Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-27 / 934. szám

8 oldal 1937 február 27. HARC A TERMÉSZETBEN (Folytatás.) A legfőbb okok, amelyek a vad népeknél az ivari kiválást megakadályozzák, a követke­zők: az úgynevezett közös há­zasságok, vagy szabad nemi élet; az asszonyok gyermekgyil­kolásainak a következményei; a korai eljegyzések, tudniillik számos vad népnél az a szokás, hogy a nőket már kis gyermek­korukban eljegyzik, ami termé­szetesen egészen megakadályoz­za azt, hogy valamelyik részről a személyes külső szerint tör­ténjék választás; végül a nők csekély becse, mivel csak rab­szolgák. Látjuk tehát ebből, hogy a vadaknál több olyan szo­kás uralkodik, amely nagyban hátráltatja vagy a legtöbb esetben teljesen megakadályoz­za az ivari kiválás hatását. A kedvező körülmények kö­zött az ősembernél és a mai vadfajtáknál az ivari kiválás valószinüleg a következő módon fejtette ki hatását. A legerő­sebb és legéletrevalóbb férfiak, akik családjukat megvédeni és eltartani a legjobban tudták, akik a legjobb fegyverekkel bír­tak és legtöbb jószáguk volt, nagyobb sikerrel jártak el az átlag nagyobb számú utód fel­nevelésében, mint a törzs gyön­gébb és szegényebb tagjai. Ma­napság is a föld minden népé­nél több feleséget szerezhetnek a törzsfőnökök. A kaffereknél sok mértföld kerületű vidéken van a főnököknek választási jo­guk s ennek elismerése végett nagy buzgalmat fejtenek ki. Érthető tehát ezek alapján, hogy a vonzóbb külsejű nőknek a törzs erőteljesebb férfiaitól va­ló kiválogatása, akik átlag több gyermeket is nevelhetnek fel, számos nemzedék során a törzs jellegét némileg módositotta. A férfi testileg és szellemileg erősebb, mint a nő és vad álla­potban feleségét sokkal alacso­nyabb szolgaságban tartja, mint bármely him állat a nőstényét. Ezért nem meglepő, hogy ő szerezte meg a választás hatal­mát. A nő pedig általában tu­datában van a szépség értéké­nek s ha teheti, sokkal szíve­sebben piperézi fel magát, mint a férfi. Kölcsön veszi a madárhim tolláit, amelyekkel a természet az állatok híméit a nőstények elbáj olására fel- ékesitette. Mivel már hosszú idők óta a szépségük kedvéért választották a nőket, nem meg­lepő, hogy a rajtuk egyszer egymásután beállott változások­nak egy része kizárólag csak a saját ivarukra szállt át s hogy ennek következtében a nők le­ányivadékaikra kissé nagyobb szépségüket, mint fiuivadékaik- ra s hogy a nők mindezeknél fogva szebbek is lettek, mint a férfiak. Az ivari kiválásnak az alsóbb rendű állatoknál sokkal közön­ségesebb másik formáját ille­tőleg, amikor tudniillik a nős­tény a választó fél s csak azo­kat a hímeket fogadja el, ame­lyek őt legjobban ingerük, — okunk van feltenni, hogy egy­kor a mi őseinknél is szokásban volt. A kiválásnak ez az alakja azonban alkalomadtán a későb­bi időkben is működhetett, mert teljesen barbár népeknél a nőknek több szabadságuk van a kiválasztásban, mint azt gon­dolhatnék. Egyes délamerikai törzseknél a férfi megalkuszik a leány szüleivel. Gyakran megesik azonban, hogy a leány nem ve­ti magát alá a szülői és a fér­fi között levő szerződésnek. Gyakran megszökik, elrejtőzik s igy menekül meg a kérőtől. A Tüzföldön a fiatal ember elő' szőr a szülők beleegyezését nye­ri meg valami szolgálattétel­lel, azután a leányt iparkodik elvinni, de ha ez nem akar el­menni, elrejtőzik az erdőben mindaddig, mig udvarlója a ke­resést meg nem unta s az ül­dözést abba nem hagyta. A Fidsi-szigeteken a férfi a nőt valódi vagy színlelt erőszakkal viszi el; de a nő megszöktető- jének lakásához érve, ha a há zasságról nem akar tudni, el­menekül olyan emberhez, aki őt meg tudja védeni. A kalmükök­nél a menyasszony és a vőlegény valóságos versenylovaglást ren­deznek, , amely alkalommal a leánynak bizonyos előnye van s nincs rá eset, hogy a leányt elfogják, ha üldözőjét nem pár­tolja. A maláj i szigettenger vad törzseinél szintén verse­nyezni soktak s a versenydij nem a leggyorsabbnak s nem a legerősebbnek, hanem annak jut, aki a nőnek tetszik. A kafferek feleségeiket vásá­rolják és az atyák keményen megverik leányaikat, ha vissza­utasítják a számukra kiszemelt férjet. De mégis elég nagy sza­badságuk van a nőknek a vá­lasztásban, mert gyakran meg­esik, hogy a nagyon csúnya, bár gazdag férfiak, nem kapnak fe­leséget. Láthatjuk tehát, hogy a va­daknál éppenséggel nincsenek a nők a házasság dolgában olyan elárendelt állapotban, mint azt általában gondolják. A nekik tetsző férfiakat magukhoz vonz­hatják és a nekik nem tetsző­ket a házasság előtt, sőt néhol a házasság után is visszauta­sítják. A nők részéről való előnyben részesítés azután be­folyással lesz a törzs jellemére, mert általában nemcsak az ő fogalmaik szerint a legszebb férfiakat választják, hanem azo­kat is, akik legjobban tudják őket megvédeni és eltartani. Az ilyen erősebb párok azután általában nagyobb számú utó­dokat nevelhetnek, mint a gyön­gébbek. Ugyanez az eredmény természetesen még nagyobbá válnék, ha mindkét oldalon megvolna a kiválasztás, azaz, ha a csinosabb és erősebb fér­fiak a vonzóbb nőket választa­nák és viszont. És a kiválasztás­nak ez a formája valószinüleg már előfordult, különösen az emberiség történetének régeb oi időszakaiban. Azt már láttuk, hogy a kopo­nyaforma, valamint az arcvo­nások különbözősége tekinteté­ben, amit az ivari kiválasztás hozott létre, milyen különböző a szépség fogalma. Most azok közül a jellemvonások közül vizsgáljunk meg néhányat, amelyek az egyes emeberfaj- tákat egymástól és az alacso­nyabb rendű állatoktól elvá­laszt jták. Ilyenek első sorban a test szőrös volta és a bőr szí­ne. (Folytatjuk.) Cleveland West Side magyar IWW csoport uj helyisége 4307 Lorain Ave. Minden szerdán es­te 8 órakor összejövetel. Harc az emberiség ellen­sége, a rák ellen (Folyt, a 6-ik oldalról.) hozza létre, amely elmélet eddig sem kísérlet, sem klinikai ész­lelés kétséget kizáróan nem igazolt. Nem is valószínű, mert ha a rákot parazita okozná, úgy a szervezet, mint más pa­razita ellen ellenmérgekkel vé­dekezne. A legelterjedtebb el­mélet a Virchow-féle ingerelmé­let, amely szerint a rák külső izgalmi behatásokra áll elő. Egyszeri, de még inkább kicsi, de gyakran ismétlődő behatá­sokra égés után, fény, rádium, röntgensugarak behatására ke­letkeznék a rák. Ugyanezen n- gerek azonban nem minden em­bernél okoznak rákot. Ezért va­lószínű, hogy nem egy tényező, hanem több tényező találkozá­sa kell ahoz, hogy rák keletkez­zék. Ezek közül az egyik való­szinüleg az öröklött vagy szer­zett belső diszpozíció s a másik a külső inger, illetve a kiváltó ok. Öröklött diszpozícióról be­széltünk, ez azt jelentené, hogy a rák örökölhető? Erre a kér­désre ismét nem tudunk hatá­rozott választ adni. A külső inger lehet mecha­nikus, hő vagy vegyi inger, vagy élősdi is. A vérbaj lehet a rák utcsinálója. A dohányosok ajakrákja közismert. Anilin­gyárban dolgozók, parafin-, olaj- és brikettmunkások, to­vábbá kéményseprők rákra igen hajlamosak, kőtörők ék más, por által veszélyesztetett mun­kások tüdőrákra hajlamosak. Ezen nagy szociális jelentő­ségű tényen az állami törvény- hozás kötelessége lenne kedvező irányban gondoskodni, olymó­don, hogy az előbb említett ve­szélyeztetett üzemekben a mun­kások csak rövid ideig (pár hónapig) dolgozzanak, azután leváltva őket, más üzemekben kellene őket foglalkoztatni. Ad­dig is ezeket az üzemeket az iparfelügyelő mellé beosztott orvosokkal kellene időközönként átvizsgáltatni. A gyógyítás. A rákgyógyitást illetően ma az az álláspont, hogy a felis­mert daganatot minél korábban elpusztítjuk késsel vagy sugár­ral (röntgen- vagy rádiumsu­gárral,) vagy a kettő együttes alkalmazásával. Bizonyos, hogy a helyes gyógy el járást csak az az orvos fogja követni, aki min­dig a beteget és nem a beteg­séget fogja szem előtt tartani. Sajnos, ráknál sokszorosan igaz az a régi orvosi mondás, hogy minél kevésbé gyógyítható va­lamely betegség, annál több gyógyszer van ellene. Csodadok­torok és kuruzslók és gyógy­kovácsok a titkos szerek töme­gével árasztják el a hiszékeny embereket. A legkülönbözőbb diétákat ajánlják, sőt néha va­lósággal középkorba illő eljárá­sokat és szertartásokat aján­lanak, mint a rák biztos ellen­szerét. Hogy az elvakultság és fanatizmus milyen idétlensége- ket képes produkálni, arra jel­lemző, hogy a “Berliner Bör- senzeitunk” 1934 november 6-ik számában Von Darin “A rák a civilizált emberiség osto­ra” cimü cikkében azt Írja, hogy: “a rák az ijedt, zárkó­zott emberek betegsége, mig az idealisztikusán gondolkodó, az emberi közösségben élő ember mentes ettől a bajtól. A megelőzés. Ami a rákmegelőzést illeti, itt elsősorban a foglalkozásból eredő rákok megelőzésénél a károsító tényezők kiküszöbölé­sével lennének igen számottevő eredmények elérhetők. Az 1932. évi berlini sebészkongresszuson Simon az anilinrákról érteke­zett s bejelentette, hogy miután a gyárakban a levegőt roppant gondosan tisztán tartották, az utóbbi négy évben egyetlen uj megbetegedés sem fordult elő. A röntgenrákoknál megfelelő védekezéssel szintén hasonló az eredmény és ugyanilyen ked­vező eredmények lennének vár­hatók a többi foglalkozási rá­koknál is megfelelő intézkedé­sek és védőberendezkedések mellett. Általában pedig sok­ezerszeres tapasztalat, hogy egészséges szervezetben a rák sohasem lép föl. Tehát a rák el­len a legjobb védelem az egész­séges szervezet. Egészséges, természetes életmód, általában mindaz, ami a test javát szol­gálja — védelem a rák ellen. A könyv az Egészség Iskolá­ja II. kötetenként Cserépfalvi kiadásában, szép, tiszta tipog­ráfiával jelent meg. Stílusa olyan világos és vonzó, hogy szakember és laikus érdeklődé­sét egyaránt mindvégig leköti­Dr. W—r A—r. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának BÉRMUNKÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom