Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-22 / 946. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 május 22. Mi lesz ha egy újabb válság köszönt ránk? Sokan fel vetik ezt a kérdést, még azok is akik legkevésbé ismerik annak a megoldását. És a mi a dologban a legrosszabb ezek az emberek semmit sem gondolkodnak rajta, hogy mi­képpen volna elhárítható, vagy ha már bekövetkezik, mikép lehetne átformálni végérvénye­sen az egész társadalom javá­ra. Pedig be következik. Az ipa­rokban a technikai fejlődés egy pillanatra sem szünetel. Az 1929-iki világválságnak is a gyors iramú gépfejlődés volt az előidézője, amely mind a mai napig nem nyert megoldást. Sőt a jelek azt mutatják, hogy nem is lesz megoldva, nem azért mert nem akarnák azt megol­dani, de kapitalisztikus alapon semmiféle csodatoktor nem old­hatja azt meg. Látjuk a nagy reformerek meddő munkáját, akik olyan formán próbálgatnak, hogy a kecske is jólakjék és a nagy zsirosbendők is meg legyenek elégedve. A zsirosbendők a ter­mészetük folytán soha nem lesznek megelégedve, a munka- nélküli milliók pedig nem fog­nak munkához jutni, mert a bendők ha ma és holnap kény­szerítve is lesznek visszadobni valamit a nincsteleneknek, de az iparok és földek tulajdon bírások folytán monopolizálják a piacot is és ha a fentnevezett világtalan reformerek tudnak is ezen a téren néha gátat emelni az árak felhajtása ellen, akkor ezeknek a javaknak a tu­lajdonosai nagyobb mértékben vetik rá magokat a tulajdonul birt iparokban a gépjeik, szer­számaik modernizálására. Van. szellemi munkaerő is elég, akik minden időben dolgoznak raj­ta, hogy többet vagy olcsóbban állítsák elő a termelést a gaz- dájoknak és igy próbálják be­hozni a külömbözetet, ami a legtöbbször sikerül is nekik, mert hiszen ezen a téren még a legjobb kormány sem gátol­hatja őket. Ennek a fejlődési folyamat­nak az eredménye a tébolyda lakóinek 80—90 százaléka, nem is szólva az öngyilkosság ez­reiről, a nagy városok flop há­zainak a zsúfoltsága és az eze­ken kívül morzsákon tengődő milliók és a csavargó koldusok ezrei szerte a társadalmi meg­nyilvánulásban. Fel lehetne még sorolni ezer féle okozatot melyek mind a fentebb vázolt oknak a következményei. Az okozat is úgy mint az ok nyil­ván való. Vannak ugyan ma már az egyház élén levő népvezérek, papok is, akik látják a napnál is világosabban levő okot. És lehet, hogy őszintén óhajtanak egy a mai társadalmi rendszert ellenző, haladottabb szervezet­hez vagy alakulathoz csatlakoz­ni egyházastól. A tömeg élén álló vezérek meglátásai is csak annyira terjed, hogy esetleg jó volna a jelent felcserélni egy állam kapitalizmussal, mely a legjobb esetben is diktatóri­kus bürokráciát eredményezne, de a szellemi szabadságot gúzs­ba kötné, mint maga az egyház, mely ma még ennek a letünőben levő gazdasági és társadalmi rendnek az intézménye. A másik hiba pedig a népve­zéreknél az, ha ők magok őszin­tén is csatlakoznának egy for­radalmi alapon álló alakulathoz a tömeg, melyet ők neveltek, amely döntő a jövőre — a je­len borzalmainak a fentartói. A tapogatózás korát már keresz­tül éltük. Az Industrial Workers of the World közel 32 éve hirdeti az ipari demokráciát amely ta­nítástól a hatalommal rendel­kező ipar és pénzmágnások resz- kednek. Ezért az összes erő­szerveit, karhatalmát használ­ta, amihez az egyház is segéd­kezet nyújtott az IWW aláme- ritésében amikor az amerikai dolgozókat ráakartuk bimi, hogy állítsanak le mindent, ami által akadályozva lett vol­na a vérontás az egész vonalon. Nem sorolom el szenvedtünk. Maradt elég har­cos forradalmár a csatatéren, a börtönök is munkásokkal teltek meg. Ma 15—20 év után ugyan­csak a fent vázolt ok, a világot lángba készül borítani. És akik az akkor lefolyt világ esemé­nyekből némileg tanultak, szép hallani habár akkor még ellen­ség képpen viselkedtek velünk szembe, de ma már látják ha nem is tisztán, hogy igazink volt és hogy ipari demokráciá­ra kell törekedni a világ népé­nek. Minden kerülő ut az ipari de­mokráciához csak meghosszab­bítja a nép milliók szenvedését, amire mi minden időben té­nyekkel mutatunk rá. És sajnos az azóta lezajlott világesemé­nyek, a történelem bünnenket igazol. Az ipari demokráciához az iparokon keresztül vezet az ut. Ha az IWW útmutatása sze­rint indultak volna el a mun­kások százezrei és nem a CIO vezérkarának az akarata sze­rint, akkor ma már a munka­telepeken a hat óra biztosítva volna és annak folytán más munkás milliók a segélylisták­ról az iparokba vándorolt vol­na vissza, melyet a vak vezérek soha ki nem harcolnak a milliók részére. Az ilyen munkák foly­tán mindég elölről kell kezde­ni és mindég olyan eszközök­kel, mellyel még csak gyökeres reformot sem lehet elérni. Sokan állítják azt is, hogy az IWW már idejét múlta, de ezek nem tanultak a múltból, magát pedig azt a rendszert melyben élnek nem ismerik, azokat csupán az ösztönük hajt­ja egy ismeretlen cél felé és tu­datlanul egy olyan célt szolgál­nak mely a jelen káoszból egy lépést sem képesek előre menni és ez a szomorú tény, hogy azok az intézmények melyet közösen tartanak fel nem ala­kit ják nálok ki a helyesebb meglátást, melynek folytán eredményesen tudna küzdeni vagy tudnának harcolni az osz­tályharc frontján. JUNIUS 25. A Szövetség osztály gyűlésén a titkár jelen­ti, hogy hány uj címet kapott, amelyet vagy személysen fog felkeresni, vagy a csoport szer­vezőjének adja át, hogy a kam­pány alatt az osztály taglét­száma megduplázódjon. Ezt a megnövekedett munkát szíve­sen végzi minden titkár, ami egyúttal alapját képezi a Mun­kás Betegsegélyző Szövetség erősségének a többi magyar in­tézményekkel szemben. Már csak két gyűlése lesz Ha ipari demokráciát aka­runk, annak az ipar az alapja, melyen keresztül megszűnik az egymás iránt táplált egyenet­lenségünk, mert megnyugszik az elménk a gazdasági kielégü­lés folytán. Az átformált in­tézmények pedig a testvériséget fogják hirdetni, a lelkünk és elménk szebbé alakíthatjuk ál­tala és a ma egymás ellen használt szellemi és fizikai gyil­kos szerszámokat a lomtárba helyezzük. A munkásosztály hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert, a termelő hadsereget nem­csak a tőkésekkel való minden­napi harcra kell szervezni, ha­nem arra is, hogy folytassa a termelést akkor is, mikor a bér­rendszert már elpusztított, az ipari szervezkedéssel az uj rendszert építjük a régi társa­dalom keretein belül. Ettől so­kan fáznak, nagyon egyszerű­nek tűnik fel, nincsennek benne színes jelszavak, sem a túlvi­lágra nem enged következtetni. De mi lesz akkor ha ez nem lesz végrehajtva? J. Siket. PITTSBURGH ÉS KÖRNYÉKI OLVASÓINKHOZ! Ezúton is értesítjük olvasó­inkat, a Bérmunkás barátait, hogy a közeli napokban lapunk megbízottja KUCHER AND­RÁS mtárs személyesen felfog­ja őket keresni. Kérjük, hogy Kucher munkástársat munká­jában tőlük telhetőleg támogas­sák. Tisztelettel a Bérmunkás Lapbizottsága. minden osztálynak a kampány alatt és csak az abban való részvételtől függ, hogy melyik osztály tagja utazik a világhí­res Niagara vízeséshez vagy az ország fővárosába Washington­ba, anélkül, hogy az neki egy cent kiadásba kerülne. A múlt havi közel száz uj tagot nagyon könnyű megduplázni csak egy kis munkát igényel, amelyet az esti órákban vagy vasárnap vég­re lehet hajtani. Tegyük taglét­számban is naggyá a Munkás Betegsegélyző Szövetséget. A Munkás Betegsegélyző Szövetség Az 1400 tonnás angol csatahajó a Hunter, amelyet a fasizta zsoldosok torpedója a viz alá akart küldeni, a spanyol parti őrség gyors segítsége mentette meg a Hun ter-t az elmerüléstől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom