Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-23 / 968. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 23. EPIZÓDOK EGY FORRADALMÁR ÉLETÉBŐL Irta: VLASITS MÁRTON Tanulni sohasem késő, de elengedhetetlen szükségszerűség. Mások tanítására, csak azoknak szabad vállalkozniok, akik önmaguk sem restek a tanuláshoz. Itt közölt cikksorozatunkkal módot nyújtunk munkástársainknak arra, hogy egy forradalmár életrajzán keresztül megismerkedjenek vagy felfrissítsék ismereteiket, az elmúlt század szocialista mozgalmának kibontakozásáról. Vlasits munkástárs e cikke, eredetileg a naptár részére készült, mivel ennek kiadását ez évre a konvenció elnapolta, ez ismeret terjesztő tanulmányt, lapunk utján hozzuk, olvasóink elé. (Szerk.) — II. — büntetése. De nem csak ezt tet-< te a kormány, hanem egy rendelet utján megtiltotta olyan munkásegyletek alakítását, a- melyek az Eisenachi azaz a szocialista tanokat hirdették. Büntetésének kitöltése után még nagyobb akaraterővel fogott az agitácóhoz. A kormány egyletalakitási tilalom rendeleté ellen hatalmas tüntetést rendeztek a parlament épület előtt amelyen 40 ezer munkás tüntetett. Ennek a fölvonulásnak egyik szervezője és szónoka Most János volt. De a kormány sem volt tétlen. A fölvonulás 14 szervezőjét letartóztatta, közöttük Most Jánost is. Hónapokig tartó vizsgálati fogság után a törvényszék Mostot 5 évi fogságra ítélte. Érdekes egy előkelő polgári lap tudósítójának a jelentlse a tárgyallásról. Most Jánost említve. “Aki ezt az igénytelen külsejű fiatal embert nézi, az első pillanatra azt hiszi, hogy egy komikus alakkal van dolga. De nézzük meg őt közelebbről amint ott ül, villogó szemekkel, előrehajolva figyeli a bírákat és a kérdésekre bámulatosan találó feleleteket ad, úgy önkénytelenül az első francia forradalom tipikus alakjaira gondolunk. Ezt a fiatalembert komolyan kell venni.” Most János a büntetéséből csak másfélévet töltött ki. Ez azért volt mert egy kormány- válság következett és az uj kormány általános amnesztiát adott a politikai vétségért elítélteknek. Különben is mint emlékirataiban írja a fogházigazgató elég humánus gondolkodású ember volt. Meg volt neki engedve lapok és könyvek olvasása és az írás. Ebben a fogságában irta a “Proletár Dalt” amely örökbecsű a munkásköltészetben. A költemény magyar fordítása ismeretes. De akik nem ismerik azoknak álljon itt az első verse: Kik művelik a bányát az ércet kik törik? Kik szőnek posztót, selymet a gabonát kik vetik? Kik áldoznak a gazdagért, minden erőt és drága vért? A munka emberei ők, a prole- társág az. Fogságának kitöltése után a Bécsi munkások egy agitációs körútra küldték. Ezen utján a munkások az egész országban kitörő lelkesedéssel fogadták és sok ezer munkás látogatta gyűléseit. De ez már az úgynevezett “szabadelvű” kormánynak is sok volt. Bécsbe való visszatérése után a rendőrségre idézték, ahol a rendőrkapitány kijelentette neki, hogy örök időkre ki van tiltva az osztrák birodalom területéről, örök időkre? kérdezte Most. Hát honnan tudja kapitány ur, hogy az osztrák birodalom örökké fog tartani? Ez a kijelentés, mint az események bizonyítják, nagyon helyénvalónak bizonyult. Nehéz szívvel bár, de Ausztriából távoznia kellett, tehát visszatért ismét Németországba. Itt azonban a szocialista mozgalom nem volt az aminek ő képzelte. A porosz-francia háború szomorú nyomokat hagyott a német munkásmozgalmon. A porosz junker uralom, lábbal tiport minden szabad véleményt. Bismarck, németor- szág tejhatalmu ura fölötte méltalankodott az miatt, hogy a német szocialista munkáspárt tiltakozott Elszasz-Lotharingi- ának a német birodalomba való bekebelezése ellen, mert ebben a következő háborúk okait látta. Az első dolga volt tehát hogy a tiltakozó röpirat megjelenése után, a szocialista munkáspárt vezetőségét vasra verve börtönbe hurcoltatta. A szocialista egyletek fel lettek oszlatva a gyülekezési és egyesülési jog pedig igen korlátozva lett. De ennek dacára a két munkáspárt, a Lassalle követői és az Eisenachi irány, annál dühösebben harcoltak egymás ellen. Ilyenek voltak a viszonyok amikor Most visszatért német- országba. Lipcsén, Szászország ipari központjában szándékozott megállapodni. Lipcse akkor az Eisenachi irány legerősebb vára volt. Rövid tartózkodása után Chemnitz-ben, szintén egy szászországi vasipari központban egy nrankásgyülé- sen beszélt, ahol tüzes szónoklatával és kitűnő előadó képességrévei a munkás halgatóságot valósággal elbűvölte. De a rendőrség is fölfigyelt. A következmény az lett, hogy azok a gyűlések ahol ő beszélt legtöbbször be lettek tiltva. Valóságos hajtóvadászat indult meg ellene, Lipcséből pedig egyenesen ki lett tiltva. Júniusban 1871-ben, a Chemnitzi munkások a lapjuk vezetésével bízták meg. Most bár azelőtt soha sem dolgozott újságnál, elvállalta a lap szerkesztését. Rövid idő alatt a lap bámulatos' sikert ért el. Most- nak nénies irálya, kitűnő szónoki képessége volt, amely a lapot legelterjedtebbé, tette. De nem hiányzott a rendőrség működése sem, amennyiben az a lapra — mert máskép nem zaklathatta — folytonos pénzbüntetéseket szabott. Megnem fizetés esetén, a szerkesztőnek azt a börtönben kellett leülni. Most úgy bosszulta meg magát a rendőrséggel szemben, hogy börtönbe ment, és ott irt a lap részére cikkeket. A német törvények értelmében a sajtóvét- ségért elítéltnek joga volt irni és olvasni. Amint ismeretes a Német- Francia háborúból a németek “győztesen” kerültek ki. A háború döntő csatája Sedán városában volt, ahol a németek a francia haderő nagy részét megadásra kényszeritették és lefegyverezték. Franciaország, császárságból köztársasággá lett. Természetesen a német burzsoázia a Sedáni csata évfordulóján nagy eszem-iszoir- mal spékelt “örömünnepet” tartott. Chemnitzben is volt egy ilyen ünnepély. A Chemnitzi munkásság ezt Most János felhívására úgy ünnepelte, hogy zászlók helyett az ablakokban adócédulákat akasztott ki. \ város főterén egy gyűlésen Most beszélt, ahol alaposan leszámolt a hurráhazafiakkal. Többek között kiemelte, hogy a német burzsoázia fölötte ö- rül annak, hogy 40 ezer német katona és még több francia le lett gyilkolva. A sok százezer nyomorékról és sebesültről nem is szólva. Ezt nem lehetett pénzbírsággal megbosszulni. Nyolc hónapig terjedő börtönbüntetést mértek rá. Még le sem ülte büntetését, a Chemnitz város tanácsa kimondotta, hogy Most Jánost a város területéről kitiltja. így Chemnitzben sem volt maradása, Mainzba ment tehát ahová a munkásság hivta meg, hogy az ottani szocialista lap szerkesztését átvegye. Közel három évig szerkesztette a Mainzban megjelenő “Süddeutsche Volksceitung” cimü szocialista lapot. 