Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-06 / 935. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 6. FÁJÓ IGAZSÁGOK (Folyt, az 5-ik oldalról.) után külön véleményt jelentenek be az uj utak és uj eszközök ellen.” Majd alább: “Ra- dek, Bucharin és a többi forradalmár ellen ilyen vádak hangoztatása a legnagyobb egy- ügyüség, amit nehezen fog elhinni még a legbuzgóbb kommunista is.” Erre az “Uj Előre” Somogyi Pálja “Megjegyzések” cimü rovatában elszömyüködve írja: “EZT IS MEGÉRTÜK! A “Bérmunkás,” amely a munkások és csakis a munkások lapjának tartja magát, lekicsiny- lőleg nyilatkozik az orosz munkásokról, akik “mindent helyeselnek ami felülről jön” és lándzsát tör a levitézlett vezérek mellett, akiknek utjai eltértek a dolgozók által követett úttól.” “A munkásnak minden jő, a munkás mindennel meg van elégedve a Szoviet Unióban, vallja be a Bérmunkás. De a munkásság véleménye nem fontos. Fontos az, hogy Radek, Zinovjev és Kamenev urak nem voltak megelégedve mindazzal, ami a munkásság tetszését kivívta ...” Ejnye, ejnye! Nem akarjuk elhini, hogy Somogyi Pál any- nyira hijján volna az értelemnek, hogy a Bérmunkás célzását nem értené meg és inkább rosszakaratnak minősítjük a félremagyarázást. Az orosz munkásság nincs megelégedve mindennel! De mindent helyesel “ami felülről jön.” Mindent helyesel, mert ma még mást nem tud tenni! Az orosz munkás csak helyeselheti ami felülről jön, mert ha nem . . . ? Zinovievék esete — de ezen kívül sok ezer más eset, ahol nem vezérek, hanem munkások fizettek életükkel parancsolja nekik azt. Mert egy percig sem hihető, hogy a munkásság kivégzést követelő magatartása őszinte volt. Mert amikor a gyárvezetésében álló Sztálin komiszár eléjük tárta a kérdést, hogy akarják-e a vádlottak kivégzését? Csak egy feleletet ad- hatak és ez “igen” lehetett. Ha hallgattak volna, vagy “nemmel” feleltek volna, akkor “Trotzkiista - ellenforradalmároknak” bélyegezték volna őket és a letartóztatási rendelet már ott is volt a komiszár zsebében. Igen! így fest Oroszországban a “szabadság.” Ily módon kerültek a vádlottak padjára és puskacső elé azok, akik szólni mertek. Amig az “Uj Előre” szerint a Bérmunkás egységfrontba van a Hearst lapokkal, a Socialist Call-al, a Szabadsággal a Szovjet Unió ellen, addig az Uj Előre különös előszeretettel idézi Walter Duranty — a világ legnagyobb kapitalista sajtója a “New York Times” — orosz- országi tudósítójának cikkeit, mert az az ő szájuk ize szerint is. Itt nem derogál, hogy a New York Times kapitalista lap, mert az elismeri, hogy a vádlottak “gaz ellenforradalmárok, árulók” meg miegymás. A Bérmunkás sohasem kért véleményt a kapitalista lapok egyikétől sem. Semmi okból nem volt szükség erre. A Bérmunkás szerkesztője és annak írói a gyakorlatba tanulták az osztályharcot és megtanultak a saját fejükkel gondolkozni. Véleményeiket nem mások rózsaszínű látományai után alkotják, hanem a rideg valóságból következtetnek. Amikor az orosz vádlottakat védelmükbe veszi és Ítéletet mond a kivégzettek életéért, a múlt és jelen viszonyokat veszi tanulmány tárgyává, ami a következőket bizonyítja: Oroszországban a legdurvább, a legkegyetlenebb, a szabadszót, szabadsajtot és még a szabad gondolatot is meggyilkoló diktatúra uralkodik. Ily rendszer mást nem is szülhet, mint földalatti összeesküvést a rendszer hatalmasai ellen. A Bérmunkás nem vezéreket és nem egyéneket védelmez, hanem a gondolat kifejezésének szabadságát. Azok az emberek, akik már eddig mártírhalált haltak és akik ezután fognak meghalni a szabadságért, egész életükben harcoltak a zsarnokság ellen. Meggyőződésükért a nap minden órájában a bitófa árnyékában voltak a cári Oroszországban. Sok közülök éveket töltött Szibéria ólombányáiban, de kitartottak meggyőződésük mellett. Ha akkor nem szövetkeztek külföldi zsarnokokkal a gyilkos cári uralom ellen, ma még kevésbbé tételezhető fel, hogy Hitler és Japánnal szövetkeztek. Ha akkor bíztak abban, hogy az orosz nép előbb- utóbb meghallja tanításaikat, ma sokkal több okuk volt erre. A tárgyalásokon beterjesztett bizonyítékokért senki sem vállalhat felelősséget. Ha az a papír beszélni tudna, melyeken az állítólagos levelek írva voltak, nem hinnénk, hogy eltűrnék azt a határtalan igazságtalanságot és kikiáltanák a világnak, hogy azok a levelek az orosz titkosrendőrség irodáiban készültek. Az sem hihető, hogy a vádlottak, akik mint fentebb is jeleztük egész életükben harcoltak a zsarnokság ellen és a cári cheka nem volt képes baj társaik elleni vallomásra bírni őket, most sem “szabad akaratból” vallottak. A vallomásokat illetőleg két tényező állhat fenn: 1.) vagy arra számítottak, hogy az orosz bolshevikek oly nagy számmal vannak a kormány ellen, hogy neveik nyilvánosságra hozásával kitör a nyílt forradalom a jelenlegi kormány ellen; vagy 2.) a vádlottak egyáltalán nem voltak jelen a tárgyaláson és amig a “dum- my-k” a Sztalinék kívánsága szerint vallottak, addig a vádlottak az orosz titkosrendőrség celláinak pincéiben szenvedtek. De bármiként7 is történt a dolog, egy bizonyos, hogy az osztályharc történetében a legiszonyúbb, a legaljasabb vérfürdőt rendezte az orosz kormány és pedig a “munkások hazájában!” Sajnos, hogy ezeket papírra kellett vetnünk most, amikor a munkásság egységére sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor a múltban. A “fegyver- szünet megszegésének” vádjavai fognak megint illetni bennünket, de száz szerencse, hogy még nem Oroszországban élünk és még annyi “szabadsagot” élvezünk, hogy a zsarnokság ellen küzdők, tehát forra(Folytatás.) A magzaton előforduló gyapjas szőr előfordulásából, valamint azokból a szőrökből, amelyek az emberi testen érett korban elszórtan megjelennek, arra következtethetünk, hogy az ember törzsszülői szőrösek voltak. A szőr elvesztése kényelmetlenség és valószínűleg hiány is az émbernél; még a forró éghajlat alatt is, mert igy a napszurás és a hirtelen lehűlések, különösen nedves időjárás alkalmával védtelenül érik. Mindenütt örülnek a vadak, ha meztelen vállukat és hátukat valami könnyű lepellel megvédhetik. A test meztelensége nincs javára az embernek, tehát nem tehetjük fel, hogy a természetes kiválogatódás megfosztotta volna testét a szőrtől. A szőr hiánya bizonyos fokig másodrendű ivari jellemvonás, mert az egész földön mindenütt a nők kevésbbé vannak szőrrel fedve, mint a férfiak. Valószínű tehát, hogy ez a jellemvonás az ivari kiválás eredménye. Tudjuk, hogy némely majomfajnak az arca szőrtelen és ezt joggal lehet az ivari kiválásnak tulajdonítani. Éppen igy valószínű, hogy némely madárnál a nyak és a fej tollai ivari kiválás utján tűntek el, hogy a világos szinü bőr jobban lássék. Minthogy a nő bőre kevésbbé van szőrrel fedve, mint a férfié s mivel ez minden fajnak közös jellemvonása, joggal következtetjük, hogy először nőnemű elődeink lettek szőrtele- nek s hogy ez olyan régi korszakban történt, amikor még a fajok nem különültek el a közös törzstől. Mialatt tehát nőnemű elődeik lassanként a csupaszságot jellemvonásukká tették, egyúttal ezt át is származtatták mindkét nemű udódail- ra, úgy, hogy ezt az öröklést, számos emlős és madár díszeihez hasonlóan, sem az ivar, sem a kor nem módositotta. Hogy a szőr részleges elvesztését elődeinek dísznek tekintették, nem meglepő, mert tudvalevő dolog, hogy különböző állatok számtalan furcsa jellemvonást ugyanígy kedveltek és következésképpen ivari kiválás utján át is örököltek. Az sem volna meglepő, hogy az ezáltal kif^jdalmárok legyilkolása ellen szót emelhetünk. Az oroszországi események következtében sokan elcsüggedve mondják: “Mi értelme van a küzdelemnek, hogy hóhérainkat juttassuk hatalomra?” Well, ennek is meg van az ellenszere, még pedig az IWW tanítása és szervezeti formájában. Ezen események fokozottabb munkára kell, hogy ösztökéljenek minden forradalmárt, hogy a kapitalizmus megdöntésével ne a “diktatúra,” hanem az IPARI DEMOKRÁCIA győzedelmeskedjen! — a — s. lődött jellemvonás kissé ártalmas, mert tudjuk, hogy ugyanez az eset forog fenn számos madár disztollainál és némely szarvas agancsainál is. Némely fajok, különösen a férfiak szőrösebbek, mint mások. Mégis ne higyjük, hogy a szőrös fajok, például az európaiak, többet tartottak meg ősi alkatukból, mint a szőrtelenek, például az amerikaiak és kalmükök. Valószínűbb, hogy az európaiak szőrössége részleges visszaütésből származik, mert oly jellemvonásoknak, melyek hosszú ideig nem léptek fel, hajlandóságuk van a visszatérésre. Nem valószínű, hogy az e fajta visszaütésre a hideg éghajlat befolyással lett volna, kivéve talán a négereket, akik több nemzedéken át az Egyesült Államokban nevelkedtek. Azonban az átöröklés törvényei annyira bonyolultak, hogy hatásukat csak ritkán értjük meg. A szakádra vonatkozóan feltehetjük, hogy ezt a himivadék előbb ivari kiválás utján dísznek szerezte meg s aztán a legtöbb esetben mindkét ivaru utódaira átszármaztatta. Az ember leánymagzata éppen úgy, mint fiumagzata az arcán, különösen pedig a szája körül számos szőrrel van ellátva s ez azt jelenti, hogy mi oly törzsszülőktől származunk, melyeknek mindkét ivara szakállas volt. Valószínű tehát, hogy a férfi a szakállát már igen régi kor óta megtartotta, a nő pedig az övét ugyanabban az időben vesztette el, amidőn teste^ majdnem teljesen szőrtelen- né vált. Valószínű, hogy a mi szakállunknak még a színét is torzszülőinktől örököltük; mert ha a haj és a szakáll színe között valami különbség van, az utóbbi világosabb szinü volt torzszülőinknél, mint nálunk. (Folytatjuk.) SZEMÉLYI HÍR. Himler Márton az elmúlt héten Washingtonban járt, hogy alkalmas követ keressen, amelyre a magyar bányászok lobbyját felépíthesse. HARC A TERMÉSZETBEN Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
