Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-03-20 / 937. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 20. HARC A TERMÉSZETBEN (Folytatás.) Az ivari kiválásnak az embe­riség történetében betöltött sze­repéről való nézeteink nem szabatosak, mert nem tudjuk megmondani biztosan, hogy vájjon ez és nem a másik jel­lemvonás módosult ekképpen. Azt azonban már bebizonyítot­ták, hogy az emberfajták egy­mástól és legközelebbi roko­naitól oly tulajdonságokban kü­lönböznek, amelyek mindenna­pi életmódjuknak nincsenek hasznára s amelyek valószínű­leg az ivari kiválás utján ke­letkeztek. Láttuk, hogy a leg­alacsonyabb rendű vadaknál minden törzs a sajátos jellem­vonásokat becsüli: a fej és arc formáját, a széles pofacsonto­kat, a bőr színét, a haj hosszú­ságát, a szakállt stb. És ebből következett, hogy ezt vagy amazt a tulajdonságot lassan, de folytonosan mértéken felül kifejlesztették a törzs legkivá­lóbb férfiai, akik a legtöbb utódot nevelhették fel és pedig úgy, hogy nemzedékeken át a legszebb nőket választották fe­leségül. Föltehetjük tehát, hogy mindazok közül az okok közül, amelyek az emberi fajok kül­sejében és bizonyos határig az ember és állat között különb­séget hoztak létre, a legnagyobb hatása az ivari kiválásnak volt. A legvégső és legfőbb követ­keztetés, mondja müve végén Darvin, amelyet most már igen sok természettudós is elfogad, az, hogy az ember valami ke- vésbbé kifejlődött állatformá­tól származik. Ennek a követ­keztetésnek az alapja soha sem lesz megrendíthető. Az ember és az alsóbbrendű állat között levő nagy hasonlóság a mag- zatkorbeli fejlődésben, továbbá a testalkat és a csontváz tekin­tetében, mind olyan tények, amelyeket nem lehet elvitatni. Ezeket a tényeket már régóta ismerik, de a legutóbbi időkig semmit sem mondtak az em­ber származásáról. Ha azonban ezeket a tényket az egész szer­ves világról való ismereteink figyelembevételével vizsgáljuk, A Szövetség Intéző Bizottsá­ga legutóbbi gyűlésén egy ta­vaszi tagszerzési kampányt dol­gozott ki, amelyről az összetar­tás utján most értesül a tagság és bizonyos, hogy abban akti­van fog részt venni minden osztály, mert a megfelelő u.j tag szerzése után nemcsak a tagon­kénti három dolláros jutalmat kapja a tagszerző minden egyes uj tag után, de ha a szükséges pontokat elérte, vasúti jegyet és hozzá napidijat kap elsődij- nak a világhíres Niagara víz­eséshez, második díjnak az or­szág fővárosába Washingtonba. jelentőségük félre nem ismer­hető. A fejlődést világosan látjuk, ha másokkal való össze­függésben vizsgáljuk a tények­nek ezt a csoportját. Hihetet­len, hogy mindezek a tények helytelen magyarázatot adná­nak. Ha valaki nem elégszik meg azzal, hogy vadember mód­jára összefüggés nélkül tekint­se a természeti jelenségeket, az nem hiheti el, hogy az ember valamely külön teremtési mód müve. Kénytelen lesz elismer­ni, hogy az ember más emlős­állatokkal együtt valamely kö­zös ős utódja. Ezt bizonyítja például a nagy hasonlóság az ember és a kutya magzatbeli állapota között, agyának, tag­jainak és egész testének más emlősökkel azonos alkotása, bi­zonyos alakulatoknak időnként való visszatérte, például némely izomé, melyek a szabályos al- kotásu embernél nincsenek meg, de amelyek az emlős állatoknál megvannak. Tudjuk, hogy az emberek között mindig vannak egyéni különbségek a test minden ré­szére és a szellemi képességek­re nézve is. Ezek az eltérések vagy változások valószinüleg ugyanabból az okból származ­nak és azonos törvény szerint állnak elő, mint az alsóbb ren­dű állatoknál. Itt is, ott is ha­sonlók az átöröklési törvények. Az ember nagyobb mértékben szaporodik, mint a fentartásá- ra szükséges eszközök s ennek következtében gyakran nehéz harcot kellett vívnia a létért és a természetes kiválógatódás tel­jesen kifejthette hatását. Nem is szükséges nagy és hasonló változások hosszú sora, az egyes apró eltérések is telje­sen elegendők a természetes kiválógatódás munkájához. És nincs okunk azt hinni, hogy ugyanannál a fajnál a szerve­zet minden része hajlandó vol­na arra, hogy ugyanolyan mér­tékben változzék. Bizonyos ré­szek sokáig tartó használata vagy nemhasználtának örök­lött hatásai és ugyanabban az irányban a természetes kiválo­Ezeken kívül több kisebb dij van, amelyeket részletesen fel­tünteti a Szövetség lapja az Összetartás. Ez az uj tagszerzési kam­pány junius 25-ével zárul és fontos, hogy abban minden tag részt vegyen legalább egy-egy taggal mert hiszen mindenki­nek van ismerőse, barátja, aki­nek éppen olyan szüksége van egy betegsegélyzőre, mint neki és ha áttanulmányozza a Szö­vetség alapszabályát, meggyő­ződést szerez, hogy magyar Amerika legjobb betegsegélyző- je a Munkás Betegsegélyző Szö­vetség. gatódások szoros összefüggés­ben álltak. Ilyen változások, melyek valaha fontosak voltak, sokáig átöröklődnek még akkor is, ha már semmi hasznuk sincs. Ha egyik testrész módosult, a testrészek között fennálló kölcsönösségnél fogva a test más részei is megváltoznak. Azonkívül a változásokat rész­ben a különböző életkörülmé­nyek hatásának lehet tulajdoní­tani, például a táplálék bőségé­nek, a melegség vagy a nedves­ség befolyásának. Még a zöld-ásztól is korom­feketébb Big Jim, sötét kétsze- mével, a halálóra mutatóját nézte . . . ami lassan, egy- ütemében mozgott körül és emésztette fel az élet perceit. A négernek éjjel tizenkét óra után, egy pár percei megkellett halni a villanyos székben. A brutális gyilkoló eszköz, a mel­lette levő másik szobában már készenlétben állt, ami máskü­lönben is, állandóan csak az ál­dozatokra vár. Big Jim napszámos munkás volt, Louisiana államnak egyik kis falujában, a fürészmalom- ban, kiről egyébbként azt be­szélték, hogy egy fehér nőt erő­szakkal megbecstelenitett. Te­hát a szokásos fajgyűlölő, gú­nyos tárgyalás után, a két fegyeveres, gyűlöletes sheriff, a deputiaival elvitte, hogy biz­tonságban tarthassák . . . Egy methodista vallásos iskolának lehetett az egészet köszönni. Egy eldugott helyen volt, amit azért tartottak fennt, mert it­ten tanították meg a déli álla­mok fiait, hogy hogyan kell a vallás felett őrködni. (Persze azok a methodisták, nem lóg­ják elárulni, hogy a — tettes — kézrekerült.) És amikor az óra eljött, a Big Jim-et elvitték a siralom­ház fehérre meszelt kis szobá­jába, az állami börtönbe. Nem­sokára ottan kellett neki, a Big Jimnek “megsülni.” Meg­sütötték. Persze, Big Jim, az egyszerű fürészmalmi napszá­mos, erősen állította az ő ártat­lanságát. Azonban ez Louisi- anában semmit nem számított, mert ott nem csak Huey Long volt az egyedüli humánus ál­próféta. És a dologban pedig egy fehér nőről volt szó, amit persze senki sem tudott, hogy a nőhöz a fürészmalmi munká­sok hajcsára, napi bejáratos volt. A dolog úgy történt. Egy napon szintén a hajcsár a nő­nél volt és véletlenül a férje megjött és igyekezett befelé az első ajtón a lakásba. A haj­csárnak más menekvése nem volt mint a hátulsó ablakot kellett, hogy válassza, ahol el­menekült és az asszony, hogy a férje előtt magát tisztázza, elkiáltotta magát, hogy valaki erőszakot követett el rajta. A hajcsár pedig eltűnt az erdőszé­lén levő bokrok között. Kétségtelen, hogy az ember­nek éppen úgy, mint más ál­latnak, vannak olyan szervei, amelyek a mi korlátolt felfogá­sunk szerint nem voltak és nin­csenek hasznára a szervezet­nek. Általában azt mondhat­juk, hogy minden egyes apró változásnak az oka inkább a szervezet alkatában, mint az életkörülményekben rejlik, bár uj és megváltozott életviszo­nyok szintén fontos szerepet játszanak a változások létre- jö vételében. (Folytatjuk.) Rövid időn belől, egy egész csőcselék sereg gyűlt össze. Big Jim pedig éppen akkor tért vissza a macska hal halászat­ból, a riverpartról, s amikor a hajcsár meglátta, a bokrokból kiugrott és torkaszakadtából hozzáfogott kiabálni. A csőcse­lék odatódult és a Big Jim-et, az asszony elébe cipelték. Az asszonynak állást kellett fog­lalni, a Big Jim-et ismerte fel mint támadóját. Big Jim rémült meglepetés­sel nézett az asszonyra, az af­rikai Congo fajának vére egész lassan csörgedezett az ereiben a lousianai négernek. Sötét né­ma csöndben mint ilyen eset­ben szokott, csak várt. Igazán más egyebet nem is tehetett. Egy fehér ember megpróbálta, hogy a négernek egy uj kihallgatást adjanak, de majdnem meglincselték a fá­radtságáért. Big Jim ártatla­nul ment a villanyos székbe, ahol megsütötték ... és az­után a börtön temetőjében föl­delték el. Hat hónap után a sir ja már el is volt felejtve. Louisianában pedig egy fajgyű­lölet igazságtalan szolgáltatás­sal több lett. Évek múltak el. Az asszony, aki ebben az ügyben saját ma­ga kovácsolta maga ellen a gya­lázatott, megzavarodott — ve­szélyesen rohamos lett. Az or­vosok azt mondták, hogy a “brutális erőszaktól” szenved. Az őrültek háza különítményé­ben fenhangon szokott éjjelen­ként kiabálni. “Fekete ember menjél el tőlem . . . többé ne keres engem . . . eregy tő­lem . . . Big Jim, menjél el tő­lem.” “Sajnálatos ügy!” mondot­ták az alkalmazottak. Az idegei utóbb teljesen feladták a szol­gálatot ... Az a brutális erő­szak, végre mégis csak megtör­te a gondolkozását. “Azt a négert elevenen kel­lett volna megégetni,” mormog­ták a felvigyázók. Közben az asszony, még ve­szélyesebbé lett. Álmában, már villanyosszéket is látott . . . Benne egy néger az ülést, foglalta el. Egy éjszaka magáról letép­te az összes ruháit, annak ca­fatjaival magát fel is akasz­totta. így lett vége Louisianában ennek az erőszak ügynek. A Munkás Betegsegélyző Szövetség Hogy készül a fajgyűlölet? Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom