Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-03-06 / 935. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 március 6. SZTRÁJK HULLÁMOK (Folyt, az 1-ső oldalról.) munkás a másikkal. Ami késik, azonban nem múlik. Az elmúlt héten a North Chicagói Fansteel Metallurgical Corp. munkásai kerültek a lapok első oldalára. A telep speciális acél termékeket állít elő — mint “tungsten,” “tantalum” és “columbrium.” A két utóbbinak a tulajdonsága, hogy semmiféle sav nem eszi meg és ez az egyetlen hely az Egyesült Államokban ahol gyártják és ezen kívül még csak egy helyen gyártják az egész világon. A telepen 400 munkás van foglalkoztatva, akik közül a munkabeszüntetés alkalmával 100-an bent maradtak a telepen. Az igazgatóság természetesen azonnal a bírósághoz fordult kilakoltatási rendeletért, amire nem kellett várni, mert a szolgalelkü biró azt rögtön kibocsájtóttá. A rendelet úgy szólt, hogy a kibocsájtás idejétől 24 órán belül el kell hagyni a telepet a sztrájkolóknak. amikor a sheriff megjelent a sztrájkolóknak tudtára adni a rendeletet, melyet az ablakon keresztül kellett megtennie, mert nem engedték be, a sztrájkolok azzal válaszoltak, hogy “mehet a pokolba” és azonnal hozzá láttak az összes ajtók be- szegezéséhez. A 24 órát a törvény végrehajtói azzal töltötték el, hogy bérenceket eskedtek fel, akik a határidő elteltével a rendőrséggel karöltve kilakoltatják a sztrájkolókat. A határidő leteltével 140 bérenc jelent meg a gyárnál és a megadott jelre minden oldalról nekirontottak a gyártelepnek. A sztrájkolók azonban hősiesen védekeztek. Amikor a bérencek az ajtó betörésével foglalatoskodtak a sztrájkolók az épület tetejéről maró savakat öntöttek alá, melyektől kénytelenek voltak visz- sza vonulni, többen súlyos égési sebekkel. A gázbombákat az ablakokon át lövöldözték be, melyekből sokat azonnal felkaptak a sztrájkolók és vissza dobták a rendőrökre. Több órai harc után a rendőrség kénytelen volt vissza vonulni. A támadást a nap folyamán mégegy- szer megismételték, amely ismét kudarccal végződött. A sztráj kólókkal rokonszenvezők százai figyelték a fejleményeket a közeli utcákból készen arra, hogy beleavatkozzanak, ha a bérenceknek sikerült volna a betörés. Az ismételt kudarc után a sheriff kijelentette, hogy nem rendelkezik elég erővel és feladta a támadást. A gyárvezetőség természetesen őrületesen dühöng és kijelentette, hogy ha a törvénynek nincs elég ereje, ők saját kezükbe veszik a végrehajtást. Követelték a kormányzótól, hogy rendelje ki a milíciát, amit azonban nem tett még meg, hanem tanácskozásra hívta meg Springfildbe úgy a gyár igazgatóságát, mint a sztrájkolók megbízottját. A sztrájkolókat a CIO képviseli és a követelés legfőbb pontja a szervezet elismerése. A gyárvezetőség ismételten kijelentette, hogy semmi körülmények között sem hajlandó semmiféle külső egyénekkel tárgyalni, mely álláspontját még Horner kormányzó tárgyalásai után sem változtatta meg. A kormányzó kénytelen volt külön tárgyalni a gyárigazgatóval és aztán a szervezet megbízottjával. A tárgyalás azonban nem hozta közelebb az ellenséges feleket és visszatértek North Chicagóba anélkül, hogy a megegyezésre bármi kilátás is lenne. Mint később értesülünk az ujab gáztámadásnak a sztrájkolók nem tudtak ellent állni és egytömegben kivonultak a telepről. 82-őt közülök letartóztattak. A munkáltatók szövetségei az egész országból táviratokban üdvözlik a Fansteel igazgatójának “bátor” magatartását es minden támogatást hajlandók megadni. A vásárlók biztosították a társaságot, hogy rendeléseikkel hajlandók bármeddig várni, csak tartson ki. Minden jel szerint a legszélsőségesebb harcra van kilátás. ELGIN, 111. — Az “Elgin Watch Co.” itteni telepe a hét folyamán kizárta az összes munkásokat, akik az “Elgin” órákhoz a vázákat készítik. A munkások követelései: A szervezet elismerése; 50 cent minimális órabér; heti 40 órai munkaidő és az összes kizárt munkások visszavétele. Az elégedetlenség már régebbi keletű a munkások között, mely tetőfokát érte el az elmúlt hét hétfőjén, amikor a munkások a napi 8 óra ledolgozása után “feiramtot” csináltak es megtagadták a kilencedik órát ledolgozni, melyet a társaság követelt tőlük. Másnap reggel, amikor munkára jelentkeztek a kapukat zárva találták és arról informálták őket, hogy “szolgálataikra” nincs szükség. Ezt követőleg gyűlést tartottak a munkások az Elgin Labor Tempieben, melyen több mint 700 munkás volt jelen és az international Jewelry Workers szervezet (AFofL) képviselőivel tárgyalva a fenti követeléseket állították fel. A gyűlésen kimondták a sztrájkot az Elgin Watch Co. ellen és a gyárat picket vonallal vették körül. DETROIT, Mich. — A “Timken Gear and Axel Co.” telepén kitört sztrájk ismét veszéllyel fenyegeti az autó ipart. A nevezett társaság gyártja a tengelyeket és nagy részét az autóváz rugóknak a Ford, Crys- ler és a General Motors gépekhez, melyek gyártásának beszüntetése akadályozni fogja az autók előállítását. A sztrájkolók közül több mint 500 megszállva tartja a gyárat. Sztrájk van folyamatban több telepen a városban, melyek csaknem valamennyien összeköttetésben vannak az autó iparral. Többek között a Wood- all Manufacturing Co. és Arvey Corporation automobil alkatrészeket gyárt és a Bowen Products Corp. öntvényeket készít szintén autókhoz. A fentieken kívül néhány szivar gyárban is szünetel a munka sztrájkok következtében. BOSTON, Mass. — Az ország legnagyobb cipőkészítő központjában a munkások ezrei aktiv harcban állnak a munkáltatókkal. Az általános követelés 15 százalékos bérjavitás. Tizennyolc gyár vezetősége megadta a követeléseket, de több mint hetven megtagadta azok teljesítését. Ezen telepek mind erős picket vonalakkal vannak körül véve. — CROTON, Conn. —Az Electric Boat Co. — mely társaság vizalatt járókat épit a kormánynak — telepén a munkások, hogy a megélhetési szükségletek árainak emelkedését ellensúlyozzák bér javítást követeltek, melyet a társaság megtagadott. A munkabeszüntetésnél a munkások egyrésze bentmaradt a telepen, akiket fegyveres erővel távolítottak el. Az itteni eset is bizonyítja, hogy az elmélet és gyakorlat között mily nagy a külömbség. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok kormánya “demokratikus” és törvényesen biztosítja a munkásságnak a szervezkedés jogát” elméletben, de amikor ezen szervezett erőt a munkásság a gyakorlatba akarja értékesíteni és ez történetesen indirekt a kormányt is érinti, szemet hunynak még az előtt is, hogy fegyveres erőszakot használjanak a munkások ellen. Nyugdíjban Irta: Héky Gábor. Nagyon szépet álmodott: banketten voltak és pedig olyanon, amelyen az ő jubileumát ünnepelték. Maga a polgármester ur pohárköszöntőzött. Persze, állva és most az ő tiszteletére állt föl. Eddig mindig ő ugrált föl, valahányszor a polgármester ur az iktatóba benyitott és hivatalos hangon szokása szerint érdeklődött: — Mondja csak, öregem, nem érkezett le valami marhaság a megyétől ? — Csak a szokásosak, nagyságos uram. És most a polgármester ur ugrott föl az ő tiszteletére. Szónoki hév reszketteti kezében a telt poharat. Olyan gyönyörűen mondja: — Adja az Isten, hogy . . . hála Istennek! Remek beszéd. Az embernek jól oda kell fülelnie, hogy megértse, olyan magasszámyalásu. Arról van benne szó, hogy Csan- tavéri — ezelőtt Csernicsek — István ur még sokáig iktasson városunk fölvirágoztatása érdekében, az adózó polgárság jóvoltáért, mindnyájunknak gyönyörűségére! . . . Az éljen-riadalom, a pohárcsöngés fölébreszti. Az órára néz. — Jaj, mingyárt félnyolc. Még elkésem! Kiugrik az ágyból, kikiált az ajtón: — Szirbikné, mosdóvizet! Csak most tér magához. Hová az ördögbe siet, hiszen tegnap óta nyugdíjban van! Maga a polgármester ur nyomta bele, hogy helyet csináljon valakinek. Hjah, ő nem rokona itt senkinek. Protekciója sincs. Mindazonáltal meg kell mosdania már csak azért is, mert Szirbikné, a háziasszony behozta a vizet. — Hová siet a tekintetes ur? Teringettét, még ez a vén sárkány is tudja, hogy a tekintetes urnák nincs már hová sietnie. Otthon maradjon? Se asszony, se gyerek. Megöli az unalom. Aztán Szirbikné kitakarítja a szobából. Sétáljon az utcán? Az emberek ujjal mutogatnak rá: — Ni, hogy kószál az öreg Csantavéri! Nem kellett már a városnál sem. Beüljön a kocsmába? Nem kívánja se teste, se lelke. A Szirbikné kávéjára, nem esik jól se a fröccs, se a bor. De azért megpróbálja. — Jó reggelt, Gulyás ur — üdvözli a kocsmárost. — Isten hozta, tekintetes uram. Nyugdíjban, nyugdíjban? (Fene abba a helybeli újságba, hát nem telikürtölte vele a várost.) — Abban, abban. — Jólesik? — Amint vesszük. Mély csönd után fölvetőd k a nehéz kérdés: — Ugyan lesz-e ma eső? Hosszú hallgatás előzi meg a feleletet: — A jó fene tudja! A korcsma órája unalmasan ketyeg. A fröccs olyan savanyú, állott lé-lötty ilyen szokatlan időben. Fél tiz. János most hozza a postát az asztalára. Ugyan döntött-e már a miniszter a Kis Kovács-árvák ügyében? A városi szabályren- deletmódositás körül is érkezhetett valami. Csak ez az uj iktató — hebehurgya alak — jól szerelné már föl az aktákat, mert még majd őt szamarazzák ezért is. Azon vette észre magát, hogy a városháza lépcsőjén siet fölfelé. A hajdúk köszöntek. Egyik-másik jövő-menő tisztviselő rászól: — Szervusz, Csantavéri bácsi! Hogy tévedtél ide? Adót akarsz fizetni? Az öreg hirtelenében kitalál valamit. — Itt felejtettem az izét . . . A dohányszitámat. Tudod, emlék. — Ez fontos kellék mostani foglalkozásodban, ugy-e ? — Úgy, úgy. Elmegy a régi hivatala aj- tja elé, a kilincsre teszi a kezét, de nem mer benyitni. Valami visszatartja és elsiet onnan. Az a dohányszita már régen otthon van. Lemenet a polgármester urba ütközik: — Alázatos szolgája, nagyságos uram! A nagyságos uram tréfásan ráförmed: — Hát, öreg javíthatatlan, mit keres itt? Nem tud megmaradni otthon ? Meg ne lássam, mert hazatoloncoltatom a nyugdijába. üljön benne és élvezze nyugodtan. Pá, öregem! No, most hová menjen! Kibotorkál a város széléig. Betéved a temetőbe és olvasgatja a sirföliratokat: de sok ismerős, akik valójában nyugdíjba mentek és akiket igazán nem háborgat már semmi. Aztán milyen jó emberek: egy kuk" kot sem szólnak, semmit sem kérdeznek. Ennél jobb helyet
