Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-04-03 / 939. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 április 3. HARC A TERMÉSZETBEN (Folytatás.) Az erkölcsi érzés azonban első megnyilvánulásában nem más, mint a társadalmi ösztö­nök állandó működésének, to­vábbá a társak részéről való helyeslés és rosszalás, végül annak a körülménynek a követ­kezménye, hogy a szellemi te­hetségek magas fokra emelked­tek s igy a múlt eseményeinek benyomásai rendkívül élénkek. Ebben a lelki állapotban az em­ber a múltra és a jövőre egy­aránt tekint s az újabb benyo­másokat a régiekkel összeha­sonlítja. Ha az embernél vala­mely ideiglenes vágya vagy szenvedélye társadalmi ösztö­neit legyőzte, erről gondolkodik. Az ilyen elmúlt vágyaknak most már meggyöngült ösztöneit összehasonlítja a folytonosan jelenlevő társadalmi ösztönnel s ekkor a ki nem elégitésnek érzése fogja el. Ezért az ember elhatározza, hogy a jövőben másképp fog cselekedni, s ez az ő lelkiisme­rete. Mindegyik ösztön, amely állandóan erősebb mint a má­sik, olyan érzetet kelt fel az emberben, a melyről mintegy azt mondhatjuk, hogy engedel­meskedni tartozunk neki. Ha a vizsla korábbi magaviseletéről tudna gondolkodni, alkalomad­tán azt mondaná önmagának (a mit mi valóban mondunk is róla:) ezt a nyulat meg kellett volna állítanom, nem pedig a múló kisértésnek engedve utá­na iramodnom és hajtanom. A társas állatokat részben bizonyos belső vágy ösztönzi arra, hogy ugyanazon közös­ségben levő társaiknak segít­ségükre legyenek, de még in­kább arra, hogy bizonyos cse­lekvést végrehajtsanak. Az em­bert ugyanez a vágy ösztönzi arra, hogy embertársainak se­gítségére legyen. Azonban az embernek vagy egyáltalában nincs, vagy nagyon kevés kü­lönös ösztöne van. Az ember még abban is különbözik az al­sóbbrendű állatoktól, hogy vá­gyait szavakkal tudja kifejez­ni, amelyek igy a segítségnyúj­tás eszközei. A kölcsönös segítés indító oka az embernél különben is lé­nyegesen megváltozott. Nem vak, ösztönszerü hajlandóság az már többé, hanem nagyrészt embertársaink dicsérete és rosszalása van rá befolyással. Mind az elismerés és a dicsé­ret, mind a rosszalás, rokon- szenven- alapul és ez indulat legjelentékenyebb eleme a tár­sadalmi ösztönöknek. Bár a ro- konszenv is csak ösztön, a gya­korlás és a szokás rendkívüli módon erősiti. Mivel minden ember a saját boldogságát kí­vánja, a cselekedeteket és azok indító okait olyan mértékben szokták dicsérni vagy rosszal- ni, amint azok ennek a célnak megfelelnek; mivel pedig a boldogság az általános jólétnek lényeges része, a boldogság legnagyobb foka majdnem he­lyes mértéke a jónak és a rossz­nak. A mint az értelmi erő és a tapasztalás gyarapodik, a ma­gaviseletnek az egyének jel­lemére, valamint a közjóra vo­natkozó távolabbi hatásait is fi­gyelembe veszik. Ekkor azután azok az erények is a közvéle­mény ítélete alá kerülnek, ame­lyek magára az egyénre vonat­koznak s dicséretet vagy rosz- szalást szereznek. A művelet­len népeknél azonban az érte­lem gyakran téved és számos rossz szokást és babonát erény­nek tartanak és megsértésüket nagy bűnnek tartják. Az erkölcsi tulajdonságokat általában s igen helyesen ma­gasabb értékű eknek tartják, mint az értelmi tehetségeket. Nem szabad azonban elfeled­nünk azt sem, hogy az értelem­nek a múlt eseményeket és be­nyomásokat felújító működése, a lelkiismeretnek egyik fontos alapja. Ebből azután az is kö­vetkezik, hogy minden ember­nek az értelmi tehetségét lehe­tőén fejleszteni kell. A lomha észjárású ember is hajlandó lehet jó cselekedetekre és érzé­keny lelkiismeretű lehet, ha a társadalomhoz való ragaszko­dás és rokonszenv érzése meg van benne. De bizonyos, hogy mindaz, ami a múlt események benyomásait élénkíti és azok­nak a jelen eseményekkel való összehasonlításának szokását növeli, egyúttal a lelkiismere­tet is érzékenyebbé teszi és bi­zonyos tekintetben pótolja a gyöngébb társadalmi ragaszko­dást és rokonszenvet is. Az ember erkölcsét részint az erkölcsi erők növekedése és az igazságos közvélemény, de elsősorban az emelte a mostani magaslatra, hogy az ember ér­zései gyengédebbekké váltak s ehez hozzájárult a szokás, a példa, a tanítás és a gondolko­dás hatása. Valószínű továbbá, hogy egyes erények az állandó gyakorlás következtében örö- kölhetők. A műveltebb népek­nél a mindentudó istenség lété­ről való hit szintén nagy hatás­sal volt az erkölcs fejlődésére. Az ember ugyanis társai dicsé­retét és rosszalását nem tekin­ti cselekedetei egyedüli irányí­tójául, hanem értelmétől ellen­őrzött meggyőződésére is hall­gat. A lelkiismerete nyújtja a legbiztosabb irányt, az csele­kedeteinek a legfőbb bírája. Mindazonáltal az erkölcsi érzés alapja a társadalmi ösztönök­ben van s ezek az ösztönök ép­pen úgy, mint az alsóbbrendű állatoknál, a természetes kivá- logatódás utján ketlekeztek. _ (Folytatjuk.) FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Márc. 1-től — márc 27-ig. L. Somló, E. Pittsburgh.. 