Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-16 / 928. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 16. DURRUTI ÉS AZ UTÓDJA Hogyan törik le a munka béreket? A BÉRMUNKÁS DECEMBER Az megérthető mikor a munkáltatók törik le a munkabéreket. Az ők tízparancsolatuk, amit imádnak: hosszú óra rövid bér! És ezt ők szervezett erejükkel ahol csak lehet rákényszerítik a szervezetlen munkásokra. De mikor az úgynevezett AFofL-ban szakmailag megszervezett munkások az alábbitt gyakorolják, azt nehéz egy öntudatos munkásnak megérteni, holott az ők tízparancsolatukban ben kéne lenni: rövid óra magas bér. Augusztusban kiállítás volt itt mezei termékekre. Ácsokra volt szükség $1.25 óránként. Heten kaptak is munkát, nem tartoztak az úri szervezetbe és azonnal jelentkeztek a szervezet irodájában felvételre, amit megtagadtak tőlük. A szervezet küldött ki egy ácsot, ki a munkát vezette és ezen két munkás, mint segitők építették az istáló- kat és a többi épületeket 80 cent órabérért, a WPA munkásokat használták mint segítőket 60 cent órabérrel. Három hétig tartott a munka 6 nap a hétben. Mit kaptak ezek a fékerek a vállalkozóktól, hogy segítségére siettek a bérlevágásban? Egy másik eset. 1935 októberben tudatnak a WPA irodából jelentkezzek munkára mint kőmives, havonta 60 óra és 70 dollár bér, segitők 68 óra és 55 dollár bér. Novemberben lejön 56 órára és 70 dollár bér, segitők 60 óra és 60 dollár 50 19. MEGJELENT CIKKÉHEZ. cent bér. Ez állami segély munka. Négyen jelentkezünk. Egyik bent van az úri szervezetbe, én is beakarok állni, amit kereken viszautasitanak. Itt megjegyzem a szervezetbe tartozók téglából építő munkások 1935 novemberben követelik a főmérnöktől, hogy minket tegyen le segítőknek, amit elértek. November és decemberben máshelyre küldenek falat építeni, elkülönítve tőlük. A munkavezető biztat, hogy a bér ugyanaz, de levágták. Itt megkezdődik a harc. Bemegyek az irodába a főmérnökhöz elmondom neki a fentieket és biztosit, hogy a bért felemeli, amit meg is tett. Januárban hideg van dolgozni nem lehet, a fizetést megkapjuk. Februárban összetesznek bennünket, megkezdjük a munkát a városi parkban itt van az egész banda a téglaépitők- től, mivel fürdő házat építenek, mink pedig a park u.tszélén falat építünk. A Local Secr. velünk dolgozik. Elmegy, beszél vagy egy óra hosszat a broter- jaival és vissza jönnek hárman, az elnök és egy gyipó vállalkozó és az a Secr. elakarnak kergetni a munkáról. Vagy 50 munkás dolgozik itt. Én vagyok az első a sorban rajtam kezdték. Ezek a munkások és ezen három egyén is tudták, hogy IWW kártyám van, egy félórára megáll a munka, gyűrűt formálnak a munkások körülöttünk. A munkások kiabálnak: adj nékik jól, persze biztatni nem kellett, de jól esett látni ezen munkáBizonyára a “Bérmunkás” olvasói előtt sem újság már az, hogy Buenoventura Durruti-t, a cataloniai szindikalista milícia hadvezérét orozva gyilkolták meg. Durruti nem közvetlen a sáncárokban esett el, hanem egy reá leselkedő bestiának a golyója vette el tőle az életet. Durruti halála megtöbbentő- leg hatott az egész világ munkásságára, akivel szembe nagy részvéttel adózott a forradalmi munkásság mendenfele. De különösen Spanyolországban, ahol mint a forradalom egyik kiváló és megbízható harcosát fedezték fel Durrutiban. Durruti halott tetemét, Madridból Barceloniába szállították, ahol közel egy millió nép vett részt a temetésén. Útközben százezrek várták az állomásokon, hogy a meggyilkolt harsokat, akik tudatára ébredtek az ilyen mocskosságnak. Ugyan ebben a hónapban a park munkavezető eljött a házamhoz menjek lépcsőt építeni. Ketten vagyunk ezen a munkán. Délután 1 óra után megjelenik a park szupervajzer és tudtunkra adja, hogy a park bord nem fizet többett 80 centet óránkint ez is a téglaépitőkhöz tartozott, még ezt a munkát meg nem kapta összepakoltuk a szerszámot azzal a megjegyzéssel : fogadj kőműveseket és fizesd nekik a bért, ha nekünk nem akarod fizetni. Másnap kihoz két téglaépitőt, az egyik ezen gyipó vállalkozó. Itt dolgozom mint segítő, megindul a beszéd a szervezetről, előveszem cossal szembe, leróják utolsó részvétüket. A kapitalista és kommunista lapok az egész világon azt kürtölték szét, hogy Durruti halála után, a barceloniai milicia irányítását, egy kommunista vette át. Ez természetesen, csak kapitalista propagandának volt jó, hogy külföldön megtévesz- szék a munkásságot. A Cataloniában megjelenő szindikalista napilap (Silidari- dad Obrera) ezt teljesen megcáfolja, még pedig a következő képpen. “A Cataloniai munkás milicia teljes irányítását, Dur- rutinak egy közeli barátja és munkástársa vette át, akinek a neve Jósé Manzano. Manzano- nak egyébbként, katonai gyakorlatai is vannak és hősiesen harcolt a fasizták ellen már kezdettől fogvást. Egyébbként nagyon értékes ember, tagja a CNT és az FAI-nak. a kártyámat és átadom neki, megvizsgálja és megjegyzi: én csak annyi külömbséget látok a tied és az enyém közt, mienk szakmai és tietek ipari. Én megmagyarázom neki, hogy tik szervezkedtek a munkások ellen és a bósz érdekeiért, mink pedig ellenkezőleg és amit mondtam nektek a múlt héten azt csak megerősítitek ezzel az eljárásotokkal. Nem vagytok más mint szervezett szkebek ehez még hozzáteszem azt, hogy a Missouri folyón nem folyt le annyi viz és nem is fog lefolyni, amely elegendő volna ezen piszkot lemosni rólatok. Építenek errefelé földmüve- (Folyt. a 7-ik oldalon.) HELYCSERE Irta: Farkas Antal. I. Kovácsné asszonyom háromszor is kezet csókolt Tilda őnagyságának, amikor meghallotta az újságot, hogy Milcsi- nek állást szerzett: benyomta a Zerge és Fia urak irodájába. Ez igazán csodaszámba megy manapság és olyan mérhetetlen jótétemény, hogy három kézcsókkal bajos meghálálni. Kovácsné asszonyom kezéről igazán nem esett le az aranygyürő ettől a hálálkodás- tól. (Nem is eshetett: régen a zálogban ette a kamatot.) Igaz, hogy Tilda őnagyságáról sok mindent beszélnek a házbeliek, de ez merő irigykedés. Azért, hogy valaki férj nélkül is megél, elsőemeleti komfortos lakásban lakik, pontosan fizeti a házbért, szépen öltözködik és koronkint el-elszórakozik úri társaságban, az még nem ok arra, hogy fintorgassuk tőle az orrunkat és megszóljuk a háta mögött. Annyi bizonyos, hogy Tilda őnagysága megérdemli a hálát ezért a szívességért, mert szegény özvegy már igazán nem tudta, hogy mit csináljon Mil- csivel, ezzel az egyetlen leányával, akinek kereskedelmi érettségije is van, de egyetlen falat kenyeret, egyetlen darab rongyot nem tud szerezni a tudományából. Még az álláskeresésben elnyűtt cipőjét sem tudja megtalpaltatni a szerencsétlen, pedig milyen sok költségbe és fáradságba került neki az iskola! Tilda őnagyságának csak néhány szavába került ez a szívesség. Azt mondta valahol a Zerge és Fia cégnek: — Nézze, kedves, van nekem egy szegény ismerősöm, mondjuk, rokonom, a Kovács Mil- csi. Már évek óta. állásért szaladgál, de hiába szaladgál, pedig kitűnő képesítése van. Perfekt gyorsíró és gépiró. Alkalmazza az irodájában. —Szép ? — Mint a legtöbb. De nem erről van szó. — Csak tréfáltam. Tudom, miről van szó: magáról. — Úgy van: alkalmazza az én kedvemért. — Már meg is van. Küldje föl hozzám az irodába. Persze, csak kezdő fizetésről lehet szó. — Egyelőre az is jó lesz. így került Milcsi a Zerge és fia cég irodájába. Olyan boldogok voltak, hogy alig győzték a Tilda őnagysága kezét csókolkatni. II. Voltaképpen csak a Fia Zer- géről volt szó. Az apa Zerge már nem törődöt Tilda őnagysága ragyogó szépségével és az ő autója nem ácsorgott a Til- dáék kapujában, nem hureol- gatta a szép asszonyt szórakoztatni. őt az üzlet jobban érdekelte mindennél. Egyik szinházi vacsora után Tilda őnagysága összeveszett a fiók Zergével. A Fia Zerge úgy találta, hogy a szép asszony kacérkodik az átellenes asztalnál vacsorázó fiatal úrral, aki véletlenül a konkurrens cég fnnöke. Az lett a vége, hogy haraggal váltak el egymástól. — Ezt az asszonyt megtáncoltatom — fogadkozott Zerge ur. És egy hétig felé sem nézett. Az asszony nem bírta tovább. Telefonált az irodába a fiatal Zergének. — Mi baja? —Beteg vagyok — mondta az kimérten. — Akkor csak maradjon otthon — és lecsapta a kagylót. Délben megkérdezte a hazatérő Milcsit: — Beteg a fiatal Zerge? — Nem vettem észre. Minden nap az irodában dolgozik. Még aznap este fölszaladt Zerge ur őnagyságához és nem találta otthon. — Hol csavarog ez az asz- szony ? Egyedül ment vacsorázni a szokott helyére. A lába gyökeret vert már az ajtóban: Tilda őnagysága ott vacsorázott a konkurrens cég főnökével, és pedig kitnő hangulatban. Már pezsgőt ittak. Zerge ur eltűnt. Azt hitte, hogy Tilda észre sem vette. De igen, mint ahogyan észrevett mindenkit, aki belépett és távozott. De ennél egy csöp- pel se jobban . . . III. Zerge ur másnap Milcsit hivatta. — Kisasszony, észrevehette, hogy az iroda most nem tud önnek munkakört biztosítani. Tessék a fölmondásra járó pénze. Holnap már be se fáradjon. Még akkor délután Tilda őnagyságánál sirta el, hogy mi történt vele. — Meg se merem mondani édesanyámnak: belebetegszik. — Ne is mondja. Az irodai órákat töltse nálam és ne csavarogjon az utcán. Majd csinálunk valamit. Milcsi úgy tapasztalta, hogy uj vendég látogatója a szép asszonynak: a konkurrens Heves és Társa cég főnöke. És őnagysága boldogan újságolta neki: — Van már állása, gyermekem. Holnap a Heves és Társa cég irodájába megy.
