Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-13 / 936. szám
1937 március 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal NEM LESZ ACÉL-IPARI SZTRÁJK PITTSBURGH, Pa. — Az utóbbi hetekben bizonyos aggodalommal tekintett mindenki aki valamelyes formában profitot húz az acél iparból a közelgő sztrájk elé. Az acél telepek környéke szerte az országban a munkásgyiilésektől volt hangos és ismerve az acélbárók hajthatatlanságát és az union elleni gyűlöletét, biztosra vette mindenki, hogy a történelem legnagyobb és legvéresebb harca előtt állnak az acél ipari munkások. Nem ok nélküli ezen feltevés. Mert az acélbárók tényleg készültek a harcra. Már eddig is nagymennyiségű muníció és fegyver van elraktározva az acéltelepek belsejében. Sok helyen erős, szöges drótkerítéseket húztak a gyárak körül és a gyilkoló eszközöket nyíltan szállították a telepekre. Mindezek azt bizonyítják, hogy az acélbárók véres ellentállásra készültek. Ezek után, “mint derült égből jövő villám csapás” jött a hir, hogy az acél ipar leghatalmasabb vállalata, a Carnegie- Illinois Steel Corporation megegyezett az Amalgamated Association of Iron, Steel and Tin Workers szervezettel, mely az acél iparban erélyes szervezési munkát végzett a Committee for Industrial Organization égisze alatt. A megegyezés eddig nyilvánosságra került feltételei: A Carnegie-Illinois Steel, elismeri az AAofIS and TW szervese- tét, mint a szervezet tagságá nak szószólóját; Március 15-től kezdődőleg 10 cent órabér javi tásban részesülnek a munkások, melyszerint a napi 8 órai munkáért a legkisebb bér 5.00 dől lár lesz. A heti munkaidő 40 óra és minden túlóráért másfél- szeres bér fizetendő. A Carnegie-Illinois Steel telepein történt megegyezést köve- tőleg az acél ipari érdekeltségek egymásután jelentették be a bér javításokat. A pittsburghi kerületben a US Steel, Jones & Laughlin, Pittsburgh Steel és néhány kisebb vállalat, összesen 140,000 munkás: a chicagói kerületben a Carnegie-Illinois (US Steel) Inland Steel, Republic Steel, Youngstown Sheet and Tube és kisebb független vállalatok 75,000; Youngstown kerületben: Republic Steel, National Steel, Youngstown Sheet and Tube, Sharon Steel és mások 100,000; a philadelphiai kerületben: Bethlen Steel és mások 66,000; buffaloi kerület: Bethlehem Steel és mások 28,000; a clevelandi kerületben: National Steel, Otis Steel és mások 33,000; detroiti kerület: Ford-Great Lakes Steel 16,000; Birmingham kerület: US Steel és mások 28,000; a St. Louis kerületben: US Steel és mások 100,000; a nyugati kerületben : Colorado Fuel and Iron, Columbia Steel 18,000 és szerte az országban levő kisebb vállalatok 11,000 munkást alkalmaznak. Az itt felsoroltak összesen több mint 550,000 munkást alkalmaznak és az eddigi jelentések szerint azoknak háromnegyed részére vonatkozik a bér javítás. A szervezettel eddig csak a Carnegie-Illinois kötött egyezséget, de mivel ezen vállalat foglalkoztatja az acél ipar munkásainak csaknem kétharmadát, várható, hogy a kisebb társaságok követni fogják. Ismerve az acél ipar urainak mérhetetlen gyűlöletét a szervezet ellen, szinte gyanakvóan nézünk körül, hogy hol van a csapda felállítva, melybe bele esünk? Tényleg ilyen egyszerűen nyugszanak bele az acél ipar fejedelmei, hogy ezután már szabad lesz szervezkedni az acél telepeken ? Hogy az acél ipari munkásoknak ezután már “ünnepjük” is lesz minden héten? Vagy ha dolgoznak 40 órán felül másfélszeres bért kapnak? Olyan váratlanul jött az egész, hogy szinte kételkedve fogadjuk, hogy az acél ipar rabszolgái is valamennyire em- beriebb életmódhoz jutnak. Éppen ezért figyelmeztetjük az acél ipar munkásait, hogy ne bizakodjanak el, mert a megegyezés egy évre szól és ha az eddigi eredményeket javítani akarják egy év múlva oly hatalmas szervezettel kell rendelkezzenek, amely minden kétségeit kizáróan diktálhatja a feltételeket az acélbáróknak. Mert kutatva az okokat, amelyek az acél ipar urait engedékenységre kény szeritette, úgy találjuk, hogy nem egészen a szervezett erő játszott közre a most elért eredményeknél. Ugyanis tudott dolog, hogy az Egyesült Államok kormánya több százmilliós dollár értékű vas termékre ad rendelést, hadihajók, hidak, utak és egyébb építkezésekre és ezen rendeléseket csak oly vállalatok kaphatják, melyek munkásaikat összhangba alkalmazzák a kormány feltételeivel. Ezen feltételek egyike a 40 órás munkahét; megállapított minimális munkabér és hogy a munkások “szabadon” választhassák meg, hogy mily szervezethez akarnak tartozni. Tehát ezen megegyezést rideg üzleti érdek hozta létre, oly számítással, hogy azokból a sok százmilliókból úgyis marad bőven profit a vállalatnak. A jövőre való felkészülés sokkal tökéletesebb szervezetet követel, mely csak a forradalmi EGY NAGY SZERVEZET lehet. Tudósitó. “Amerika nem lehet semleges” Azokat, akik alaptörvények vagy hagyományokról beszélnek a társadalmi események megvitatása és intézései nyomán, azokat kiábrándítja Nicolas Butler Murray, a new yorki Columbia Egyetem elnöke, mint a Carnegie nemzetközi béke- alapitvány egyik osztálya jelentésének megszerkesztője. Tudnunk kell, hogy a nevezett intézmény alapitója az amerikai Carnegie acéltelepek megalapítója volt, azzal a célzattal, hogy a háborúk kiküszöbölésével a népek és nemzetek békéje uralkodjon mindenütt. Ismeretes az amerikai felfogás a háború előtt, hogy Amerikának távol kell tartania magát az európai országok verekedésétől. És mi történt? A tőke, a nagy üzlet bele vitte ezt az országot is a háborúba. Murray az idézett jelentésben azt bizonyítja, hogy ez az ország nem maradhat meg a tizenkilencedik századbeli világnézeténél, hanem alkalmazkodnia kell a huszadik század kívánalmaihoz, ami azt jelenti, hogy Amerika nem lehet semleges a más országok és más nemzetek ügyeivel szemben. Ennek bizonyítására idézi az 1928-ban megtartott béke konferenciát, amelyen 43 nemzet South Byron, N. Y.-hoz közel a New York Central vasút 42 szenet szállító kocsija kisiklott. A munkások százai dolgoznak a hatalmas szénfömeg eltakarításán. elvetette a háborút, amelyek azóta nemcsak önvédelmi, de hóditó háborúkat is viseltek. A háborút meg kell és meglehet szüntetni, de nem a mai rendszer kereteiben. Ott a hol a termelés haszonra, piacok hódítására történik, ott a semlegesség, mint Murray profesz- szor mondja csak önámitás. A bérrendszer eltörlésével, a termelésnek a szükségletekre való átszervezésével fog megszűnni a háború esélye is. Ennek a legönfeláldozóbb harcosa az IWW. Tennesseeben újság nem fog megjelenni Az állam szenátusa törvénybe iktatott egy javaslatot hogy azon újságíró, aki valótlan dolgot ir meg, az az állam területén többé újságírással nem foglalkozhat. Az uj törvény mégszigorubb a laptulajdonosával, mert a lap kiadásától lesz eltiltva az a laptulajdonos, aki valótlan dogot enged a lapjában kinyomatni. Ha ezt a törvényt ténylegesen be is tartanák, úgy Ten- nesseben újság nem jelenhetne meg, mert hiszen a polgári lap minden mondatáról beigazolást nyerhet, hogy az valótlanság és hogy csak egy kisebbség érdekét szolgálja a népek jóléte, boldogsága ellen. A két bányász unió nem tud megegyezni Hírrel voltunk, hogy a prog- ressivek illinoisi kerületében Lewisék egy néhány progressive ember megvásárlásával a két rivális szervezetet ismét összeakarták hozni, különösen Lewis gépezete nagy pénzt is áldozott most erre. Mint hírlik az akció teljesen felborult, mert olyan “kommunista” féle egységesítés lett volna a cél, vagyis, hogy a progressivek hagyják fel a külön uniójukat és lépjenek be az UMW-be. A progressivek, akiknek ma sincs bizalmuk a központi gépezettől kinevezett kerületi tisztviselőkben vissza utasították az ajánlatott és teljesen megsemmisült az ily irányú akció.
