Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-19 / 950. szám
1937 junius 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal MIVÉ LETT AZ OROSZ FORRADALOM? Irta: YVON. — Fordította: YLASITS MÁRTON. (Folytatás.) Hogy a nép ezt a szellemi rabságot és erkölcsi szolgaságot eltűri, annak a magyarázata abban található, hogy a 30—35 éven aluliak — és ezek a népesség 60 százalékát teszik ki, — egyáltalán nem ismerik más rendszert. Mert teljes tu-« datlanságban élnek más országok viszonyait illetőleg, mindenre idomithatók, nem látják és nem tudják, hogy ez máskép is lehetne. Az ifjúság általában egykedvű az állapotokkal szemben, azonkívül tudja azt, hogy az elégedetlenség bűn, tehát hallgat. Abban a tudatban él, hogy minden ami javítani való van, a cárizmus öröksége, mig a mostani uralom csak jót adott. Vannak közöttük olyanok is akik máskép látják a dolgokat. De azoknak hallgatni kell. A GPU soha sem ad nekik elég időt arra, hogy a hangosan kimondott szabad szó visszhangját meghallhassák. Az emberek nevetnek Oroszországban. Derült kedélyű emberek mindenütt léteznek. Az ifjúság, mert nem ismer más viszonyokat többé-kevésbbé hisz a stalinizmus Ígéreteiben és azokban a jelszavakban amelyeket uton-utfélen hall és olvas. Az emberek általában hajlandók a derültségre, a mosolyra akár hol vannak. Nevetést hallani a kaszárnyákban, a lövészárokban, még a börtöncellákban is. A kötelező szoviet tüntetéseken is látni mosolygó arcokat. POLITIKAI SZABADSÁG. Tévedés azt hinni, hogy a Szoviet Unióban az üzemvezetők, a bírák, a közvádlók, a hadsereg tisztjei, vagy bármilyen tisztviselők választás utján nyerik tisztségeiket. Ezek mind a felsőbbség által lesznek kinevezve és korlátlan urak alantasaikkal szemben. Tipikusan önverbuvált főpapi uralom. A szakszervezeti és a párttisztviselők sem választva lesznek. A felsőbb hivatalokból jön az utasítás ennek vagy amannak a megválasztására. Próbálják csak meg, megnem választani. Az engedélyezett, tehát a hivatalos szak- vagy pártszervezeteken kívül senkinek sincs joga szervezni. Minden kísérlet, független szervezet megalakítására, titkos szövetkezésnek és árulásnak lesz nyilvánítva. Kyrov meggyilkolása után a párt központi bizottsága megszavazta az általános és titkos választási jogot úgy a vidéki mint a városi szovietek megválasztásánál. Ez az újítás vagy reform nem olyan mint amilyennek ezt gondolják. Ugyanis nincs megengedve, más jelöltek felállítása vagy más program hirdetése mint az akit vagy amit a kormány kijelöl. Ezt bátran lehet, vakulj magyar, ne láss tót, játéknak nevezni. De előnyére lesz a kormánynak. Szavazó cédulákat adnak le a jelöltek nevével, a szavazó nevét nem tudják. De aki nincs megelégedve a jelölttel vagy a programmal, természetesen üres cédulát dob az urnába. Ahány üres cédula, annyi elégedetlen. Ezt a játékot játszák Mussoliniéknál Olaszországban és Hitler Németországában is. A titkos szoviet választásoknak csak akkor lenne értelme ha ott kifejezést lehetne adni annak is ami esetleg elférő a hivatalos “vonaltól.” Minden ellenzéki megmozdulás, vagy vélemény eltérés, még a kommunista pártban is ellen- forradalmi tevékenységnek lesz nyilvánítva és mint ilyen erélyesen elnyomva. Akár balról, akár jobbról jöjjön is, minden ami ellentmond Stalin rendeletéinek, árulás és ellenforradalmi. A közönséges gonosztevő általában enyhébben lesz kezelve mint a politikai bűnöző. Az előbbit nyilvános tárgyaláson ítélik el. Joga van magát védeni. Amnesztia alkalmával számíthat kegyelemre, vagy büntetés enyhítésre stb. A diktatúra jobban fél a foradalmártól mint a gyilkostól, vagy a tolvajtól. De az természetes is. Az orosz forradalom legmerészebb és fegfenköltebb ideálja a gonosztevők, a tolvajok és a prostituáltak megjavítása, jobb útra való terelése volt. Ez ma már csak szemfényvesztés a könnyenhivő látogatók, turisták számára. A jelenlegi törvények szerint lopásért is járhat halálbüntetés. Az 1935 április 8-án kiadott törvénycikk értelmében 12, mond tizenkét éves gyermeket is halálra lehet Ítélni. Úgy a birák mint a köz vádlók mert felülről lesznek kinevezve csak a felsőbbség érdekeit szolgálják, ez áll a rendőrségre is. 1934 julius 10. óta a GPU beolvadt a belügyi népbiztosságba vagy minisztériumba. A belügyi népbiztosságnak joga van bárkit törvényszéki tárgyalás nélkül, közigazgatási utón száműzetésre vagy kényszermunkára ítélni. Ez a büntetés határozatlan ideig meghosszabbítható, vagyis tarthat addig mig az illető belepusztul. A GPU emberei nagy elővi- gyázattal lesznek kiválasztva. Ez százezer emberből álló legjobban megszervezett hadsereg a Szoviet Unióban. Tisztikarát külön e célra alapított iskolákban képezik ki. A GPU embere nyugdíjba mehet, de mindig felügyelet alatt van és köteles bármikor ha szükséges szolgálatra jelentkezni. A GPU rendszer kém és besúgó hálózata kiterjed gyárakra, irodákra, intézetekre, sőt lakóházakra is. Sokan önként, vagy nagyravá- gyás, vagy politikai túlbuzgóságból, vagy embertársára való féltékenységből vállalják magukra a besúgó szerepet. Ha valaki egyszer adott információt^ a GPU-nak, ott hagyja a nevét és címét sőt a fényképét is. Azután már nehéz lesz neki a besugást nem folytatni, mert a nem besugást ellenzékieskedésnek tekintik. Az utálatos versengés amely a felsőbb hatóságok kegyeiért és a kommunista párt jóakaratáért folyik annyira megmételyezte a közerkölcsöt, hogy a vádaskodás és besugás lényeges része lett a polgári erényeknek. Ilyen körülmények folytán kormányellenes tevékenységről szó sem lehet. A szoviet polgárnak vigyázni kell a magánMunkássors Newark, N. J.-ből írja a Bérmunkás lapkezelője, hogy e hó 3-án szomorú kötelességet teljesítettek Newark öntudatos munkásai. Gulyás Vendel IWW-istát temették, aki kétoldali tüdőgyulladás következtében hirtelen elhalálozott. A szomorú szertartást Fishbein László mun- kást^rs végezte, méltatva Gulyás* mtárs meggyőződéses ragaszkodását a tiszta ipari uni- onizmushoz, amelyet \az IWW képvisel. A 44 éves Gulyás mtárs több mint két évtizede volt tagja a szervezetnek. Emlékét megőrizzük. levelezésére, magán beszélgetéseire még a legközelebbi hozzátartozóival szemben is. Ha külföldre ir, nem szabad megfeledkeznie a postai levélvizsgálatról. Itt adunk egy klasz- szikus esetet a “szoviet sociá- lizmus”-ból: Egy munkástárs nevezzük őt Jánosnak, műhelyben vagy irodában dolgozik, talán szomszédom, barátom, vagy falum- béli, egy alkalommal kedélyes eázáskor, beszélgetést folytatott jó ismerősökkel az általános állapotokról és az ügyes-bajos dolgokról. Talán mondotta, hogy nem hiszi hogy az ilyen állapotok jót hoznak a munkásságnak. János véleményét valaki besúgta. Három nap múlva Jánost nem látni a műhelyben. Sohasem látod többé. Feleségétől megtudod, hogy éjjel két órakor a belügy emberei házkutatást tartottak lakásán és Jánost magukkal vitték. Hová? János felesége ezt nem tudja. Sejti, hogy János a belügyi fogházban van, bár nem látta, de vitt neki ennivalót a “belső” fogházba. Az ilyen elintézések utjai már annyira ismeretesek, hogy ha valaki eltűnik, nem keresik a morgue-ban (a hulla házban,) hanem egyenesen mennek a GPU rácsos ablakához. Három-négy hétig ül a szegény ördög és várja sorsának eldőlését. Látogatókat nem szabad fogadnia. Adatokat szereznek az egész múltjáról, a melyből sokszor a leglényegtelenebb részletet használják fel sorsának eldöntésére. Itt aztán kitűnik, hogy János ritkán járt gyűlésekre. Nem volt “roham” munkás. A május else ji és a november hetediki demonstrációkon kissé lanyhán viselkedett, sőt szeretett volna inkább otthon maradni. A dolog világos. János ellenforradalmár. Végre János felesége kap egy értesítést, egy elsőt és utolsót a GPU-tól, hogy bizonyos napon, bizonyos órában, legyen a vasútállomáson és hozzon meleg ruhát a férjének. Most már János felesége tudja, hogy férje él. Pár percig beszélhet is vele az állomáson. Megtudja tőle, hogy 3—5 évre van elitélve Szibériába való száműzetésre. Hosszú időközökben levelet is kaphat tőle, hogy emlékezzen reá. Ilyen János munkástárs esete. János nem kiváló ember. Nem aktiv forradalmár, nem tartozik semmiféle politikai mozgalomhoz. Egyszerű munkásember, aki egyszer úgy gondolta, hogy kimondja, nem nagyon hangosan, hogy mit érez és gondol. Alijuk a szavunkat mindenkivel szemben aki azt mondja, hogy János esete nem mindennapi, tipikus, megszokott eset. Kevés ember él a Szoviet Unióban akinek a családjában, rokonságában vagy ismerősei között nincs ilyen János munkástárs. A büntetések minden nemét alkalmazhatják az “ellenforradalmárokkal” szemben, ezek pedig száműzetés fogolytáborok, börtön és halálbüntetés. Száműzés magában foglalja Közép Ázsiába, Szibériába és messze keletre való elküldést, ahol az éghajlat oly zord és egészségtelen, hogy önként alig tartózkodik ott valaki. Kietlen, (Folyt, a 7-ik oldalon.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található > dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép teleimé teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amelj lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. I E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztesseges napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
