Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-27 / 938. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^g-y évre ...................... $2.00 One Year __________ $2.00 r'élévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders --------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 A sztrájk hullám A Bérmunkás nyolc oldalának minden helye, kevés lenne, ha számot akarnánk adni azokról a munkás megmozdulásokról, amelyek ennek az országnak dolgozóit arra kényszeritenék, hogy a munkabeszüntetés, a sztrájk eszközével változtassanak helyzetükön. A sztrájk nagyon is két élű fegyver. Sebzi elsősorban a munkásokat, akik abban részt vesznek, mert attól a kevéstől, amelyek ennek az országnak dolgozóit arra kényszeritették, időtartamára és a most folyó harcok nagyobb részénél a résztvevő munkások elkeseredésénél csak az elszántságuk nagyobb és ez az egyetlen biztatójuk, hogy az eddiginél jobb feltételek mellett vehetik fel újból a munkát a termelés terén. A magunk részéről ezt nem tartjuk kielégítőnek, mert az ellenfél amellett, hogy anyagiakban sokkal jobban áll és a harcot tovább birja, e mellett a munkások felett azzal az előnnyel is rendekezik, hogy ellentállást jóval a munkások “lázadása” előtt megszervezte, nemcsak az egyes városok hasonló munkáltatóival, de az egész ország ipar mágnásaival közösen. A ma sztrájkban álló munkások nagy részéről ezt nem lehet állítani, sőt azt mondhatjuk, hogy azok nagyszámban még tegnap teljesen szervezetlenek voltak és igy a munkásmozgalomhoz való tartozandóságuk egyetlen kapcsolata az a kis könyv, amelyett a sztrájk alatt, vagy órákkal azelőtt a kezébe adtak. Ilyen körülmények között a “győzelmes” sztrájk sem jelent biztos nyereséget, mert a sztrájknak győzelmeit csak szervezett munkások tudják meg is tartani. Még homály fedi, hogy ennek az országnak hatalmas munkáltatói, mint az acél truszt, az automobil gyárosok és mind azok, akik mindmáig nemcsak ellene voltak annak, hogy munkásaik szervezethez tartozzanak, de ennek a meggátlására a legdurvább erőszaktól sem riadtak vissza, most minden ellent állás nélkül fogadják a munkásaik szervezetbe való állását, ha a kecsegtető üzlet eltűnik a láthatárról, miként fogják régi állspontjukat a munkásokkal szemben érvényesíteni. Milyen biztosítékai vannak a munkásoknak, hogy ez nem következhet be? Mik lehetnek azok a biztosítékok? Bizonyára akadnak hangok, amelyek az Írásos szerződésre hivatkoznak, amelyekben a gyárosok lekötötték magukat a munkások jogainak a tiszteletben tartására. Éppen ez az elgondolás az, amely minket arra ösztönöz, hogy már most a harcok közepette világosítsuk meg ezek előtt a munkások előtt is, hogy a tőkés osztály adott szava csak annyira terjed, amíg nekik abból anyagi hasznuk van. Ha ez megszűnik, felborul minden írás, minden szerződés, ha a munkások szervezete laza, nem osztálytudatos, ha nem rendelkeznek azzal a felismeréssel, hogy a munkáltatók minden erejével szemben a dolgozók szolidaritása, amely a mind egyért és egy mindért elven alapszik, a legnagyobb hatalom. És mert azok a szervezetek, amelyeknek a kebelében a most folyó sztrájkok vannak, nagyon keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a munkások ilyen irányú tanításával, aggodalmaink vannak, hogy a nagy áldozatok árán megvívott sztrájkoknak az általános helyzet javítására nemcsak, hogy kihatásaik nem lesznek, de vissza hatással lesznek azok úgy a munkások helyzetére, mint egy olyan szervezet kialakulására, amely az ipari unionizmus eszmélyétől telítve, a munkásokkal, a munkásokért harcolhat. Mert évtizedek kellettek, amig Amerika dolgozói a szervezkedés útjára lépett és ha most nem ismeri azt fel a helyzetének megjavítására való eszközének, nem az okokat fogja keresni, hanem a szervezkedés gondolatát dobja el magától és nekünk idő és fáradságunkba fog kerülni, amig meggyőzhetjük arról, hogy az eszközök, amelyeket használt volt alkalmatlan a munkáltatóval szemben. Az IWW nemcsak figyeli a