Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-26 / 951. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 junius 26. Hogyan dolgozik a gyémántszindikátus? ÚJRA ÜZEMBEN A GYÉMÁNTBÁNYÁK. — NINCS MÁR MUNKANÉLKÜLISÉG A GYÉMÁNTIPARBAN. Amszterdam egyik eldugott negyedében, de Párizsban is a Rue Cadet környékén, a londoni Hatton Garden vidékén, továbbá New Yorkban, a Madden Lanen, pár percnyire a tőzsde legendás Wallstreetjétől — néhány titokzatos embernek minden oka megvan arra, hogy elégedetten dörzsölje a kezét. Az elégedettség oka: Amerikában az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben keresik a drágaköveket. Londonból furcsa chiffre-tá- viratok repülnek az elektromosság szárnyán a sötét világrész, Afrika felé. Az üzemet teljes erővel felvenni, munkásokat szerződtetni és a gépeket megindítani — ez a titkos jelű táviratok értelme. És messzi Dél-Afrikában, va- lanol ivimberleyben különös sürgés-forgás támadt. Elhanyagolt bányák, komor gyárépületek várnak itt. A gyárépület drótkerítésében magasfeszültségű áram kering, avatatlan Uicg sem közelítheti e titokzatos üzemeket. Gyémántbányák! És megindul a sürgés-forgás. Félmeztelen néger munkások csapatai érkeznek, uj gépeket hoznak, kantinok nyílnak. A gyémántbánya újra teljes üzemmel dolgozik. JLiehát mi történt itt? Semmi más, minthogy a világ egyig ■'le^exKiuzivabo’' iparanak, a ‘'aragakőgyártásnak'’ újra konjunktúrája van. A dragakoke- reskedelem legfontosabb piaca az Egyesült Államokban van. 1929-ben nem kevesebb, mint 540 millió dollár értékű drágakövet adtak el az USA-ban — aztan meredek zuhanás következett, évekig senkinek sem kellett többé drágakő, 1935- ben már “csak” 175 millió dollárnyi drágakövet vásároltak, mig most a kereslet újra meredeken szökteti fel az árakat. Kávé a tengerben, gyémánt a tőidben. A kapitalisztitkus kazdálko- dás “ésszerűségének” csúcspontja, hogy a fogyasztás válságát egyszerűen az áruk megsemmisítésével akarja megoldani. Ez történt a kávéval, amelyet tengerbe öntöttek és igy történt a dán vaj- és sajtválságnál, amikor is egyszerűen leölték a teheneket. De hogyan védekezett a gyémántfogyasztás válsága ellen a drágakőkereskedelem és ipar titokzatos nemzetközi szindikátusa? A meglevő és nagy fáradsággal kibányászott és megmunkált gyémántokat mégsem lehet csak úgy egyszerűen a tengerbe dobni. Több esztendőre egyszerűen leállították hát a gyémántbányákat. Inkább maradjon a gyémánt a földben, semhogy olcsóbban odaadják valakinek. S a kartellizált termelésnek sikerült is a gyémánt áresését megállítani. 1932 jelenti a gyémánttermelés mélypontját. Ebben az évben az egész világon mindössze másfélmillió font értékű nyersgyémántot bányásztak ki. S a gyémánt ára — hála a szindikátusnak — nem is volt olyan ingadozásoknak kitéve, mint más drágakő. Chicagóban például ebben az időben két nagy- értékű nyakláncot árvereztek el. Az egyik nyaklánc smaragdból, a másik gyémántból készült, mindkettő ára egymillió dollár volt előállításakor. A smaragdláncért mindössze háromszázezer dollárt fizettek, mig a gyémánt összesen 20% árfolyamveszteséggel kelt el. Hja, a smaragd nem volt kartellizálva. A világ leghíresebb smaragdbányái, tudjuk, a kolumbiai Somondozóban, az Andesek menti Muzóban, végül Észak-Szibériában vannak. A gyémánt bányászását te- nát erősen korlátozták. Hogy a gyémánt ára égi magasságban maradhasson, a gyémántot magát a földbeii hagyták. 1934- oen azonban már mégis felszínre hoztak a gyémántbányák 4 millió font értékű drágakövet, ^935-ben már 6!/4 millió, 1936- nan pedig 8 millió font értéküt. a drágakőkönjunktura megindulásának legbiztosabb jele volt ez. Egy különös iparág A gyémánt, ez a kristályos zénbői álló drágakő, 90%-ában .Jél Afrika forró 'sziklakatlanainak .vidékéről kerül elő. Az iparág maga, furcsán, milita- rrzálva van, egy-egy gyémántbánya külön jól fegyverzett cestórséggel rendelkezik, gépfegyverekkel, sőt ágyukkal is. A bányát körülvevő drótkerítésekben — mint már jeleztük — magasfeszültségű elektromos áram kering s magára a gyémántvidékre nem is teheti be lábát engedély nélkül földi halandó. A néger munkások meztelenül és rabszolgaként dolgoznak. Az ellenőrzésnél a legmodernebb tudományos vívmányokat is alkalmazzák. Még meg is röntgenezik távozás előtt ^ a szegény négereket. Nem azért ugyan, hogy megnézzék, nincs-e lüdőbajuk vagy gyomorfekélyük, hanem egyszerűen csak azért, vájjon nem nyeltek-e le valami “árut.” Négerek százainak forró verejtékéből állt elő a nyolcmillió font értékű gyémánttermelés. Zöld gyémánt, kék gyémánt, sárga gyémánt, fekete gyémánt, — ezek a hidegen szikrázó kövek, melyek az előkelő báli vagy esküvői tudósítások szerint “káprázatos fénnyel díszítették a hölgy hófehér nyakát.” A kapitalista termelés furcsa dialektikája érvényesül a gyémántiparben, ahol valóban produktiv célokra csak a hulladékot használják föl. Tudnunk kell, hogy minden kibányászott gyémánt 40%-a hulladék. Ezt ipari célokra használják, sziklafurók hegyére, precíziós szerkezeteknél, üvegvágásra es a gyémánt porát a legkeményebb férnék csiszolására. Egy kis csoport “előrelátó” üzletemberből áll a gyémántszindikátus : Londonban, Párizsban, New Yorkban és Amszterdamban. Ezek az előrelátó üzletemberek gondoskodnak arról, hogy ne legyen gyémánt- túltermelés, sőt “gyémánthiány” álljon elő a piacon. Nincs még egy annyira “tervgazdálkodáson” alapuló iparág, mint a gyémántbányászat, csak éppen e tervgazdálkodás irányitó elve nem az észszerüség, hanem a profit rátája. Az egész vili got. behálózzák a gyémántszindikátus érdekszálai, mert ebben az iparágban — borzalmas még kimondani is — nem tudnak az államok önellátásra berendezkedni . . . Igaz, megtévesztő pótanya- gokat, utánzatokat állítanak ma már elő. Az amerikai “felső tízezer” nőtagjai között egyre nagyobb divattá vált, hogy elkészíttették drágaköveik pontos mását s színházban és bálokon azt viselték. A valódi gyémánt pedig bankok páncélszekrényeiben pihent. A fejetetejére állított logikának érdekes példája ez s példája egy érték öncélú természetességének. A nagyér- cékti gyémánt már csak arra jó, hogy legyen mire vigyázniok a bankoknak. A mesterséges gyémánt. A modern tudomány ma már elő tud állítani mesterséges gyémántot is. A gyémánt ugyanis semmi más, mint igen magas nyomáson és hőfokon kristállyá vált szén. Moissannak sikerült is utánoznia a kikristályosodás természetes folyamatát. Olvasztott vasban oldott föl szenet és a folyékony vasat hirtelen lehütötte. A vas lehűlése okozta irtózatos nyomásban a szén kristály alakjában vált ki. Ilyen módon azonban csak igen apró gyémántdarabokat sikerült előállítaná, s a termelési költség jóval nagyobb volt, mint az ugyanilyen nagyságú természetes gyémánté. A gyémántszindikátusnak egyelőre tehát nem kellett félnie a tudomány versenyétől. A tudománynak pedig egyelőre más gondjai vannak, mint a mesterséges gyémántgyártás tökéletesítése. Hogyan lehet vajat előállítani használt ingekből és viszont, miféle uj mérgesgázokat lehet még kitalálni, hogyan lehet a levegőből — politikai sikereket lepárolni? —, ez itt ma a kérdés. A smaragd világtörténelme. De tulmessze tértünk el tárgyunktól ! Bármilyen mesebeli is az ára a nagy gyémántnak és bármennyire is világparitáson áll mindenütt ez az ár, — az igazán tiszta és nagy smaragd még túl is szárnyalja a gyémántot. A közönséges smaragd nem más, mint színes berill — a berillnek és az alumíniumnak kovasavas vegyülete —, amelynek kar át ja körülbelül 3 shillingbe kerül. A valóban hibátlan, mélyzöld smaragd azonban ritkaság, ára még a gyémántét is túlszárnyalja: 200 font kará- tonként. Ez az ár azonban nagy hullámzásoknak van kitéve, mert “előrelátó” üzletemberek? nem tudták kartellizálni. Az óvilág smaragdbányáit, ugyanis kimerítették a rómaiak és görögök, ma már smaragd csak Dél-Ame- rikában és Szibériában — egyszóval kartellel nehezen irányítható területeken van. Érdekes egyébként, hogy az antik civilizáció összeomlásával a smaragd több évszázadra teljesen eltűnt Európából. Csak amikor az újkor hajnalán a spanyol kalandorok kirabolták az inkák és aztékok kincseit és fölfedezték a somondocói smaragdbányákat, akkor került újra ez a drágakő forgalomba. Szerte, az egész világon általános jelenség a tőke, menekülése és lázas keresése biztos és értékálló befektetés irányában. Londontól Varsóig menekül, alakul át, ölt különböző álruhákat a tőke, hogy értékállandóságát biztosítsa. Aranyszállit- mányokkal gurigáznak ide-oda a nemzetközi gazdasági helyzet szerint. A menekülő tőke egyik kedvenc álöltözete, biztos befektetése a drágakő, az “értékálló” gyémánt. Trezorok mélyén pihen a nagy fáradsággal kibányászott hidegszikrázásu kincs. Különös logikája ez a fönnálló termelő rendnek. Kinek van haszna belőle? A gyémántszindikátusnak bizonyosan. Legalább 300 százalék. S. K. Az IWW Cleveland east sidei csoportja és a Bérmunkás olvasói JUNIUS 27-ÉN, vasárnap a bed- fordi KÁLÓ FARMON nagyszabású PIKNIKET rendeznek a lap javára. Belépő jegy 25c. Ingyen szállítás. Tánc. Kitűnő ételek és hűsítők. Bus indul 8622 Buckeye Rd., amely megáll 112, 123-ik utcáknál d. e. 10 órától minden órában d. u. 3-ig. Autón jövők a Broad- wayn vegyék a rout 14-et a bedfordi Forbes Roadig ott balra figyeljék a jelzést. DETROIT ÉS VIDÉKE NEMZETKÖZI PIKNIKJE a Finnish Marxian Club helyiségében, a Gordon Rd., az E. Jefferson és Mack Ave között a 11. mile Rd. után. Junius 27- én, a helyi IWW szervezési alapra. Minden olvasónk agitáljon az érdekében, tegyük sikeressé, ettől függ a szervezési munka a közel jövőben.
