Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-11-20 / 982. szám

1937 november 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Levelek melyek maguk beszélnek MIT ÍRNAK ÉS BESZÉLNEK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI. KÉT HETI LEVELEZÉSÜNKBŐL, KIRAGADOTT CSOKOR. OJEGA, W. VA. Tisztelt Munkástársak! Bocsássanak meg, hogy nem tollal írom e levelet. De az erős munkától, bizony nehéz a ke­zem és nem képes a toll forga­tásra. Úgy gondolom, hogy ce­ruzával Írva is megértik, amit elmondani kívánok. Előre bocsájtom, hogy ha köz­ük a Bérmunkásban, úgy a ne­vem ne írják alá. Nem volna tanácsos, mert akikről szólok, azok mindenre kaphatók. Közöt­tük kell élnem sajnos és viselt dolgaik, múltjukból ítélve, még fizetett gangszterekkel való le- üttetés sincsen kizárva, ha más­ként nem tudnának az ember­en bosszút állni. Itt mellékelem, az< “egység­frontosok” e vidéken kibocsáj- tott kiáltványát. A rajta fel­tüntetett nevek viselőiről, még annyit is megjegyzek, hogy fal­ják és marják egymást, ahogy csak bírják. Másszóval, belül­ről, még úgy sem néz ki ez a micsoda, mint kívülről. Nehezemre esik az irás, de nem bírom mégse megállani a halgatást. Egy jó ismerősöm adta kezembe a Bérmunkás utóbbi számait, melyekből el­olvastam Sebestyén munkás­társam canadai cikkét. Mint Ő mondja, mindenkinek ott kelle­ne lenni — a magyar munká­sok segítségén.— Hát ez mit ir mondok. Azitán ahogyan ol­vasom tovább a szerkesztői megjegyzést, a Bérmunkásnak adok igazat. Az egységfontozók, errefelé szakasztott olyanok, amilyen­nek a Bérmunkás mondja. Nem mondom, Morgantown tájékán is akad közöttük egy két tisz­tességes ember, de a legtöbb kétes alak bizony. A meghívón, amiről mintát is mellékelek, két név vigyorog rám, az elnöké, meg a titkáré. Nem dolgoztak ezek az embe­rek kérem tán egy napot sem egész életükbe. Hol bordélyhá­zat vezettek, hol bootlegeres- kedtek, vagy mindakettőt egy­szerre. Ilyen foglalkozás miatt, a törvény is nyakon csípte ő- ket és alig egy éve jöttek ki a börtönből. Az egyik mindjárt titkára lett az IWO.-nak, mely foglal­kozás mellett, űzi tovább a ré­gi mesterségét is ... Az üzlet jól mehet. Telik belőle uj autó­ra, meg két lakásra ... az egy­ikbe, az “elvtársnő” fogadja a kerített vendégeket .... Nem beszél belőlem az irigy­ség. Mert igaz, hogy nehéz munka bányásznak lenni, de a szén suflizás azért mégis csak becsületes. Becstelen emberek meg mindenütt akadnak, de le­galább ne bújnának egység­front, meg elvtárs gúnyába, mint ezek teszik Scut Run és Morgantown vidékén. A harmadik tagjáról a tisz­tikarnak nem mondhatok rossz­at. Papiember, de tisztességes és becsületes is. Mögéje bújnak | el a bootlegerek meg a keritők, hogy igy vezessék félre, a pol­gári egyletek meg a betegse- gélyzők jóhiszemű tagjait. Ámondó vagyok, hogy a szó- banforgó emberek, ha tőlük fügne, olyan egységfrontot csi­nálnának, hogy szabad rablási terület, meg egy nagy bordély­ház lenne a világból. Ilyenné próbálják ők alakítani ezt a vi­déket, ami már megint szűk­nek látszik nekik. Elfelejtették a rövid egy év alatt, hogy a cel­la amit elhagytak sokkal szük- eb volt. Vagyok munkástársi tiszte­lettel. s.k. aláírás. * * * LETHBRIDGE ALTA, CANADA. Tisztelt Munkástárs. Soraikat, a nyugtaszelvény- nyel, valamint az olvasnivaló­könyvvel megkaptam. El is ol­vastam. — Nem vagyok vele megelégedve — Jól ir Fábián és megrázóan rajzolja meg, hogy miken kellett keresztül menni egy hadifogoly tábor­ban. De ... ez nekem nem elég és nem is újdonság. Ennél én cifrábbat éltem át hét hosszú év alatt. Meglaktam én a tomski; ni- kolsky; ussurijoki; petrozavo- doki; dmoki; pavlodari; szlav- gorodi; ismi; petropavloski; vá­rosok lágerjait. Ettem a “jó öreg” Ferencz Jóska kenyerét. Il-ik Miklós cár atyuskáét. Kerenskyét, Kol- chakét, Leninét: Mig végre meg­kóstoltam a mi “drága vitéz” nagybányai Horthy Miklósét is. És mivel még a cukor is keserű volt a mi drága csonka hazánk­ban, igy hát ismét elkívánkoz­tam idegen kenyeret enni . . . Könnyen érthető tehát, hogy miért nem volt nekem nagyon érdekfeszitő Fábián háborús el­beszélése. Szíveskedjenek ne­kem, tudományos könyveket küldeni a jövőben, elbeszélések helyett. Kiolvastam, a hozzám küldött IWW. irodalom minden példányát. Egy egész sereg amerikában megjelent munkás­irodalmat és nemis vagyok át­lag ember. Egyébként is csak tudományos müvek érdekelnek. Nem baj az ha drágák is. Ne­kem nincsen drága könyv, illet­ve a könyv nekem sohasem drá­ga, ha jó. Most pedig rátérek a kérdé­sére : hogy vannak e itt ma­gyar munkások, kikkel a Bér­munkást meglehetne ismertet­ni és szerettetni. Sajnos, de va­ló igaz, hogy nincsennek ezen a munkatelepen. Illetve van kettő, akik vala­mennyire rokonszenveznek a munkás eszmékkel, de ezek a mostoha testvéreinkbe szerel­mesek. A többi meg nem szá­mit. Született idióták (hülyék). Szesz, kéjnők, és kártya a szó­rakozásuk, a baromi munkán kívül, amit nem nevezhetünk szórakozásnak. A fent említett két munkásnak nevét és címét itt mellékelem, ha jónaklátják nekik mutatvány számokat küldhetnek. Tudom kedves munkástársam hogy olyan tiszta, forradalmi sajtótermék, mint a Bérmun­kás, mely magyar nyelven jele­nik meg, talán a világon sin­csen még egy. Szeretném is minden magyar munkás kezé­be nyomni: Nesze itt van ol­vasd és értsd meg. De sajnos, legtöbb esetben a fejeket kelle­ne először kicserélni. De nem tehetem. Nem, mert cseléd vagyok itt. Bérrabszolga, városoktól távol és nincsen módomban kimenni agitálni. Csak a nyári idény munkásokkal van néha alkal­mam eszmecserét folytatni — már akikkel lehet. — Kevéssel lehet. Ami áll az idegen nyelvü- ekre, áll a magunk fajtájára is. Volna még egy kérésem munkástárshoz. Nem sérteget­ni, inkább csak figyelmeztetni kívánnám. Tudom, hogy tisz­tában van az idegen szavak ér­telmével és nézetem szerint, jobb szerkesztőt akkor sem ta­láltak volna a Bérmunkásnak, ha nagyitóüveggel kerestek vol­na. — De minnél kevesebbet Totalitáris-kodjon. Mert van a mi magyar nyelvünknek elég szókincse ahoz, hogy magunkat kifejezni bírjuk, idegen szavak használata nélkül is. Vagyok, a legőszintébb mun­kástársi üdvözlettel, L. Lakatos. * * * PITTSBURGH, PA. Tisztelt Munkástársak! Látni szeretném, az előfize­tők nyugtázási rovatában más városokban élő munkástársa­ink neveit is, mint például det- roitét. Nem megszólásképpen mondom, de a “bölcsek” is te­hetnének valamit, hogy hozzá járuljanak a lap terjesztéséhez és kiadási költségeihez. Vagy csak nem gondolják azt, hogy sokat, vagy eleget tettek? . . . A “Betyár Világ” egy szá­mát sem volt szerencsém, mind a mai napig látni. Ugylátszik, ügynökeik nem tudják hol la­kom. De az a nézetem, hogy nem mulasztottam el semmit. Vagyok munkástársi üdvöz­lettel, Kucher. */ * * CHICAGO, (Burnside) ILL. Tisztelt Munkástárs! Mellékelek két beteget egy éves előfizetésért. Arra a kér­désre, hogy mikor ébrednek fel az emberek ezen a vidéken, csak azt válaszolhatom, hogy bizony itt nem alszanak. Van itt olyan sürgés forgás, amily­ent keveset látott a világ. Csak a nyáron készült el a magyar papiak. Hat fürdőszo­bát építettek belé s mint érte­sültem, 25 ezer dollárba került. Hát gondolja, hogy a katholi- kus hívek aludhatnak? Van az­oknak mit izzadni, nem igaz? A felekezetek egy másik nyá­ja, meg uj villamos hűtőszek­rénnyel, meg egy vadonat uj (jógyártmányu) automobillal lepte meg a pásztort. Szóval van itt fészkelődés meg mozgolódás. No meg mun­kásmozgalmi célok támogatásá­ra, mennyi juthat, a mai kere­seti viszonyok mellett, mire a híveket a pásztorok megnyir- ják. No de azért csinálunk annyit amennyit udunk. Üdvözlettel, J. Horváth. * * * SO BEND, IND. Tisztelt Munkástársak! Itt So Bendben a gyárakból kezdik kirakni a munkásokat. A munkások érthetetlenül néz­nek egymással szemben. Roose- velték Ígérgetése után, nem ér­tik, hogyan lehet mégis, hogy nincsen munka? Hát persze hogy nem értik. Nem is fog­ják addig, amig munkáslapot nem olvasnak. Amig a lapot csak tukmálni kell rájuk, bi­zony igy lesz. i A kommunisták, nagyon szé­gyellik magukat, hogy a lap­juk, elbukott. Már megjelent az a . . . Világ. Egy helyen (nem kommunistánál) az orrom elé tratották. Abban a számba, minden ismert magyar féker- nek a fényképét hozták. Egyet­len betűt sem láttam benne munkásfember tollából. Azt gondolom, az is rövide­sen, a másik sorsára fog jutni. Frank Szüch. * * * CALGARY ALTA, CANADA. Tisztelt Szerkesztőség! Először most volt alkalmunk olvasni a Bérmunkást. Meg­győződtünk arról elolvasása után, hogy sokkal kielégitőbb, mint a Canadai Magyar Mun­kás, vagy az Uj Előre volt. Szi veskedk jenek tehát ré­szünkre a Bérmunkást megin­dítani. Egyben egy kéréssel for­dulunk a T. szerkesztőséghez. Miután nem vagyunk egészen tisztában ennek a mozgalom­nak a programjával, van e ön­öknek kéznél irodalom, melyből megisgmexni, és tanulmányozni tudnánk. Mi tanulni akarunk, mert azt tartjuk, hogy aki ta­nítani akar, az tanuljon is. Mily­en irodalmaik vannak és mily­en árakban? Szives válaszukat várva, va­gyunk tisztelettel, Török és Szabó. Az IWW chicagói magyar tagjai 1937 december 11-én Színdarabbal egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Ott­honban, 2419 Lincoln Ave. Színre kerül a szezon leg­mulatságosabb színmüve az “ÉDESANYÁM” Török Rezső humoros falusi életképe, kitűnő szereposztás­ban. Kezdete este 8 órakor. Jó zene. Belépti dij 25 cent. A mulatság jövedelme a Bérmunkás támogatását szol­gálja. A chicagói magyar munkásság tömeges megjele­nését elvárja a • Rendezőség. MEGHÍVÓ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom