Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-30 / 930. szám
1937 január 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal “LEHETSÉGES E TARTÓS EGYSÉGFRONT EGYSÉGES SZERVEZET NÉLKÜL?” A “Bérmunkás” január 9-iki dátummal megjelent számában Wiener Andor munkástársam, egy, az amerikai munkásmozgalom történetében mélyen beleszántó és egyben a jövőbeni esetleges kialakulást illető elmélkedést eresztett meg. Miután felsorolja a szocialisták és kommunisták negyedszázados baklövéseit, ide-oda való céltalan és eredmények nélküli ugrálását, egy legutóbbi, de az előbbiekhez hasonló “kacsa” kergetésének helyessége mellett tör lándzsát. Bár elismeri, hogy a szocialisták és később a kommunisták eddigi minden törekvése a forradalmi munkásmozgalom kiépítésére baklövés volt, megállapítja, hogy most az egyszer a helyes utón járnak. Az érdeklődés központjában ma egy “fából vaskarika” — a John L. Lewis-féle “Committee for Industrial Organization” áll. Bár határozottan senki sem tudja, hogy tulajdonképpen mi is ez a “CIO,” de a mellette kardosko- dók csinált véleménye szerint, ez egy “Ipari Szervezet” volna. Bár, mint mondom, eddig semmi bizonyosat nem tudunk erről az alakulatról és Wiener munkástársam mégis megkísérli “szembe helyezkedni az IWW hivatalos álláspontjával” és átnyújtja a pálma ágat a szocialisták és kommunistáknak, amiért az amerikai munkásmozgalom egy történelmi nevezetességű munkásáruló alakja — John L. Lewis — hatalmi vágyának kielégítésére kezdeményezett alakulat támogatóivá szegődtek. Hogy a dolgot tisztázzuk, vegyük bonckés alá a Committee for Industrial Organization ösz- szetételeit és a hadjáratban résztvevő egyéneket. John Llewellyn Lewis szülei Thomas Lewis és felesége az angliai Welsh bánya vidékről vándoroltak az Egyesült Államokba. Thomas Lewis itt is bányászattal foglalkozott, de mint osztálytudatos munkás, energikus agitátora volt a “Knights of Labor” szervezetnek. Évekig dolgozott Iowa állam Lucas megyei bányáiban, amikor 1892- ben bérharc ütött ki a bányákban és annak befejeztével az öreg Lewis fekete listára került. Az ország összes bányavidékét bejárta, de munkát sehol nem kapott. Különböző városokban különféle munkákat végzett, mig végre 15 évi há- nyatás után megszüntették ellene az üldözést és visszatért Lucas megyébe. John L. Lewis ebben az időben már elvégezte az elemi iskolát és apjával a bányába járt dolgozni. A Lucas megyei bányászok szervezve voltak és Lewis természetesen szintén tagja volt a bányász unionnak. Mivel szeretett olvasni, önművelődés utján kiemelkedett az átlagos bányászok közül és a kerületben koca-vezéri szerepet töltött be. Huszonhat éves korában, mint Lucas megyei lokál küldött vett részt a United Mine Workers of America konvencióján és a dolgokban való jártassága és jó szónoki képessége révén, magára vonta az akkori vezérek figyelmét. Röviddel ezután kinevezték 111- nois államba, mint az American Federation of Labor reprezentánsát. Lewis állandóan törtetett előre és 1918-ban az UMWA alelnökévé választották meg. Mivel az akkori elnök Frank J. Hayes gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, a szervezet irányítása teljesen Lewisra hárult. 1920-ban választották meg az UMWA elnökének és azóta tölti be ezen hivatalt. Lewis vezérsége alatt az UMWA tagsága sok-sok csalódáson ment át. 1919-ben, tehát egy évvel azután, hogy Lewis irányítása alá került a szervezet, a bányászok általános sztrájkot proklamáltak. 25 államban 400.000 bányász tette le a munkaszerszámot, mely esemény az egész országot megbénította. November 1-én — amikor a szénre legnagyobb szükség volt vette kezdetét a sztrájk. Minden eshetőség megvolt a sztrájkot teljes győzelemmel befejezni és mégis — ha nem is teljes bukással — a követelések nagyrészének feladásával fejeződött be. Lewist a sztrájk kitörésekor a háborús törvények alapján William Greennel, aki akkor a bányász szervezett titkár-pénztárosa volt vád alá helyezték a kormány elleni összeesküvés vádja alapján. Hogy az elitéltetéstől hátrált-e meg, vagy a bányabárók dollárjai játszottak közre, vagy mind a két eset, de tény az, hogy november 11-én a sztrájkot lefújták. A bányász szervezet vezetőségének hosz- szan tartó tanácskozása után Lewis kijelentette, hogy “Uraim, engedelmeskedünk a törvény követelményeinek, tiltakozásunk mellett tesszük ezt. Mi amerikaiak vagyunk és a kormány ellen nem harcolhatunk.” Lewis intézkedését a bányászok mindenfelé megbotránkozással fogadták. A sztrájk beszüntetésére irányuló rendeletnek ellenszegültek és most már nemcsak a bányabárók és bérenceik ellen kellett harcolniok, hanem saját vezéreik ellen is. Minden reakciós törekvés dacára a bányászok kitartottak december elsejéig, amikor elfogadták a felajánlott 14 százalékos bér ja vitást és Ígéreteit kaptak, egy a bányaviszonyokat vizsgáló bizottság kinevezésére, melynek ajánlatai alapján aztán fokozatosan fogják javítani a munkaviszonyokat. A sztrájk befejeződött, de a belső harc — a haladás harca a reakció ellen — akkor vette igazán kezdetét. A reakciót természetesen Lewis vezette. A lázadó bányászokat mindenfelé a legkérlelhetetlenebb szigorral nyomta el. A Nova Scotia-i bányászok erősen rokonszenveztek az IWW által hirdetett forradalmi “Egy Nagy Szervezet” eszméjével, akik ellen Lewis a legdurvább támadást intézte. Később Kansas állam bányászai Alexander Howat vezetésével indítottak harcot a szervezetben uralkodó reakció ellen, hosszú hónapokig tartottak a harcok, mig végre az 1921. évi konvención a Lewis gépezet fölénybe került és Howat-ot kizárták. 1924-ben Howat ismét a konvencióhoz folyamodott uj- rafelvételért. A konvención roppant éles harc fejlődött ki a haladók és reakciósok között és Lewis attól való félelmében, hogy Howat kerül ki győztesen a harcból, a konvenciót feloszlatta és a kansasi kerületbe ő nevezete ki a diktátort. A kansasi harcokhoz hasonló folyt Illinois államban, Frank Farrington vezetésével és már közel voltak ahoz, hogy az egész illinoisi kerület kiszakad az UMWA-ból. Közben Farrington elutazott Európába és távozásával Lewis a legnagyobb szigorral csapott le az illinoisi bányászokra. Harcok dúltak a szervezet belsejében az egész országban. A bányászok szabadulni akartak az őket polipként karmaiban tartó Lewistől, de a bányabárók segítségével a szerencse Lewisnak kedvezett. A bányász szervezet éveken keresztül a Lewis elleni harcok szintere volt. A tiltó parancsokat, egyiket a másik után váltotta ki Lewis a lázadó bányászok megfélemlítésére. Igénybe vette a törvényt, bíróságokat, fegyveres bérenceket és minden elképzelhető és elitélendő eszközt, hogy a bányászok feletti hatalmát megtartsa. A konvenciókon minden ellenvéleményt elnyomtak, ha szükség volt fegyveres erővel, aminek következményeként aztán 1930-ban az ellenzék “Save the Union” (mentsük meg a szervezetet) konvenciót hívtak egybe, melynek célja volt Lewis gépezetét kimozdítani. Az AFofL vezetősége azonban nem ismerte el az ellenzéket és Lewis ezt a megmozdulást is a vassarok módjára nyomta el. Az illinoisi kerület azonban nem tágított és uj szervezetet alakított “Progressive Miners Union” néven. Az illinoisi kerületben zajlottak le a reakció és haladás közötti harcok legsötétebb napjai. A progressive bányászokat Le- wisék tüzzel-vassal irtották. A vezetők házait felbombázták, a bányák bejáratához fegyveres brigantikat állítottak, akik védett helyekről fegyverrel lőtték le a reakció ellen harcoló bányászokat. Pennsylvania állam keményszén bányászai megtagadták a havijárulékok fizetését és uj szervezet megalakításán dolgoztak, de Lewis hosszú karjai minden vonalon útjukat állta. Terrorral és denunciálással végre sikerült őket visszakény- szeriteni az UMWA-be. Az itt felsoroltak nem a múltak emlékei, hanem a jelen évek és hónapok eseményei. Az UMWA szervezetnek hat vagy nyolc kerülete minden autonom jogától megvan fosztva. Még arra sincs joguk, hogy saját tisztviselőiket választhassák, hanem a Lewis által kinevezett diktátorok irányítják a szervezetet, ezen kerületekben. Az United Mine Workers of America azonban már szűknek bizonyult Lewisnak. Az ő ambíciói nem elégszenek meg azzal, hogy egy ipar munkásait a karmai között tartja. Régi vágya Amerika munkásmozgalmának a teljes kontrolálása. Erre azonban az AFofL nem adott neki alkalmat. Bár a saját szervezetében az ellenzéket minden aljas eszközzel igyekezett elnyomni. Amikor látta, hogy Green nemnyit neki utat — és nyíltan nem akart az elnöki székért harcba szállni, mert ez önzésnek látszanék, — uj húrokat kezdett pengetni és az 1935. évi konvención az “ipari” szervezkedés mellett tört lándzsát, mert bizton tudta, hogy igy megfelelő tömeget nyer meg az AFofL tagságából és ugyan akkor ellentétbe kerül az AFofL vezérkarával, élükön Greenel. A jeladó beszédének elhangzása után a nevezetes konvención egyik barátja, William Hutshi- son a carpenters union elnöke, —akivel évekig együtt- harcolt a haladás ellen és igy valószínűleg jól ismeri — oda kiáltotta neki, hogy “faker” (csaló) mire Lewis úgy orrba vágta, hogy a 285 fontos óriás elterült. Ezen ütés után egyszerre a “munkásmozgalom” hőse lett Lewis. A konvenció felbomlása után az AFofL vezérkara (nem a tagság) két frakcióra szakadt. A tagságot nem kérdezték meg, hogy milyen szervezetet akarnak ez náluk lényegtelen is, hogy mit akar a tagság. A tagság hivatása, hogy fizesse a havijárulékot és kövesse a vezéreket, mint a birkák a vezérszamarat. Az “ellenzéki” vezérek — tiz országos szakszervezet elnökei — Lewis vezetésével megalakították a “Committee for Industrial Organization.”-! (Az Ipari Szervezet Bizottsága) néven ismert bizottságot. Nem a tagság alakított egy szervezetet, hanem az elnök urak alakítottak egy bizottságot. A bizottságban résztvevő elnökök vezetése alatt nyögő szakszervezetek körülbelül egy- harmadát képviselik az AFofL össztagságának. Azt mondják egyesek, hogy ezen Írásom elejétől végig Le- wis-al foglalkozik. De hiszen az egész CIO lárma nem egyébb Lewis diktátorságra törekvő célját szolgáló agyrémnél. Amit fent elmondtam azt a szocialisták és kommunisták százszor hangoztatták, mint Wiener munkástársam is felsorolja azokat. Az “elvtársak” Lewist minden jelzővel felruházták a múltban, amelyet a munkásmozgalomban lealjasitásra szoktak alkalmazni. És csodák-csodájá- ra, ma Lewis lett a bálványuk. Lewis ezt mondta, Lewis azt (Folyt, a 7-ik oldalon.)