sztrájkok menetét, de segíti abban a munkásokat, ugyan akkor minden rendelkezésére álló eszközzel felvilágasitja a dolgozókat, hogy miképpen tarthatják meg, miképpen szélesíthetik ki azokat a jogokat, amelyeket már kikényszeritettek a munkáltatóktól. Az IWW tanítása, kell, hogy áthassa a dolgozókat, mert különben összeomlás követi a mostani látszólagos győzelmeket. Hogy néz ki a valóságban az orosz szovjet vörös diktatúra? Ha a történelmet olvassak, megtaláljuk azokat a föl jegyzéseket annak lapjain, századok sőt ezred évekkel visszamenőleg hogy akkor szintén azokkal a módszerekkel hallgattatták el azokat, akik szót mertek emelni a diktátorok ellen, egy jobb és igazságosabb rendszer megvalósítása érdekében. Most is a jelen időben, mindenhol a munkásságnak a szószólói ellen mindent elkövetnek még attól sem riadnak vissza, hogy kivégezzék őket, hogy a munkás tömegeket megfélemlítsék. Nincs külömbség, nem lehet külömbséget tenni sehol a földtekén. Sőt ott ahol azt mondják, hogy a munkások hazája van, ott igen ott, azon vannak, hogy tultegyenek bármelyik más kapitalista ország diktátorán, ami nagyszerűen sikerül is nekik (de nem sokáig) és ez történik a legesleg forradalmibb komédiások nagy örömére. Sztálin atya ugylátszik soka1 olvasta a történelemnek azon lapjait, amelyek tele vannak írva azokkal a kegyetlenségekkel a melyeket a diktátorok el követtek, azokkal szemben, akik a diktatúra ellen szót mertek emelni, a demokrácia érdekében. Sztálin szent atya különös figyelmet fordíthatott, Tiberius Caesar cselekedeteire és sokat tanult belőle. Talán olvashatta Jókai Mórnak az “Utazá- egy sirdomb körül” cimü könyvét is, a melyből a következőket lehet kiolvasni és Sztálin atyára alkalmazni, akárcsak, Tiberius Róma volt uralkodójára. “Leírni nem lehet, suttogva elmondani csak a legbizalmasabb embereknek négyszem- között a rém jeleneteket, miket Róma császárja Capriban végig álmodott.” Igaz, hogy azokat a rémtetteket amit Sztálin végigálmodott, nem a római birodalmban álmodta végig, hanem Szoviet Oroszországban a dolgozók országában. “Tiberiusnak az volt a gyönyörűsége, hogy halál Ítéletek* it írjon alá. Tiberiustól mindenki félt és ő szintén félt mindenkitől.” Ki merné azt állítani, hogy Sztálin őszentsége nem-e félelmében öleti halomra az ország legjobb forradalmárjait? És ki hiszi azt el, hogy Szoviet Oroszországban a munkásság az, a mely követeli a halálukat, a “bűnösöknek?” Olyan tudatlanok csak a Sztálin atya hívei lehetnek. Azt mondják a Sztalinka hívei, hogy demonstráció volt Moszkvában, követelvén a bűnösök kivégzését, mintha itt Amerikában nem lettek volna demonstrációk és éppen a Sztálin legények vezetése mellett. Ki segít Lewisnak felépíteni a CIO uniont ? — ők ott vannak száz százalékosan! És mi a végcélja a CIO-nak? — a fasizmus! Szóval megismétlik a Németországban végbement dolgokat, amikor Hitlert uralomra segítették. Nem akarom azt mondani, hogy helytelenül cselekszik az a bérmunkás, amelyik olyan gyárban dolgozik ahol CIO unió van, hogy betartozik az unióba. Igen be kell tartozni, de csak azért, hogy azáltal biztosítsa a munkát magának. De ha szervez a CIO-ba akkor segíti szervezni a fasizmust itt Amerikában. Pár szót a bérmunkásokhoz. Vigyázat bérmunkások! Ne üljetek fel semmiféle szélhámosnak, semilyen politikusnak, még akkor sem, ha vörösre van festve, mert a cél nem egyébb, mint hogy tovább is szívják a véreteket. Zsurzsa József. NAGYARÁNYÚ SZTRÁJKOK CHICAGÓBAN (Folyt, az 1-ső oldalról.) nyékét tízszeresen visszaveszik a munkáltatók, hacsak megfelelő szervezethez nem csatlakoznak a munkások. Ha sztrájk, vagy kizárás merül fel az ön munkahelyén értesítse az IWW központját, melynek cime: 2422 N. Halsted St. Chicago, 111 . ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes jarait ama keresek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keik va amennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel] szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