1.00 MBSz E. Pittsburgh....... 64.13 IWW tagok, Buffalo....... 5.00 IWW cs. Akron............... 30.00 IWW cs. New York........ 3.30 J. Piskothy, Jackson H... 1.00 WASHINGTON, D. C. — A kormány egyik közege a Natio­nal Industrial Conference Boáid jelentése alapján arról beszél­nek sokan, hogy Amerika tény­legesen a prosperitás utján van, mivel az említett iroda azt je­lenti, hogy négyszáz társaság­nak küldött ki kérdő iveket, hogy a munkások hiányára adatokat kapjon és a kiküldött ivekre 27 százalék azzal vála­szolt, hogy hiányát érzik a szak­munkásoknak. 52 százalék azt a választ adta, hogy megfelelő iparosokat az üres állások be­töltésére nem sikerült kapni. Ez a jelentés nagyobb részt a fémiparból van. Amikor száz százalékban el­hisszük az iroda jelentését a kérdő ivek ilyen megválaszolá­sát, ugyan akkor kétkedve és sok helyütt tagadásba vesz- szük a válaszok igazságosságát, mert hiszen minden munkás tudja, hogy még ma is több mint tiz millió munkás van munkanélkül ebben az ország­ban és éppen ezek között van­nak az iparosok, a szakmunká­sok, akik részben elmúltak negyven évesek és ezért nem kerülhetnek be a termelésbe, mig másrészt a jelentés csak azt mondja, hogy nem kapnak szakembert, de azt elhallgatja, hogy azoknak a feljánlott mun­kabér olyan, hogy az igazi jó munkás azt el nem fogadhatja, Nyilvános nyugtázás a Philadelphiában néhány hét­tel ezelőtt rendezett sikeres mulatságról, amelynek jöve­delméből 300 dollár Spanyolor­szágba a CNT munkás szerve­zethez lett küldve a párisi iro­dán keresztül, mig a később be­folyt 13.45 cent a spanyol nép­front philadelphiai bizottságá­nak lett átutalva elküldés vé­gett. Ezen eredményes akcióban résztvettek a Philadelphiai Munkás Dalárda, a Munkás Szövetség, az IWO helyi osztá­lyai és az IWW magyar tagjai. A fenti egyletek által kiküldött bizottság eredményes munkát végzett. Egyben köszönetét mond mindazoknak, akik a si­kerhez bármilyen formában hozzájárultak. Tudósító. PHILADELPHIÁBAN MOST SZOMBATON, áp­rilis 3-án, este 8 órai kez­dettel a spanyol munkások harcának a támogatására a NEW GARRICK HALL- ban, 507 S. Eight St. TÁNC MULATSÁG lesz, amelyre minden mun­kást szívesen látnak. Belé­pő jegy ára 35c. A tiszta jövedelem a CNT és FIA spanyolországi szervezetek­hez lesz egyenesen juttat­va. inkább a szakmáján kívül ol­csóbban dolgozik, de a szakmá­ban nem dolgozhat 65—95 cen­tes órabérek mellett. Nagyon szükséges lett volna a kérdő ivén egy rovat, hogy adjanak számot abból a 400 üzemből, hogy milyen órabére­ket fizetnek vagy fizetnének a jó szakembernek? Ez a rovat megadta volna az őszinte fele­letet az egész akcióra. Mi számtalan esetben kapunk levelet a Bérmunkás olvasóitól, akik között különösen a vas- és fémiparban sok igazán jó, hogy azt ne mondjuk művészi és mérnöki meglátással rendelke­ző munkás van, akik arról pa­naszkodnak, hogy 60—65 cen­teket ajánlanak nekik kezdő fi­zetésnek és még annál olcsób­ban is kínálják egyesek a mun­kaerejüket. A munkabér megállapítását bíznák csak a szakemberekre, kptnap alatt nem volna panasz az acél iparban, mert a leg­komplikáltabb munkára is meg­felelő munkás kerülne, de a je­lenlegi helyzetben inkább a nap 18 órájában candy store-t ve­zet a szakmunkás sem hogy bagóért a szakmában dolgoz­zék. Ételhordók a kerékpáron (Folyt, a 6-ik oldalról.) véleményen lennék, hogy az asszonynak igaza volt, mégis csak jobb az otthoni koszt. Koszthozatók. Persze ez nem változtat azon, hogy egyre több a koszt­hozató. A modern, teakonyhás háztartások már erre rendez­kedtek be, a dolgozó emberek is. — Vannak háztartások — mondja az előbbi kihordó —, ahol a férj van otthon, átveszi az ebédet és ő melegíti meg, úgy várja haza a dolgozó asz- szonyt. — Vannak háztartások, aho­vá arra az időpontra rendelik az ebédet, amikor a férj és a feleség hazajönnek a munká­ból. Az asszony átveszi az ebé­det, már rakja is ki az asztal­ra. Csak annyi idejük van, hogy megebédelhetnek. De leg­alább együtt eszik meg az ebé­det. A kihordók munkája délután 3—4 óráig tart. Akkor elszá­molnak és ha nem fogják ott őket konyhai munkára, akkor elmehetnek. A heti 8 pengőből nem tudnak megélni. A legtöbb még reggeli és délutáni mun­kát is vállal. Van, aki reggel újságot hord, vagy tejet és délután valahol másutt dolgo­zik. Élni kell és ezért az életért ezek az emberek igen keserve­sen megdolgoznak. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának Van-e munkás hiány Amerikában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom