Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-09 / 927. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ___________ $2.00 One Year __________ $2.00 Félévre ____ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c munkás abban a spanyol helyzet pártatlan ismertetését és a harcosok támogatását látja, a kívánt eredményt szolgálni is fogják. Zátonyra csak altkor kerül, ha párt vagy elvi kérdést visznek bele. Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Az országosüémetDalárszövetség dala Irta: George Herweg 1864. Szabadon, magyarra fordította 1936 dec. Löwy Ármin, Chicago. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ______________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Előbb nem akartak, most nem tudnak felkapaszkodni Lapunk mai számában egy hosszabb cikket közlünk Wiener Andor munkástárs tollából, amelyben részletesen tárgyalja az amerikai munkásmozgalom stagnálásával együtt a magyar frakciók elgyengülésének, elvérzésének okait. Wiener munkástárs elösmeri, hogy egyes megállapításában ellentétben van az IWVV hivatalos véleményével, ennek ellenére is leközöljük írását egész terjedelmében, mert nálunknál senki sem tudja jobban, hogy annak minden mondata az ipari unioniz- mus eszmélyét, elméletben és a gyakorlatban kívánja szolgálni. Az egyébbként figyelmes és sok tanulságot tartalmazó Írás minden tételével mi sem egyezünk meg és szükségesnek látjuk, hogy máskép látásunknak ugyancsak lapunk ezen számában adjunk kifejezést. Azon az alapon, hogy forradalmi ipari unionisták között az alapeszmében nem is lehet nézet eltérés, amit nem mindnyájan látunk egyformán az az eszme megvalósulásához vezető' ut és eszköz lehet csak. Itt kell beszélgetnünk Wiener munkástársunkkal, akinek temperamentuma nem tudja elviselni az évtizedes küzdelmek után a mai látszólagos elme- rülést. Pontosabban mozgalmunk egyetlen tagja sem tudná az elmúlt évtizedek munkáját megeleveníteni, mint Wiener munkástárs, aki egy mondatában kifejezésre juttatja a politikai párt és ezzel a magyar szekciók törekvéseit, ami nem a szocializmus tanításában, de minden szervezet feletti irányítási cél volt. Akta szerű pontossággal sorolja fel a cikk a párt, majd a kommunista frakcióvá vált politikusok zig-zagos útját, amely száz ajtóhoz elvezetett, de nemcsak elkerülte az ipari szervezetet, hanem ellene való működésében tulharsogta az iparmágnásokat is. “A MI mozgalmunk ma sem imponál a kommunistáknak” állapítja meg Wiener munkástárs is, ugyan cikkor azt mondja, hogy “elég volt nekik a céltalan bolyongásból 15 esztendő.” E két megállapítás nem fér el egy papiroson, mert ha nem imponál a kommunistáknak a MI mozgalmunk, amely az ipari unio- nizmus egyetlen tiszta mozgalma, akkor még mindég bolyonga- nak az AFofL ajtójától a saját alakította szervezeteiken keresztül újból az AFofL kapujához, majd egy hirtelen fordulattal a “gyilkosnak” kinevezett Lewis ablakánál szerenádoznak. De amint, hogy az AFofL elutasította felkinálkozásukat, semmi jelét sem látjuk annak, hogy Lewis íijtót nyitna nekik, úgy látszik, hogy mindenüt ismerik az irányításra vágyó hajlamukat. (Az ipari harcoknál, mint laptudósitók jelentkeznek és nem mint párt.) Akiknek sohasem volt céljuk a munkásokkal megismertetni a szocializmust, hogyan várhatjuk el, hogy a Lewis mozgalmának forradalmi tartalmat adhatnak? Egy nagy tévedésbe esett Wiener munkástárs, amikor a MI mozgalmunkat azzal a mérő eszközzel méri f el, amelyet a párt súlyára használ. Ugyanis, MI nem a magunk magyar mozgalmát építjük. MI arra tanítjuk a magyarul olvasó és beszélő munkásokat, hogy harcaikat a munkáltatóval az IWW tanítása alapján, az ipari szervezetek segítségével vívják meg. MI nem a magunk részére kívántunk és kívánunk tagoltat szerezni. Hogy ez a tanítás az elmúlt huszonöt évben milyen meghallgatásra talált, a hónapok óta országszerte folyó harcok igazolják, amelyeknél a legtökéletesebb IWW eszközöket használja a munkásság. Munkástárs, mi nem hisszük, hogy nekünk alkalmunk lenne bele kapcsolódni az úgynevezett Lewis-féle mozgalomba, mert amig Lewis és társai képviselik és uralják as.t, addig eszközeiben és célkitűzésében egyenrangú a szakszervezetekkel, az ilyen szervezetnek az átformálására az IWW nem vállalkozik. Az a dolgozó tömeg, amely forradalmi betont adhatna neki, az nem a Lewis ipari szervezetében helyezkedik el, hanem az IWW forradalmi ipari szervezeteiben. Ha a sóhaj tojás helyett a gyárak kapuinál keresnénk fel a munkásokat mindenütt, az IWW- tól ma is hangos lenne az egész ország. A formákon való vitatkozás nélkül helyeseljük chicagói munkástársaink akcióját a harcoló spanyol munkások erkölcsi és anyagi támogatására. És hisszük, hogy mindaddig, amíg úgy a polgári résztvevők, mint bármely alakulathoz tartozó Tiszteletül 1937 a “Bérmunkásnak.” A világ kiállt! Dolgozz! Imádkozz! Az idő pénz! Imádkozz! Ajtódon zörög a nyomor, Idő, kenyér! Imádkozz! Te aratsz és vetsz! Kaszálsz és kapálsz! Varrsz meg szegecselsz! Mondd óh Nép ezért mit nyersz?! Bányák mélyén ércet és szenet törsz! Éjjel-nappal szősz, görnyedsz! A herék magtárát töltőd meg, Buza-bor-hus és kincsekkel De hol a terített asztal? És hol van az ünneplő köntösöd? i És merre van a meleg kandalód? És hol van a kényelmes hajlékod? Szólj, ez mind a te müved? S mind ez még se a tied? Egyedül csak az általad Kovácsolt láncok, a tiéd? Lánc a mely testedet övezi, S szellemed szárnyait tördeli, S gyermekeid kezét és lábát gúzsba kötözi, Nép! Hát ez a munkád jutalma?! S amit napfényre emeltek, A henyéknek nagy kincsek! S amit a tarka szövetbe szőttök, Átkot jelent tinéktek! Alkotásotok nem juttatt födelet, Sem tinektek lakhelyet! S a kiket cipő és ruhával elláttok Az jómódjával gázol reátok! Ember! méhe a természetnek, Hát csak a mézzel látott az el? Körül vessz a here had Hol van kifent kardotok? Munka Embere! ébredj! Ismerd hát az erődet! Ha erős karod akarja A gépeket megállítja. Elnyomóid megrémülnek, Ha igádban kifáradsz. Ha kiálltod, már elég! És sarokba dobod az ekét. Törjétek ketté a rabigát, A profit produktumát. A barbárság borzalmát, Kenyér! Szabadság! Szabadság! Kenyér. (Több mint egy félszázad esztendő nem volt elég, hogy a német proletáriátus megértse ennek a dalnak az intencióját.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a óérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség' sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