1874-ben a Chemnitzi munkások 10 ezer szavazattal megválasztották a német birodalmi gyűlésbe és igy mint képviselő visszatérhetett Chemnitzbe és újra átvette az ottani lap szerkesztéséi . Most János azonban nem született politikusnak. Nem volt ő ehez elég “finom” vagy “tapintatos”. Az akkori szocialista vezérek között nem volt tüzesebb népszónok, aki úgy le tudta volna bilincselni halgatósá- gát mint ő. Újság cikkei és rö- piratai pedig valóságos mintaképei voltak a forradalmi Írásoknak. De a birodalmi gyűlésben az elnökség mindent elkövetett, hogy őt, aki a munkásság legforradalmibb szóvivője volt, egyáltalán szóhoz ne engedjék. Még szocialista képviselő társai, közöttük Liebknecht Vilmos sem nézték jó szemmel ha fölszólalt. Egy ülésen, ahol arról volt szó, hogy a képviselők díjazva legyenek fölszókilt. Előzőleg a szocialista frakció elhatározta, hogy a díjazás mellett fog szavazni. A birodalmi gyűlés junker tagjai a fizetés ellen voltak még pedig azért, hogy megakadályozzák a vagyontalan képviselők megválasztását. Most elhatározta, hogy az egyszer a junkerekkel fog szavazni. Úgy is tett. A gyűlésen kijelentette, hogy ellene van a fizetéseknek, hanem azt ajánlja, hogy az összes birodalmi gyűlési képviselők kapjanak lakást és kosztot, úgy mint a rabok vagy mint a katonák. Ez az ajánlat nem tetszett sem a junkereknek sem a szociálistáknak. i (Folytatjuk) Commentár Nélkül Tisztelt Wiener Munkástárs! Üdvözlöm mint a Bérmunkás uj szerkesztőjét; s mint a múltban úgy a jelenben, részemről megteszek tőlem telhetőleg mindent a mozgalmunk, lapunk érdekében. Még élénk emlékezetemben van a newarki itt tartózkodása, mikor a hadiszállás a Howard Str.-i borbély üzletemben volt. Pedig annak már van 18—20 éve. Azóta sok viharos időkön mentünk keresztül a munkás- mozgalom, mezején. Ellenségeink nőtek gomba módra. A gazdasági válság vándor botot nyomott a kezébe sok érdemes velünk érző munkásnak. Egyné- hányan elköltöztek az élők sorából. így maradtunk egy néhányan IWW veteránok, és elhatároztuk, hogy csinálunk egy nagy merész dolgot, rendezünk egy nagyszabású mulatságot, a Bérmunkás javára. Ez alkalommal ki lesz sorsolva egy gyönyörű, matyó munka a C.N.T. javára. A kiosrsolási jegyeket a lapbizottság csináltatta. 50 drb. könyvecskét szét osztott, szept. 5-én tartott országos értekezleten, az akivabb delegátusok között, a többi itt van nálam. Kérem önt tegyen egy felszólítást a Bérmunkásban, hogy a sorsolási szelvényt és a pénzt tegkésőbb oct. 28-ig küldjék az alanti cimre: L. BAUER 802 So. 14th St. Newark, N. J. Ellenesetben kimarad a húzásból. A húzás minden körül- menyelÁ között megtörténik oct. 30-án. SZTRÁJKOL A GÓLYA. New Yorkból jelentik, hogy az East Side azon negyedében, melyet az utolsó ötven esztendő haladása kikerült, sztrájkba léptek az asszonyok. A Henry street-i “slum” felpucolása nem került bele a lakásreform költségvetésébe. E miat annyira fellázadtak a környékbeli asszonyok, hogy egy szövetségbe tömörültek, és fogadalmat tettek arra, hogy mindaddig nem szülnek, amig emberekhez méltó lakásokat nem épittett akár a város, akár a szövetségi kormány az ő részükre is. Állítólag egy film adta a női csoport szervezőjének az impulzust ilyen elhatározásra. A film cime “Dead End”. A nők első gyűlésén elfogadott határozati javaslatukat, megküldték new york város polgármesterének és a szövetségi kormány közegeinek. A gyűlés végeztével gyűjtést ejtettek maguk között és 50 centet küldtek ebből La Guardia polgármesternek, hogy ő is nézze meg az uj filmet. A new yorki gólya sztrájkot mi is üdvözöljük. . . . Kisjegyekért utólag bejött összegek: V. Gyalókay, Cleveland 1.00, Kovály, Buffalo 1.00, Elek Nagy Greig, N. Y. 1.00.
