Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-22 / 929. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 23. Th. Paine, az amerikai forradalom propagálója HARC A TERMÉSZETBEN Thomas Paine születésének kétszázadik évfordulóját úgy az Egyesült Államok, mint Franciaországban — e két országban, ahol működése legmélyebb nyomokat hagyott — ünnepélyes keretek között fogják megünnepelni. Paine szobrát, amit a hires amerikai szobrász Gutzon Borglum faragott, Párisban fogják leleplezni a francia miniszterelnök, Leon Blum és a párisi amerikai követ William C. Bullit védnöksége mellett. Több mint egy és fél évszázad választ el attól a kortól, “a világot újra formálja” és ma, épp úgy mint a 18. század fordulóján, Paine a legellentétesebb viták tüzkeresztjében áll. Mig rokonszenvezői benne látják az emberi szellem felszabadítóját, mások a legördögibb jellemnek állítják be, aki az ősi intézményekkel, monarchiákkal együtt a vallást is sutba dobta. Egyetlen ponton azonban — legalább is a történészek körében — mindenki megegyezik abban, hogy Paine felbecsülhetetlen szolgálatokat nyújtott az amerikai forradalmi mozgalomnak. Paine 1737 január 29-én született az angolországi Thetford községben. Mielőtt Amerikába vándorolt (1774-ben) hajókö- télfonó, majd dohányos és végül methodista lelkész volt. Az amerikai kolóniák és Angolország között kenyértörésre került a sor és Paine szívvel lélekkel állt be az amerikai forradalmárok soraiba. Két éven át a gyarmati kormány külügyminiszteri állását foglalta el és később magas hivatalt foglalt el a pennsylvaniai országgyűlésen. Mindeme szolgálatai dacára, mint újságíró nyújtotta a legértékesebb szolgálatot az amerikai forradalmároknak. 1776-ban megírta hires kiáltványát “Common Sence” címen, amit sokan a Függetlenségi Nyilatkozat értékével mérnek fel. A kiáltvány a legmegrázóbb dokumentum, amit a függetlenség érdekében Írtak. Paine főként arra alapította érveit, hogy Amerika inkább az európai államok összességének kiszélesítése, mintsem Anglia magántulajdona és ez az érv olvasóinak meggyőző argumentumot jelentett. A forradalom tartama alatt Paine egy egész sorozat politikai kiáltványt és pamfletét irt “The Crisis” gyűjtő név alatt és ezek egyikében szerepel az oly gyakorta intézett mondat: “Ezek azok az idők, amik az emberi lelkeket próbára teszik . . Az amerikai forradalom győzelmével, a francia forrongás kötötte le Paine figyelmét és tüstént vissza is tért Európába. Vitába keveredett a hires angol filozófussal: Burke-val, akinek “Elmélkedés a francia forradalomról” cimü munkájára az “Emberi jogok” cimü könyvével felelt. E munkája miatt kénytelen volt Angliából menekülni, hogy a börtönbüntetést elkerülje. Franciaországban tárt karokkal fogadták, honosították és a Nemzeti tanácsba választották. Ebben az időben folyt XVI. Lajos király törvényszéki tárgyalása és Paine a halál- büntetés helyett az Amerikába való deportálását ajánlotta. A Jaboninek erre tüstént elfogták és csak amerikai barátainak befolyása mentette meg őt a gilo- tintól. Szabadonbocsájtása után visszatért Amerikába és itt érdemei elismeréséül a Kongresz- szus 3000 dollárral és egy 300 holdas farmmal ajándékozta meg. A francia börtönben irta “Age of Reason” cimü munkájának jórészét, ami az egyházi organizációkat élesen támadó filozófiai munka és ez számtalan ellenséget szerzett neki. Egy évtizeden keresztül fejtegette továbbra teológiai magyarázatait, dacára annak, hogy számtalan barátja emiatt ellene fordult. Számos más munkái között kiemelkedik az “Agrarian Justice” cimü gazdasági elmélet, amiben különböző nyugdíj javaslatokkal is foglalkozik, hogy a szegénységet és nyomorúságot ily módon eltüntesse. Flis. FIGYELEM! A General Defense Committee a karácsonyi támogatást szolgáló gyüjtőiveket a központi alkalmazottak túlságos elfoglaltsága következtében későn küldte szét, amiért a gyüj- tó'ivek csak nagyon kis számmal érkeztek vissza karácsony előtt. Ez okból a CDC más célra beküldött. összegekből volt kénytelen a börtönben levő munkástársainknak és azok családjainak kiutalni az előirányozott összegeket abban a reményben, hogy Amerika osztálytudatos munkásai ha későn is, befogják küldeni e támogatás fedezésére a szükséges összeget. Felszóllitjuk olvasóinkat, hogy a gyüjtőiveket küldjék a gyűjtött összegekkel, mert a GDC csak igy lesz képes fedezni a több ezer dollárra rugó karácsonyi támogatásként kiutalt összegeket. Cleveland West Side magyar IWW csoport uj helyisége 4309 Lorain Ave. Minden szerdán este 8 órakor összejövetel. (Folytatás.) Ebben a müvében