Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
1937 november 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Levelek melyek maguk beszélnek MIT ÍRNAK ÉS BESZÉLNEK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI. KÉT HETI LEVELEZÉSÜNKBŐL, KIRAGADOTT CSOKOR. OJEGA, W. VA. Tisztelt Munkástársak! Bocsássanak meg, hogy nem tollal írom e levelet. De az erős munkától, bizony nehéz a kezem és nem képes a toll forgatásra. Úgy gondolom, hogy ceruzával Írva is megértik, amit elmondani kívánok. Előre bocsájtom, hogy ha közük a Bérmunkásban, úgy a nevem ne írják alá. Nem volna tanácsos, mert akikről szólok, azok mindenre kaphatók. Közöttük kell élnem sajnos és viselt dolgaik, múltjukból ítélve, még fizetett gangszterekkel való le- üttetés sincsen kizárva, ha másként nem tudnának az emberen bosszút állni. Itt mellékelem, az< “egységfrontosok” e vidéken kibocsáj- tott kiáltványát. A rajta feltüntetett nevek viselőiről, még annyit is megjegyzek, hogy falják és marják egymást, ahogy csak bírják. Másszóval, belülről, még úgy sem néz ki ez a micsoda, mint kívülről. Nehezemre esik az irás, de nem bírom mégse megállani a halgatást. Egy jó ismerősöm adta kezembe a Bérmunkás utóbbi számait, melyekből elolvastam Sebestyén munkástársam canadai cikkét. Mint Ő mondja, mindenkinek ott kellene lenni — a magyar munkások segítségén.— Hát ez mit ir mondok. Azitán ahogyan olvasom tovább a szerkesztői megjegyzést, a Bérmunkásnak adok igazat. Az egységfontozók, errefelé szakasztott olyanok, amilyennek a Bérmunkás mondja. Nem mondom, Morgantown tájékán is akad közöttük egy két tisztességes ember, de a legtöbb kétes alak bizony. A meghívón, amiről mintát is mellékelek, két név vigyorog rám, az elnöké, meg a titkáré. Nem dolgoztak ezek az emberek kérem tán egy napot sem egész életükbe. Hol bordélyházat vezettek, hol bootlegeres- kedtek, vagy mindakettőt egyszerre. Ilyen foglalkozás miatt, a törvény is nyakon csípte ő- ket és alig egy éve jöttek ki a börtönből. Az egyik mindjárt titkára lett az IWO.-nak, mely foglalkozás mellett, űzi tovább a régi mesterségét is ... Az üzlet jól mehet. Telik belőle uj autóra, meg két lakásra ... az egyikbe, az “elvtársnő” fogadja a kerített vendégeket .... Nem beszél belőlem az irigység. Mert igaz, hogy nehéz munka bányásznak lenni, de a szén suflizás azért mégis csak becsületes. Becstelen emberek meg mindenütt akadnak, de legalább ne bújnának egységfront, meg elvtárs gúnyába, mint ezek teszik Scut Run és Morgantown vidékén. A harmadik tagjáról a tisztikarnak nem mondhatok rosszat. Papiember, de tisztességes és becsületes is. Mögéje bújnak | el a bootlegerek meg a keritők, hogy igy vezessék félre, a polgári egyletek meg a betegse- gélyzők jóhiszemű tagjait. Ámondó vagyok, hogy a szó- banforgó emberek, ha tőlük fügne, olyan egységfrontot csinálnának, hogy szabad rablási terület, meg egy nagy bordélyház lenne a világból. Ilyenné próbálják ők alakítani ezt a vidéket, ami már megint szűknek látszik nekik. Elfelejtették a rövid egy év alatt, hogy a cella amit elhagytak sokkal szük- eb volt. Vagyok munkástársi tisztelettel. s.k. aláírás. * * * LETHBRIDGE ALTA, CANADA. Tisztelt Munkástárs. Soraikat, a nyugtaszelvény- nyel, valamint az olvasnivalókönyvvel megkaptam. El is olvastam. — Nem vagyok vele megelégedve — Jól ir Fábián és megrázóan rajzolja meg, hogy miken kellett keresztül menni egy hadifogoly táborban. De ... ez nekem nem elég és nem is újdonság. Ennél én cifrábbat éltem át hét hosszú év alatt. Meglaktam én a tomski; ni- kolsky; ussurijoki; petrozavo- doki; dmoki; pavlodari; szlav- gorodi; ismi; petropavloski; városok lágerjait. Ettem a “jó öreg” Ferencz Jóska kenyerét. Il-ik Miklós cár atyuskáét. Kerenskyét, Kol- chakét, Leninét: Mig végre megkóstoltam a mi “drága vitéz” nagybányai Horthy Miklósét is. És mivel még a cukor is keserű volt a mi drága csonka hazánkban, igy hát ismét elkívánkoztam idegen kenyeret enni . . . Könnyen érthető tehát, hogy miért nem volt nekem nagyon érdekfeszitő Fábián háborús elbeszélése. Szíveskedjenek nekem, tudományos könyveket küldeni a jövőben, elbeszélések helyett. Kiolvastam, a hozzám küldött IWW. irodalom minden példányát. Egy egész sereg amerikában megjelent munkásirodalmat és nemis vagyok átlag ember. Egyébként is csak tudományos müvek érdekelnek. Nem baj az ha drágák is. Nekem nincsen drága könyv, illetve a könyv nekem sohasem drága, ha jó. Most pedig rátérek a kérdésére : hogy vannak e itt magyar munkások, kikkel a Bérmunkást meglehetne ismertetni és szerettetni. Sajnos, de való igaz, hogy nincsennek ezen a munkatelepen. Illetve van kettő, akik valamennyire rokonszenveznek a munkás eszmékkel, de ezek a mostoha testvéreinkbe szerelmesek. A többi meg nem számit. Született idióták (hülyék). Szesz, kéjnők, és kártya a szórakozásuk, a baromi munkán kívül, amit nem nevezhetünk szórakozásnak. A fent említett két munkásnak nevét és címét itt mellékelem, ha jónaklátják nekik mutatvány számokat küldhetnek. Tudom kedves munkástársam hogy olyan tiszta, forradalmi sajtótermék, mint a Bérmunkás, mely magyar nyelven jelenik meg, talán a világon sincsen még egy. Szeretném is minden magyar munkás kezébe nyomni: Nesze itt van olvasd és értsd meg. De sajnos, legtöbb esetben a fejeket kellene először kicserélni. De nem tehetem. Nem, mert cseléd vagyok itt. Bérrabszolga, városoktól távol és nincsen módomban kimenni agitálni. Csak a nyári idény munkásokkal van néha alkalmam eszmecserét folytatni — már akikkel lehet. — Kevéssel lehet. Ami áll az idegen nyelvü- ekre, áll a magunk fajtájára is. Volna még egy kérésem munkástárshoz. Nem sértegetni, inkább csak figyelmeztetni kívánnám. Tudom, hogy tisztában van az idegen szavak értelmével és nézetem szerint, jobb szerkesztőt akkor sem találtak volna a Bérmunkásnak, ha nagyitóüveggel kerestek volna. — De minnél kevesebbet Totalitáris-kodjon. Mert van a mi magyar nyelvünknek elég szókincse ahoz, hogy magunkat kifejezni bírjuk, idegen szavak használata nélkül is. Vagyok, a legőszintébb munkástársi üdvözlettel, L. Lakatos. * * * PITTSBURGH, PA. Tisztelt Munkástársak! Látni szeretném, az előfizetők nyugtázási rovatában más városokban élő munkástársaink neveit is, mint például det- roitét. Nem megszólásképpen mondom, de a “bölcsek” is tehetnének valamit, hogy hozzá járuljanak a lap terjesztéséhez és kiadási költségeihez. Vagy csak nem gondolják azt, hogy sokat, vagy eleget tettek? . . . A “Betyár Világ” egy számát sem volt szerencsém, mind a mai napig látni. Ugylátszik, ügynökeik nem tudják hol lakom. De az a nézetem, hogy nem mulasztottam el semmit. Vagyok munkástársi üdvözlettel, Kucher. */ * * CHICAGO, (Burnside) ILL. Tisztelt Munkástárs! Mellékelek két beteget egy éves előfizetésért. Arra a kérdésre, hogy mikor ébrednek fel az emberek ezen a vidéken, csak azt válaszolhatom, hogy bizony itt nem alszanak. Van itt olyan sürgés forgás, amilyent keveset látott a világ. Csak a nyáron készült el a magyar papiak. Hat fürdőszobát építettek belé s mint értesültem, 25 ezer dollárba került. Hát gondolja, hogy a katholi- kus hívek aludhatnak? Van azoknak mit izzadni, nem igaz? A felekezetek egy másik nyája, meg uj villamos hűtőszekrénnyel, meg egy vadonat uj (jógyártmányu) automobillal lepte meg a pásztort. Szóval van itt fészkelődés meg mozgolódás. No meg munkásmozgalmi célok támogatására, mennyi juthat, a mai kereseti viszonyok mellett, mire a híveket a pásztorok megnyir- ják. No de azért csinálunk annyit amennyit udunk. Üdvözlettel, J. Horváth. * * * SO BEND, IND. Tisztelt Munkástársak! Itt So Bendben a gyárakból kezdik kirakni a munkásokat. A munkások érthetetlenül néznek egymással szemben. Roose- velték Ígérgetése után, nem értik, hogyan lehet mégis, hogy nincsen munka? Hát persze hogy nem értik. Nem is fogják addig, amig munkáslapot nem olvasnak. Amig a lapot csak tukmálni kell rájuk, bizony igy lesz. i A kommunisták, nagyon szégyellik magukat, hogy a lapjuk, elbukott. Már megjelent az a . . . Világ. Egy helyen (nem kommunistánál) az orrom elé tratották. Abban a számba, minden ismert magyar féker- nek a fényképét hozták. Egyetlen betűt sem láttam benne munkásfember tollából. Azt gondolom, az is rövidesen, a másik sorsára fog jutni. Frank Szüch. * * * CALGARY ALTA, CANADA. Tisztelt Szerkesztőség! Először most volt alkalmunk olvasni a Bérmunkást. Meggyőződtünk arról elolvasása után, hogy sokkal kielégitőbb, mint a Canadai Magyar Munkás, vagy az Uj Előre volt. Szi veskedk jenek tehát részünkre a Bérmunkást megindítani. Egyben egy kéréssel fordulunk a T. szerkesztőséghez. Miután nem vagyunk egészen tisztában ennek a mozgalomnak a programjával, van e önöknek kéznél irodalom, melyből megisgmexni, és tanulmányozni tudnánk. Mi tanulni akarunk, mert azt tartjuk, hogy aki tanítani akar, az tanuljon is. Milyen irodalmaik vannak és milyen árakban? Szives válaszukat várva, vagyunk tisztelettel, Török és Szabó. Az IWW chicagói magyar tagjai 1937 december 11-én Színdarabbal egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Színre kerül a szezon legmulatságosabb színmüve az “ÉDESANYÁM” Török Rezső humoros falusi életképe, kitűnő szereposztásban. Kezdete este 8 órakor. Jó zene. Belépti dij 25 cent. A mulatság jövedelme a Bérmunkás támogatását szolgálja. A chicagói magyar munkásság tömeges megjelenését elvárja a • Rendezőség. MEGHÍVÓ —
