Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-06 / 931. szám

1937 február 6. 7 oldal BÉRMUNKÁS Egyre nagyobb az elégedetlenség a spanyol felkelők táborában VALENCIA, Argonia tarto­mányból, közli a világ sajtó, hogy Franco generális felkelő csapatai körében zendülés tört ki, részben a hadjárat elhúzó­dása, másrészt az egymás után következő kudarcok nyomán. A részleteket természetesen a cenzor nem engedte világgá, de annak komolyságát sejteti a jelentés azon szakasza, hogy a tüzérezredeket megtizedelték, ami azt jelenti, hogy minden tizedik katonát a falhoz állíta­nak és agyon lövik. Sok millió munkás, akik hó­napokon keresztül lázas izga­lommal figyelték a spanyol dol­gozók önfeláldozó küzdelmét, megkönnyebbülve olvassák a fenti tudósítást, amely kétség­kivüli bizonyítéka annak, hogy a fasizmus és nácizmus minden összefogása sikertelenné lett az elszánt és kitartó spanyol mun­kások leverésére. Mint lapunk más helyén, eredeti spanyol jelentés alap­ján beszámolunk arról, hogy mi tette és teszi lehetővé a spa­nyol munkásságnak felszaba­dulási harcának sikerre vitelét, hogy a legnagyobb harcok kö­zepette is minden figyelmük az volt, hogy a munka úgy az ipa­rokban, mint a földeken meg­szakítás nélkül folyjon, hogy elsősorban az országban senki se éhezzen, vagyis a spanyol forradalomban nem a politiku­sok kaptak szerepeket, hanem a termelő munkásság minden árnyalata. A Forradalmi Ipari Unionizmus (Folyt, az 5-ik oldalról.) rejlik, hogy a tagság akaratá­nak érvényesülését tartja szük­ségesnek a vezérek diktálási joga helyett. Szóval a nagy ve- zéri személy kultusz káros ha­tását az ipari forradalmárok már régen felismerték. Sok forradalom zajlott le a közelmúlt éveiben, de minden forradalom egy-két nagy ve­zér nevéhez fűződik. Az orosz forradalomról nem beszélhetünk Lenin, Trotzky, Stalin, Zinovi­ev nevének említése nélkül, a magyarországi forradalom Kun Béla nevéhez fűződik, a fasiz- ta forradalmak Mussolini és Hitler nevét csillogtatják és Ugyanúgy más országok forra­dalmai is. De Spanyolországban, ahol a világ történelemben még eddig soha nem látott szabad­ságharc vívja élet-halál küzdel­mét a világ fasizta banditáival, nem látjuk egy-két név isteni- tését. A spanyol munkásság egy része, mely a forradalmi szindikalista unionokban tömö­rült, ugylátszik képes volt a — Nincs semmi, burgonya pedig kell mindennap. De most már a kenyérben is volt kukac. Egy reggel pedig, amikor a fedélzetet súroltuk, a burgonytartó körül ezrével lát­tuk nyüzsögni a hatalmas ku­kacokat. Éppen jött a konyha­gyerek két vödörrel burgonyá­ért. Kinyitotta az ajtót. Dög- letes bűz áradt ki a hombár belsejéből. Halomban feküdt a burgonya, félig rothadtan, tele kukaccal és ebből lapátolt a konyhagyerek a vödörbe. — Mi lesz eből, fiú? — kér­deztük. Vigyorogva felelte: — Burgonyafőzelék nektek ebédre meg vacsorára. — Mindenki ezt kapja? — A fenét, csak ti. Persze, a kapitány nem tehe­tett semmit. De mi nem ettünk többé főtt burgonyát. Tom vi­szont meghízott a rengeteg el­fogyasztott patkánytól. modern harci szellemet beültet­ni a személyi kultusz helyett a forradalmi harcba. Ezzel nem azt akarom mondani mintha le­kicsinyelném egyes egyének ké­pességeit a harcban, hanem el­lenkezőleg bizonyítani, hogy a kiválóbb képesség csak a harc győzelmét segíti elő és nem az egyén diktátori polcra jutását. Egy másik dolog ami az ipari erő hatalmát mutatja, hogy mig más országokban mint pl. Magyarországban bocskoros és mezítlábas katonák leverték a forradalmat, addig a szintén kis Spanyolországban a világ fa- siztáinak modern fegyverei, ily hosszú ideig képtelenek szá­mottevő eredményhez jutni. En­nek okai mind tisztábban lát­hatók. A spanyol forradalom­ban a szindikalista szervezetek 22 ipari kontrollal képesek a néptömeget élelmezni és szük­ségleti cikkekkel ellátni. A gaz­dasági erő fölött való rendelke­A “Bezdandijk” gyönyörű uj hajó volt, még sok utat tett, de a legénysége nagyrésze, jó­magam is, majd belepusztul­tunk a kapitány és a társaság nagy gondosságába. A hajós­törvény úgy szól, hogy nyílt tengeren a kapitánnyal szem­ben minden erőszak: lázadás. A hajó gazdasági naplója pe­dig napnál világosabban kimu­tatja, hogy ennyi és ennyi má­zsa friss húst, burgonyát stb.-t vásárolt a parancsnok, minden­ről hiteles számlák vannak, va­lamint arról a pár tonna szén­ről is van kimutatás, amelyet a központi fűtésben a legény­ség részére elhasználtak. Nem is szólva a gépészeknek közpon­ti fűtés megjavításáért járó különdijakról . . . Mert a kimutatásokat ponto­san vezetik az ilyen szép uj ha­jókon. zés egyik fő védelmi fegyver a fasizták támadásai ellen. Tehát munkástársaim! bár­mennyire próbálnánk elkalan­dozni az iparoktól, végered­ményben mindig oda fogunk visszatérni, mert az ipar a tár­sadalmi erő alapja. A társadalmi élet ott kezdő­dik, amikor a természeti kin­cseket kiaknázzuk és azt ipari munkával használati termékké dolgozzuk át. Ez a termelési folyamat az, mely mozgásban tartja a társadalmat. Tudományos ipari alapon le­vő forradalmi szervezkedés az, mely megoldja a társadalmi problémát, mely minden bajnak az alapját képezi. Ez a bérrend­szer eltörlése. Az IWW alap­tervezetével az uj társadalmat építi a mai társadalom keretén belül. Én azt hiszem munkás­társaim, hogy sokkal hamarább bekövetkezik az az idő mint mi gondoljuk, amikor az egész vi­lág dolgozóinak harsonája lesz, hogy az IPARI UNIONIZMUSÉ A JÖVŐ. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. VÁRAKOZÁS Nem megyek be. Innen a ki­rakat sarkából is jól belátok az üzletbe. Csak a bejárat körül világos, hátrább már misztikus homály. Az üzlet közepén úgy áll egy idősebb férfi, mintha várná a jelt, hogy megkezdje előadását. A pult mögött fia­talember áll, alakja éppen be­leesik a fény határvonalába és így jól látni arcát is. Elmélyed- ten áll, szinte konokul. Látszik arcán, tartásán, hogy hivatását űzi, — ez az állás hozzátarto­zik a szakmájához, ezért fizetik. Lelkiismeretesen áll, szorgalma­san. Az idősebb már nem ilyen kitartó, nézi az ajtót, mozdul, hajába kap, türelmetlen. Mint­ha titkos értelme volna mind­ennek. Grand guignol-filmekben vannak ilyen jelenetek: várja az ember a lövés eldördtilését, a kés villanását, vagy legalább annyit, hogy egy félelmetes kínai arc kiemelkedik a sötét háttérből, foszforos fényekben yillódzva azzal a vigyorgásai, amelyet vérfagyasztónak mon­danak. Tudom, nem történhet ilyes­mi, mert szolid, készruha üzlet borong az ajtón belül, amit egyébként a kirakat is elárul. Középen egy szürke bekecs, prémmel, gusztusosán úgy elhe­lyezve, hogy belseje is látszik és szövetével, bélésével, prém­jével kellemes vidéki hangula­tokat ébreszt, vadászidilleket, puskaropogtató harsány és vi­dám téli reggeleket, szánkós, disznótoros idilleket. Azután itt van mellette egy világos, csi­kós öltöny, széles hajtókájával, kidomborított mellével, való­sággal sóvárog arra, hogy ifjú és optimista legény meghordoz­za valamelyik tánciskolában. Tudom, hogy ott bent az üzlet­ben a két egyénnek az a szán­déka, hogy eladják ezeket a ru­hákat és éppen azért állok itt, hogy a járókelők mennyiben méltányolják ezt. Kora délután van és a mer­kantil pszihológusok szerint ez az az idő, amikor a vevők leg­sűrűbben fordulnak elő, — de most nem jelentkeznek. Sokan járnak itt a Rákóczi utón, né­melyik futtában vet is egy pil­lantást a kirakatra, mintha je­lezné, hogy most sietős dolga van és ha majd visszatér, ak­kor, sőt egy sofőr meg is áll és félre nem ismerhetően flörtöl egy bőrkabáttal, de ez az ügy sem válik komolyabbá. Telik az idő és elszántan vá­rok. Az ajtón belül csak annyi a változás, hogy az idősebb fér­fi egészen az ajtóhoz jön és on­nan néz kifelé. Most már hatá­rozottan domborodik ki egész egyéniségén a várakozás izgal­ma. Távolabb húzódom, mert nem akarok a vevő gyanújába keveredni, de együttérzek vele. Hiszen mindenki ismeri a vára­kozás feszült kedélyállapotát, azt a fojtó és izgalmas csöndet, amely belül van az emberben és hiába akar foglalkozni valami­vel, mert semmi vigasztaló nem jut eszébe. így várakoznak szer­te a városban is sokan, életre, beérkezésre, gyógyulásra, ha­lálra, pénzre. Itt, ebben a ru­haüzletben vevőre várnak és bizonnyal még sok más üzlet­ben is és amiközben az idő sür­getően dobol, hogy gyerünk, céltalanul fogy, múlik valami, amit visszahozni nem lehet. A kereskedő is áll az ajtó­ban, otthon bizonnyal már meg- gyujtották a villanyt, rakják a kályhába a tüzelőt, íróasztala fiókjában váltók lapulnak tán, olyan félelmetes dátumokkal, mint iskolakönyvekben a nagy ütközetek, vagy pestisjárvá­nyok évszámai és mindezek vo­nalakat rajzolnak a homlokra és merengővé teszik a szemet. Én már nem bírom tovább, ugylátszik, ő az edzettebb. Nem csodálkoznék rajta, hogyha most belépne egy vevő s neki­támadna dühösen és felelősség­re vonná, hol volt ilyen soká­ig! Bekecs és csikós ruha, bé­ke veletek, tudom, hogy igy vá­rakoznak mostanában sokan ebben az utcában és tovább Európában, mindenütt valami­re, ami lehet, hogy nem jön el soha. CHICAGÓBAN az IWW magyar tagjai minden vasárnap délután pont 3 órai kezdettel az uj Bérmunkás Otthonban 2419 Lincoln Ave. TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOKAT RENDEZNEK melyek felölelik a tudo­mány minden ágát. Belép- tidij nincs. Kérdések és hozzá szólások. Február 7-én a tárgy: Forradalmak megvilágítá­sa a történelmi materia­lizmus alapján. Előadó: Lövy Ármin. Jelenjünk meg tömege­sen az előadásokon és bő­vítsük ki ismereteinket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom