Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-06-19 / 950. szám

1937 junius 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal MIVÉ LETT AZ OROSZ FORRADALOM? Irta: YVON. — Fordította: YLASITS MÁRTON. (Folytatás.) Hogy a nép ezt a szellemi rabságot és erkölcsi szolgasá­got eltűri, annak a magyará­zata abban található, hogy a 30—35 éven aluliak — és ezek a népesség 60 százalékát teszik ki, — egyáltalán nem ismerik más rendszert. Mert teljes tu-« datlanságban élnek más orszá­gok viszonyait illetőleg, min­denre idomithatók, nem látják és nem tudják, hogy ez más­kép is lehetne. Az ifjúság álta­lában egykedvű az állapotokkal szemben, azonkívül tudja azt, hogy az elégedetlenség bűn, te­hát hallgat. Abban a tudatban él, hogy minden ami javítani való van, a cárizmus öröksége, mig a mostani uralom csak jót adott. Vannak közöttük olyanok is akik máskép látják a dolgo­kat. De azoknak hallgatni kell. A GPU soha sem ad nekik elég időt arra, hogy a hangosan ki­mondott szabad szó visszhang­ját meghallhassák. Az emberek nevetnek Orosz­országban. Derült kedélyű em­berek mindenütt léteznek. Az ifjúság, mert nem ismer más viszonyokat többé-kevésbbé hisz a stalinizmus Ígéreteiben és azokban a jelszavakban amelye­ket uton-utfélen hall és olvas. Az emberek általában hajlandók a derültségre, a mosolyra akár hol vannak. Nevetést hallani a kaszárnyákban, a lövészárok­ban, még a börtöncellákban is. A kötelező szoviet tüntetéseken is látni mosolygó arcokat. POLITIKAI SZABADSÁG. Tévedés azt hinni, hogy a Szoviet Unióban az üzemveze­tők, a bírák, a közvádlók, a hadsereg tisztjei, vagy bármi­lyen tisztviselők választás ut­ján nyerik tisztségeiket. Ezek mind a felsőbbség által lesznek kinevezve és korlátlan urak alantasaikkal szemben. Tipiku­san önverbuvált főpapi uralom. A szakszervezeti és a párttiszt­viselők sem választva lesznek. A felsőbb hivatalokból jön az utasítás ennek vagy amannak a megválasztására. Próbálják csak meg, megnem választani. Az engedélyezett, tehát a hi­vatalos szak- vagy pártszerveze­teken kívül senkinek sincs joga szervezni. Minden kísérlet, füg­getlen szervezet megalakításá­ra, titkos szövetkezésnek és árulásnak lesz nyilvánítva. Kyrov meggyilkolása után a párt központi bizottsága meg­szavazta az általános és titkos választási jogot úgy a vidéki mint a városi szovietek megvá­lasztásánál. Ez az újítás vagy reform nem olyan mint ami­lyennek ezt gondolják. Ugyan­is nincs megengedve, más je­löltek felállítása vagy más program hirdetése mint az akit vagy amit a kormány kijelöl. Ezt bátran lehet, vakulj ma­gyar, ne láss tót, játéknak ne­vezni. De előnyére lesz a kor­mánynak. Szavazó cédulákat adnak le a jelöltek nevével, a szavazó nevét nem tudják. De aki nincs megelégedve a jelölt­tel vagy a programmal, termé­szetesen üres cédulát dob az urnába. Ahány üres cédula, annyi elégedetlen. Ezt a játé­kot játszák Mussoliniéknál Olaszországban és Hitler Né­metországában is. A titkos szo­viet választásoknak csak akkor lenne értelme ha ott kifejezést lehetne adni annak is ami eset­leg elférő a hivatalos “vonal­tól.” Minden ellenzéki megmozdu­lás, vagy vélemény eltérés, még a kommunista pártban is ellen- forradalmi tevékenységnek lesz nyilvánítva és mint ilyen eré­lyesen elnyomva. Akár balról, akár jobbról jöjjön is, minden ami ellentmond Stalin rendele­téinek, árulás és ellenforradal­mi. A közönséges gonosztevő ál­talában enyhébben lesz kezelve mint a politikai bűnöző. Az előbbit nyilvános tárgyaláson ítélik el. Joga van magát véde­ni. Amnesztia alkalmával szá­míthat kegyelemre, vagy bünte­tés enyhítésre stb. A diktatúra jobban fél a foradalmártól mint a gyilkostól, vagy a tolvajtól. De az természetes is. Az orosz forradalom legme­részebb és fegfenköltebb ide­álja a gonosztevők, a tolvajok és a prostituáltak megjavítása, jobb útra való terelése volt. Ez ma már csak szemfényvesztés a könnyenhivő látogatók, turis­ták számára. A jelenlegi törvé­nyek szerint lopásért is járhat halálbüntetés. Az 1935 április 8-án kiadott törvénycikk értel­mében 12, mond tizenkét éves gyermeket is halálra lehet Ítél­ni. Úgy a birák mint a köz vád­lók mert felülről lesznek kine­vezve csak a felsőbbség érde­keit szolgálják, ez áll a rendőr­ségre is. 1934 julius 10. óta a GPU beolvadt a belügyi népbiztos­ságba vagy minisztériumba. A belügyi népbiztosságnak joga van bárkit törvényszéki tár­gyalás nélkül, közigazgatási utón száműzetésre vagy kény­szermunkára ítélni. Ez a bün­tetés határozatlan ideig meg­hosszabbítható, vagyis tarthat addig mig az illető belepusztul. A GPU emberei nagy elővi- gyázattal lesznek kiválasztva. Ez százezer emberből álló leg­jobban megszervezett hadsereg a Szoviet Unióban. Tisztikarát külön e célra alapított iskolák­ban képezik ki. A GPU embere nyugdíjba mehet, de mindig felügyelet alatt van és köteles bármikor ha szükséges szolgá­latra jelentkezni. A GPU rend­szer kém és besúgó hálózata kiterjed gyárakra, irodákra, in­tézetekre, sőt lakóházakra is. Sokan önként, vagy nagyravá- gyás, vagy politikai túlbuzgó­ságból, vagy embertársára való féltékenységből vállalják ma­gukra a besúgó szerepet. Ha valaki egyszer adott informá­ciót^ a GPU-nak, ott hagyja a nevét és címét sőt a fényképét is. Azután már nehéz lesz neki a besugást nem folytatni, mert a nem besugást ellenzékieske­désnek tekintik. Az utálatos versengés amely a felsőbb hatóságok kegyeiért és a kommunista párt jóakara­táért folyik annyira megméte­lyezte a közerkölcsöt, hogy a vádaskodás és besugás lényeges része lett a polgári erényeknek. Ilyen körülmények folytán kor­mányellenes tevékenységről szó sem lehet. A szoviet pol­gárnak vigyázni kell a magán­Munkássors Newark, N. J.-ből írja a Bér­munkás lapkezelője, hogy e hó 3-án szomorú kötelességet tel­jesítettek Newark öntudatos munkásai. Gulyás Vendel IWW-istát te­mették, aki kétoldali tüdőgyul­ladás következtében hirtelen elhalálozott. A szomorú szer­tartást Fishbein László mun- kást^rs végezte, méltatva Gu­lyás* mtárs meggyőződéses ra­gaszkodását a tiszta ipari uni- onizmushoz, amelyet \az IWW képvisel. A 44 éves Gulyás mtárs több mint két évtizede volt tagja a szervezetnek. Em­lékét megőrizzük. levelezésére, magán beszélge­téseire még a legközelebbi hoz­zátartozóival szemben is. Ha külföldre ir, nem szabad meg­feledkeznie a postai levélvizs­gálatról. Itt adunk egy klasz- szikus esetet a “szoviet sociá- lizmus”-ból: Egy munkástárs nevezzük őt Jánosnak, műhelyben vagy irodában dolgozik, talán szom­szédom, barátom, vagy falum- béli, egy alkalommal kedélyes eázáskor, beszélgetést folytatott jó ismerősökkel az általános ál­lapotokról és az ügyes-bajos dolgokról. Talán mondotta, hogy nem hiszi hogy az ilyen állapo­tok jót hoznak a munkásságnak. János véleményét valaki besúg­ta. Három nap múlva Jánost nem látni a műhelyben. Soha­sem látod többé. Feleségétől megtudod, hogy éjjel két órakor a belügy emberei házkutatást tartottak lakásán és Jánost magukkal vitték. Hová? János felesége ezt nem tudja. Sejti, hogy János a belügyi fogház­ban van, bár nem látta, de vitt neki ennivalót a “belső” fog­házba. Az ilyen elintézések ut­jai már annyira ismeretesek, hogy ha valaki eltűnik, nem keresik a morgue-ban (a hulla házban,) hanem egyenesen mennek a GPU rácsos ablaká­hoz. Három-négy hétig ül a szegény ördög és várja sorsá­nak eldőlését. Látogatókat nem szabad fogadnia. Adatokat sze­reznek az egész múltjáról, a melyből sokszor a leglényeg­telenebb részletet használják fel sorsának eldöntésére. Itt aztán kitűnik, hogy János rit­kán járt gyűlésekre. Nem volt “roham” munkás. A május el­se ji és a november hetediki de­monstrációkon kissé lanyhán viselkedett, sőt szeretett volna inkább otthon maradni. A dolog világos. János ellenforradalmár. Végre János felesége kap egy értesítést, egy elsőt és utolsót a GPU-tól, hogy bizonyos na­pon, bizonyos órában, legyen a vasútállomáson és hozzon me­leg ruhát a férjének. Most már János felesége tudja, hogy fér­je él. Pár percig beszélhet is vele az állomáson. Megtudja tő­le, hogy 3—5 évre van elitélve Szibériába való száműzetésre. Hosszú időközökben levelet is kaphat tőle, hogy emlékezzen reá. Ilyen János munkástárs esete. János nem kiváló em­ber. Nem aktiv forradalmár, nem tartozik semmiféle politi­kai mozgalomhoz. Egyszerű munkásember, aki egyszer úgy gondolta, hogy kimondja, nem nagyon hangosan, hogy mit érez és gondol. Alijuk a sza­vunkat mindenkivel szemben aki azt mondja, hogy János esete nem mindennapi, tipikus, megszokott eset. Kevés ember él a Szoviet Unióban akinek a családjában, rokonságában vagy ismerősei között nincs ilyen János munkástárs. A büntetések minden nemét alkalmazhatják az “ellenforra­dalmárokkal” szemben, ezek pedig száműzetés fogolytábo­rok, börtön és halálbüntetés. Száműzés magában foglalja Közép Ázsiába, Szibériába és messze keletre való elküldést, ahol az éghajlat oly zord és egészségtelen, hogy önként alig tartózkodik ott valaki. Kietlen, (Folyt, a 7-ik oldalon.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található > dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép teleimé teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amelj lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. I E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztesseges napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom