Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-02 / 926. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre —.............— $2.00 One Year _________ $2.00 Félévre —........... 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára .... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.______________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <4^*42 Egységfront hullámok (P.) A munkásmozgalom fő tényezője az osztály szolidaritáson alapszik. A nemzetközi munkásmozgalom csak úgy töltheti be hivatását — ha elméletben lefektetett programját gyakorlatban is végrehajtja. A világháború óta a munkásmozgalom nagy megpróbáltatáson és rázkódtatáson ment keresztül. Azok az elméletek és taktikák amit a háború előtt folytattak a legtöbb esetben nem hozták meg a kívánt eredményt a munkásosztály részére. Ez okozta a munkásmozgalom szétforgácsolását. csolását. A világháború befejezése után gombamódra alakultak kü- lömböző néven nevezett pártok, amelyek mind saját magoknak tulajdonították azt a jogot, hogy csak ők képviselik a forradalmi munkásosztályt. Itt kezdődött azután a testvérharc, amely ahelyett, hogy megerősítette volna a feltörekvő munkás- osztály szervezeteit inkább lehet mondani szétzüllesztette a már meglévőket. Úgy, hogy a háború utánni időben az osztályharc helyét a testvérharccal cserélték fel. Maga a kommunista párt követte el a legnagyobb baklövéseket; mert patentirozta magának a forradalmi címet és jogot — és azok a szervezetek vagy pártok, amelyek nem voltak hajlandók behódolni az általuk kitervezett taktikáknak azok egyszerűen ellenforradalmároknak neveztettek és a kommunista párt a legaljasabb jelzők használatával próbálta diszkreditálni. Ez a taktika a munkásmozgalmat teljesen harcképtelenné tette. így azután a vérszomjas kapitalizmusnak szabadon állt az útja a fasizmus nyeregbe ültetésére. A sok áldatlan testvérharc után taktikát kellett változtatni; de nem azoknak akik a kommunista párton kívül igyekeztek építeni a forradalmi munkásmozgalmat, hanem magoknak a kommunistáknak kellett taktikát változtatni; mert belátták Moszkvában is, hogy egyoldalú patentirozott taktikával a munkásmozgalom ahelyett, hogy erősödne mindinkább veszti társadalmi jelentőségét. így jött azután létre az egységfront gondolata. A legelső szorgalmazója maga Trotzky volt, aki Párisba való tartózkodása alatt készítette elő a talajt a szocialisták és kommunisták között az egységes cselekvésre. Hogy ezt a lépést Trotzky megtette, hát sok helyen saját hívei fordultak el tőle. De a francia munkások egészséges gondolatnak találták az egységfront kérdését és ebből a célból sürgették meg Moszkvát, hogy rögtön hívja össze a harmadik internationálé kongresszusát, hogy ebben a lépésben döntsenek. Amint Moszkvában elfogadták Trotzky agyában született egységfront kérdését, azonnal megváltozott a kommunista párt taktikája. Az elvtársak annyira megszelídültek, hogy a romboló taktika helvett a szelíd bárány szerepét kezdték játszani. Habár nekik kellett taktikát változtatni mégis úgy vélik, hogy ők győzedelmeskedtek a többi munkásszervezetek és frakciók felett. Az egységfront kérdése minden munkást kell, hogy érdekeljen annál is inkább, mert az egységfrontot boncolva megtaláljuk benne azt az IWW által szorgalmazott sarkalatos pontot, amelyet az IWW küldöttei 1921-ben Moszkvában elfogadásra ajánlottak. Ez pedig nem volt semmi egyébb mint, hogy az IWW küldöttei a Vörös Internationálé első kongresszusán próbálták Moszkvával megértetni azt, hogy a világ munkásmozgalmát nem lehet orosz csizmába huzni — hanem minden ország munkásságának adják meg azt az autonom jogát, hogy ipari és társadalmi viszonyainak megfelelőleg építsék ki szervezeteiket az osztályharc alapján és az osztályszolidaritás legyen a különböző országok munkásmozgalmának az összekötő kapcsa. Ezt az ajánlatot azonban Moszkvában lehurrogták és kiadták a jelszót, — hogy mindent szét kell rombolni, ami nem hajlandó magát alávetni a kommunista fenhatóságnak. így jött létre azután az áldatlan testvérharc, amely addig tartott amig Moszkvában is belátták a nagy tévedésüket. Mi forradalmi ipari unionisták nem hagytuk magunkat megtévesz- tetni, mert nem vagyunk munkásmozgalmi bálvány imádók. Az egységfrontban, csak annyira hiszünk, amig az nem taktikai kérdésekkel és azoknak vitatásában merül ki, hanem amig kizárólag az osztályszolidaritás kapcsát képezi a különböző munkásszervezetek és pártok között. Mi, IWW-isták igazunk tudatában álltak a testvéri harcot, habár sok energiát kellett vesztegetnünk. Most pedig folytatjuk az ipari munkások megszervezését; de csak az osztályharc alapján; mert nem forradalmi taktika elposványitani magát a munkásmozgalmat olyan taktikákkal, amely csak visszahatással lenne forradalmi múltúnkra. Mi ezek utján is csak a forradalmi IWW-t igyekezünk építeni anélkül, hogy időnket nemzeti színnel burkolt magyar napok tartására vesztegetnénk vagy hagyományos március 15-iki ünnepet tartsunk; mert ha a munkásmozgalomnak van emlékünnepe, az csak a párizsi kommun ünnepe lehet. A mi egységfrontunk csak az egységes és forradalmi munkásmozgalom kiépítésén alapszik. Természetes, hogy erre nem tartjuk célravezetőnek az egységes szavazó urnát, mert minden megtörtént esemény igazol bennünket abban, hogy a kapitalizmust hatalmából kiszavazni nem lehet. A spanyol helyzet is ezt igazolja. A forradalmi munkásmozgalom forradalmi árnyalatai egységesek lehetnek a célok megvalósításába; de akkor is csak azon alapon, hogy a kapitalista rendszert minden intézményével egyetemben átszervezzük; de nem az államkapitalizmus, vagy ha úgy tetszik állam szocializmus létesítésére, hanem egy társa- dalmositott ipari rendszer kiépítésére. És ha az elvtársaknak is ez a célkitűzésűk, annak megvalósítása amely tényleg képezhetné a forradalmi munkásmozgalmak egységét az osztály- harc megvívására. Csak a termelés emelkedik (K.) Mr. Hopkins a WPA adminisztrátor néhány héttel ezelőtt ama kijelentést tette, hogy a munkanélküliek száma még akkor is 7 és fél millió lesz, ha a termelésben elérjük az 1929-es fokot. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztes?'„es napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót '.juk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi nivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget n' ..icsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra ' , hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpus-_u!t. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a rCgi társadalom keretein belüL Ma a munkanélküliek száma csaknem 11 millió — az AFofL kimutatása szerint — s a termelés a legtöbb számottevő iparban felülmúlta már a múlt évben az 1929-es év termelését. Az automobil ipar az 1929-es évhez arányitva 17 és fél százalékkal emelkedett, a cipő gyártás 22 százalékkal, az autó kerék gumi vázlata 52 százalékkal, a cement 17 százalék, cigaretta 130 százalékkal, liszt őrlése 12 százalék, petróleum finomított 20 százalék, nyers 71 százalék, puhaszénben 76 százalék nagyobb a termelés mint 1929-ben. Ma már 1937-ben vagyunk, s a fenti kimutatás 1935-re szól. 1936 november havában, az Egyesült Államokban 4 millió 337ezer 412 tonna acélt termeltek. Ez a legmagasabb a társaságok 50 éves fennállása történetének, bármely november havát véve alapul. Ezen statisztikát véve alapul, a bérrabszolgák termelő képessége 1929-től 1935 végéig 17 százaléktól 130 százalékig emelkedett. Ezzel szemben a bérrabszolgák fizetése, fehér holló számba megy az olyan iparban amelyben elérték az 1929-es fizetési magaslatot. Igaz, hogy 1929-ben sem voltak a bérrabszolgák érdemlegesen szervezkedve, ma sincsenek, s amig ezen a téren stagnálás van, addig a termelés folyvást fokozódik, a munka- nélküliek száma, állandóan emelkedik, a fizetés emelkedése, csigalassúsággal követi, a rohamlépésben emelkedő életszükségletek árainak emelkedését.