Darvin még a fajkiválasztást, az úgynevezett ivari kiválást is tárgyalja, aminek nagy szerepe jutott szerinte a különféle emberfajok kifejlődésében is. Az ivari kiválás akkor megy végbe, ha az egyik nemhez tartozó egyed valamely kiválósága következtében meghódítja a másik nemhez tartozó egyént. Az ivari kiválás már az állatvilágban is működik. Azok az állatok, amelyeknek ivara különvált, az ivarszerveken kivül az úgynevezett másodrendű ivar jellemek tekintetében is különböznek egymástól. A hímnek például bizonyos érzéki vagy helyváltoztatási szervei vannak, amelyekkel a nőstények vagy egyáltalában nem bírnak, s a melyek a Ilimnél oly magas fokban vannak kifejlődve, hogy a nőstényt könnyebben találhatja és ragadhatja meg. A nőstény a hímtől gyakran abban tér el, hogy fiának táplálására vagy megvédelmezésé- re külön szervei vannak, mint például az emlők az emlősöknél és a has zacskó az erszényeseknél. Viszont előfordul az is, hogy a hímnek vannak olyan szervei, amilyenek a nőstényeknek nincsenek, például a petetartók bizonyos him halaknál. Vannak azonkívül más érdekes ivari különbségek is, amelyek fajfenntartással semminemű közvetlen összefüggésben nincsenek, mint például a hímnek jelentékenyebb nagysága, ereje és harcikedve, támadó vagy védő fegyverei, ékes színe és különböző díszítményei, éneklő képessége és más hasonló sajátosságok. Az ivarok szerkezete között levő különbség a legtöbb esetben összefüggésben van a faj szaporodási arányával. így például az olyan nőstény, amely számos petét táplál, több eledelt kíván, mint a him, tehát ennek megszerzésére különleges eszközökre van szüksége. Az ivari kiválás azon előnytől függ, amelyet bizonyos egyének más, ugyanazon ivarhoz és fajhoz tartozó egyénekkel szemben a szaporodás tekintetében elérnek. Hogy az ivari kiválás miképpen hat, azt tökéletesen nem tudjuk megállapítani. Kétségtelen, hogy majdnem valamennyi him küzd a nőstényért. A nőstényeknek e szerint tehát alkalmuk van több him közül maguknak egyet kiválasztani. Az ivari kiválás nehézsége annak megértésében rejlik, hogy miképp van az, hogy azok a hímek, amelyek a nőstényekre nézve legvonzóbbaknak mutatkoznak, nagyobb számú utódot hagynak hátra felsőbbsé- gük öröklésére, mint a legyőzött és kevésbbé vonzó vetélytársaik. Ha ez az eredmény be nem következik, akkor azon jellegeknek, amelyek bizonyos hímek számára mások fölött előnyt biztosítanak, ivari kiválás utján tökéletesedni és gyarapodni nem lehet. Ha az ivarok egyenlő számban vannak, akkor még a legkedvezőtlenebb állapotban levő hímek is találnak nőstényt és az általános életfeltételekre ugyanannyi alkalmas utódot hagynak hátra, mint a legjobban felszerelt hímek. Az ivari kiválás a legtöbb esetben a következőképpen érvényesül. Vegyünk valamely fajt, például valamely madarat és tegyük fel, hogy nőstényei a lakott területen két egyenlő csoportra oszlottak; ezeknek egyike az erősebbeket és jobban tápáltakat, a másik pedig a kevésbbé erőseket és egészségeseket foglalja magában. Kétségtelen, hogy tavasszal az elsők az utóbbiak előtt készültek el a költésre és hogy átlag a legerő- seb, legjobban táplált és legkorábban kotlósakká váltaknak sikerül legszámosabb utódot nevelni. A hímek közül a legerősebbek elűzik a gyengébeket és egybekelnek a legerősebb és legjobban táplált nőstényekkel. Ily erős párok bizonyára nagyobb számú utódot nevelnek fel, mint a hátramaradt nőstények, amelyek kénytlenek a legyőzött s kevésbbé erős hímekkel egybekelni. Itt tehát minden feltétel megvan arra, hogy az egymást követő nemzedékek híméinek nagysága, ereje és bátorsága gyarapodjék. Azok a hímek azonban, amelyek vetélytársaik felett diadalmaskodtak, a legtöbbször nem juthatnak a nőstények választásától függetlenül ezek birtokába. Az állatok udvarlása éppen nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik. A nőstények legszívesebben a jobban díszített, legjobban éneklő és legügyesebben udvarló hímekkel kelnek egybe. Az erősebb nőstények tehát, amelyek először lesznek kotlósakká, sok him között választhatnak. így tehát a párosodásra korán hajlandó párok mindkét ivarénak előnye lesz mások felett az utódok létrehozásában. Ez pedig az egymásra következő nemzedékek hosszú során át bizonyára elégséges volt nem csupán a hímek erejének és küzdőképességének fokozására, hanem egyszersmind különböző díszítményeknek és egyébb vonzó tulajdonságoknak a létrehozására is. (Folytatjuk.) MIKE LINDWAY GYŰJTŐ IVÉN BEÉRKEZETT. ÖSSZEGEK. CHICAGO, ILL.: S. Fábián 1.50, J. Mihályka 50. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának