Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-13 / 932. szám

1937 február 13. bérm u n k á s 7 oldal A cataloniai munkásság titka AZ IPAROKAT A MUNKÁSSÁGNAK, A FÖLDEKET A PA­RASZTSÁGNAK KELL A KEZÉBE ADNI. Az a társadalmi forradalom, mely a szemeink előtt játszódik le Cataloniában, a legnagyobb megfigyelésre méltó. Úgy a munkásmozgalmi fegyelem, mint az egyöntetű szorgalmas együttműködés, meglepőleg ha­tott nemcsak a szocialista és liberális elleniekre, hanem még az ujságriporterek körében is nagy feltűnést keltettek ezek a részlet kérdések, a cataloniaik életét illetőleg. A világ munkásságának kell, hogy meglássa azt a fontos for­radalmi változást, mely a tár- radalmi élet fundamentumát, megváltoztatta. Az iparok tár- sadalmasitva lettek a falukba kommunisztikus rendszert ve­zettek be, a nevelésnél radiká­lis változás történt és az állam régi gépezetét, egy ipari tanács foglalta el. És mindezeknek da­cára, zűrzavar nélkül működik az uj rendszer gépezetének, minden mozzanata, nem úgy mint hasonló esetekben történt külömböző országokban, ahol már az első pillanatban káosz állott be úgy az iparok vezeté­sénél, mint a rendszer irányítá­sánál. Egy nagyon fontos kérdés a forradalom alkalmával, hogy a munkásság megtudja akadá­lyozni az élelmiszerek áremel­kedését, az élelem uzsorások kapzsiságával szemben. Az élel­mezés nehézsége az, mely egy társadalmi forradalom átalaku­lásánál legtöbb zavarokat idéz­het elő. Cataloniában ez a zűr­zavar nem volt meg, még pedig a következő oknál fogva. A munkásság uralkodik az iparok felett! És ami esetleg nehézsé­gekbe ütközik, az a nyers anyag kérdése lehet. A társadalmi forradalom al­— Ezért hiv föl bennünket a fedélzetre? Emiatt marad el a négy órai alvás? Nem csinál­juk meg. Tegye meg egyedül. — Nem engedelmeskedtek? Lázadás ? — Vegye annak, ha úgy tet­szik. —Teljesítsd a parancsot — fordult a kapitány, revolverrel a kezében, a hozzá legközelebb álló matrózhoz — vagy lelőlek! — Nem teljesítem! Erre a kapitány lökött rajta egyet, miközben a pisztolyt rá­sütötte. Szerencsére nem talált, de abban a percben kicsavartuk a kezéből a fegyvert. Közben egy pár ütést is kapott nem ta­gadom. Erre elkezdett a torka szakadtából átkozódni, majd be- lefujt a sípjába. Előkerült az ügyeletes tiszt. — Mr. Owen, azonnal verje vasra az embereket. — Pardon, uram, mit csinál­jak? — Lázadás! Verje okét vas­ra! , , — Mi baj, fiuk? — kerdezte az első tiszt. Elmondtuk az esetet, egyben kijelentettük, hogy ilyen kö­rülmények között megtagadjuk a további munkát. Nem va­gyunk hajlandók csak a legkö­zelebbi kikötőbe vinni a hajót. kalmával, egy másik fontos kérdés, a szállítás és közleke­dés fennakadás nélküli üzem­ben tartása. Ezt a kérdést, a spanyol vasúti munkásság szin­tén gyönyörűen oldotta meg. Annak dacára, hogy az ország határain belül belháboru dúl, a vasúti közlekedés mégis nor­málisan működik mindazon te­rületeken, ahol a forradalom már sepert, vagy ilyen állapoto­kat várni lehet. Szoviet Oroszországban még tizenöt évre az októberi forra­dalom után sem tudták ezen kérdést megoldani. A politikai diktátorok, felfogadott mérnö­kökkel, brutális erőszakkal sem voltak képesek a felmerült el­lentéteket, kiküszöbölni. A ma­gas politikai diktátorok és az általuk felfogadott tudálékosok, nem értettek semmit a vasutak irányításához, mig végre aztán feladták tervüket, mert nem akarták, hogy az orosz vasút csődöt mondjon. A spanyol vasúti munkásság pedig, az államnak ezen legfon­tosabb iparát maga irányítja. De ki is volna ettől kompeten- sebb erre a célra, mint maga a munkásság, aki legjobban is­meri ezen ipar berendezkedé­sét? Különösen mostan, midőn a belháborun kívül, az uj társa­dalmi átalakulás korszakát is élik, normális ésszel, még gon­dolni sem volna szabad mást a forradalmi munkásságnak, mint amit végez uj rendszere megalapozásában. Mi is tehát az a titok a spa­nyol munkásságnál, de különö­sen Cataloniában? Hogyan tör­ténhetett az meg, hogy egy or­szágban gyökeres társadalmi változás történt és az ország gazdasági építményeit, még Az első tiszt azonban a lelkünk­re beszélt. — Három nap múlva otthon vagyunk és majd ott elintézzük az ügyet. De ha ti tovább foly­tatjátok, csak nektek lesz be­lőle bajotok. Elvégre ő a ka­pitány. — De őrült! Csak nem hagy­juk, hogy lelövöldözzön, mint a veszett kutyákat? — Rendben van. Én garantá­lom, hogy ez nem történik meg mégegyszer. Elfogadjátok az én szavamat ? Rövid vita után elfogadtuk a javaslatát. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor másnap Quessantnál- motoros rendőrhajó jött a hajóhoz. A kapitány küldött éjszaka távi­ratot értük. Bennünket őrizetbe vettek és kihallgattak, de an­nak befejezése után eltávoztak. Antwerpenben aztán rögtön lecsukták az egész személyze­tet. Egy héig voltunk őrizet­ben, amig kiderült minden. El­bocsátottak bennünket. A 28 túlórát sohasem fizették ki. De Mathieu kapitány sem élvez­hette sokáig a dicsőséget. Nem akadt többé matróz, aki elsze­gődjék a hajójára. Bár a tár­saság hajóira közülünk egy sem tehette ezentúl a lábát, de őt is nyugdíjazták. meg sem rázkódtatta? Hogy volt az lehetséges, hogy a tár­sadalmi forradalom alatt a gyárak rendesen dolgoznak, az ország kereskedelmének lebo­nyolítása majdnem fennakadás nélkül funkcionál és a mező- gazdaságban a földet sokkalta jobban megművelik, mint a forradalom előtt és a pénzügyi intézményei is az országnak majdnem úgy funkcionálnak mint előzőleg, csak más célokat szolgálnak. A szocialisták, liberálisok és más politikai filozófusok, ezen nagyon megütköztek, de mind­azok, kiknek társadalmi tudo­mányuk van és ismerik a cata­loniai munkásság alaptervét, egy cseppet sem ütköztek meg, a forradalmat illetőleg. A spanyol szindikalisták ide­álja az ipari demokrácia, mely az uniókban szervezett termelő munkásságon alapszik. Az a forradalom amely felett ilyen ideálok őrködnek, nagyon is eltérő attól a nagyonis sok magyarázatott igénylő, régi faj­ta forradalmi felfogástól, mely Oroszországban is végbe ment 1917-ben. A modern forradalom, nem engedheti meg, hogy káosz és rombolás vegyen erőtt magán. Az ilyen esetek csak akkor tör­ténnek meg, ha a forradalmat a politikai pártok monopolizál­ják. A gazdasági összeroppanás csak azon esetben fordul elő ha egy pártdiktatura próbálja in­tézni a gazdasági átváltozást és nem pedig az ipari munkás- mozgalom tagsága, valamint maga a parasztság. Ez a helyzet állott fent a bol- sheviki forradalomnál is 1917- ben. A reményekkel telt forra­dalmat, mely az ipari demok­rácia felé vezetett, elgáncsol­ta a kommunista párt diktatú­rája és a forradalmi ipari uni­ók helyét, a kommiszárok és párt bürokraták foglalták el, a munkások és a parasztság he­lyett. Az összekötő kapocs, mely a nagy városok és a faluk között szükséges megszakadt, ami egy gazdasági szervezet irányításánál, soha sem történt volna meg. A munkások és pa­rasztok, csak mint alanyok let­tek felhasználva a forradalmi diktátorok experimentálásánál, ahelyet, hogy direkt az ő ke­zükbe került volna úgy a társa­dalom gépezetének, mint az ipa­roknak az irányítása. A gazdasági siker a catalo­niai forradalomnál éppen azért sikerült, mert a spanyol mun­kásság nem akarta, hogy a spanyol forradalom is, az orosz forradalom sorsára jusson 20 évvel később. Az iparokat a munkásságnak, a földet a pa­rasztságnak — ez az egyszerű titka, a spanyol forradalomnak. A munkásság az, akit az ipari változás és fejlődés, köz­vetlen érint és funkcionálni is ;ud a termelés, ahol minden ágában ismerik az iparok komplikált gépezeteit — ez a felelősség teljesítés a legbizto­sabb az iparok irányításánál egy forradalomban. Ez az egyszerű gondolat az, mely a spanyol militánt mun­kásság és parasztság agyát megragadta. Ezen felismerés­nek a végrehajtását tartották szem előtt még akkor is, ami­kor legkritikusabb helyzetet élték keresztül, mely ma már történelmet ir. Megmutatják a világnak, hogy forradalmat anélkül is meglehet vívni, hogy gazdasági összeroppanás le­gyen, gazdasági lezüllés, éhen- halás, vagy terror, avagy eltö­rülni az emberi szabadságot és demokráciát úgy mint a múlt­ban, amidőn férfiak és nők vad harcot folytattak ezen a téren. A spanyol munkásság, meg­mutatja az útját, a jövendő forradalomnak. És amidőn a többi országok munkásai felis­merik a titkát a cataloniai munkásság sikeres forradal­mának, a politikai vezéreskedés — úgy szocialista, mint kom­munista és hozzájuk hasonló megváltók emléke, — csak a múlté lesz, éppen úgy mint a vallási felfogás, mely már ké­szíti az útját a futásra, az év­századokon keresztül készülődő forradalom elől. (S. F. a. d.) AZ IWW VAGY A CIO KÉP­VISELI-E A FORRADALMI IPARI UNIONIZMUST? (Folyt, az 5-ik oldalról.) munkások bízzák magukat csak a vezérek jóhiszeműségére. Nekünk az IWW-hoz tartozó forradalmi ipari unionistáknak nem szabad magunkat elragad­tatni semmilyen hullámzó ör­vénnyel, meg fog érlelődni a ta­laj itten is egy igazi forradal­mi ipari union kiépítésére és akkor nekünk mint ipari forra­dalmároknak készen kell len­nünk annak rendes mederbe való irányítására. CHIOAGOI OLVOSÓINK FIGYELMÉBE. Az IWW chicagói ma­gyar tagjai FEBRUÁR 13-ÁN, szombaton este tartják az első nagysza­bású összejövetelt az uj Bérmunkás Otthonban 2419 Lincoln Ave. A táncmulatság tarka színpaddal lesz egybeköt­ve, melynek keretében Chicago legjobb műkedve­lői fognak fellépni, dalok, szavalatok, táncok és kü­lönféle szórakoztató jele­netekben. Műsor után tánc. Kezde­te pont 8 órakor. Belépti- dij 25 cent. A magyarság tömeges megjelenését kéri a RENDEZŐSÉG. AZ IWW AKRONI MA­GYAR CSOPORTJA a BÉRMUNKÁS 25 éves fenállását TÁRSAS VACSORA keretében ünnepli meg február 20-án, szombaton este 8 órai kezdettel a FÜGGETLEN REFORMÁ­TUS Hallban 425 W. Thor­ton St. Vacsora jegy ára 50c. Vacsora után TÁNC. Jegy csak a táncra 25c. olvasíTaz IndustrialWorkert

Next

/
Oldalképek
Tartalom