zene. Belépti dij 25 cent. A mulatság jövedelme a Bérmunkás támogatását szol­gálja. A chicagói magyar munkásság tömeges megjele­nését elvárja a Rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom