Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-06 / 980. szám
1937 november 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ EMBER . . . IRTA: HAJDÚ TAMÁS “Megvetésem és utálatomnak Hitvány tárgya ember a neved! A természet söpredéke vagy te S nem király a természet felett” Petőfi. A következendő irás nem éppen “Az Ember” cimü, Göndör Ferenc kis politikai hetilapjához akar szólni, — bár azt is Írhatnám: — “Neked szólok jányom, vöm vedd magad észre”! De később visszatérek Feri öcsémhez is ... . Az ember, nagyra van a tudományával, a haladásával, amit eddig elért, és felmutatni képes. De én azt mondom: — nem is én mondom, hanem — az ember halált okádó nagyágyúi okádják: ma is két nagy nemzet iva-^----------------------------------------dékaira, a megsemmisülésükre. Mert, hogy az ember nem ember még: de irtózatos állat szörnyeteg. Mely valaha élt és él e sárgolyóbison, e planétán. — Hát a tudománya, haladása, a rablást, a gyilkolást rögzítette, meg; átkául e földi népnek. Ezt nemzette, szülte, nevelte nagyra, ezt kultiválja. — Saját testvére húsával él, és vérét issza rája, s a vagyonát pusztítja, dúlja fel, vagy rabolja el. S ezt ő nagy beggyesen Kultúrának, Civilizációnak, vagy Keresztény Testvériségnek kereszteli el. — Phujh! — Te bestia Állat! . . . Az Ur szolgái: (csakugyan az ur szolgái, a Morgan, Du Pont, stb.-eké) a fő és alantas papság — megáldja a gyilkoló fegyvereket a harcba induló, emberszömyeknek. — Noha a szelidlelkü Jézus (feltéve, ha élt valaha) azt mondotta: Péternek mikor ez a főpap szolgájának fülét levágta: — “Tedd helyébe a kardodat, mert aki kardot von kard által vész el”. — Mondhatott Jézus bármit, vagy ma, mandhat egy IWW ipari unionista akármit, nagyon kevesen értik vagy akarják megérteni. S még kevesebben követik, építik azt a társadalmat melyben mindenkinek legyen emberi élete, ruhája, hajléka, és ne mint üldözött vadállat keljen nekünk bérrabszolgáknak országról-országra bujdosnunk az üldözőink elől. — Dehát mit várjunk ez emberszörnyetegektől? Az uralkodóosztálytól ? Szeretném tőlük egyenként megkérdezni, hogy vájjon jobb-e, boldogabb-e, hogy milliók felett uralkodik, minket hol robotra, hol a vágóhidra hajtat fel, mint állatcsordát. Egy bugrist felemeltek a fejük fölé, azt gondolván a nép egyszerű gyermeke, mát majd tudni fogja mi és hol fáj az orosz robotosoknak és szabaddá örömteljessé fogja tenni az orosz nép életét. Azzá tette? és teszi? Teszi az ellenkezőjét! Öleti a munkásság legjobbjait, akik a letaposodtakat felakarják emelni, az évezredes saeny- ből, piszokból. Ott van németország, mivé tette az a hitvány papirozó legény. A világ bámulta, tudományos szocialista (tyhüh) nagytábort kezesbárnnyá. Hát ez is szocialista nevelés? Vagy mi a szösz ez? No, és ott áll, vagy ül börtönben és vasban Olaszország. Nem hiába kovácsfia Mussolini, ért is a vasaláshoz, úgy összevasalta a olasz bérrabbszolgákat, hogy arról koldulnak. Még csak szuszogni sem bírnak valóban. Mussolini is egyike volt a legvéresebb szájú politikai szocialista mozgalmak tagjainak. Mivé vedlett Mivé tette az olasz dolgozókat? Mik ezek a vezérek. Stalin, Hitler, Mussolini vagy Franco?! Ezek emberek?! — Ezek átkozott fenevadak, sőt ennél milliószor rosszabbak, a földi nyelven hitványságukat kinem lehet fejezni. Hát a kis kullancsokról mit Írjak, szóljak? Értem alatta az amerikai magyar kommunistákat a bálványimádókat (értsük pénzimádók) akik ha a pénz szagát meg érzik valakin hát rögtön — mint kullancsok a szegény bir- kagyapjuba belekapaszkodnak, s el nem eresztik mig csak egy pennyt éreznek ott. Fájintos egy fenegyerekek is ezek az összeesküvők, mert összeesküdtek, hogy mig a bérmunkások (már akiket bolonditani, csalni könnyű) tudnak, bírnak keresni addig ők is keresnek a zsebeikben. És szépen, urassan ebből dolog nélkül megtudnak élni ma is még. Lám kedves munkástársaim és munkástársnőim ez a POLITIKA. Ha rágondolok azokra a szegény szerencsétlen munkástársaimra vagy munkástársnőimre akik ezen bélpoklosokat etették, hizlalták több mint három évtizedig és még ma is hizlalják, hát nem tudom, hogy tehették és tehetik? Azt hiszem mint a jóra való, de jót nem tevő pápisták teszik, ha a pap ellen mer valaki szólni, — “de a papocska mindennap meggy ónik, oszt megbocsájt neki a jó isten”. Az elvtársak is meg- bocsájtanak a bélpoklosaiknak, mert minden nap tudnak hize- legni, hazudni a munkásoknak. És sajnos a munkás tömegeknek ,mint eddig, még ma is az a jó ember aki hiaeleg, hazudik nagyokat. Eme bélpoklos csoport mint elveit, úgy tagadta meg egykori vezérét bálványát Kun Bélát is. Erről irt bőven lapunk a Bérmunkás. Még egy pár sort Göndör Ferenc “Az Ember”-ről. Ugye tisztelt Göndör Ferenc köny- nyebb a szélmalom szélhajtott nagy kerekével játszani — Politikával — mint teszem azt az IPARIMUNKÁSOK, IPARI- SZERVEZETÉVEL KAPCSOLATBAN LENNI? Velük, értük harcolni az emberiség fel- szabadulásáért. Ez nem szocializmus ugy-e? Az ipari harcot azt nem tanították azok a jó régi szárazmalmot taposó bölcsek. (?!) Igaz, hogy abban az időben még nem is volt IPAR a mai értelemben. A funny csak az ebben a tragikomédiában, hogy a fiatal, az uj generáció is az öregeket majmolja. Bizony nem nagyon kényelmes valami az IWW ipari szervezetben tevékenynek, jó harcosnak lenni. Ezért maradt meg' Göndör Ferenc is a politiáa li- dércfényes csinnadratta álláspont mellett. És az embereknek a gyerekei azok ám mégcsak a gyerekek. Orosz, német, Olaszországban, oly nagyszerűen neveli fel az uralkodó osztály, hogy a szüELVINYILATKOZAT Hisz neki is csak egy hasa van, mint akármelyik raszolgá- jának, miért félti, hogy nem tudja megpakolni, hacsak nem nyúz, illetve nyuzat milliókat?! Vagy nem gyilkoltat le milliókat. “MILLIÓK EGY MIATT”! Hogy az ember mily szörnyű gonosz állat, és minden emberöltőn megismétli a pusztítást az borzasztó! És nem javul! — Aki javulni akar azt is megakadályozza, sőt elpusztítja. Ott van a nagy Oroszország (népességét és területi nagyságát értem), melyért mi a világ bérrabszolgái halni készek lettünk volna. (Én is elmentem volna, de mert nem volt elég pénzem, igy nem vittek oda) ma rosszabb mint a volt cári Oroszország a sok zsarnokkal a sok latorral volt. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közössé? ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a viláv munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparbai dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhar* esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. , E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeil megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül leire kémkedjen, árulkodjon. Szüleit a börtönbe, a sortüz elé jutassa. Ismerek itt is, ameri- kában egy jó barátomat, akit a felesége, gyermekei kiüldöztek a családi fészekből. A volt felesége egy nagy kofa volt ot- hon (Pancza Mári), aki még a hatósághoz is eljárt árulkodni, hogy az ura nagy IWW-ista. Egy fia gondoskodik arról, hogy uralma mindörökké fennmaradjon. A dolgozó munkásokat, azok gyermekeit állatokká idő-. mit ja az óvodától az egyetemig. Mert ha nem igy volna, hát az Egyetemet végzettek nem az öngyilkosságban keresnék a menedéket, a rájuk nehezedő szenvedés, nyomor elől. Hanem mint férfi oda állna az IWW ipari munkások közé vezetni ő- ket a rohamra, a sánctetejére, hogy a kapitalista rendszert mindörökre, a kapitalisták által megásott sirgödörbe belökje, így az évezredes szenvedéseknek, nyomornak, háborúnak, hatalmi őrjöngéseknek mindörökre vége lesz. Honnét vannak a nemzetiségek? A sok százféle vallás Mind az uarlkodó osztályok méregkeverői, hogy a dolgozó népet egymásra uszíthassa, ha sok van belőlük vagy ha nem akarnak engedelmeskedni a hóhéraiknak. így állt és áll a bál mindig a mi számunkra kedves munkás embertársaim. Vajon meddig türjük még ezt a hajcsárkodást? Ezt az állati életet? Rajtunk áll! Tőlünk függ, hogy állatok maradjunk-e mindörökre vagy akarjunk és emelkedjünk fel! Rázzuk le a tetveket róluk, s foglaljuk el a magunk jussát, a jól kiérdemelt emberi élet örömeit, gyönyöreit. Halogatásnak nincs helye! ígéretből elég volt! Fel, fel ti rabjai a földnek, Fel, fel te éhes proletár! Ez a harc lessz a végső, Csak öszefogni hát És nemzetközivé lesz Holnapra a világ! Minden változtatás nélkül közöltük le ezt a cikket. Részben azért, mert a sajtó szabadságnak gyakorlása igy kívánja és főként pedig azért, mert az elhangzott vallomások, egy munkában és a munkásmozgalmi harcokban kenyere javát megette öreg harcosnak szavai. Sajnos ... mi is ismertük azt a családot, melyről Hajdú Tamás e kesergője felfrissíti emlékezeteinket. Ismerünk, sok sok olyan proletár családot, kiknek kenyérkeresőjét felmorzsolta a robot és gyermekeit elnevelte a társadalom. Ahol a kenyérkereső minden energiája és igyekezete mellett sem vert gyökeret az osztálytudat és osztálynevelés, ahol a robot és életküzdelemmel párhuzamban megnyilatkozott a kenyérkeresőnél egy szebb jövőért a harcos küzdelmi vágyakozás, melyet az asszony és gyermekei nem csak hogy nem osztottak, de egyenesen meggátoltak. Az egyház, a templom, az iskola, a mozi, mint a tőkés társadalmi rend védbástyái, olyan válaszfalat vertek a kenyérkereső és a család közé, mely lebontása sok esetben, nemcsak (Folytatás a 8-ik oldalon)
