Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-06 / 935. szám
1937 március 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal FÁJÓ IGAZSÁGOK A “Bérmunkás” negyedszázad óta minden mellék érdek nélkül, önzetlenül szolgálja a munkásosztály nagy ügyét. Sem anyagi, sem pedig elvi okok nem téríthették el a 25 évvel ezelőtt, megindulásakor magaelé tűzött egyenes útról, melyet az egyedüli helyes útnak tart a munkásosztály fel- szabadulási harcában. Tisztán meghatározott, szilárd elvi alapon, sokszor súlyos anyagi akadályokkal küzdve, melyet még sokkal súlyosabbá tett az uralkodó osztály szüntelen támadásai, képes volt puritán jellemét megtartani. Anyagilag csak is a munkásságtól függ — pénzért soha egyetlen sorát áruba nem bocsátotta semmiféle magán, vagy üzleti vállalkozásnak — nem volt oka — mint bármely más magán, vagy csoportok által fenntartott lapoknak — feladni osztály hü irányát. A munkásosztály ügyén kívül minden más érdek felett függetlenül mondhatott kritikát. És ezt gyakorolta is minden időben, amikor a munkásosztály érdekei ellen, akár egyesek, vagy munkásmozgalmi frakciók tisztátlan dolgokat követtek el. A sors véletlen iróniája, hogy ily kritika gyakorlása alkalmával leggyakrabban az amerikai munkásmozgalom “legforradalmibb” iránya érzi magát találva és mindannyiszor fájdalmasan jaj dúlnak fel az igazság hallatára szócsövükön az “Uj Előrén” keresztül. Az oroszországi eseményekkel kapcsolatban különösen gyakran kényszerülünk a kritika szavát hallatni, mert az osztályharc egyetlen őszinte harcosa sem hallgathatja el azt a vérlázitó bűncselekményt, mely ott végbe megy. Forradalmárokat végeznek ki tömegesen csak azért, mert elvi ellentétbe vannak a kormány hivatalos álláspontjával. E kritika gyakorlásáért “ellenforradalmár,” “áruló,” “kapitalistabérenc” és más hasonló nevekkel ruházták fel a “Bérmunkást” és soha einem mulasztják a Hearst lapokkal, a Szabadsággal, Himler és más a magántulajdon, a kapitalizmus védelmezőivel egyvonalba állítani lapunkat. Pedig a dolgokat egészen közelről vizsgálva akárki megállapíthatja, hogy a nevezett lapokat és a “Bérmunkást” sokkal mélyebb szakadék választja el egymástól, mint az “Uj Előrét” és a Hearst, Himler lapokat, Szabadság, vagy Amerikai Népszavát. A “Bérmunkás” nem üzleti vállalkozás, hanem az “Industrial Workers of the World” magyarnyelvű hivatalos közlönye és mint ilyen kizárólag a forradalmi Ipari Unionizmus terjesztője. És minthogy történetesen úgy az “Uj Előre” mint a többi nevezett lapok mindig a legkérlelhetetlenebb üldözői voltak a forradalmi Ipari Unionizmus eszméjének, ha másban nem volna is, ebben az egyben szoros fegyverbarátságot tartanak. A gondolat szabad kifejezése éppen úgy fáj az “Uj Előrének,” mint a “Szabadságnak,” vagy a Hearst lapoknak. A “Bérmunkás” azonban mindig a szabad szólás harcosa volt. Felfogásunk szerint a munkásmozgalomban mindenkinek, minden irányzatnak egyenlő joguk van felfogásuk nyilvánítására, mert ennek elfojtása egyoldalú és káros kifejlődést eredményezhet. Nézzük mit eredményezett Oroszországban ? Az orosz forradalom első éveiben sok, sok név vállt ismertté az egész világ munkásmozgalmában. Lenin mellett leggyakrabban hallottuk Trotzki, Zinoviev, Kamenev, Radek, Bu- charin és mások neveit, akiket, mint az orosz forradalom aty- jait emlegettek. Az IWW évekig hallgatag figyelte az orosz fejleményeket. Az orosz munkásság forradalmat vívott a cár és annak évezredes elnyomó, gyilkos rendszere ellen. Bár súlyos elvi ellentétek voltak már akkor is az IWW felfogás és az orosz forradalmat irányítók között, de ismerve azt az irtózatos nehézségeket, melyekkel meg kellett küzdeniök, minden támogatást hajlandók voltunk megadni, hogy harcukat győzelemre segítsük. Múltak az évek. Oroszország talpra állt. Sajnos azonban, minden elmúló nappal nyilvánvalóbbá vált, hogy az orosz forradalom messze eltér a forradalmi munkásosztály kitűzött i céljától. Ahelyett, hogy minden erejüket a dolgozó milliók sorsának javítására fordították volna, mindig világosabb lett, hogy egy politikai bürokráciát építenek ki, mely ellentmondást nemtürően kíván uralkodni az orosz proletáriátus felett. Ez azonban még nem volt minden. Kísérletet tettek, hogy az egész világ munkásmozgalmát az orosz csizmába szorítsák. Az anyagiakat korlátlanul használták ennek elérésére. A minden országban létező szervezetek és munkáspártokat nehéz ezresekkel környékezték meg és sajnos voltak, amelyeket a pénz elbóditott. Ugyan ezt a módszert megkísérelték az IWW meghódítására is, de sikertelenül. Az IWW nem egyes emberek szeszélyeinek következtében alakult, hanem az ipari termelési viszonyok hívták életre és mint ilyen tiszta és szilárd szervezeti formával rendelkezik, mely tervezetet egyedül tartott helyesnek a munkásosztály nagyhorderejű céljának megvalósítására. Tagságának ezen elv tisztasága és eredményességébe vetett bizalma sokkal erősebb volt, mint a felajánlott ezresek vonzó hatása. Soha egy percig sem hittünk abban, hogy a munkásosztály elérheti célját az orosz mintára felépült mozgalommal — még Oroszországban sem — de átmenetnek véltük és elnézőek voltunk. Amikor azonban, előbb pénzzel, később tüzzel-vassal kísérelték meg a világ munkásságát a kommunista diktatúra alá kényszeríteni, mélyreható harcok fejlődtek ki a munkásmozgalomban. Az IWW mindig vallotta, hogy a munkásosztály végcéljának megvalósításához szükséges, hogy minden országban a termelő munkáság osztálytudatos forradalmi szervezett tömeget alkosson, mely képes legyen a termelés és szétosztás eszközeinek irányítására a bérrendszer megdöntésével. Sohasem értettünk egyett a kommunista és szocialista felfogással, mely- szerint a munkásosztálynak a harcot a társadalom felülépit- ménye — az állam — ellen keli irányítani, melynek hivatása az iparok urainak parancsát teljesíteni, hanem mindig a társadalom ütere, a javakat termelő iparok lefoglalására. Sohasem egyeztünk azon elvi felfogással, hogy a munkásosztálynak energiáját politikai pártok építésére kell fecsérelni, mert a végeredményben minden politikai párt — akár kommunista, szocialista, vagy liberális legyen az — reformok — sokszor a munkásosztály ügyére káros reformok — megvalósítására lehet csak képes, mert nem rendelkeznek céltudatos forradalmi szervezett tömeggel. A politikai pártokban külömböző érdekű egyének verődnek össze és a párt programnak olyannak kell lennie, hogy ezen külömböző érdekű egyéneket mind kielégítse. Tehát egy politikai párt nem bírhat tiszta osztály jeléggel. Törekvései, célja mindig csak oda irányulhat, hogy a párt élén álló érdek egzisztenciákat kielégítse még akkor is ha ez a munkásság tömegeinek kárára van. Viszont meggyőződésünk, hogy a munkásosztály a forradalmi Ipari Szervezetbe szervezkedve képes minden gazdasági és politikai előnyt kivívni. Törvényeket alkottathat és dönthet meg. Az iparokban elfoglalt fontos stratégiai helyzeténél fogva, befolyása lehet a társadalom minden intézményére, mert módjában van a társadalom üterének — az iparoknak — kontrolálásával annak minden intézményének parancsolni. Ezek előrebocsájtásával megállapíthatjuk, hogy az IWW és annak magyar nyelvű közlönye a “Bérmunkás” elvben éppen oly távol áll a Sztálin irányt követő kommunistáktól, mint Trotzki követőitől, valamint minden más néven felbukkanó kommunistáktól. Ezen ellentét megvolt közöttünk és a kommunisták között már 15—18 évvel ezelőtt is amikor még az “Uj Előre” is Trotzki, Zinoviev és társaival ordította, hogy “nincs idő szervezkedésre, mert itt a világforradalom a nyakunkon.” Azt ajánlották, hogy minden ország munkássága fegyvert ragadva kövesse az orosz munkásság példáját. Erőszakkal vegyék kezükbe az államhatalmat és teremtsék meg a “munkások és parasztok” diktatúráját. Akkor sem értettünk egyett Trotzki követőivel — közöttük az “Uj Előre” is, — mert szilárd meggyőződésünk, hogy az ipari munkásság szervezett tömegei nélkül minden ily kihérlet csak káoszt teremthet és felmérhetetlen vesztességet a mukásosztály részére. Akkor ez volt az orosz “hivatalos” felfogás. Az idők azonban változtak. Az orosz bolsheviki vezérek egyrésze arra a meggyőződésre jutott, hogy a “világ forradalom még nincs a nyakunkon,” mert mig Oroszországban a kapitalizmusnak nem volt ellentálló ereje, mert nem volt számottevő kapitalizmus, addig más országokban hatalmas SZERVEZETT kapitalizmussal áll szemben a proletáriátus. Ily országokban az állam meghódítása jelentéktelen a munkásság szempontjából. Ez a felfedezés aztán éles ellentéteket váltott ki az orosz bolsheviki vezérek között. Trotzki továbbra is megmaradt azon állítása mellett, hogy kommunizmust nem lehet egy országban felépíteni, hanem a világ összes országaiban egyidőben — amiben mi is igazat adunk neki, — mert ma már egyik ország annyira rávan utalva a másikra, hogy elképzelhetetlen a barbár korszak bevezetése nélkül gondolni is erre. A Sztálin felfogás viszont odairányul, hogy Oroszország törődjön saját ügyeivel: építse az iparokat és az államkapitalizmust, vagy államszocializmust. Ez utóbbi felfogás lett a hivatalos és az állam minden erejét az előbbi elnyomására használta. Amig egyirányba a gondolat szabadságát is üldözték, más irányba az orosz népet a legsovinisztább nevelésben részesítették. Aki önként nem vette be a hazafiságot, azokba fegyverrel, börtönnel, száműzetéssel és hasonló eszközökkel kényszeritették bele. Tritzkit száműzték az országból és úgy vélekedtek Sztalin- ék, hogy az elviellentétek el is vannak intézve. Az elfojtott gondolat azonban nem pusztult ki. Tizek, százak, majd ezrek és tízezrek helyezkedtek szejnbe a sztálini felfogással és ma már ugylátszik, hogy a “forradalom atyjai” valamennyien az “ellenforradalmárok” táborában vannak. Zinoviev, Kamenev és 14 társukat az elmúlt év augusztusában állították puskacső elé. Ez év januárjában Radek, Sokolnikov, Piatakov, Serebriakov, Shestov és rajtuk kívül 12 más vádlott állt az itélőszék előtt, akik közül tizenhármat végeztek ki, mig négyet — közöttük Radekot is — 8 illetve tiz évi börtönre Ítélték. Ezzel azonban még nem végeztek az “ellenforradalmárokkal.” Uj és újabb közismert neveket találunk a vádlottak lajstromába. Bucharin, Lenin özvegye, Lit- vinovné már is le vannak tartóztatva — Litvinov, aki a nemzetek ligájában képviseli Oroszországot szintén vád alatt van és a visszahívás folyamatban van, bár kérdés, hogy vissza fog-e térni Oroszországba? — és rajtuk kívül százak kerülnek bíróság elé. Ami Oroszországban történik, annak még a gondolatától is fellázad minden őszinte forradalmár vére. A “Bérmunkás” a legélesebben elitélte az orosz kormány rendeletére elkövetett rettenetes tömeggyilkosságot, amikor Zinovievék kivégzésének hire világgá ment. Előbb nem nyilatkoztunk, mert nem mertük elhinni, hogy a “munkások hazájában” ilyesmi megtörténhet. A második tárgyalás idején, melyben Radek és társai voltak a vádlottak padján egy vezércikkben a következőket irtuk: “De amig az átlagos orosz munkás mindent helyesel ami felülről jön, addig — a jelek azt igazolják — akik a szövie- tek alapjait rakták le, egymás(Folyt. a 8-ik oldalon.)
